Fezejet
1 I | fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok
2 I | két nap, hogy Garanvölgyi úr udvarára egy pesti bérkocsi
3 I | jöjjön csak, édes doktor úr.~Azonnal karonfogta a doktor
4 I | diagnózist.~– No lássa, doktor úr, ennek itt a szája fáj,
5 I | Ritter von Ankerschmidt úr nevében valami szomszédi
6 I | Nem fejtené meg doktor úr ezt a charádát, mert én
7 I | Ankerschmidt Ritter von úr őméltósága?~A doktor úr
8 I | úr őméltósága?~A doktor úr most már bővebb magyarázatokra
9 I | törvényes birtokom.~Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan
10 I | magában eleget a doktor úr! Hogy mosolygott gúnyosan
11 I | kesztyűs ujjait a doktor úr, nagy folyékonysággal megnevezé
12 I | s minthogy Garanvölgyi úr a Reichsgesetzblattot nem
13 I | kutyabőr sem segít.~Garanvölgyi úr konvinkálva érné magát.~–
14 I | szomszédommá hogyan lett.~– A lovag úr „szívességnek” kívánja azt
15 I | észrevételt Garanvölgyi úr igen helyesnek találván,
16 I | kedélynyugalommal.~A juris doctor úr most már ezzel angazsírozva
17 I | a sziszegőt Garanvölgyi úr.~– Csak több ne csípne már
18 I | vagyok felruházva a lovag úr által; …de az ördög vigye
19 I | magamat.~Nehogy pedig a doktor úr azt hihesse, miszerint ezt
20 I | hárságyról, Garanvölgyi úr végigfeküdt a bundán, s
21 I | kertből, mert Garanvölgyi úr ugyan egy csepp készületet
22 II | megtartá dugaszban.~Kampós úr igen ügyes gazda volt, értette
23 II | enni lágy kenyérrel!~Kampós úr amellett tökéletesen híve
24 II | szokta őt dorgálni Ádám úr.~Rettenetes, hová erkölcstelenedik
25 II | Csakis avégett nézte át Ádám úr a számadásokat, hogy ilyenféle
26 II | célokra 10 Ft.”~Garanvölgyi úr azt minden kérdezősködés
27 II | Hagyja el azt a tekintetes úr – szabódék a kurta férfiú,
28 II | Kérem alássan, tekintetes úr, ne tessék azt oly nagyon
29 II | tudnám, hogy a tekintetes úr nagyon megbánná, ha majd
30 II | megmondom, a tekintetes úr egyszerre fel fog ugrani
31 II | vezessem rögtön hozzá.~Ádám úr fejét rázta.~– Minek nevezi
32 II | felejthetetlen Petőfi Sándorunk…~Ádám úr nagyot ütött öklével az
33 II | bemelegítni segített.~Ádám úr most már nem a csaláson,
34 II | tenyerével, odahajolt Ádám úr füléhez.) A napokban tudtomra
35 II | mit beszél a tekintetes úr, s ezért bizonyos helyekről
36 II | pengőt húz évenkint.~Ádám úr elmosolyodott e rémhírre.~–
37 II | Azzal alig várhatta Kampós úr, hogy a számadásokat visszakaphassa,
38 II | vele! – lihegé a köpcös úr. – Tőle jövök. – Igenis.
39 II | tekintetes Garanvölgyi Ádám úr. Amidőn e szavakkal váltak
40 II | szemeivel feltekinte Ádám úr komoly, jó tekintetű arcára,
41 II | nem várt, mint hogy Ádám úr e szavak hallatára le fog
42 II | hallottakat, miután azt, amit Ádám úr mondott, az utolsó hangnyomatig
43 II | város küldöttségét.~Kampós úr, igazán mondom; nagy zavarban
44 II | de bizonyára a tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik,
45 II | tovább! Elengedem.~Kampós úr elrémült, s legjobbnak találó
46 II | Reszkessetek! Reszkessetek!~Kampós úr úgyis tetőtől talpig reszketés
47 II | itten küld a tekintetes úr ötven pengőt.~–Hahaha! –
48 II | mozdulattal, hogy Kampós úr nem kevesebbet várt tőle,
49 II | elhagyatott hazám!~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve,
50 II | szó volt, amiért Kampós úr is meg tudott haragudni.~–
