Fezejet

 1 VII|      végre elhatározott hangon a káplár.~Kampós uram értette a kérdést.~–
 2 VII|     csárdához értek a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit
 3 VII|        szalonna is azokból való.~Káplár uram előtt gyanúsnak tetszett
 4 VII|       elejtett kését felvegye, a káplár inte két legényének, hogy
 5 VII|          díj van a fejemre téve, káplár uram?~– Halva kétszáz, élve
 6 VII|         ötszáz forint.~– No hát, káplár uram, ötszáz forint nyomja
 7 VII|        ez éppen egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot
 8 VII|     fejet ad a markába ingyen?~A káplár átlátta, hogy igen jámbor
 9 VII| megfogyott húsz percenttel.~– No káplár uram, igyék hát ebből kegyelmed
10 VII|       száját s odanyújtva elé.~A káplár vonakodott.~– Vagy úgy?
11 VII|           miket a megszólított a káplár egy intésére elő is vett
12 VII|  megszomjazik, akkor itassa meg.~Káplár uram öröme most már határtalan
13 VII|         ne szédítene?~Minélfogva káplár uram nemcsak a kulacsba
14 VII|         ülésben Kampós uram és a káplár.~A kocsis lovai közé vagdalt;
15 VII|     város felé.~– Károg a holló, káplár uram! – dünnyögé Szemes
16 VII|           dünnyögé Szemes Miska; káplár uram pedig nem felelt rá,
17 VII|        ráncigálni.~A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb