Fezejet

 1 I  |      érdemes vendégét.~– Mi az ördög ez!? – kiálta fel a juris
 2 I  |       a lovag úr által; …de az ördög vigye el ezt a méhet… azt
 3 III|     Egy tizenkét fontos golyó! Ördög lelke! Az igen nagy úr!
 4 IV |          Ah pah! Ezt higgye az ördög. Ön előkelő úr; szülői bizonyosan
 5 IV | Március Tizenötödikét.~– Mi az ördög az?~– Negyvennyolcadiki
 6 VI |      Tudom. A yorkshire-iek.~– Ördög, mennykő! Ne hozza ön a
 7 VI | akartak belépni rajta.~– Mi az ördög? Hát ön is ide tart?~– Hát
 8 VII|           Nem az én kedvencem! Ördög teremtettét! A ti kedvencetek!
 9 IX |        amihez neki semmi köze. Ördög vigye az ilyen katonaféle
10 IX |       tükörbe? Vigye el önt az ördög ezzel a hírrel. Köszönöm,
11 IX |    minden kegyetlen indulat.~– Ördög, mennykő! – kiálta, elrántva
12 IX |        hangon kiálta reájok:~– Ördög, mennykő! Ti semmirevalók!
13 IX |    zsidó az. Asszonyság.~– Óh, ördög bújjék beléd. Majd én még
14 IX |  féltében a fedett hintóban? – Ördög látta kölyke!~A megharagudott
15 IX |     már csak természetes.~– De ördög, pokol! – ordíta közbe Maxenpfutsch. –
16 IX |       irgalmat.~– No – hát, az ördög nevében – menjünk!~– Végtére!