Fezejet
1 I | cogito”, akkor „non sum”.~Én pedig mátul fogva nem gondolkozom
2 I | oldalamba törött; hanem én egyáltalában nem tudom megmondani
3 I | éppen olyan szépen kinő, ha én nem nézem is, s az idei
4 I | elfogy a maga útján, mint ha én nem segíteném is fogyasztani.
5 I | Garanvölgyit tisztelhetni? Én vagyok doktor Grisák!~–
6 I | De megbocsásson, uram, én bámulom… – szabadkozék doktor
7 I | szabadkozék doktor Grisák.~– Én magam is bámulom, el nem
8 I | uram.~– Jó, jó, hiszen én nem disputálok, egészen
9 I | Garanvölgyi.~– Mit gondol ön? Én doctor juris vagyok! Doctor
10 I | illedelmes prüderie-vel –, én nem vagyok „nagyságos”.~–
11 I | hát röviden, mit akar?~– Én éppen nem jöttem uraságodnak
12 I | úr ezt a charádát, mert én soha életembe sem tudtam
13 I | még értesülve lenni. Ez az én úri kliensem és megbízóm,
14 I | bírta azt testvérem özvegye; én készpénzen vettem azt meg
15 I | legyen neki miből élni. Az az én törvényes birtokom.~Garanvölgyi
16 I | bölcsességgel mondá:~– Ezt én mind elhiszem, uram, elhiszem,
17 I | miben áll a szívesség, amit én Ankerschmidt Ritter von
18 I | udvarias, gavallér ember, én azonban „jó ügyletnek” nevezem
19 I | mint magam, de már egyszer én ilyen babonás vagyok.~–
20 I | Ritter von, mit tehetnék én ellene?~– Törvénybe idézhetné! –
21 I | vágott közbe doktor Grisák –, én nem jöttem önhöz konzultálni,
22 I | Hisz ez méhes!~– Ez az én dolgozószobám, uram – szólt
23 I | mosolygással a háziúr. – Itt töltöm én a napot csendes stúdiumokkal. –
24 I | több ne csípne már meg. Én teljhatalommal vagyok felruházva
25 I | sőt még az is igaz, hogy én tizenkétezer forintra nagyon
26 I | megmondani a lovag úrnak, hogy én azt a rongyos épületet el
27 I | máris bontja a tetejét.~– Én pedig föl nem rakatom, ha
28 II | végezni, hogy: „Nono, eszem én még szőlőt lágy kenyérrel!”~
29 II | hagyjuk; hiszen nem akarom én ezt most megmagyarázni.~
30 II | hangolhatná az igényeit.~– Hiszen én nem mondom, hogy ne adjanak
31 II | Aztán szarvasbőr topány? Én magam sem viseltem azt soha,
32 II | igazíttatni!~– Hiszen azt is én ajándékoztam neki.~– Még
33 II | ne tessék mondani. Amiről én egyszer meggyőződtem, az
34 II | gombóctól, amíg enné?~– Nem biz én.~– Én már igen. Tessék –
35 II | amíg enné?~– Nem biz én.~– Én már igen. Tessék – a macskafiúk. –
36 II | Hanem hát jól van no. Hiszek én már „mindent”, csak parancsoljanak
37 II | annak a megtudásáért, amit én beszélek, nem kockáztatnak
38 II | igenis, 1848. szeptember 27-én voltak együtt Bécsben az „
39 II | hacsak zászló után nem: én pedig tudtommal soha még
40 II | akarja sérteni.~– Uram. Én százszor engedelmet kérek.
41 III | állt kedélyhangulatával.~– Én átadom neki a helyemet –
42 III | szókat kell rebegnie:~– Uram, én egy üldözött szerencsétlen
43 III | vesztegette ön azt érdemtelenre. Én is ön oldalán harcoltam.~–
44 III | mind láthatatlanná lett; én szinte két tűz köze szorultam
45 III | kérdé elbámulva.~– Hogy én hogyan tudom önnek ottlétét?
46 III | a magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek is tartottam.~–
47 III | már bosszantani kezdett. – Én medve voltam, ki marakodtam
48 III | Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz tartozom,
49 III | akikkel egyetért.~– Óh, de én nem értek vele egyet – iparkodék
50 III | ne hozza többet elő. Az én házamnál nem szabad denunciációnak
51 III | őszinte hangon:~– Hallja ön! Én kitaláltam, hogy ön kicsoda.
52 III | Legyen ön bizalommal hozzám. Én bírok egy kis befolyással
53 III | akar még beleírni; majd én mindjárt visszahozom; addig
54 III | illeti, annyi, mint semmi. Én valóban nem értem, minek
55 III | azután zokogva mondá:~– Igen, én nem vagyok az, aminek kiadtam
56 III | lengyel menekült vagyok én; Prága védelmezőinek egyike;
57 III | hangon így riadozni fel:~– Én most önök kezébe tettem
58 III | próbáit adja mindennap; de én jobb szeretném, ha a francia
59 III | leckéit tanulná meg azalatt.~– Én meg jobb szeretném, ha éppen
60 III | köszönnek nekem az utcán, s én még csak el sem tudom fogadni;
61 III | Télen-nyáron pusztán az én lakásom” valóban gyönyörű
62 III | Télen-nyáron pusztán az én lakásom.”~Missz Natalie
