Fezejet

 1 I    |         akar építeni.~– Mindjárt gondoltam. Az egész lapályon az az
 2 II   |        Magyarországba.~– Már azt gondoltam: Amerikába.~– No, látom,
 3 IV   |         tudtam, hogy cseléd; azt gondoltam, szolgabíró, mert olyan
 4 IV   |      jönni.~– Hm. Ejnye. Ezt nem gondoltam. Hanem meg aztán, kérem
 5 V    |       Vendelin úr –, erre én sem gondoltam. Mindjárt adott is kellően
 6 VII  |          ide, s tettem a ládába. Gondoltam, itt senkinek sem akadékoskodnak.~
 7 IX   | találkozásunk óta, egy percig is gondoltam. Ha nem tetszik önnek, ügyvédemre
 8 IX   |       ugye?~– Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy úgyis annyi ruha van
 9 XIV  |       gyorsabban nől a víz, mint gondoltam, s még mindig szemközt megyünk
10 XV   |          s ő elvesz engem.~– Ezt gondoltam – szólt az öreg, kezét nyújtva
11 XVI  |         építkezést.~– Én nem azt gondoltam: Az összedűlt kastély helyébe
12 XVIII|       Hálámra számolhat. Sokszor gondoltam önre, sokszor álmodtam,