Fezejet

 1 I |              önnek húszezer forintig. Kezet reá!~– Amit mondtam, megmondtam.~–
 2 II|          éppen közel volt hozzá, hogy kezet csókoljon neki, s bocsánatot
 3 IV|          lehetett volna az elváláskor kezet is szorítani. Már késő.
 4 VI| Ankerschmidttől, s miután kölcsönösen kezet szorítottak, s egymásnak
 5 VI|               vettek egymástól, ismét kezet szorítottak.~– Sok szerencsét.~–
 6 IX|             is el kell ismerni, midőn kezet szorít vele, hogy a légváltozás
 7 IX|       kapitulálok és magamat ajánlom.~Kezet szorítottak s azzal egyik
 8 IX|               elváltak egymástól, még kezet is szorított vele; azt mondva,
 9 IX|  viszontlátásig, édes doktor! – szólt kezet szorítva Straff Grisákkal,
10 XV|              öreg úrhoz.~Ankerschmidt kezet szorított Aladárral, s a
11 XV|              hogy annak most mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp
12 XV|               szolgáiknak, hogy nekik kezet csókoljanak.~Aladár szerette