63 III | levelet! Csak nem várod, hogy én hajoljak le érte, pimasz.
64 III | Hah! Ez valami hallatlan. Én bámulni kezdek ezen embernek
65 III | ördögbe! De hát mit írhat az én leányom Garanvölgyinek? –
66 III | Csak nem képzeli ön, hogy én egy levelet fel fogok törni,
67 III | ebben a levélben, amit az én leányom ír egy olyan ellenséges
68 III | Maradjon. Majd megtudom én attól, akinek szól a levél.~–
69 III | tartalmát nekem megmondani, én nem tudom őt kényszeríteni,
70 III | tudom őt kényszeríteni, mert én gyermeket meg nem ütök;
71 III | Engedje meg méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz,
72 IV | uram – szólt Garanvölgyi –, én azt mondtam, hogy „lehet”.~–
73 IV | szerint: „szabad”? Lássa ön, én ismerem a magyart, én nem
74 IV | ön, én ismerem a magyart, én nem tagadom el.~– Hja uram,
75 IV | Hja uram, e szót „szabad”, én políciaellenes dolognak
76 IV | mikor engedelme nincs rá; és én engedelem nélküli engedelmes
77 IV | adogasson ön másnak, ne nekem. Én nem ilyen humorisztikus
78 IV | El „kell” felejteni! És én el „tudtam” felejteni. Valaha
79 IV | kell azt már felejteni; és én el tudtam felejteni. Voltak
80 IV | kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet
81 IV | között fonnyasztva el, míg én megmenekültem; és énnekem
82 IV | mert bolondság az; nem élek én addig, hogy őt lássam, és
83 IV | addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni.
84 IV | bánatot felejteni. Uram, én elfelejtettem, amit veszték,
85 IV | Távol legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni
86 IV | Nincs ebben semmi rossz. Én igen köszönöm a drága kisasszonynak
87 IV | kritikus kérdés?~– Úgy látszik. Én mégis nagyon szeretem, hogy
88 IV | indiszkrétnek tartani, remélem.~– Én pedig viszont remélem, hogy
89 IV | következménnyel.~– Az már az én dolgom – szólt Ankerschmidt
90 IV | semmiről semmit. Egyedül én vagyok a vétkes; neki semmiről
91 IV | mégis volna benne valami?~– Én nem bánom, ha kerékbe törnek
92 IV | nehogy a tekintetes úrnak, az én jó uramnak, legyen valami
93 IV | haza a duplát; mire hazaér, én küldök önnek egy fegyverengedélyt,
94 IV | Tudja-e ön, honnan jövök én most?~– Vallja meg!~– Mennykőt!
95 IV | Vallja meg!~– Mennykőt! Még én valljak neki? Én Garanvölgyi
96 IV | Mennykőt! Még én valljak neki? Én Garanvölgyi úr házánál valék.
97 IV | Teringettét! Meg fogom én azt mutatni, hogy idehaza
98 IV | azt mutatni, hogy idehaza én parancsolok.~És e szavaknál
99 IV | előtt; ha ön katonám volna, én önt e vétségeért főbe lövetném.~–
100 V | jönne.~– Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen a
101 V | vállat von.~– Nem tudom biz én. Nem vagyok én tilógus.
102 V | tudom biz én. Nem vagyok én tilógus. Tán a nehézség
103 V | piszkálják kentek. Bánom is én.~– Mondok, hogy Garanvölgyi
104 V | bolonddal van dolgod! Majd adok én neked háromszor ebédet egy
105 V | Jól van, jól, no. Megyek én magamtoól is, csak azt mondják,
106 V | hogy nem kell. Elmegyek én. Azért nem kell az embernek
107 V | magamnak mondani. Mintha én most tanulnám először, hogy
108 V | kiülje a büntetését?~– Azt én nem tudom. Pajtayné az én
109 V | én nem tudom. Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja
110 V | Ő így kívánja tőlem, s én így működöm. Eszerint Garanvölgyi
111 V | bélyeg még egyszer annyi. Én kénytelen vagyok önt háromszoros
112 V | részére, mint nem tudom én hányadik „diätenklasse”
113 V | bizonyosan lesz, mert az én térdem azt mindig megérzi,
114 V | golyóbist leltem az útban; azt én betettem a csurapém zsebébe,
115 V | lecsúszott a bélésébe, de azt én nem vettem észre. Mikor
116 V | tegnap végeztük a takarítást, én beszéltem a tekintetes úrnak
117 V | helyére akadnak. Hanem hát én magam azt hiszem, hogy az
118 V | sem vehetik neki. Azért én azt gondolom, hogy ha magamforma
119 V | becsületes ember.~– Nem elég az. Én meg akarom mutatni, hogy
120 V | szavahihető egyéniség.~– Hát én azt mondom kendnek, bátya –
121 V | Az nekem sok lesz. Annyit én nem érdemlek. Beérem tízzel
122 V | valami az eszembe. De ha én a kocákat előkerítem, hát
123 V | helyeslé Vendelin úr –, erre én sem gondoltam. Mindjárt