51 II | haragudni.~– No, de hallja az úr, azt nekem ne mondja; ha
52 III | végére.~A szerencsétlen úr belépett. – Megállásában,
53 III | pillantásait sejti.~Lovag úr – szólt a boldogtalan, miután
54 III | Ördög lelke! Az igen nagy úr! Miért nem vesz abból a
55 III | hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását?~De már ez a
56 III | lehetetlennek tartá, hogy amit ilyen úr mond, az még másképp is
57 III | világosan felfogott Richárd úr, hogy itt a megkezdett szereppel
58 III | Tiszteli a nagyságos úr a nagyságos urat alázatosan,
59 III | magát kezdi ütni az a nagy úr, nem őtet.~– Hallatlan!
60 III | pamlagról. – Uram, lovag úr, ez túlmegy minden mértéken.
61 IV | akarják enni~Garanvölgyi úr Kampós urammal éppen a gazdasági
62 IV | elintézni.~– Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes
63 IV | higgye az ördög. Ön előkelő úr; szülői bizonyosan jó nevelésben
64 IV | földesúr mondott, a katona úr azt gondolja, hogy tréfálni
65 IV | mint a metszés. Kampós úr nem is csinált egyéb hibát
66 IV | tessék hinni. A tekintetes úr nem tud semmiről semmit.
67 IV | mutató fel a puskát. Ádám úr láthatta a ragyogó arcból,
68 IV | haditörvényszék elé a lovag úr magányszobájába.~Rettenetes
69 IV | valljak neki? Én Garanvölgyi úr házánál valék. Tudja-e ön,
70 V | ezzel igen „földhözragadt” úr az ember; de egyébhez azután
71 V | az üstöke, az inspektor úr porcelánpipáját akkor próbálta
72 V | hogy merre van az inspektor úr. Az mutatja neki, hogy ott
73 V | a Garanvölgyi tekintetes úr aratóját felvállaltuk, hát
74 V | többé oda vissza.~Vendelin úr egészen biztosítá magát
75 V | izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva engedé őket fáradni
76 V | csépli, meg is őrli. Vendelin úr utánanézett. Ennek bizony
77 V | mint szalmát.~Vendelin úr meg akarta mutatni, hogy
78 V | gonoszat sejtve, Vendelin úr, de már későn volt. A gépet
79 V | Bräuhäusel kerületi biztos úr írott parancsával, melyben
80 V | négy csendőr. Bräuhäusel úr azt rendelé, hogy miután
81 V | négy csendőr Bräuhäusel úr rendeletével, miszerint
82 V | is kiküldött Bräuhäusel úr, s bevitette valamennyit
83 V | neki más, mint Vendelin úr meg a kis Gyuszi. Már most
84 V | utána, mit csinál Bräuhäusel úr és dr. Grisák ennyi tenger
85 V | megtaláljuk őket Bräuhäusel úr lakásán mindennap délutáni
86 V | tárklijátszmákkal.~Bräuhäusel úr szenvedélyes tárklijátszó.
87 V | szokta várni Bräuhäusel úr doktor Grisákot, mikor már
88 V | játszma kezdődött. Bräuhäusel úr sorsával elégülten szippantott
89 V | hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje a büntetését?~–
90 V | legnagyobb örömmel.~Bräuhäusel úr ismét osztott.~– Apropos.
91 V | felzetet”, míg Bräuhäusel úr osztott.~Osztás után beletekintett
92 V | beletekintett Bräuhäusel úr a keresetlevélbe, s figyelmesen
93 V | vesztette aztán Bräuhäusel úr; mégpedig úgy, hogy maccsban
94 V | változtatással, hogy Bräuhäusel úr délelőtt valami kedvezőtlen
95 V | Grisák, akár Bräuhäusel úr veszt, azt Ankerschmidtnek
96 V | volna már magát Vendelin úr, s kapitulácionális föltételekkel
97 V | odabenn a városban, s Vendelin úr egyre járta a szomszéd falvakat
98 V | elfogadja, a tekintetes úr egész készséggel ajánlotta.
99 V | beszéd. Jól van. Ha a lovag úr ilyen sottise-okat mond:
100 V | ennek a szónak Vendelin úr, s már nyúlt a tárcája felé.~–
101 V | amiből megértheté Vendelin úr, hogy ez a mellette ülő
