Fezejet
1 I | merték volna azt mondani – no de elég. Az ember fűhöz-fához
2 I | az mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát,
3 I | ot eszközölnek ki ellene; de amikkel ő mind sztoikus
4 I | hogy nem tud megfizetni.~No de semmi.~Az egyik uzsorás
5 I | nagyon szívesen teszi.~– De aztán el ne felejtse!~Alig
6 I | tud a lábán megállni.~– De megengedjen, uram, ez furcsa… –
7 I | Grisák.~– Persze furcsa, de csak hallgassa tovább; az
8 I | holnap a szája fog fájni.~– De megbocsásson, uram, én bámulom… –
9 I | lehet ez. Talán métely?~– De uram, ön úgy látszik, hogy
10 I | hiszen azért hívattam.~– De megbocsásson, uram.~– Jó,
11 I | hozott kegyed juholtót?~– De uram! – kiálta föl végre
12 I | Egzekúcióra tetszett jönni?~– De kérem – szólt a juris doctor,
13 I | ez a bőrével fog fizetni, de legalább nagyságod kikaphatja
14 I | uraságod sógorasszonyától.~– De iszen uram, az a jószág
15 I | szavára. Az meglehet.~– De nem „meglehet”, hanem úgy
16 I | okiratokat.~– Sajnálom; de ez nem változtat a dolgon.
17 I | vén sastól, mint magam, de már egyszer én ilyen babonás
18 I | illő társaság most.~– Igen; de megcsípnek! – szabódék e
19 I | a háziúr. – Elmúlik az.~De a doktornak már elmúlt a
20 I | felruházva a lovag úr által; …de az ördög vigye el ezt a
21 I | dagadni!~– A vételár?~– De, ez a méhcsípés…~– Nem adom
22 I | Amit mondtam, megmondtam.~– De hisz az épület idővel összeszakad.~–
23 I | nagyon sürgetős volt.~– De hát, uram, monda ön meg
24 II | kalap; ritkábban pénz, de annál gyakrabban egy-egy
25 II | kerületi biztosnak.~No, de hagyjuk; hiszen nem akarom
26 II | szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban mégis
27 II | hogy ne adjanak neki bort, de már éppen ménesit.~– Hagyja
28 II | egyszer megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen
29 II | a nyelve hegyén is volt, de megint visszanyomta; azután
30 II | versét könyv nélkül tudom.~– De mint élő embert látta-e?~–
31 II | látta-e?~– Látni nem láttam, de olyan elevenen tudom őt
32 II | hogy rá ne ismerjenek.~– De hát kérem, mi oka van önnek
33 II | megír az huszonöt verset is, de az egyik szebb a másiknál.~–
34 II | bevarrva viselte a becses, de féltett költeményeket.~–
35 II | villásreggelire kívánni lehet.~– De mikor, kérem alássan, oly
36 II | Őtet meg azután eltemették; de minthogy legfelül esett,
37 II | emlegeti a tekintetes urat. De azt mondja: „Nem akarok
38 II | ajkakkal fogja rebegni: „Ez ő!” De mily nagy volt bámulása,
39 II | tudhassa, mennyi az idő; de mindezt nem sajnálta tőle,
40 II | tudta sehogy elnyögni. No de hiszen, majd meg is mondja
41 II | legalább ezt ne tette volna!~No de iszen, lesz is annak most
42 II | Ne tessék megneheztelni; de bizonyára a tekintetes úr
43 II | üdvösségünkkel ördögök játszanak. De reszkessetek. El fog jönni
44 II | elhagyatott hazám!~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve,
45 II | ötvenet eldugtál belőle!~De már ez olyan szó volt, amiért
46 II | tudott haragudni.~– No, de hallja az úr, azt nekem
47 II | eltette a szekrénybe otthon.~De az a mondás: „Nagy a világ,
48 II | legközelebb kiugrasztották, de köznapi használatra jó –
49 III | lehetett földhöz jutni, de kész fizetésért bizonyosan
50 III | meg a képviselők idelenn; de akivel össze nem zördülni
51 III | fürgén felszökve Eliz.~– De Eliz, mit gondol? – utasító
52 III | tudományos és szenzitív, de amellett nagyon sovány delnő. –
53 III | Úgy? Az nagyon szép. De egyék ön, mert elhűl a levese.~–
54 III | Garanvölgyi úr pártfogását?~De már ez a kérdés csakugyan
55 III | magamhoz hasonló medvékkel, de vizsla sohasem, ki a vadász
56 III | akikkel egyetért.~– Óh, de én nem értek vele egyet –
