Fezejet

 1 I    |    civilizációja nagyon szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul
 2 I    |           előtt, kik megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára.
 3 V    |           eb ura a fakó”! Nem lát bennünket több hitelező.~E szókkal
 4 VII  |         rejtekhelyhez, azért akar bennünket másfelé elutasítani, vigyázni
 5 VII  | hitványságokból, s idefárasztanak bennünket, és engednek kutatni reggeltől
 6 IX   |        leányom, levetjük azt, ami bennünket bánt, mint egy ócska ruhát,
 7 XIII |          hant az, mely nem ereszt bennünket odább.~Ez a göröngy tart
 8 XIII |          odább.~Ez a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat
 9 XIV  |       többé senki, a víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak
10 XIV  |           mögött, uram; megkerült bennünket az árvíz; menekednénk, ha
11 XIV  | veszedelem, ha addig el nem söpör bennünket innen az Isten haragja.~
12 XIV  |      utasszállító gőzösnek nézett bennünket – szólt Aladár, s azután
13 XVIII|           azon jelenet után, mely bennünket elválasztott, kimondjam
14 XIX  |      szenvedések egymáshoz törnek bennünket, s végül meghódít mindenkit