Fezejet

 1 II  |        legyen is e nagyon szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban
 2 II  |             tartani, örök kárhozatra méltó bűnnek tartotta volna; eszerint
 3 V   |             lehet fizetni.~Amint ily méltó aggodalmak közt léptetgetne
 4 V   |             Óh, hisz ezek szeretetre méltó tolvajok, akik még hiteleznek
 5 VI  |            jelensége azon sajnálatra méltó körülmény, miszerint a regényírók
 6 VI  |     emlékezni a hadastyán szeretetre méltó tulajdonairól.~Igen is: „
 7 VI  | tulajdonairól.~Igen is: „szeretetre” méltó tulajdonairól. Mert ne is
 8 VII |         annyira vitte az elismerésre méltó buzgalom, hogy egy helyütt
 9 VII |             való, hogy semmi gyanúra méltó nincsen.~– Topp! Megvan –
10 VIII|          Kérem missz, én tiszteletre méltó viszonyt értettem, s meg
11 IX  |               Óh, nagyon tiszteletre méltó emberek voltak. Az anyja
12 IX  |           oly délceg, oly szeretetre méltó, majd boldog, majd szenved,
13 IX  |            szavakat látszott keresni méltó elkeseredése számára, addig
14 XIII|         vádlott hibázott, vétkezett, méltó volt a bűnhődésre; nem volt
15 XVI |            előtt, hogy ezeknek írója méltó volt arra, hogy ön őt szeresse,