Fezejet

 1 III|     atyjához; annak a keselyűorra, csakhogy nőies finom metszéssel;
 2 III|           annak az erős szemöldei, csakhogy nem oly kegyetlenül összeráncolva;
 3 III| összeráncolva; annak a kék szemei, csakhogy némi ábrándos mélasággal
 4 III|             s annak a gödrös álla, csakhogy őnála a természettől simán,
 5 IV |          törte be. Bánja a patvar, csakhogy a puskának nem esett baja.
 6 IV |     istentelen. Piff, puff Így ni!~Csakhogy kitölthette rajta bosszúját
 7 VII|         odalenn Maxenpfutschéknál, csakhogy őnála 99-et a százból kiütöttek,
 8 VII|           Ah! Nem rút fiatalember! Csakhogy kissé dacos kinézése van. –
 9 IX |           No hála a Mindenhatónak! Csakhogy már egyszer itt van, hogy
10 IX |            látta maga előtt. – No, csakhogy ráakadtam! Kerestem önt
11 XIV|        mutogat kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger
12 XIV|        távoli, népes vásár hangja; csakhogy sokkal szomorúbb annál.
13 XIV|      mintha nyitott szemmel nézné, csakhogy ő még többet is lát, a kövek
14 XV |    lakatkulcsot a zsebébe tegye.~– Csakhogy itthon volnánk! Mármost
15 XV |           tartogatja sokáig.~– No, csakhogy magunk megvagyunk – szólt