Fezejet

 1 I    |     érzékenykedés biz ez egy ilyen vén sastól, mint magam, de már
 2 I    |     árendás ki ne pusztítsa a szép vén jegenyefákat két oldalon.~–
 3 III  |                             III. A vén katona és családja~Ankerschmidt
 4 III  |  méltóságod, hogy én rohanhassak a vén poltronhoz, és számadásra
 5 VII  |        tűnt szemébe az ódon emlék, vén vadgesztenyefáktól környezve,
 6 VII  |             de látni fogja, hogy a vén róka mégis tovább lát. Ide
 7 VII  |      távolról is hallott valamit a vén kuruc makacs szeszélyeiről,
 8 VIII |         reggelt – mordult vissza a vén kocsis.~– Mit jó reggelt,
 9 VIII | lovászgyerek járatja.~– Ne bomolj, vén bolond. Bogumil urat kérdem.~–
10 IX   |           embert soha; mert látod, vén katona vagyok, sokszor verekedtem
11 IX   |         mert a végrendelet annak a vén bolondnak adott jogot élet
12 XV   |             E leckét éntőlem, mint vén katonától, vegye jó néven,
13 XVIII|      legolcsóbb portékának, akit a vén gyereknek játékszerül vigyen,
14 XIX  |      Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot.~„Gyertyaszentelői
15 XIX  |      Miskolcra, – a konventbe.~S a vén táblabíró újra megjelent