Fezejet

 1 I   |              kérek. – Ezt nem tudtam.~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával!
 2 II  |       mondatba, tudni fogják, micsoda rettenetes állítás az a magyar emberről,
 3 II  |           szokta őt dorgálni Ádám úr.~Rettenetes, hová erkölcstelenedik a
 4 II  |           mégis csalóval volna dolga? Rettenetes tudat ez egy olyan becsületes
 5 II  |          jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz. Akkor megemlékezzetek
 6 IV  |             szörnyen szemmeresztve.~– Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok
 7 IV  |             lovag úr magányszobájába.~Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen
 8 V   | szakkermentírozni. Ez már sok! Ez már rettenetes! Ilyen munka idején! Mit
 9 V   |               méltóságos uram? Hiszen rettenetes csúnya zsiványság volna
10 VII |         ötvenedrészével elkészültek a rettenetes talált kincsnek.~Bräuhäusel
11 VIII|    elszöktetett egy más nőszemélyt, s rettenetes a sejtelmem, hogy kit?!~
12 IX  |             vőlegénye kiszabadult.~Ez rettenetes csapás!~Hogy nem lehetett
13 IX  |               engedj álmodnom. Óh, az rettenetes, hogy mindig álmodni kell!~
14 IX  |             elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló
15 XIV |             ki most észrevevé, milyen rettenetes ostobaságot követett el,
16 XIX |               vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső kőnek feszíték