57 III | valami vendégszoba lehetett, de ezúttal fűtve nem volt,
58 III | nem fogják felhasználni; de majd máskor olyanok előtt
59 III | miben töri a fejét! No, de jól van. Ez nem árt semmit.
60 III | elkezde beszélni; suttogva, de nagy színpadi erővel.~–
61 III | falum. Az mind elveszett; de mi e veszteség mind az elveszett
62 III | interpellálni a bujdosót:~– De hát a lengyel harcos miért
63 III | minden további önigazolást; de ő meg akarta mutatni, hogy
64 III | próbáit adja mindennap; de én jobb szeretném, ha a
65 III | szék alá.~– Hallatlan ez!~– De ugyan már mi volna benne
66 III | franciákat sem hozzák ide soha; de magyarokkal mindennap jövök
67 III | haditörvényszék elítélhet; de azért a bujdosót nem tartom
68 III | az üstököm, cibáld meg, de ne kérdezz.~Bogumil meg
69 III | Hát mit izentek vissza, de csavargó?~A kis talpacs
70 III | embernek a bátorságán!~– No de hát mi az? Magyarázza meg
71 III | tud németül.~– Az ördögbe! De hát mit írhat az én leányom
72 III | gyermeket meg nem ütök; de amattól megtudom, mert az
73 III | indult kardját felkötni.~– De tanúk nélkül? Az veszedelmes.
74 III | küldik kihívó segédnek, de így is bizonyos a siker.
75 IV | emlegetni. Most csak „lehet”, de nem „szabad”. Tessék helyet
76 IV | paragrafus által tiltva.~– De ön egy levelet, ami házamtól
77 IV | fejébe tódulni a vér. – De uram, ön maga is katona
78 IV | törvényszék nem orvosolhat, de miket férfi férfival egyedül
79 IV | elintézni.~– Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes
80 IV | velem, most ő is szabad; de mert másfelé bocsátám, ő
81 IV | hallucináció tartott legtovább; de el kellett felejteni; mert
82 IV | keveset tudott németül.~De már most mit csináljon?
83 IV | jó szívéről tanúskodik, de énnekem, úgy segéljen, a
84 IV | Tudom, hogy végem van, de kimondom. Jobb, ha előre
85 IV | akartál te elúsztatni, ugye? De nem kaptál „piros csizmát”
86 IV | Meg akartál rontani ugye, de emberedre akadtál, isten
87 IV | Ki mondja azt, hogy nem? De miért mentem oda? Mert ön
88 IV | dugja el.~– Láncos mennykő! De hisz ez árulás! Ön családi
89 V | földhözragadt” úr az ember; de egyébhez azután nincs is
90 V | vagyoonk; innen a palócságból, de mi nem vagyoonk palócok,
91 V | vellája is meg gerebléje is.~– De hát az ördögbe is, mi közöm
92 V | szövetség praeliminariáit, de inspektor uram nem vette
93 V | nemcsak lekaszálja a repcét, de itt mindjárt helyben ki
94 V | ugyan az árpának a fejeit, de a repce bugáit meg éppen
95 V | gonoszat sejtve, Vendelin úr, de már későn volt. A gépet
96 V | vadászok is beszólíttattak.~– De csak eresszék őket hamar
97 V | velük a csőszöket.~– Jaj, de így önök minden emberemet
98 V | konfrontálni kellett a többivel.~De már erre elkezdett Ankerschmidt
99 V | utolsó emberlakta földtől.~De holnap csak hazaeresztik
100 V | mégsem került vissza senki.~De már magunk is nézzünk utána,
101 V | Grisáknak kvart volt a kezében, de nem rontotta el játszótársáét.~–
102 V | Úgy? Nem vettem észre; de hátha a vállalkozó száztíz
103 V | hetedmagával doktor Grisáknál, de nem „beszélt belőle”.~–
104 V | cölöp kimarad a földből, de a föld alá megy le kevesebb.~–
105 V | mennyi áll ki a földből, de azt nem, hogy mennyi ment
106 V | hogy mindig ráláthasson; de azontúl csendesen viselte
107 V | s lecsúszott a bélésébe, de azt én nem vettem észre.
108 V | barometrum.~– Így van biz az, de hát ki tehet róla?~– Hiszen
109 V | az még valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta.~
110 V | valami kár ne történjék. De ha mégis meg találna történni
111 V | bíróságnál minden feszesen megy; de azért van itt a csendőrség;
112 V | akik még hiteleznek is.~– De csak azt szeretném tudni,
