Fezejet

 1 I    |           segítségére, jöjjön csak, édes doktor úr.~Azonnal karonfogta
 2 I    |        jövevényhez a háziúr. – Már „édes amice”, erre mifelénk tekintetesnek
 3 II   |      kezdett bosszankodni.~– Ugyan, édes barátom – szólt, rátéve
 4 II   | elmosolyodott e rémhírre.~– Bizony, édes barátom, higgye el, hogy
 5 II   |          nagy maláciával~– Jól van, édes Kampós, hát csak rúgtasson
 6 VII  |         megmondhassak annyit, hogy „édes lelkem, ott az ajtó, künn
 7 IX   |          szabadított ki.~– Most már édes leánykám, így vagyunk. Én
 8 IX   |            gazdához.~A függetlenség édes érzete ragyogott szemeiben.
 9 IX   |        szegény asszonyt” – tulajdon édes leányát –, a szerencsétlen
10 IX   |           nem haragszik reám.~– Óh, édes gyermekem – monda Ankerschmidt,
11 IX   |       utoljára.~– A viszontlátásig, édes doktor! – szólt kezet szorítva
12 XIV  |       csehországi árvizekről.~– Óh, édes tiszttartó úr, világért
13 XIV  |            fecisti, nega.” – Tudja, édes kasznár úr, a mérnök urak
14 XV   |          van ilyenkor ott, ahol egy édes női szellem mindent megaranyozó
15 XVIII|      senkije sincs, akire gondolnia édes, és senkije, aki őreá szeretve