124 V | úr kérdé, mit mosolyog.~– Én is jártam egyszer úgy Pesten –
125 V | bűntény konstatírozása végett. Én kifizettem neki az öt forintot,
126 VI | saját haja mögé elrejteni; én nem tudom, ki hitette el
127 VI | játszmával adják vissza, s én különösen tréfásnak találom
128 VI | Hahaha. (Ez jólesett.) Én valóban kénytelen vagyok
129 VI | legalább nem jár úgy, mint én a minap, nem akarom megmondani –
130 VI | című lapban megjelentek. Én erre azt feleltem, hogy
131 VI | erre azt feleltem, hogy biz én az egész Paradisa neve alatt,
132 VI | bagariacsizmás fűzfapoéta én vagyok.”~– Hahaha, hahaha!
133 VI | találnom. Álnév van aláírva; és én azon gondolkodom, ki lehet
134 VI | összebeszéltünk volna. Nézze ön, én éppen hasonló költeményt
135 VI | nem igaz, azt hozzáteszem én.”~Egy idő óta pedig sajátságos
136 VI | volt a célja ezzel, hogy ha én Aladárhoz megyek nőül, annak
137 VI | hogy „úgy van”.~– Hanem én voltam oly előrevigyázó,
138 VI | mint nemzetőri százados; én Pozsonyba futottam, később
139 VI | micsoda könnyelmű ember volt. Én azalatt várhattam a menyegzőre.~–
140 VI | fordulva; akkor ő volt gazdag, én voltam csőd alatt; most
141 VI | voltam csőd alatt; most én vagyok gazdag, ő most koldus.
142 VI | találkozhattak.~– Kedves nagysád, én egészen helyesnek találom
143 VI | Bocsánat, tisztelt nagysád, én sokkal jobban kímélve látom
144 VI | kímélve látom Aladár urat az én ajánlatom által. Ez esetben
145 VI | szerelmes leveleket. Akit én szeretni akarok, annak azt
146 VI | Mert szóval majd elmondom én azt magam.~– Értem – szólt
147 VI | parasztjaimnak otthon? Mást akarok én. Valami fogolynak akarok
148 VI | szükség híresztelni, hogy én ebben lépéseket teszek,
149 VI | a dolognak, elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat
150 VI | ismerni azután. Ezt tessék az én részemről úgy venni, mint
151 VI | magánmulatságot. Nem is akarok én semmiféle színpadi szerepet
152 VI | kiszabadításáért, hanem valaki más; én majd azután csak a harmadik
153 VI | folyamodásnak aláírja a nevét. Ezt én jobban tudom. Valakinek
154 VI | illő, méltóságteljes; majd én aztán gondoskodom, hogy
155 VI | aláírassam: azután majd én felviszem azt Bécsbe. Azért
156 VI | külön lerágni a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint
157 VI | Tehát csak iparkodjék, én megvárom, s együtt elmegyünk
158 VI | kezébe sem szabad juttatni; én zsebembe teszem, s aztán
159 VI | nem fog elmenni rajta.~– Én el tudok rajta menni, s
160 VI | Merre tetszik tartani?~– Én a Váci utcának.~– No én
161 VI | Én a Váci utcának.~– No én is arra megyek.~S a másodszori
162 VI | dr. Grisák tétovázva. – Én őnagyságához, Pajtayné asszonysághoz
163 VI | Bravó! Ez derék. Hisz én is oda megyek, ön legalább
164 VI | nyílik az ajtó, bevezethet; én csak a ház számát tudtam. ’
165 VI | a ház számát tudtam. ’Sz én is éppen ide indultam. No
166 VI | önt, hogy együtt menjünk. Én kocsit rendeltem ide.~–
167 VI | fülig elpirulni akarva.~– De én úgy vagyok értesülve.~–
168 VI | sem találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék
169 VI | Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól. Mégpedig olyan
170 VI | mondja, nem megy nőül soha. Én ezt nagyra becsülöm. Én
171 VI | Én ezt nagyra becsülöm. Én meglehet, hogy ellenség
172 VI | aki már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak
173 VI | szólt Ankerschmidt lovag –, én intézkedni akarok, hogy
174 VI | együtt felmegyünk Bécsbe. Én személyesen elkísérem mindenüvé,
175 VII | vonítson s azt felelje:~– Biz én nem tudom; tessék megvizsgálni.~
176 VII | bele ne tegyenek, amit nem én tettem oda.~– Mit tartalmaz
177 VII | milyen nagy lármát csapok én ottan!~– Hát mit gondol
178 VII | másképpen nem lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy
179 VII | azokat valahol a házon kívül. Én eszerint, valahányszor az
180 VII | tetszik?~– Önök látják, hogy én már veszélyen kívül jutottam;
181 VII | kísértetni a városba, mert én itt el nem fogom mondani,
182 VII | mi van e levelekbe írva. Én akarom, hogy ezt minél magasabb
183 VII | tekintélyes előlépéssel mondá:~– Én vagyok a chef, fiam, én
184 VII | Én vagyok a chef, fiam, én vagyok.~– Hát a másik kettő
