Fezejet

 1 III|    kisasszony, ön egy neveletlen gyermek! – tört ki legelébb is missz
 2 IV |     vágott bele nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott
 3 VII|           nem ügyelt rá senki. A gyermek bámészkodik. Az pedig, amit
 4 VII|    bámészkodik. Az pedig, amit a gyermek olvasott, ez volt:~– „Kedves,
 5 VII|          zsámolyáig, azalatt egy gyermek, kinek azon ember senkije,
 6 IX |     akinek atyám hinni fog, mert gyermek és együgyű. Isten önnel.~
 7 IX | lefoglalni?~– Nem, hanem a másik gyermek számára.~– Ah, azt Eliz
 8 IX |    megfosztja az embert.~– Te jó gyermek voltál. Téged szeretlek –
 9 IX |     szalonkát? Mikor olyan kicsi gyermek voltál, valahányszor a puskát
10 XIV|         vált, kacagott, mint egy gyermek, mint egy őrült.~– Igazán?
11 XV |          kerültek, a természethű gyermek hirtelen óvhatlanul odanyújtó
12 XV |          semmi. Tréfa – rebegé a gyermek szépen elpirulva.~– De rám
13 XV |         egy szép, okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk
14 XV |     melyet eddig nem ismert.~Egy gyermek, angyali részvétből, nem
15 XV |          visszacsókolja a kedves gyermek kezét – mind a kettőt –
16 XV |            Nézd, atyám – szólt a gyermek –, én megkértem őt, s ő