Fezejet

 1 V    |     következik a repcetakarítás.~– Mennyire számíthatunk? – kérdezé
 2 V    |           kőfallal volt körülvéve.~Mennyire kegyelték a mankusokat,
 3 VII  |          meg kell tudnod akkor is, mennyire szeretve voltál. Rendelkezéseimet,
 4 VIII |          nem is volt szabad tudni, mennyire szereti a katonás ember
 5 VIII |            a szíve tájára a kezét, mennyire dobog! – ami csakugyan úgy
 6 IX   | indulatainak nem tanult ura lenni!~Mennyire óvakodnia kellett minden
 7 IX   |          fáj, mi esik jól.~„Tudod, mennyire szerette Hermine-t édesanyánk.
 8 IX   |          ismét írt tovább.~„Tudod, mennyire szereted őt te is. Hiszen
 9 IX   |            stádiumában teng már; s mennyire meg volt lepetve, midőn
10 IX   |          elvette, mert attól függ, mennyire érdemli ki utólagosan becsülésemet,
11 IX   |  erősítésre.~– Ah, ön nem képzeli, mennyire meg vannak gyengülve az
12 IX   |    haragszom.~S hogy bebizonyítsa, mennyire nem haragszik, egész a lépcsőig
13 IX   |          hány percre érkezett meg; mennyire igyekezett sietni a rábízottal;
14 XIII | Ankerschmidt akkor tudta csak meg, mennyire szerette leányát; mikor
15 XV   |    magyarázta tréfás komolysággal, mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz,
16 XVIII|    vigaszomra szolgálna; tudja ön, mennyire unom a mai fiatalság mesterkélt
17 XVIII|          mennyit képes fizetni, ki mennyire van megszorulva; amellett