Fezejet

 1 IV|   kaptál „piros csizmát” érte! Látod, gyalázatos. Azért is ott
 2 IV|       tenni, s jó lett belőle. Látod, ugye, te ma itt, holnap
 3 IX|   Téged szeretlek – suttogá. – Látod: elvittem azt, amit írtál,
 4 IX|          Ugye te ennek örülsz? Látod, amíg én azután jártam,
 5 IX|        a két embert soha; mert látod, vén katona vagyok, sokszor
 6 IX|      volt szolgálatba állni.~– Látod, ez a jutalma a könnyelműségnek.~–
 7 IX| sohasem láttam életemben.~– No látod, milyen jó atyuska vagy
 8 IX|   engedj mélyen aludnom; amint látod, hogy nyugtalan vagyok,
 9 IX|     Nézd, éppen itt jő felénk, látod, hogy mosolyog rád, most
10 IX|        hogy haragszik.~– Azért látod úgy, mert a nap ellen van
11 IX|     kell benneteket hagynom.~– Látod, hogy nekem volt igazam –
12 IX|      hogy „periculum in mora”. Látod, már a kocsi is előjárt.