Fezejet

 1 IV |    tettem? – rebegé kétkedve a leányka.~– Csitt! – Eliz kisasszony.
 2 VII|        Óh, kérem.~A felrezzent leányka kiejté kezéből az iratot.~–
 3 IX |     dalosmadár és a repkény.~A leányka egészen elmélyedt munkájában,
 4 IX |       ajtónyitásra a felindult leányka keserve a düh indulatába
 5 IX |     esetének történetét, mit a leányka, nagy figyelmes szemeit
 6 IX |   szólt szelíd engesztelőleg a leányka, s odament apjához, és tréfásan
 7 IX |  elkapva kezét hevesen, mire a leányka egyszerre odaomlott melléje,
 8 IX |       dehogy nincs – sóhajtá a leányka. – A szegény asszony nagyon
 9 XV |       percben már észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni
10 XV |      Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
11 XV |     rég kész a toalettjével.~A leányka nem tudta elrejteni arcán,
12 XV |        maradok.~– Ah – szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
13 XV | hónapig – kettőig, egy évig.~A leányka szavába vágott, könnyező