185 VII | száját megtörülte.~– Óh, én már szokva vagyok hozzá.
186 VII | arc mondani látszott: de én azon kevesek közé tartozom.~
187 VII | meglátod a szabad eget, én már akkor régen nem látok
188 VII | eláruljam feljajdulásommal, hogy én vagyok benned százszorosan
189 VII | előtt, s láncod egyik végét én hordozom? Nem szabad ezt
190 VII | Te már akkor ősz ember, én pedig hideg por. De azért
191 VII | téged érdekel. – Ezalatt én számlálom a napokat: azoknak
192 VII | azon a határon, ameddig az én életem terjed; a hajótörött
193 VII | nem árulja el valaki?~– Én tudom, hogy nem.~A példálódzásnak
194 VII | No hát az a Szemes Miska én vagyok! – szólt a kondás
195 VII | missznek? Komoly szó? Mintha én valami tréfás ember volnék,
196 VII | megtudtam.~– Lehetséges-e? Én titkolni akartam.~– Azt
197 VII | elhiszem; hanem majd dobra ütöm én, ne tessék félni.~– Uram,
198 VII | önnek kedvence!~– Nem az én kedvencem! Ördög teremtettét!
199 VII | teremtettét! A ti kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal,
200 VII | a házat; majd megmutatom én, hogy micsoda statárium
201 VII | micsoda statárium tudok én lenni a házamnál, ha azt
202 VII | csak meg se szidom. Nem én, még csak egy goromba szót
203 VII | hogy őelőtte. Nem szoktam én az ilyesmit levélben elvégezni.
204 VII | elvégezni. Nem beszélek én senkiről rosszat titokban,
205 VII | feladás a te munkád volt. Én feladóval egy házban nem
206 VII | a csavargó volt az, hát én utánamegyek, s bocsánatot
207 VII | csatatéri ellenfelem; s én nem engedem, hogy azt mondhassa
208 VII | mondhassa felőlem, hogy én kémnek jöttem ide mellé
209 VII | esztendő alatt ráragadhatott; én is csak így szereztem.~–
210 VII | sejtett előre, s mely az én éber szemeim nélkül gyógyíthatlan
211 VII | kívánja méltóságod, hogy én is jelen legyek?~– Nem.
212 VII | leánykám, te írtad ezt itt?~– Én.~– Azt nagyon jól tetted
213 VII | ezentúl te vagy a fogoly. Én magam fogom átadni egyszerű
214 VII | is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból visszatérek,
215 VII | delikvens mindent megvallott. Én elítélem őt férjhezmenéseig
216 VIII | köszönhetjük a szerencsét?~– Én pedig azt hittem, hogy nagyon
217 VIII | korán alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a staatsvisitek (
218 VIII | észrevevé, miszerint az én Bogumil barátom missz Natalie-val
219 VIII | ügyelt oda.~– Kérem missz, én tiszteletre méltó viszonyt
220 VIII | Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében van a diszpenzáció;
221 VIII | előtt. Így volt-e missz? Én úgy mondom, ahogy tőle hallottam.
222 VIII | Alkalmasint lesz. Ámbár én úgy hiszem, hogy tévedésből
223 VIII | Senki sem sejtheti, hogy én mit érzek. Egyedül ön, szeretett
224 VIII | karját jól megcsípve –, én nem tudom, nem ájulok-e
225 VIII | mit mondana a világ, hogy én – és ön – itt – együtt –
226 VIII | az teljes lehetlenség. – Én bizonyos vagyok barátomról.
227 VIII | vagyok barátomról. Akit én egyszer barátomnak nevezek!
228 VIII | dehogy. Ne tessék aggódni. Én már tudom, miért késnek.
229 VIII | hát megérkeztek! Tudtam én, hogy nem nyeli el őket
230 VIII | bátorság és erő.~– Uram, én nem állok jót magamról,
231 VIII | Mit jó reggelt, te ostoba, én még le sem feküdtem.~– Én
232 VIII | én még le sem feküdtem.~– Én sem, de azért reggeledik.~–
233 VIII | csináltok?~– Mit csinálunk? Hát én a lovakat járatom; azok
234 VIII | nem is a faluban voltam én, hanem a városban.~– Városban?
235 VIII | kérdelek?~– Hát mit felelhetnék én arra, hogy mit izent a missznek?~–
236 VIII | ahogy tetszett parancsolni, én úgy tettem. Azt mondá direktor
237 VIII | s fölsegítette a misszt; én kérdeztem, hová parancsolja:
238 VIII | posta trombitájába fújt, én meg visszafordultam, s most
239 VIII | missz Natalie, most már én is elájulok! Az a gazember
240 IX | Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt, s mindenkit,
241 IX | lesz odakünn.~– Vissza! Én strázsa vagyok!~– Nonono,
242 IX | Gyuszikám, ne tréfálj.~– Én nem vagyok „Gyuszikám”;
243 IX | nem vagyok „Gyuszikám”; én patrol vagyok; én feuerpikét
244 IX | Gyuszikám”; én patrol vagyok; én feuerpikét vagyok, aki közelít,
