Fezejet

 1 II  |            Ádám úr fejét rázta.~– Minek nevezi magát?~A derék kis
 2 III |      semmi. Én valóban nem értem, minek szokták a leveleket lepecsételni,
 3 IV  |           Tessék helyet foglalni. Minek köszönjem e szerencsét?~–
 4 VI  |      voltam, amíg verekedtünk; de minek üldözném azt, aki már nem
 5 VII |          legkisebb okot.~– De hát minek volt akkor az a titkolódzás?
 6 VII |           akkor az a titkolódzás? Minek dugdosták önök ide ezen
 7 VIII|       aludtunk, olyan régen volt. Minek köszönhetjük a szerencsét?~–
 8 IX  | gravitással állva föl helyéről. – Minek sok szót vesztegetnünk?
 9 IX  |           Itt a sok szép táncomé, minek kötnéd le egyhez magadat?
10 IX  |       Ugye a fedett kocsit?~– Már minek volna neki fedett kocsi?
11 IX  |        küldjek neki, ugye?~– Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy
12 IX  |     bosszúságtól –, én nem tudom, minek nevezzem önnek ezen eljárását?~–
13 IX  |           önnek ezen eljárását?~– Minek? – szólt a kalandor cinikus
14 XV  |           értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi össze?~–
15 XV  |          Erzsike lebeszélte róla. Minek az? Vagy magát, vagy „valakit”
16 XVII|           mondjon le szándékáról, minek vállal magára olyan vétket,