Fezejet

 1 IV   |        kvékerhez illő szelídséggel felelt:~– Mert valóban nem tudok.~–
 2 V    |      szomjasok.~– Ne lehessen az – felelt a palócok vezére –, el legyünk
 3 V    |          pihenünk. Hála Istennek – felelt a lovag keserű humorral.~–
 4 V    |             Igenis tudok felőlük – felelt értelmesen és vigyázva. –
 5 V    |        jártam egyszer úgy Pesten – felelt Kampós –, hogy a tajtékpipámat
 6 VII  |             Hová?~– Az istállóba – felelt rá Kampós uram ártatlanul.~–
 7 VII  |       Miska; káplár uram pedig nem felelt rá, hanem dülöngélt Kampós
 8 IX   |       szemöldökeit rángatta, azzal felelt; s csavargatta a fejét jobbra-balra.~–
 9 IX   |        többet ebben az életben!” – felelt az úr.~A méltóságos úr szakállt
10 IX   | lábszáröltöny-zsebeibe, s tréfásan felelt:~– Hát a tisztelt barátommal
11 IX   |        pedig hidegvérrel, gúnyosan felelt neki:~– Fogadjam el, ugye?
12 XIV  |    Köszönöm. Csak kasznár vagyok – felelt két oldalra meghajtva magát
13 XIV  |            interpellációért, hanem felelt rá illően:~– A munkát akarom
14 XIV  |   kenyerére.~– Közös az ellenség – felelt rá Aladár.~– És közös a
15 XIV  |             Gonosz alvó volna az – felelt Aladár –, aki meg nem érezné
16 XVIII|        masszakrírozó volt. Németül felelt.~„Also gnädiger Frau! nicht
17 XVIII|          árulásért; egyedül ez nem felelt semmit. Közönyösen visszaküldé