Fezejet

 1 I   |         odakinn.~Az öregúr elég jókor vetődött még haza a hadjárat
 2 I   |           No hozta Isten! Ugyan jókor jött! – üdvözlé őt Garanvölgyi.~–
 3 III |         Foglaljon helyet. Éppen jókor jött, még a levesnél vagyunk.~
 4 V   |     mondtam neki, hogy vesse el jókor a repcét. Azt mondta, hogy
 5 VI  |  örvendve kiált fel: „Ah, éppen jókor jön; megmondhatja, hogy
 6 VIII|  cselédeknek meghagyatott, hogy jókor bezárjanak minden ajtót,
 7 IX  | reggelijét a teáscsészéből; még jókor volt az idő, tizenegy óra,
 8 XIV |         bizonyosan megfogadta a jókor küldött tanácsot. Ott aztán
 9 XIV |       fel: „Leányom!”~Ha Aladár jókor meg nem ragadja, a vízbe
10 XV  |     Garanvölgyi elbámult, midőn jókor hajnalban fölkelve, csendesen
11 XV  |       te már fölkeltél?~– Igen; jókor el akarok menni.~– Menni?
12 XV  |         Reggel fel is neszezett jókor Aladár; térképeit, műszereit