102 V | bátya – szólt Vendelin úr az érdemes férfiú vállára
103 V | biz az – helyeslé Vendelin úr –, erre én sem gondoltam.
104 V | Másnap összejött Vendelin úr Kampós urammal, s dicsekedett
105 V | töltött pipára. Vendelin úr kérdé, mit mosolyog.~– Én
106 V | annak a nyomát Vendelin úr.~S még az a bosszúsága is
107 VI | volna.~Amint pedig Tivadar úr behúzza maga után az ajtót,
108 VI | de azok fölött a doktor úr van par excellence kitüntetve,
109 VI | kell rá szerezni, hogy Ádám úr most is annyi rossz dologban
110 VI | vizsgálódás kellett. A doktor úr a megírt receptet mindjárt
111 VI | nem adom írásban.~Grisák úr ezt nagyon okos szónak találta,
112 VI | poste restante.~Straff Péter úr, „kedves barátom”. Szép
113 VI | az sült ki, hogy a lovag úr délután öt órakor el akar
114 VI | helyet foglalva a lovag úr mellett.~– Bravó, hát akkor
115 VI | lehetett megmenteni. A lovag úr kezébe fogta, s azt többé
116 VI | Grisák felé.~– Óh, a doktor úr előtt lehet szólanom – szólt
117 VI | kabátját.~– Késő az idő, doktor úr. Mehetünk.~– Nem issza meg
118 VI | vállára.~– Hallja, doktor úr. Látta ön már, mikor egy
119 VII | hallotta őt bemenni.~Kampós úr a szobába lépve elébb körülnézett,
120 VII | csendben megérkezik Bräuhäusel úr, titkárja, írnoka, biztosa
121 VII | kastély kulcsait. Mikucsek úr két legénnyel kísérni fogja.~
122 VII | kísérni fogja.~Mikucsek úr sovány, vékony nyakú egyéniség
123 VII | a fagyon a sok nagyságos úr.~Mikucsek úr azonban sarkában
124 VII | sok nagyságos úr.~Mikucsek úr azonban sarkában volt mindenütt.
125 VII | kastély felé: elől Bräuhäusel úr, közepén Kampós uram a didergő
126 VII | ereszt! – hangzék Bräuhäusel úr parancsszava. – Előre ön
127 VII | már elemében volt Mikucsek úr; neki is vetkőzött. Mint
128 VII | korom volt, amitől Mikucsek úr rövid időn olyan lett, mint
129 VII | találtatott semmi. Az albiztos úr kénytelen volt kalamárisa
130 VII | adat nélkül; míg Bräuhäusel úr személyesen világított oda
131 VII | találtatott.~Hanem Mikucsek úr praktikus ember. Pincéket
132 VII | egyszerre hárman, s Mikucsek úr buzgalmában akkorát lépett,
133 VII | gyorsan ásni kezdtek. Mikucsek úr a struflijait is legombolta,
134 VII | kell. Óvatosan. – Mikucsek úr kezével hárítgatá félre
135 VII | elpusztult a pincéből, miket Ádám úr csak kedves vendégei számára
136 VII | ezek? – kérdé Bräuhäusel úr visszaborzadva, Kampóstól.~
137 VII | talált kincsnek.~Bräuhäusel úr készen volt arra a gráciára,
138 VII | rikácsolta Bräuhäusel úr, méregtől veresen, jól látva,
139 VII | csak valami!~Bräuhäusel úr gyanús szemmel nézett az
140 VII | szobába.~Azzal Bräuhäusel úr bal kezét kabátja szárnya
141 VII | asztal belsejébe.~Bräuhäusel úr maga körül gyűjtve személyzetét,
142 VII | lát. Ide nézzen.~Mikucsek úr annyira szubordinálta magát,
143 VII | most ez a födél?~Mikucsek úr megnézte az asztalt kívül,
144 VII | igaz! – kiálta fel Mikucsek úr, tiszteletteljes bámulással
145 VII | feszítenünk – mondta Bräuhäusel úr, minden szónál, mintegy
146 VII | itten találni?~Bräuhäusel úr, látva, hogy áldozata már
147 VII | szigorú szemölddel Bräuhäusel úr.~– Azért, hogy valamit bele
148 VII | ez? – kérdezé Bräuhäusel úr.~– Ez Garanvölgyi Aladár,
149 VII | Aladár, Garanvölgyi Ádám úr fogadott fia és rokona.~–
150 VII | leveleken.~Valóban Bräuhäusel úr és vizsgálótársai egy betűt