113 V | Most jut valami az eszembe. De ha én a kocákat előkerítem,
114 V | úrnak öröme, ha megtudja, de addig nem szól neki, míg
115 VI | Tivadar; nem fiatal ember már, de jól bírja magát. Komolyan
116 VI | gyapjú?” Ennyiért kérik, de nem akarja annyin alul adni.
117 VI | még titok. Önnek megsúgom, de tovább ne adja. A pipereárusnőnek
118 VI | különben sohasem vásárlok nála. De ha ön meg akarja tekinteni…~
119 VI | Nagysád költeményt írt?~– De kérem, ne mondja senkinek.
120 VI | Nem. Magam olvasom fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy
121 VI | ekzekválni.~Tehát jogalap van.~De ok is van hozzá.~Doktor
122 VI | hogy több udvarlója is van, de azok fölött a doktor úr
123 VI | gyűlölet, akkor igen szép; de hátha sértett szerelmi bosszú?~
124 VI | senkinek meg nem mondanám; de önnek kell, hogy fölfedezzem,
125 VI | fogságra. Ez még hagyján; de minden vagyonának elvesztésére.~–
126 VI | utriusque veszett el! No de amit a természet mostoha
127 VI | is bontattak már fel.~– De hiszen mi tudjuk, hol van
128 VI | szóra a doctor jurisnak; de nem tehette, mert hisz az
129 VI | meg az üveg tükrében.~No de a dolgot megérteni nem is
130 VI | nézve kisebb baj volna, de nagyobb lenne énreám. Önnek
131 VI | magam is töprengtem már; de még nem határozhattam el
132 VI | önhöz fáradnom.~– Óh kérem, de legyen szerencsém. Itt nem
133 VI | elkezdte az ilyen tréfát. No de vége. Erről egy szót se
134 VI | Éppen nem az. Nem ismerem. De fel akarom használni minden
135 VI | unokaöccsét.~– Szerette, de azért nem folyamodik érte.~–
136 VI | el egy szép folyamodást; de szép legyen; ne valami száraz
137 VI | nőül venni, akit ő is áhít.~De nem lehetett Ankerschmidttől
138 VI | szükséges letisztáztatni. De csalódott. Amint a lovag
139 VI | sajátkezűleg leírni szóról szóra.~– De az nem fog elmenni rajta.~–
140 VI | ugyan csak teára várja őt, de ily rendkívüli esetben nem
141 VI | megállt Ankerschmidt.~– De már itt csakugyan búcsút
142 VI | fülig elpirulni akarva.~– De én úgy vagyok értesülve.~–
143 VI | voltam, amíg verekedtünk; de minek üldözném azt, aki
144 VI | írják fel az árjegyzékébe.~De az a másik! Az a törvényes
145 VI | És azzal hideg hangon, de tört lélegzettel mondá neki:~–
146 VI | leendtem e lépést megtenni; de „most, aki önnek ellensége,
147 VII | pinceászka agglomeratív telepei; de azokon kívül semmi titokszerű
148 VII | tokaji, ménesi, pezsgő; de mind egymással megegyező
149 VII | után az ászok közé elássa. De hát Kampós uramtól ezt nem
150 VII | megvizsgálni.~Átkozott feladat! De hátha éppen itt van, amit
151 VII | Mikucsek! Ön tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a vén
152 VII | van tolva.~– Az igaz.~– De hát hova lett most ez a
153 VII | Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik
154 VII | törvényszék előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó
155 VII | kísértesse be a refraktáriust; de azután eszébe jutott, hogy
156 VII | volna legkisebb okot.~– De hát minek volt akkor az
157 VII | fog ugyan megvasaltatni, de aztán el ne szökjék; ő pedig
158 VII | maga ugyan nincs itthon, de missz Natalie tudja, mivel
159 VII | házig legalább tízszer, de az ajtóban állt egy mérges
160 VII | s megtépte az üstökét.~De azért a kis Gyuszinak még
161 VII | meg, hogy miért küldték. De már ezen rajtakapatva, csakugyan
162 VII | mindjárt megyünk.~– Az ám. De hát melyiknek van három
163 VII | Oh, ez valódi szenvedély! De azután talentum kell hozzá!
164 VII | ragyogó arc mondani látszott: de én azon kevesek közé tartozom.~
165 VII | arcképe.~Veszélyes arckép!? De már ezt mind a három hölgy
166 VII | vagy, és is egyedül vagyok, de lelkemben ott ülök melletted,