245 IX | nem okai semminek. Ebből én azt értem, hogy önök okai
246 IX | hogy önöket védelmezzem. Én nem tudom, mit hibáztak;
247 IX | Amit parancsol, teljesítsd. Én szobámban fogok étkezni
248 IX | bámulva Maxenpfutsch.~– Ah, én már mindent tudok – szólt
249 IX | meg önmagának, hogy akiről én azt mondom, hogy „barátom”,
250 IX | véletlenül.)~– Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot.~–
251 IX | tekintettel doktor Grisák. – Én Ankerschmidt ügyvédje vagyok,
252 IX | ily mocskot nem tűr el az én becsületem.~Maxenpfutsch
253 IX | a legjobb tanács. Ahogy én ismerem Ankerschmidt lovagot,
254 IX | vág az emberből.~– De hát én ez átkozott fickó miatt
255 IX | hogy ön csábította el.~– Én? A misszt? – kiálta fel,
256 IX | felugorva Maxenpfutsch.~– Én nem hiszem, hogy úgy van –
257 IX | Kérem, ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, szentimentális
258 IX | sok szót vesztegetnünk? Én az ön rendelkezése alá adom
259 IX | van, missz. Bízza reám; én biztosítom kegyednek a veszendőben
260 IX | sikerült.~– Direktor úr, én csak egy módot látok önre
261 IX | státuspapírosai is vannak, a múltkor én hoztam el a kuponjait. Legalább
262 IX | Jó, itt a kezem. Legyek én az áldozat – szólt rezignációval
263 IX | férfi.~– Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak be
264 IX | nehogy elájuljon.~– Hanem én még látok egy módot magam
265 IX | hozzájárulható jellem, s ha én lelkére fogok beszélni,
266 IX | és nyakkendőt viselt –, én kegyednek mindig őszinte
267 IX | biztosítá őt a missz. – Az én becsülésem ön iránt nagyon
268 IX | még súlyosabb lenne, ha én magam is elítélném magamat.~–
269 IX | azzal íratta oda; amiből én aztán megtudtam, hogy biz
270 IX | aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nemigen epedez
271 IX | elárulnia magát.~– Fiatalember, én nem jöttem önhez tréfálózni,
272 IX | siettem önhöz.~– Sajnálom, de én tartom magamat a rendszabályhoz,
273 IX | szenvedés, majd meg tudnék én tanítani.~Aladár egészen
274 IX | Grisák –, ha neked volt az én számomra meglepő híred,
275 IX | nagyon keményen bántam én gyermekeimmel? Szigorú voltam
276 IX | éppen ő! Hát mit vétettem én neki?~– Méltóságod elűzte
277 IX | szeretett.~– Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta
278 IX | ember, nem olyan, amilyennek én hiszem? Kissé túlbuzgó talán,
279 IX | furcsa név.~– Bizony az.~– Az én leányom! Jól van; mondja
280 IX | ügyét felvállalom, de amit én visszautasítottam. Azóta
281 IX | Maxenpfutsch még nagyobb.~– Én is úgy gondolom.~– Mert
282 IX | gondolom.~– Mert hiszen én pör nélkül is kiadom leányom
283 IX | Csak nem képzeli, hogy én bármily ürügy alatt leányaim
284 IX | megtörtént, ki tehet már róla? Én csak nem fogom a leányom
285 IX | haragosan Ankerschmidt. – Az én állásomban szokás „megbocsátani”,
286 IX | úrnak?~– Ej, mit Straff? én nem ismerem őt azon a néven,
287 IX | elé eresszem-e vagy sem.~– Én valóban itt nem tudok tanácsot
288 IX | rágyújtani.~– Ejh, nem akarok én most – dörgött mérgesen
289 IX | volt hangot adni.~– No, én nem mondom, hogy nem becsülöm.~–
290 IX | szólt Ankerschmidt –, én kérem, kényszerítem önt,
291 IX | monda:~– Straff úr, ahogy én tudom, a „cabinet noir”-
292 IX | amit a törvény parancsol! Én kardbojtom tisztaságára
293 IX | engem egyezkedésre bírni. Én önhöz utasítok mindent.
294 IX | ne írjanak ők soha; mert én meg vagyok ölve, meg vagyok
295 IX | tudjuk. Az ördögbe, elég, ha én magam tudom! Hogy kerüljek
296 IX | vagy, öcsém; – de annak is én vagyok az oka.~Ankerschmidt
297 IX | azt felelné, hogy „a biz én voltam”, hanem ha érzi magában,
298 IX | elrántva kezét leányáéból. – Én nem enyelegni jöttem, hanem
299 IX | ennek örülsz? Látod, amíg én azután jártam, hogy neked
300 IX | édes leánykám, így vagyunk. Én többet a házhoz olyan őrt,
301 IX | Nagyságos!…~– Mit? Majd én még neked titulust is írok?
302 IX | ördög bújjék beléd. Majd én még silabizálok itt neked.
303 IX | azért küldte ide, hogy majd én elküldöm neki.~– Nem úgy
304 IX | használhatná borotválkozáshoz.~– Én is kértem, de azt mondta,
305 IX | Úgysegéljen, itthon van! Uram s én Istenem!” Öt perc alatt
306 IX | beszélgetve találta.~– Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! –