151 VII | akadékoskodnak.~Bräuhäusel úr átkozottul dühbe jött e
152 VII | fogja találni.~– Hallja az úr – rivallt Bräuhäusel, most
153 VII | többé fogoly?~Bräuhäusel úr néma leereszkedés mozdulatával
154 VII | minden vád alól?~Mikucsek úr nagy bosszúsan csapta hóna
155 VII | szalmapapírlap.~Mikucsek úr megint nagy örömmel vette
156 VII | dörmögött utána Bräuhäusel úr. – Ördöngös fickó! – Az
157 VII | Hanem hát Bräuhäusel úr annak oka nem volt, ha a
158 VII | rá egyszerre mind a három úr.~Szegény kis Gyuszival jó
159 VII | kisfiú! Hisz ez a lovag úr kastélyából való cseléd.”~
160 VII | kisfiacskám? – szólt Bräuhäusel úr, ismét Gyuszihoz fordulva,
161 VII | Az ám.~– A nagyságos úr küldött?~– Nem a küldött,
162 VII | hova hívjon.~Bräuhäusel úr elértette a kérdést. Óh,
163 VII | kérdést. Óh, Bräuhäusel úr nagyon tapintatos férfiú,
164 VII | mondtam.~Ezzel Bräuhäusel úr elosztva az illő utasításokat
165 VII | egy krajcár”.~Bräuhäusel úr a szalonba lépve, a túlsó
166 VII | se jöhessen. Bräuhäusel úr is úgy tett, mint aki e
167 VII | a bevezetést Bräuhäusel úr, igen mulatságos témája
168 VII | bókolt vissza Bräuhäusel úr, udvariasan elfoglalva helyét,
169 VII | közé tartozom.~Bräuhäusel úr igen természetes óvatosságnál
170 VII | figyelemmel viseltetett Bräuhäusel úr, hogy szinte megkínálta
171 VII | van”!~(Bizonyosan Mikucsek úr is ugyanezt mondta ezalatt
172 VII | akarta volna.~Bräuhäusel úr lekötelezni vélte házikisasszonyait,
173 VII | Hermine tették; Bräuhäusel úr mind a kettőnek igazat adott.~–
174 VII | sajátkezű iratai.~Bräuhäusel úr legkisebb kétséget sem tartogatott,
175 VII | kisasszony – szólt Bräuhäusel úr.~– Óh, kérem.~A felrezzent
176 VII | gondolt volna arra?~Bräuhäusel úr megszámláló a leveleket,
177 VII | ide egy ital borra.~Kampós úr engedett a közóhajtásnak,
178 VII | az embert. Maxenpfutsch úr aligha rá nem ismerne benne
179 VII | valója van velem?~– Lovag úr – szólt a missz baljóslatú
180 VII | zongoramester?~Jött már.~Straff úr mosolyogva lépett be a szobába,
181 VII | harapáshoz készül.~– Méltóságos úr – szólt, dühét nehezen tiporva
182 VII | felől mondhatni, méltóságos úr. Azt, hogy azért jött ide
183 VII | feleségül?~– Oh nem, méltóságos úr, de Garanvölgyinek van egy
184 VII | Igen egyszerűen. Bräuhäusel úr a női kíváncsiságnak engedve,
185 VIII | végéig, midőn Maxenpfutsch úr bekocogtatott a honn maradt
186 VIII | gyanítani, hogy a tisztelt úr nem tréfál.~– Alázatos szolgájuk,
187 VIII | Sietnünk kellett, mert a lovag úr elutazott.~– Értesülve vagyok,
188 VIII | itthon van nálunk, direktor úr, a házhoz tartozik.~– Nagyon
189 VIII | batisztszegélyre. Maxenpfutsch úr most térdei közé fogta cilinderét,
190 VIII | Engedelmeskedék.~Maxenpfutsch úr most már megfordítva tette
191 VIII | alatta, míg Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt,
192 VIII | kezdjem? Igenis. Bogumil úr az éjet nálam tölté.~– Ah! –
193 VIII | missz; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá azon
194 VIII | más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint az
195 VIII | hamis értelemben, a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt
196 VIII | Ahán! – mondá Maxenpfutsch úr, s most már világosságot
197 VIII | megtörténnie Maxenpfutsch úr lakásán.~Azért éjjel, hogy
198 VIII | gondoskodva van. A direktor úr saját kocsiját bocsátá Bogumil