167 VII | ember, én pedig hideg por. De azért meg kell tudnod akkor
168 VII | meg egy kis paprikást.~– De nem árulja el valaki?~–
169 VII | megkapnak, sok időre becsuknak; de a héten olvastam, hogy ki
170 VII | fagylaltot is parancsolt, de ami szerencséjére nem volt
171 VII | consortes postakocsiját követé; de különben is kénytelen volt
172 VII | családjának jó híre megőrzendő.~– De hisz azt meg is fogom őrizni.
173 VII | missz kérleléshez fogott.~– De uram, mégis gondolja meg,
174 VII | régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért.
175 VII | mégis ne tegyen semmit.~– De pedig ebben a helyben állva
176 VII | goromba szót sem szólok neki; de már azt csak engedjék meg
177 VII | Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~– De az a kérdés! Hát mi volna
178 VII | elvegyem?~– Neki nincs, de van önnek.~– S valaki arra
179 VII | Oh nem, méltóságos úr, de Garanvölgyinek van egy fogadott
180 VII | arra nézve, aki fogoly, de rosszul tetted magadra nézve,
181 VII | s bízom a jó sikerben; de te e perctől fogva foglya
182 VIII | és csókokat hányni felé, de amiket a kegyetlen apa észre
183 VIII | milyen szeles; jó szíve van, de nem lánynak való. Az ördögbe,
184 VIII | mire való az. Eltávolítani, de azért mégis biztosítani
185 VIII | költői hasonlatot talált ki; de ő fehér hímzést értett alatta,
186 VIII | Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit.~– Majd
187 VIII | Nem akarja, missz?~– De ilyen sietve!~– Hiszen eléggé
188 VIII | ami a kivitelre szükséges; de addig is magamat ajánlom;
189 VIII | veszíttetni azt az ártatlannal; de rajta fog veszteni, mert
190 VIII | hanem hagyja félig nyitva.~– De hátha valami tolvaj talál
191 VIII | visszajövök, ismét bocsásson be.~– De hátha elalszik.~– Óh, bizonyosan
192 VIII | régóta nagyon, olvasni, de megtagadtam tőle, még nem
193 VIII | igen indiszkrét kérdés, de nem lehet kikerülni. Van
194 VIII | ön miatt vérzenék szívem; de ugyebár ön nem ítélne el
195 VIII | éppen távol van.~– Távol?~– De mindjárt hazaérkezik. Hintómmal
196 VIII | kellene a misszt elvenni.~– No de az nem lehet – vigasztalá
197 VIII | Óh, nem is úgy értem, de hátha útközben valami baja
198 VIII | aki esküvőre készül.~Jaj, de azalatt már el is temethette
199 VIII | bizonyosan rablók fogták el!~De ne tessék félni. Kocsirobogás
200 VIII | sem feküdtem.~– Én sem, de azért reggeledik.~– No hát
201 VIII | faluban postaállomás.~– De nem is a faluban voltam
202 VIII | emlékezni.~– Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz?
203 VIII | Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz? Mit izent a
204 VIII | Harmadik eset nincs.~– De van.~– Mi van?~– Már hogy
205 IX | aki éppen jóízűn aluszik; de amiért, ha egyszer már fölébredt
206 IX | tanítanak a hajnal szépségeiről.~De mint bámult el, amint a
207 IX | el levelemet, megátkozna. De tégedet szeret, te olyan
208 IX | nagy vétkeért bocsánat!~No de könnyű annak írni, akinek
209 IX | hideg ész tévedhet ilyenkor, de a szív mindig eltalálja
210 IX | s ne jöjjön közelebb.~– De micsoda gondolat az, gyermeknek
211 IX | kisasszony; az fogoly.~– De énnekem be lehet hozzá menni.~–
212 IX | megöljék, megsemmisítsék.~– De hiszen mindezen szerencsétlenségnek
213 IX | most már Hermine férje.~– De ő mindnyájunkat megcsalt;
214 IX | tett!~– Az nagy baj, missz; de önre nézve még nagyobb,
215 IX | bármelyik részét lakásul; de azt, amely nekem fogságul
216 IX | ülve maradt még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz
217 IX | csak hálókabátban vagyok, de azért „őket” elfogadom.
218 IX | címezé véletlenül.)~– Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot.~–
219 IX | tudatja vele a történetet, de nem tudom, hova küldjem