307 IX | nagy triumfussal. – Mondtam én a nagyságos úrnak. Vagy
308 IX | akarja megengedni, hogy én hamarabb megéreztem a hazajövetelét,
309 IX | Pedig azért is igaz, hogy én éreztem meg elébb! Hát nem
310 IX | jön, majd elfogtam volna én önt, hanem hát a vakmerőség
311 IX | duzzogásunkat kifejezni, miután én nehány nap múlva innen odább
312 IX | azt mondanák felőlem, hogy én nem szeretetből vagyok nagybátyám
313 IX | örökséghajhászásból?~– No, ez az én emberem – gondolá magában
314 IX | ki mérnök, ki bányász. Én részemről okleveles mérnök
315 IX | szeretek erről beszélni.~– De én meg szeretek. Gondolja meg
316 IX | szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható ifjú vagyok,
317 IX | ellenségek vagyunk. No hát én legalább bebizonyítom önnek,
318 IX | vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat.~– Van önnek
319 IX | és beszéljen vele maga. Én nem szólok önnek magánügyeibe,
320 IX | semmi jogom avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok;
321 IX | Tehát az első asszónál mégis én győztem meg önt.~– Valóban
322 IX | Valóban ön maradt a téren; én kapitulálok és magamat ajánlom.~
323 IX | Ez a meglepetés! Ah, én olyan ideges vagyok. Minden
324 IX | Nincsen semmi „talán”, mert én nem kérem; helyembe pedig
325 IX | nekem van, az a tied is; és én magam is az vagyok ráadásképpen,
326 IX | hosszasan magyaráznom a dolgot. Én nem vagyok jelenleg abban
327 IX | folytatását.~– És kegyed?~– Én a világért sem veszem neki
328 IX | vissza Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom
329 IX | Garanvölgyiné az én írásomat, s én visszaadom az övét.~– S
330 IX | nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem.~– Uram! – szólt
331 IX | nem formál.~– Nem írok biz én semmit, hanem az én írásomat,
332 IX | biz én semmit, hanem az én írásomat, ha megengedi,
333 IX | bizonyítványt adni arról, hogy én őrá, utolsó találkozásunk
334 IX | ha doktor vagyok. Hanem én azért nem haragszom rá,
335 IX | esze.~– No, olyan asszonyra én is szeretnék akadni. De
336 IX | hol vesszük azt?~– Majd én utánajárok.~– Te jársz utána?
337 IX | a könnyelműségnek.~– Az én bécsi barátném nagyon ajánlja
338 IX | születésére?~– Bánom is én, akárminek született! Csak
339 IX | kiengesztelődhetik iránta.~– Ha én volnék a helyében, alig
340 IX | neki, ugye?~– Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis
341 IX | abból küldhetnénk eléje; én úgysem viselhetem azokat;
342 IX | azt, apácskám.~– Nem bánom én, hát küldj neki, amit akarsz.~
343 IX | szegény asszonyt itt találom én holnap is, meg egy hónap
344 IX | hagyd estére, aztán mikor az én részemre kerül a sor, azt
345 IX | eltörik. Hát bántottalak én? Hát mivel bántottalak?
346 IX | s apádhoz visszaszöknél, én ezen törvény hatalmánál
347 IX | küszöbéhez visszatérj! Mert ha én nem akarom, engem soha el
348 IX | soha el nem hagyhatsz: ha én azt mondom a bírónak, hogy
349 IX | azt mondom a bírónak, hogy én szeretlek, az visszaád birtokomba,
350 IX | felejthette ő azt, valamint én nem bocsáthattam meg magamnak
351 IX | látom, hogy mosolyogna; én azt látom, hogy haragszik.~–
352 IX | állítja, hogy te haragos vagy, én pedig azt, hogy mosolyogsz.~–
353 IX | is sárga olyankor, mikor én annak nézem.~– Ne búsulj,
354 IX | Ne búsulj, leányom; amíg én Pesten leszek, addig megkérem
355 IX | ne küldjön ide orvost. Én szeretek beteg lenni.~–
356 IX | Nagyon kérem.~– Tehát én megvallom őszintén, hogy
357 IX | megvallom őszintén, hogy én e lépésben semmi egyebet
358 IX | vannak a váltók, amikre én ennek az embernek tízezer
359 IX | mindig kétannyit íratott.~– Én nem mondok semmit! A váltók
360 IX | rongy bútorok?~– Hát hisz én is azt mondom.~– De így
361 IX | is azt mondom.~– De így én ruinált ember vagyok!~–
362 IX | ruinált ember vagyok!~– Hát én nem az vagyok?~– De én meg
363 IX | Hát én nem az vagyok?~– De én meg nem foghatom ennek az
364 IX | vette feleségül? Tehetek én arról, ha a méltóságos úr
365 IX | abból semmi sem lesz, mert én az asszonyt haza kívánom.~–
366 IX | menjen ön, ne rontsa az én üzletemet! – szólt Straff,
367 IX | ajánlatára számítottam. Tudom én azt jól, hogy ennek így „