199 VIII | áldozatra is kész. Vendelin úr aztán csak arra kérte, hogy
200 VIII | vigyázni, mikor a lovag úr nincsen itthon.~Eliznek
201 VIII | minden.~Viszont Vendelin úr részéről az volt az összebeszélt
202 VIII | missz – susogá Vendelin úr, ki a falhoz lapulva állt,
203 VIII | álmukat alusszák.~– Direktor úr – suttogá a delnő, kísérője
204 VIII | diszponálva volt hozzá.~Vendelin úr gondja volt addig tartani
205 VIII | diskurzussal a direktor úr.~Azonban az óra elmúlt és
206 VIII | abbahagyta. Maxenpfutsch úr pedig azon vette észre magát,
207 VIII | tartó estét –.~Vendelin úr hátán a hideg futott keresztül.
208 VIII | halottját a tisztelendő úr, amíg azok a hosszú órák
209 VIII | kénytelen volt Vendelin úr engedelmet kérni Natalietől,
210 VIII | maradnak az illetők.~Vendelin úr kilépett a folyosóra; valakit
211 VIII | Alászolgája tisztelendő úr, tessék, tessék.~Csak azután,
212 VIII | hogy köszöni a nagyságos úr szíves közremunkálását,
213 VIII | rivallt a távozóra Vendelin úr. Hová indulsz?~– Eh! A lovak
214 VIII | üstökébe kapva Vendelin úr. – Mi történhetett itt?
215 VIII | tettem. Azt mondá direktor úr: „Anton, fogj be négy lovat
216 VIII | Akkor majd odajön Bogumil úr: az felül, azután majd az
217 VIII | volt már, mikor az ifjú úr kijött a kertajtón. A missz
218 VIII | megálltunk, ott az ifjú úr kiszállt, relais-t parancsolt;
219 VIII | amilyen itt nem jár; az ifjú úr pedig egy papirosba tekergetett
220 VIII | most itt vagyok.~Vendelin úr e szép történet hallása
221 VIII | karjaiba dőljön, amint Vendelin úr sipkáját előre elhajítva,
222 IX | Puskám is van. A nagyságos úr adta.~– Lőttél már vele?~–
223 IX | reggeli 11-től 1-ig.~Doktor úr éppen a második findzsához
224 IX | pöfögött úri dölyffel a doktor úr, pompás kronométerét kirántva
225 IX | osonva? Direktor Maxenpfutsch úr az. Egészen meggörbült a
226 IX | reggelt, jó reggelt direktor úr. Tessék helyet foglalni.
227 IX | bámuló tekintettel Vendelin úr.~– Hja, vagy úgy! Önök ezen
228 IX | vérszemet kapva, Vendelin úr; azt hitte tán, hogy még
229 IX | zsebkendőjével Vendelin úr.~– Húszezer pengőt ajánlott
230 IX | becsületem.~Maxenpfutsch úr szörnyen csodálkozott azon.~–
231 IX | ötlet, zseniál!~Vendelin úr nem találta olyan mulatságosnak
232 IX | mulatságosnak a tréfát.~Grisák úr észrevevé, hogy itt kellemetlen
233 IX | keverte.~– Azt hiszi, doktor úr?~– Bizonyosan tudom, nemcsak
234 IX | van.~– Úgy hiszi, doktor úr?~– Az az egy szerencséjük,
235 IX | Tehát azt hiszi doktor úr, hogy későbben nem fog majd
236 IX | nem fog majd a méltóságos úr ránk haragudni?~– Azt, hogy
237 IX | kézmozdulat, amivel kísérte Grisák úr ezt a szót „sutty”, minden
238 IX | Tehát azt hiszi, doktor úr?~– Semmi kétségem felőle,
239 IX | siránkozó hangon Maxenpfutsch úr.~– Kezdhet kegyed ellene
240 IX | azt éppen nem hiszi doktor úr, hogy a méltóságos úrral
241 IX | szegény teremtést, direktor úr. Mit gondol; reggeltől estig
242 IX | ezerszer köszönöm, doktor úr. Nem leszek háládatlan.~
243 IX | be a misszt; Maxenpfutsch úr és missz Natalie éppen az
244 IX | okozta.~– Lenne szíves doktor úr e pert elvállalni?~– Az
245 IX | igen szívesen.~– Doktor úr, megnyugszom mindenben,
246 IX | búcsúzott és ment.~Grisák úr azonnal elkészítteté segédeivel
247 IX | visszajött Maxenpfutsch úr.~– Igen sajnálom önt – szólt