220 IX | Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem.~–
221 IX | Karmonádlit vág az emberből.~– De hát én ez átkozott fickó
222 IX | nevetve doktor Grisák –, de mindenki azt fog mondani;
223 IX | egy jó eszmém ön számára; de amit elébb meg kell érlelnem.
224 IX | hírének rovására fog betudni; de kiváltképpen még azért,
225 IX | doktor Grisák az érkezőnek –, de amitől tartottunk, megtörtént.
226 IX | mert a missz sürget.~– De hisz nem is vagyok arról
227 IX | csak 4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még egyszer
228 IX | jószágdirektor!~– Ah uram, – de – de akar-e ő?~Jól vagyunk
229 IX | jószágdirektor!~– Ah uram, – de – de akar-e ő?~Jól vagyunk már.~–
230 IX | súlyos dolog elítélve lenni, de még súlyosabb lenne, ha
231 IX | már ott volt az „addio”, de rendkívül iromba betűkkel
232 IX | siettem önhöz.~– Sajnálom, de én tartom magamat a rendszabályhoz,
233 IX | lehet! – gondolá Aladár; de azért lelkébe vésve megmaradt
234 IX | újság itthon?~– Semmi jó. De itt van egy levél méltóságod
235 IX | gorombáskodnék egy férfi, egy katona? De Hermine, éppen ő! Hát mit
236 IX | hiszem? Kissé túlbuzgó talán, de azért becsületes jellem.
237 IX | Eliz őket is mentegeti; de hát mi a patvarért?~– Hogy
238 IX | nagyon megszidtam volna; de azért megszökni! Elhagyni
239 IX | bizonyos ügyét felvállalom, de amit én visszautasítottam.
240 IX | kiadatni az anyai örökségből.~– De hisz akkor Straff nagy bolond,
241 IX | valamelyikének vagyonát bitoroljam?~– De ha a végrendelkező akarata
242 IX | ijesztgetésnek volt szánva; de ha megtörtént, ki tehet
243 IX | állásomban szokás „megbocsátani”, de nem „kibékülni”.~– Tehát
244 IX | mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért volt ennek
245 IX | vesszük.~– Ahogy vesszük! De énnekem érdekemben áll tudni,
246 IX | a fejét jobbra-balra.~– De ugyan az Isten áldja meg,
247 IX | használatát nem veszem, de nekem azt tudnom kell!~Ez
248 IX | vagy akármi a sárkánykígyó, de le kell vetnem a bőrömet.~
249 IX | Szamár vagy, öcsém; – de annak is én vagyok az oka.~
250 IX | nagyon meleg csatákban, de soha nem tanított meg senki,
251 IX | s ez nekem elég gyász, de még nagyobb gyász lenne
252 IX | megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni kell
253 IX | felel az ártatlanul.~– De a másik név?~– Hiszen kérem,
254 IX | köszönte a protokollumot, de nem él vele; majd csak inkább
255 IX | nincs-e az úrnak szóló levél. De bizony van. Azt tehát magához
256 IX | fogytáig közrebocsátani.~No de nagyon örült az öregúr mégis,
257 IX | apró örömöket” szerezni.~– De nini! Majd el is felejtem.
258 IX | megint a levelet kezdte újra; de nem tudott belőle kiigazodni.~„
259 IX | borotválkozáshoz.~– Én is kértem, de azt mondta, hogy nem adhatja
260 IX | londoni műkiállításra?~– De kérem alássan. Hogy azokra
261 IX | nyiffantással meg Kampós úrra, de ennek már a nyaka közé,
262 IX | megérkeztél. Eddig nem értettem, de most már egészen értem.
263 IX | Corinnáról lebeszélnem téged; de miután saját maga beszél
264 IX | házhoz beálljak lengyelnek.~– De önnek nagybátyja gazdag,
265 IX | hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele fog
266 IX | ebbe a fiúba szeretni.~– De az nagyon sok viszontagsággal
267 IX | Ankerschmidt látta azt jól.~– De már most mondja meg ön –
268 IX | Az nekem nincs.~– No de csak nem lett ön máltai
269 IX | szeretek erről beszélni.~– De én meg szeretek. Gondolja
270 IX | Ah! Ön az? – Megbocsát, de olyan szívdobogást kaptam
271 IX | sem őszültem bele.~– Ah, de mennyit kellett önnek nélkülözni.
272 IX | hasznát veszem.~– Hogyan? De kérem ne tréfáljon. Az engem
273 IX | Jószágaimat nem kaptam vissza.~– De talán.~– Nincsen semmi „
