Fezejet

 1 V  |          van dolgod! Majd adok én neked háromszor ebédet egy nap,
 2 VII|        ülök veled fogva, hogy ami neked hiányzik, magamtól is megtagadom,
 3 VII|        ezt megtudni senkinek, még neked sem; csak majd akkor, ha
 4 IX |       magában doktor Grisák –, ha neked volt az én számomra meglepő
 5 IX |       amíg én azután jártam, hogy neked ilyen örömöt szerezzek,
 6 IX |          viselni; hanem megmondom neked, hogy mire vigyázz. Egyik
 7 IX |    Nagyságos!…~– Mit? Majd én még neked titulust is írok? Nevét?~–
 8 IX |       Majd én még silabizálok itt neked. Nesze a toll, írd rá magad.~
 9 IX |       Garanvölgyi szomorúan. – Ki neked olyan jó embered?~Azonban
10 IX | fáskosárba vetett.~– Igaz biz az! Neked valami jóakaród már levelet
11 IX |        vőlegénye előtt, s hogy ez neked jutott, az nagy szerencse.
12 IX |    vétettem.~– Rég megbocsátott ő neked.~– Tudom, hogy te addig
13 IX |     nyugodtál, míg azt nem mondta neked, hogy nem haragszik rám
14 XV |    egymásba szerettek, elveszed s neked adják.~– Jó bátyám; én szegény