Fezejet

 1 IX   |             egy pillantást vetni abba Aladárnak.~A fiatalember beletekintett
 2 IX   |              levelet írni Garanvölgyi Aladárnak. Különös módja az írásnak!
 3 IX   |               fejet csóvál.~– Hisz ez Aladárnak van címezve.~– Hadd lám.
 4 IX   |        szívdobogást kaptam egyszerre.~Aladárnak oda kellett hozzá sietni,
 5 XIV  |              mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie a hangon,
 6 XIV  |               sorban, oly közel, hogy Aladárnak várni kellett, míg a hosszú
 7 XIV  |       tartozni az életben Garanvölgyi Aladárnak, úgy ez azon tanácsadása
 8 XV   |            óvhatlanul odanyújtó kezét Aladárnak, s e szókat rebegé:~– Én
 9 XV   |           szörnyen kapott rajta, hogy Aladárnak egyszer már a saját szájából
10 XV   |        jövevényt – könyörgött Erzsike Aladárnak.~– Szívesen.~– Hanem jó
11 XV   |              házi árulótól.~A levelet Aladárnak nyújtá, a többiek úgyis
12 XV   |               írásához.~E pillanatban Aladárnak lehetetlen volt észre nem
13 XV   |           egyszer kellett találkoznia Aladárnak Ankerschmidtékkel.~Aladár,
14 XV   | Garanvölgyinek mindjárt feltűnt, hogy Aladárnak jobb kedve van; mint reggel
15 XVI  |      Lehetett-e e kérdésre mást tenni Aladárnak, mint a kérdező kezét szívéhez
16 XVIII|                 Az ötödik végre szólt Aladárnak.~Tudni kell pedig, hogy
17 XIX  |          jobban meggyőzé afelől, hogy Aladárnak igen boldognak kell lennie.