274 IX | helyembe pedig nem küldik.~– De hát miért nem kéri?~– Mert
275 IX | éppen vasúti kalauzság, de nem is sokkal több; egy
276 IX | Tisza-szabályozásnál.~– De hisz az nagyon fáradságos.~–
277 IX | deszkabódékban kell laknom.~– De hát miért nem marad nagybátyjánál?~–
278 IX | teljes joga van szakítani.~– De már most a szerződések?~–
279 IX | hogy feleségemmé legyen?~– De a vagyonra nézve?~– Ah!
280 IX | azzal legyen belőle hamu.~– De miért nem akarja kegyed
281 IX | én is szeretnék akadni. De hát hol vesszük azt?~– Majd
282 IX | kínozni, ütötte, verte.~– No, de azért csak ne fakadj ríva!
283 IX | Hiszen nem téged vert.~– De mikor az olyan cudarság:
284 IX | jössz ki az idővel.~– Igen, de még nem volt elég, hogy
285 IX | juthat, mint a mienk.~– Igen, de nem valami rossz természetű
286 IX | Jól van, jól; nem bánom. De meglásd, hogy ha tejbe,
287 IX | Nehányszor megindult már, de megint csak vissza kellett
288 IX | neuditscheinin is.~– No, de engedd hát, hogy a fedett
289 IX | valami?~– Igenis, kell még. De ne húzd össze a szemöldöködet.
290 IX | elpusztulnak magukban.~– De hiszen, kedves jószágom,
291 IX | bizonyosan igen sovány.~– De hátha valami alacsony termetű?
292 IX | hatodikat is meglőttem; de csak szárnyazva volt a kópé,
293 IX | még te akkor alszol.~– De ebédre hazajössz?~– Az ebédet
294 IX | ne maradj olyan későre.~– De kedves madaram, akkor húznak
295 IX | szalonkák legjobban.~– Igen, de azalatt meg fog érkezni
296 IX | meg egy hónap múlva is, de a szalonka odábbmegy, mert
297 IX | kis félórát engedd le.~– De mikor már szent Hubertnek
298 IX | szegény asszony hát itt van; de a szegény lovaim! Annak
299 IX | történhetett semmi baja; de a lovaimat bizonyosan agyonhajtotta
300 IX | meghűtötte magát az úton.~– De nem haragszol?~– Már hogy
301 IX | majd hős, majd üldözött. De ő mindenütt vele van, vele
302 IX | tesz senki szemrehányást, de ha semmi bajom sem volna,
303 IX | nem haragszik rám többé, de nem felejthette ő azt, valamint
304 IX | Olyannak látta azt Eliz is, de nem akarta.~– Gyere csak,
305 IX | hogy jó kedvet mutatott.~– De csak most kezdte – súgá
306 IX | idő van, ki ne jöjjön.~– De hát útravaló ruha s egyéb?~–
307 IX | még előre nem tudhatom, de úgy sejtem, hogy tízezer
308 IX | legkorábban a bútorokat, de ha egy másik utóbb jött
309 IX | már csak természetes.~– De ördög, pokol! – ordíta közbe
310 IX | hisz én is azt mondom.~– De így én ruinált ember vagyok!~–
311 IX | Hát én nem az vagyok?~– De én meg nem foghatom ennek
312 IX | csak ötezer forint volt.~– De hát annyit is mire tudott
313 IX | élet és halál fölött?~– No de arra csak nem költhette
314 IX | hogy szivaroztam is.~– De ne az enyimből szivarozott
315 IX | kezdjek válópert ön ellen.~– De abból semmi sem lesz, mert
316 IX | erről asszekurálom önt.~– De uram! – kiáltó egyszerre
317 IX | kétségbeesve rohant el a szobából, de a lépcsők alján megállt,
318 IX | lefoglalt székre.~– Igazán?~– De végtére mégiscsak engedett.~–
319 IX | legjobb folyásában van?~– De uram? – kiált doktor Grisák,
320 IX | esküvel egyenértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan
321 IX | fel e szóra Vendelin úr, de a torkán akadt a többi.~–
322 IX | Az jutott eszébe, hogy: „De ha tudtad azt, mi a patvarért
323 IX | erősebbeket is diktálhatok.~– De már ez elég erős. A többit
324 IX | mindenkire elterjed az.~De legbámulatosabban látszott
325 IX | először beletekinteni?~No, de e sürgöny nem az, amitől
326 IX | feltörésére nagy büntetést szab: de másfelől meg valószínű,
327 IX | fogja nekik szolgáltatni; de Hermine azt veté ellen,
328 IX | stinkadorest, vagy egy pár virslit, de két pohár sert és semmi
329 IX | Negyvenezer forint szép pénz.”~„De ha négyezret ki kell belőle
