Fezejet

 1 IV  |    táncolva, szökellve sietett atyja elé.~– Eliz kisasszony! –
 2 VIII|        s még az éjjel fog írni atyja után, melyben felvilágosítja
 3 IX  |        annak, hogy kegyed most atyja haragját viseli. Óh, az
 4 IX  |        mosolyogva csókolta meg atyja arcát mindkétfelől; óh,
 5 IX  |        régen meghalt, hanem az atyja igen derék, kedves ember.~–
 6 IX  |  figyelmes szemeit le nem véve atyja hevült arcáról, olyan részvéttel
 7 IX  |   megkapottan tekinte e szókra atyja szemébe, s megragadá két
 8 IX  | versenytere. – A vevényt tehát atyja honn nem létében Hermine-nek
 9 XIV |          nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is.~Ankerschmidt
10 XV  |       elöntött.~Erzsike kijött atyja elé, kinek Aladár megmentett
11 XV  |        meg az akolban, s onnan atyja karjába fűződve, ment fel
12 XV  |    fonva; s átvitte őt magával atyja szobájába.~Az öreg Ankerschmidt,