368 IX | dolog még nincsen megérve. Én nem vagyok az a bolond,
369 IX | nem lehet többet beszélni. Én hazárdjátékos vagyok. Az
370 IX | egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom van
371 IX | ha e válópert bevégzi. Én nem okoskodom a kék levegőbe.
372 IX | levegőbe. Ha az egyesség az én ajánlatom szerint fogadtatik
373 IX | ajánlatom szerint fogadtatik el, én is kötelezem magamat kegyednek
374 IX | Semmit sem mond arra, hogy én önnek megnyerem a hazárdjátékát,
375 IX | ragadtatva a bosszúságtól –, én nem tudom, minek nevezzem
376 IX | haragudjék, kedves doktor; én ismerem a magam embereit,
377 IX | ördöngös egy fickó. Már én nem merném így túlfeszíteni
378 IX | túlfeszíteni a húrt. Azonban én megkísértem még egyszer
379 IX | forinttal, s kvittek vagyunk.~– Én csak annyit mondok önnek –
380 IX | csak az együgyűek nyernek, én ott játszom, ahol okos embereké
381 IX | férfiú.~– Nem tréfál ön?~– Én a teljes harmincezer forintot
382 IX | kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja el!~–
383 IX | Ejh, ne beszéljen ön az én ügyeimbe. Hagyjon békét.
384 IX | kedélyben volt ma.~– S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc
385 IX | bolond. Ihol van. Ihol van. Én magam kész vagyok hozzátenni
386 IX | forintot elfogadni, hát én megmutatom, hogy ön mégsem
387 IX | ahogy legjobbnak látja, én aláírom.~Doktor Grisák leült
388 IX | bízza ön rám. Majd lefestem én önt úgy, hogy maga is megborzad
389 IX | tudni, hogy mije vagyok én önnek.~– Hát hitelezőm,
390 IX | hitelezőm, no! Ugyan nagy érdem. Én nem félek ettől a nemétől
391 IX | nem unja. Mégiscsak vagyok én önnek valamije, ugyebár?~
392 IX | hogy rögtön meglássa, mert én missz Natalie férje vagyok,
393 IX | menjünk!~– Végtére! Hanem én nem tágítok ám öntől.~–
394 IX | spíszburgeres mohóságával az én üzletemet. Mikor az ember
395 IX | elkísérem, amíg belép; mert én már mindent fölteszek önről.~–
396 XIII | nem locskálkodni jöttem én ide nagyságos uramhoz ilyen
397 XIV | nem tetszik őt ismerni.~– Én nem mondom, hogy készakarva
398 XIV | mérnökké lett rosszkedvében.~– Én is értem. Én is tudom, mi
399 XIV | rosszkedvében.~– Én is értem. Én is tudom, mi az a nivellálás.
400 XIV | fiskális úrral disputálni. Én csak méltóságodnak akartam
401 XIV | szépen kérném?~– Szívesen. Én vagyok Ankerschmidt.~– Úgy?
402 XIV | nekem semmim sincs. Tán én sem volnék jobb a többinél.~–
403 XIV | a védence készítette”.~– Én is úgy gondolom, hogy még
404 XIV | nem hallanám, mit beszél. Én parancsokat osztottam, ő
405 XIV | látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
406 XIV | Hát csak hadd jöjjön, majd én is itt leszek.~– Nagyon
407 XIV | lehet önnek, ha lát valamit, én csak a vizet látom.~– Amott,
408 XIV | Valami tuskó lehet.~– De én látom az evező nyomát a
409 XIV | az úrnak baja azzal, hogy én ki vagyok, hanem gondoskodjék
410 XIV | ahol annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból
411 XIV | jó paripái.~– Hát ön?~– Én itt maradok, míg valami
412 XIV | keresni egy ideig.~– De én haza akarok menni. Mi van
413 XIV | sietek szegény bátyámhoz. Az én hivatalom három hétre fel
414 XIV | szorgalmatosan fonni.~– Az én barátom, úgy látszik, hogy
415 XIV | hegedűt hordozna magával.~– Az én barátom, úgy látszik, nem
416 XIV | Azoknak is át kell jutni. Én persze ezer embert át nem
417 XIV | uram – szólt az öreg –, én leszek hát az a hajóskapitány
418 XIV | visszafordulva e nevet mondá:~– Az én nevem Weltumsegler Jonatán.~
419 XIV | Nem restelkedésből tettem én azt, hanem azért, mert a
420 XIV | moccanhatok ellene, márpedig én, ki előkelő várfogoly voltam,
421 XIV | jegenyésre menekülnek: az én embereimnek lesz ma vadpecsenyéjük,
422 XIV | hozzám, kérdezte, mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői
423 XIV | előreküldte Aladár úrfi!) „Majd én magam kormányzok!” – mondta
424 XV | magát apja után; azt meg én hoztam ide. Fáradt vagy,
425 XV | Uram, ön tudja azt, hogy én önnek mit tartozom köszönni?~–
426 XV | énértem hasonló helyzetben.~– Én gyermekemet köszönöm önnek.~
427 XV | Aladárnak, s e szókat rebegé:~– Én pedig önnek atyámat köszönöm.~