248 IX | megbízás részemre.~Maxenpfutsch úr arcán nagy törekedés volt
249 IX | sem sikerült.~– Direktor úr, én csak egy módot látok
250 IX | csupáncsak egyet.~Maxenpfutsch úr nem bánta, ha fél lesz is,
251 IX | még kap ötezret.~Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság.~
252 IX | ez boszorkányság.~Doktor úr megfogta a gallérját az
253 IX | volt, hogy fogta Vendelin úr gallérját, mert az hanyatt
254 IX | fejjel kacsintva Grisák úr. – Gondolja meg a dolgot;
255 IX | ötezer forint.~Maxenpfutsch úr most már kevésbé találta
256 IX | ügyvédi honorárium.~Vendelin úr megvakarta a füle tövét.
257 IX | addig végzek.~Maxenpfutsch úr szédelegve támolgott odább.~
258 IX | megjelent missz Natalie.~Doktor úr igen fanyar képpel fogadta.~–
259 IX | mint kegyednek Maxenpfutsch úr nejévé lenni.~– Ah uram! –
260 IX | Vegyen oltalma alá.~Őrangyal úr felemelé a hölgyet, s igen
261 IX | Natalie – szólt Vendelin úr, ki ezúttal fehér mellényt
262 IX | ni! – kiálta közbe Grisák úr. – Teljesen értjük egymást.
263 IX | Hasonlót cselekvék Vendelin úr is.~Egy óra múlva férj és
264 IX | végrendeletét, mint doktor úr láthatja; levén abban egy
265 IX | bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn igen szépen tud
266 IX | bizonyosan ez a haragos vitéz úr szólhatott odakinn valamit,
267 IX | Porkoláb, nyissa fel a fogoly úr békóit.~Azután karjára ölté
268 IX | szólva hozzá:~– Garanvölgyi úr, ön mától fogva megszűnik
269 IX | humoránál volt.~– Várkormányzó úr, e kegyre nem vagyok érdemes,
270 IX | győződve, hogy ez a vitéz úr valami nagyon kegyetlen
271 IX | s így elrontotta Grisák úr házasulási tervét; Ankerschmidt
272 IX | Eliz kisasszonyt Grisák úr kapná már most nőül. Ez
273 IX | kérdezé:~– Mondja meg, doktor úr, őszintén: nagyon keményen
274 IX | bizonyosan tudom, Maxenpfutsch úr oly jól hiszi befektetni,
275 IX | mondja tovább.~– Tehát az az úr azóta nálam járt, s nekem
276 IX | megtudtam, hogy Maxenpfutsch úr ajánlkozott ez ügy előleges
277 IX | számára kötelezi Straff úr.~– Ah, tehát így kap 20-
278 IX | Semmi egyéb, mint Straff úr keresete méltóságod ellen,
279 IX | ismertette meg velem Bräuhäusel úr egész állását bizalmasan.~–
280 IX | már csak megengedi doktor úr, hogy nekem kötelességem
281 IX | Teringettét! – dühönge a lovag úr, a pipaszárat ívvé hajtogatva
282 IX | Csak nem – hóhér!?~Doktor úr e tragédiába való felkiáltásra
283 IX | erélyesen volt mondva, s a lovag úr oly sokat ígérő módon fogta
284 IX | pipaszárat, hogy doktor úr beteltnek hívé az időt,
285 IX | Odahajolt tehát a lovag úr füléhez, s bizalmas suttogással
286 IX | suttogással monda:~– Straff úr, ahogy én tudom, a „cabinet
287 IX | tehát mégis talált.~– Doktor úr, tegye ön, amit a törvény
288 IX | el azt. Köszönöm doktor úr, hogy ezt tudatta velem.~
289 IX | vetnem a bőrömet.~Doktor úr azt mondá, hogy jól van
290 IX | cselédséget, hogy „jön az úr!”, két pisztoly van mind
291 IX | jelenté, hogy megérkezett az úr; itt a veszedelem.~Eliz
292 IX | a leszálláskor.~A lovag úr indulatosan utasítá el leányát
293 IX | szépen – főparancsnok úr, – nem tetszik tudni – hol
294 IX | a cselédségnek, hogy az úr így szólt hozzá: „Mi kell,
295 IX | az életben!” – felelt az úr.~A méltóságos úr szakállt
296 IX | felelt az úr.~A méltóságos úr szakállt akar ereszteni!~…
297 IX | azzal a levéllel a nagyságos úr, messze laknak, sok lépcsőt
