Fezejet

 1 I   |     forintig. Kezet reá!~– Amit mondtam, megmondtam.~– De hisz az
 2 III |         a kisasszony maga is…~– Mondtam már egyszer, hogy az nem.
 3 IV  |     szólt Garanvölgyi –, én azt mondtam, hogy „lehet”.~– Ah. Tehát
 4 V   |       nem hallgatott rám, mikor mondtam neki, hogy vesse el jókor
 5 V   |          s az övékére utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje
 6 VII | kastélyba?~– Igenis, hiszen úgy mondtam.~Ezzel Bräuhäusel úr elosztva
 7 VII |     hogy ez esküdni akar. – Mit mondtam? Jobbra át!~Straff átlátta,
 8 VII |      keblébe.~– Indulj! Indulj! Mondtam már! Semmi egyéb! – kiabált
 9 IX  |      hogy szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem.~– Tehát miért
10 IX  |         ott nagy triumfussal. – Mondtam én a nagyságos úrnak. Vagy
11 XIV |    hozzám, kérdezte, mi baj. Én mondtam, hogy a görgítői csőszök
12 XIV |       volt ám már akkor a hiba. Mondtam a nagyságos úrnak, hogy
13 XV  |        nagyon kelle biztatni.~– Mondtam, hogy látatlanul alá van
14 XV  |       úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam, hogy a víz apad. No ez…~
15 XVI |         útjában volt; akkor azt mondtam, hogy nincsen ára. Most
16 XVII|        i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki meg fog halni.~–