428 XV | Ez már úgy illett volna. Én azt regényben mindig úgy
429 XV | a beszédébe.~– Óh, azért én is követtem el útközben
430 XV | valaha regényt lehet írni: én is mentettem meg veszélyben
431 XV | könyörge érte Erzsike –, én olyan szépnek találom.~–
432 XV | az öreg Garanvölgyi. – Az én vendégem otthon van a házamban.
433 XV | fölépíthetik. Tanyám elég tágas, s én úgyis egyedül vagyok.~E
434 XV | ismeretségünk nagyon régi keletű. Én Erzsi kisasszonynak régi
435 XV | azt a levélkét megmutatta, én annak vonásaiban ugyanazon
436 XV | volna azt is?~– Igen. És én mármost többet tudok, mint
437 XV | okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi össze?~–
438 XV | találkozunk mi össze?~– Én nem látok benne semmi veszedelmet.
439 XV | neked adják.~– Jó bátyám; én szegény legény vagyok, fáradsággal
440 XV | kenyeret. Ezek gazdagok. Ha én most itt maradok, ahol nem
441 XV | körös-körül tenger van; és ha én mégis felhasználom ezt a
442 XV | legalább tanulmányozhatok.~– Én pedig arra számítottam,
443 XV | kell majd megnézni, amit én ott csinálok, ama bizonyos
444 XV | megjegyzé: „itt kezdődik az én földem”.~Egy helyen azonban
445 XV | Az enyém nem sántít. Most én sem juthatok a földemhez,
446 XV | ez homogén eset; amikorra én az enyimhez juthatok, akkorra
447 XV | tiltakozni.~– Ifjú barátom, én kijelentem önnek, hogy kegyet
448 XV | vagy nem?~– Igaz.~– Akkor én valamit kérnék öntől, de
449 XV | parancsolhatnék, akkor nem kérnék; óh, én kegyetlen vagyok ahhoz,
450 XV | parancsolhatok: – az nem önnek való. Én csak kérek, folyamodom,
451 XV | maradok egy hétig.~– Ha én azt tudtam volna, hogy ön
452 XV | kezét szemérmesen susogva: „én uram”.~Tehette már azután
453 XV | atyám – szólt a gyermek –, én megkértem őt, s ő elvesz
454 XV | simulva szerelmesen.~– Pedig én már idehozattam csónakodat –
455 XV | folyosóra csónakot!~– Tudtam én, hogy ez lesz a vége – szólt
456 XV | lábnyit apadt.~– Nem bánom én már – szólt Aladár, ki a
457 XVI | vezetheti az építkezést.~– Én nem azt gondoltam: Az összedűlt
458 XVI | összedűlt kastély helyébe én másikat nem építtetek, –
459 XVI | kastélyt birtokomba bocsátá, én ezt fogom felépíttetni,
460 XVI | itt fogunk együtt lakni az én kedves fiammal.~– Ohó, lovag
461 XVI | árát is magánál tartani. Én a házat „szép leányért”
462 XVI | uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól megváljak, mikor
463 XVI | a dolgot –, ön jó gazda, én pedig semmihez sem értek.
464 XVI | holnapután nem lesz itt többé, s én ismét magányomba vagyok
465 XVI | követelni, hogy az ifjú pár az én házamban legyen otthon.~
466 XVI | önhöz voltak írva.~– Ah!~– Én kíváncsi voltam egyet elolvasni
467 XVI | önnek kedvesebb még, mint én.~Aladár nyugodtan tette
468 XVI | tette szívére kezét: „az én lelkem nem tud arról semmit”. (
469 XVI | alatta a levelek.~– Ezeket én írtam hozzád.~Aladár azt
470 XVII | akivel szóba eredtek?~– Az én voltam! – vágott bele Bárd
471 XVII | csónakos ott az uraknak?~– Hát én hoztam hírül, hogy a d…i
472 XVII | d…i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki meg
473 XVII | valahol, mert a csónakos én voltam.~– Vagy pedig te
474 XVII | pedig te hallgatóztál, s én voltam a csónakon.~– De
475 XVII | kétségbeesetten Péter. – Én esküszöm, hogy én voltam
476 XVII | Péter. – Én esküszöm, hogy én voltam a csónakon.~– Én
477 XVII | én voltam a csónakon.~– Én is esküszöm.~Sem Ankerschmidt,
478 XVII | mintha megesküdtek volna rá: én tehát meghalok és vallomásomat
479 XVIII| olcsóbb, mint a külföldiek, s én nagyon megnézem, hogy hová
480 XVIII| tudom, – az az ember, kit én nem kevésbé gyűlölök, mint
481 XVIII| processzusa lenni, cserében én is elvállalom az ügyvédséget.
482 XVIII| keblén ilyen sebet ütött, én megmondhatom, hogy hol van.
483 XVIII| csak a halál derít fel. Az én éltem is egy ily talány,
484 XVIII| nem fordított, az lesz az én halálom. A külszín, a látszat
485 XVIII| Ön férfi, ön heves vérű, én nő vagyok és gyönge, azért
486 XVIII| szegény nőnek, ott a porban, én megbocsátok’.~Corinna.”~
487 XIX | nem megy, pusztuljon, mert én megeszem.~Meg is rágta a
488 Uto | egy nevezetes ötlet adta.~Én láttam egy este Haynau tábornagyot (
|