298 IX | napon érté meg Bräuhäusel úr szájából, hogy az egész
299 IX | Nagy zajjal jött a derék úr, mint illik honfimártírhoz,
300 IX | hogy mit mondott Bräuhäusel úr. Nem adják vissza a szekrénykémet?
301 IX | ezalatt ott feküdt Garanvölgyi úr lábánál a medvebőrön, s
302 IX | férfiúnak.~– Lám, a nagyságos úr nem akarja megengedni, hogy
303 IX | szólt elszomorodva Kampós úr, az agárra tekintve féltékeny
304 IX | hoztam-e levelet Aladár úr számára?~Az öregúrnak csak
305 IX | lesz-e Aladár számára a lovag úr.~Ezen pedig át kell esni,
306 IX | Grisák, akit Garanvölgyi úr, önnek nagybátyja, a birkafejő
307 IX | látok, mint hogy Straff úr pénzt akar méltóságodtól
308 IX | Mindaddig, amíg Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét
309 IX | Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal; amint a válóper
310 IX | is talált; Maxenpfutsch úr volt ott.~Doktor Grisák
311 IX | ajtón kívül hallá Grisák úr, hogy odabenn két ember
312 IX | tréfa! Tessék nézni, doktor úr, itt vannak a váltók, amikre
313 IX | pénzzel tartozik Straff úr Maxenpfutsch úrnak?~– Higgye
314 IX | embernek, aki egy méltóságos úr leányát vette feleségül?
315 IX | én arról, ha a méltóságos úr nem adott semmit?~– No meg
316 IX | közbe mérgesen Maxenpfutsch úr, kit csak az bosszantott
317 IX | elintézni. Maxenpfutsch úr, úgy hiszem, nagyon meg
318 IX | mint gondolja ön, doktor úr?~– Az egészen tisztelt barátomtól,
319 IX | uram. Engem Ankerschmidt úr őméltósága megbízott, hogy
320 IX | között így szólt: – Doktor úr! Ez ajánlatára számítottam.
321 IX | könyörge még Maxenpfutsch úr összetett kezekkel.~– Semmit
322 IX | arra számítok.~Maxenpfutsch úr kétségbeesve rohant el a
323 IX | ön által, kedves doktor úr, az egész kamatot önnek
324 IX | forintról.~– Tessék doktor úr, adja meg neki, amit kívánt.~
325 IX | vakkant fel e szóra Vendelin úr, de a torkán akadt a többi.~–
326 IX | forintot kérem.~Maxenpfutsch úr még csak most lett harcképessé
327 IX | híjával?~– Nem.~Maxenpfutsch úr kétségbe volt esve.~– Uram!
328 IX | tökéletes volt, Vendelin úr nagy buzgalmában majd az
329 IX | az asztalra.~Maxenpfutsch úr arca e látványra egyszerre
330 IX | felakasszák önt.~Straff úr olyan hidegvérrel diktálta
331 IX | van ölve.~ ~Straff úr a múltkori scéna után csaknem
332 IX | azóta Grisák és Maxenpfutsch úr.~A doktor úr kereste azóta
333 IX | Maxenpfutsch úr.~A doktor úr kereste azóta nyolcszor,
334 IX | nyolcszor, Maxenpfutsch úr pedig minden félórában,
335 IX | alá is dugta kezét Straff úr karjának, ekként bizonyítva
336 IX | Pylades.~A kapus Vendelin úr örömére, mondá, hogy a doktor
337 IX | barátját, míg kijön.~Straff úr doktor Grisákot az ablak
338 IX | nagyra tartja magát.)~Straff úr nagy bizalmassággal veté
339 IX | Nem lehet ez tréfa, doktor úr?~De már ez aztán kihozta
340 IX | Hallott ugyan már Straff úr hasonló hízelkedéseket másutt
341 IX | kettőt ugrott bele.~Straff úr, e barátságtalan expedíció
342 IX | lépcsőn.~Amint Vendelin úr megpillantá, ugrott ki a
343 IX | arcot megpillantó Straff úr, meg nem állhatta, hogy
344 XIII | tudja, hogy a nagyságos úr kastélyának az erkélye éppen
345 XIII | magas vonalban esik az öreg úr pádimentumával.~– Szép.~–
346 XIII | megtudtuk, miképpen a nagyságos úr kriptát méltóztatik építtetni
347 XIII | parton.~– Azért a tekintetes úr azt az ajánlatot teszi,