330 IX | Hanem az mégis szép pénz.”~„De hátha még várunk, s engedjük
331 IX | tényleg nem lehet menekülni.~– De uram – pattogott Straff –,
332 IX | Hee?~– Majd meglátom.~– De nézzen utána, hogy rögtön
333 IX | szerint.~– Valóban?~– No, de nem bánom, ha megfelezzük.~–
334 IX | jó. Be nem megyek önnel. De az ajtóig elkísérem, amíg
335 IX | lehet ez tréfa, doktor úr?~De már ez aztán kihozta türelméből
336 IX | hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt tömegben, mint
337 XIII | Isten, hogy magához vette –, de csak nehezen fekszik az
338 XIII | pádimentumával.~– Szép.~– De nem locskálkodni jöttem
339 XIII | szokta venni azt a részt.~– De hiszen most új védgátaink
340 XIV | részét – nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is.~Ankerschmidt
341 XIV | levélre, hogy az lehetetlen.~– De ide van írva, kérem alássan –
342 XIV | Elhiszem, hogy ott van; de azért lehet nem igaz.~–
343 XIV | készakarva ír valótlanságokat, de csalódhatik, mint minden
344 XIV | Hat mérföldnyire. Igen, de a tenger meg száz mérföldnyire
345 XIV | veszély sem támadhat.~– Igen, de éppen az a baj, hogy az
346 XIV | ne nyilatkoztatta volna.~De már ezt nem állhatta tovább
347 XIV | birkákat a majorsági udvarra.~– De csak nem oly sürgetős tán
348 XIV | persze mind rendre omlanak; de ezt egy bécsi építész emelte,
349 XIV | azon semmi cifra kívül; de azt mondhatom, mert ott
350 XIV | így kimondom az igazat.~– De ispán úr! – pattant fel
351 XIV | emberbe, ha így látná; – de aki egyszer már szereti,
352 XIV | Az volna a leghelyesebb; de annál sokkal rövidebb és
353 XIV | emberek ezek, jó pajtások, de a veszély rosszá, ravasszá
354 XIV | volnék jobb a többinél.~– De miért nem erősítik meg inkább
355 XIV | ígérte, hogy visszajön?~– De nagyon fenyegetőzött.~–
356 XIV | Nagyon köszönöm e segítséget, de tudatnom kell méltóságoddal,
357 XIV | amit védek, csak hazám; de nem birtokom.~– Ez vágás
358 XIV | nekem meg csak birtokom, de nem hazám. Lássa ön, fiatalember;
359 XIV | lesz: a tenger fenekén.~– De ez a tengerfenék is egy
360 XIV | Valami tuskó lehet.~– De én látom az evező nyomát
361 XIV | volt, ahol annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt,
362 XIV | szárazra lehetett érni. De szerencsésen átgázoltak
363 XIV | óta halljuk a harangszót, de oly hirtelen jött a víz,
364 XIV | mit keresni egy ideig.~– De én haza akarok menni. Mi
365 XIV | lakosokat halászgatunk ki.~– De ön minden dereglyét elbocsátott
366 XIV | dereglyével egészen jutni; de ha mi hazáig akarunk vergődni,
367 XIV | feléjük fogunk menni.~– De hisz mi ezzel a kis lélekvesztővel
368 XIV | Ezzel a lélekvesztővel nem; de talán egy jó ötlettel. Támad
369 XIV | fejét vakarva az öreg –, de úszni nem tudunk; s ha tudnánk
370 XIV | veszedelem idejében kiabáljon.~– De mikor úgy retteg a cselédség
371 XIV | ekképpen mentséget talál, de ha elnézem ezt a gyönyörű
372 XIV | még a falu tornyát?~– Nem. De azért jól ismerem az utat.
373 XIV | kastélyban voltak sorsa felől.~De talán az álomra hunyt szemek
374 XIV | Kampósra, mint az őreá, de mielőtt inthetett volna
375 XIV | ablakok aljáig emelkedett, de azokon felül nem. A mi töltéseink
376 XIV | valami dereglyét készítendő, de neki sem fogadott szót,
377 XIV | ami bár nehezükre esett, de megfogadták. Azután a kisasszonynak
378 XV | pusztulást.~– A vacsora kész, de te válts öltönyt, mert kisasszony
379 XV | a kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon szívesen
380 XV | van jobb, merre van bal: de meg a dolog természete is
381 XV | válni. Máskor is az volt, de most duplán.~– Csak azt
382 XV | beszéljünk az ürgéről.)~– De vajon hova is lett a kis