348 XIV | Ankerschmidt.~– Hogy van, inspector úr? – kérdezte doktor Grisák.~–
349 XIV | Engedelmet, méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk
350 XIV | sürgetős; az ifjú teins úr azt írja, hogy e levél tartalmát
351 XIV | Kampós uram. – Ah, tekintetes úr, akkor nem tetszik őt ismerni.~–
352 XIV | árvizekről.~– Óh, édes tiszttartó úr, világért sem akarom elvitatni
353 XIV | Tudja, édes kasznár úr, a mérnök urak mind olyanok,
354 XIV | biztatá Ankerschmidtet Grisák úr – egy ilyen kastélynak,
355 XIV | kegyelemdöfés.~– Már hiszen fiskális úr, a mi házunkat az igaz,
356 XIV | kimondom az igazat.~– De ispán úr! – pattant fel dühösen dr.
357 XIV | Ankerschmidt.~– Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja.
358 XIV | Az az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja. Akkor leszállhat,
359 XIV | fogadunk szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha megharagszik,
360 XIV | Tisza valóban igen nagy úr.~A fölháborodott szőke folyam
361 XIV | oldalára.~– Ott jön a mérnök úr maga – szólt a gubás ember,
362 XIV | Jó estét, méltóságos úr! – üdvözlé a fiatal mérnök
363 XIV | visszaverni. Majd egy gazdag úr jön elénk, ki fényes pénzösszeget
364 XIV | Többek között valami Mikucsek úr járt már itt egypárszor.~–
365 XIV | halál lesz. Jó reggelt, ifjú úr!~– Megállj! – kiálta rá
366 XIV | révedezőktől.~– Örüljön az úr, hogy odaát lehet! – kiálta
367 XIV | Majd előbb a méltóságos úr kiszáll, mert hárman nem
368 XIV | hogy amit a méltóságos úr parancsolni fog, annak engedelmeskedni
369 XIV | feddé az ifjút a lovag úr –, hogy még a nevét sem
370 XIV | Hahó! – kiálta a lelkes úr csáklyája végére tűzve kalapját.~–
371 XIV | harangot meghúzták, az öreg úr egyszerre talpon volt; kijött
372 XIV | végén, éppen a méltóságos úr kastélya felől az Isten
373 XIV | lett, azt mondta az öreg úr: „No Kampós, mit csinálnak
374 XIV | kormányzok!” – mondta az öreg úr, s ekkor törte meg először
375 XIV | leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva a veszedelmet, nekitámasztá
376 XIV | mindent megtalál a méltóságos úr. Mikor ezzel is elkészültünk,
377 XV | elmondani! – szabódék Kampós úr, nagyon rajtaesve a hallottakon. (
378 XV | Aladár. – Menjen Kampós úr, hozza el.~– Mit? Eb? Egy
379 XV | férfiú. Mondja tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt,
380 XV | bizony! – erősíté a kasznár úr. – Egész famíliája a kenyerünkön
381 XV | nagysád – sürgölé Kampós úr –, mert ez keresztülrágja
382 XV | Ez a harmadik Bräuhäusel úr számára van kötve. No iszen
383 XV | csak ártana neki; az idegen úr gyermeke titokban folyamodást
384 XV | azért haragudott a téns úr, mikor tegnapelőtt azt mondtam,
385 XVI | értek, melyben Bräuhäusel úr Aladár arcképét meglelé. –
386 XVI | fel a partit.~– Táblabíró úr, ön alkotmányos ember; tudja
387 XVII | fog lenni, mivel Mikucsek úr időközben Galíciába tevődött
388 XVII | Grisák nem tudott.~Mikucsek úr csakugyan jegyet váltott
389 XVII | egyedül a szíveket látó Úr tudja.~Bárd Pál, mikor meghallotta
390 XVIII| micsoda intézmény.~Straff úr, kárbaveszett házassága
391 XVIII| gentleman.~Tehát Straff úr, régi ismerősünk, ott ül
392 XVIII| titkokra, mikért Straff úr magát külön is megfizetteté.~
393 XVIII| férfi „in petto” – Straff úr.~Gratuláljunk hozzá.~Négy
394 XIX | kokárdákat hímzett, miket az öreg úr osztott elöl-utol találtaknak;
|