383 XV | egy bölénybikát: elhozom; de egy ürgét! A nyavalya törne
384 XV | ezután állítani Kampós uram; de ráfogta, hogy harap. Hát
385 XV | meg? Az más. Az neutrális; de őtet megismeri, mert ő díjt
386 XV | farkas is, fel se vette, de az ürge harapásától meghal.~–
387 XV | idegein a közelléttől – de nem az ürgétől.~A bizalmas
388 XV | gyermek szépen elpirulva.~– De rám nézve komoly dolog volt
389 XV | tartalmazhat, vagy tán olvasta is, de nem gondolt reá; e vonásoknál
390 XV | csak tenni és érezni tud, de nem enged magára találni?
391 XV | ahol hasznomat vehetik.~– De hát miért ily sietve?~–
392 XV | kérném, hogy nevezzen fiának. De egy szép, okos, értelmes
393 XV | ellenkezzék vele.~– Semmit; de legalább tanulmányozhatok.~–
394 XV | kínálkozván vadászatra, de Erzsike lebeszélte róla.
395 XV | kijelenté bátyja előtt, de úgy, hogy mellesleg a többiek
396 XV | én valamit kérnék öntől, de ne tartson érte nagyon vakmerőnek.~–
397 XV | Ankerschmidt, ki, ha szavakat nem, de hangokat hallott ajtaján
398 XV | gondolatait fennhangon árulja, de gondolt arra, hogy ez embernek
399 XV | persze ő maga sem hitt, de neki sem hitt el senki.~
400 XV | hogy a víz apad. No ez…~De többet nem mondott szóval,
401 XV | most mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp nem
402 XV | mindig tenger volt körül, de már nem hullámzott, oly
403 XVI | bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik magukat
404 XVI | Aladáron kívül valakim?~– De ön már próbálta őt nélkülözni,
405 XVI | szóra protestálni, hogy de a tens úrtól, ha kiverik,
406 XVI | muszka császárhoz sem.~– De hiszen közel fogunk lakni.
407 XVI | nem menni a házból.~– Ah, de e fogadás már meg van törve
408 XVI | nem lovagolok házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki
409 XVI | Ők adjanak véleményt.~– De hátha nem egyeznek meg?
410 XVI | az önt nagyon szerette.~– De talán nagyon régen lehetett
411 XVI | hogy asszonyról van szó.) – De ha mégis e levelek olvasása
412 XVI | ezek nem szerelmes levelek, de amint az elsőt félig elolvasá,
413 XVII | meg: ez Aladárt illeti; de hisz azon sincs már mit
414 XVII | Bárd Pál: testvérek voltak.~De mármost melyik volt hát
415 XVII | egyik a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt,
416 XVII | volt ez, hogy történt ez, de mindabból csak az derült
417 XVII | én voltam a csónakon.~– De uraim! – kiálta fel kétségbeesetten
418 XVII | gáton kellett akkor lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan
419 XVII | hogy magadat elöld miattam; de meglásd, hogy semmi sem
420 XVIII| ahol megtanítják rá, hogy de bizony nincs.~Egy év alatt
421 XVIII| pályájukkal végleg szakítani; de hölgyre nézve a harminc
422 XVIII| verseményein; ,együtt!’, de ,külön’ megszökném előlük.
423 XVIII| és mindenről lemondott. De a boldogtalanságok érintkezésében
424 XVIII| mit tettek önért e kezek! De nem, ne tudja ön azt meg
425 XVIII| levelei jó útban vannak.~De hátra volt még a „cabinet
426 XVIII| gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet csakugyan nem
427 XVIII| az öt sietett válaszolni. De vajon miért a verstakács
428 XVIII| saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy
429 XVIII| Volt ott még több is, de az nem ide való.~Corinna
430 XVIII| is cserepéldánnyá vált.~De Szellemfi mégis eljött.
431 XIX | vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
432 XIX | förmedt a zivatar még azután; de utoljára is – a medvének
433 XIX | hadd lépjen fel más is.~– De nem szabad! Száz közül sem
434 Uto | szalagú kalapok viselése; de különösen a tollviselés
435 Uto | merényleten összetört a hatalma.~De szép idők voltak! Mikor
436 Uto | buzdítva őket mindhalálig!~De szép idők voltak!~Hála az
|