Fezejet

 1 I   |    egyező célokra.~– Jól van – monda Garanvölgyi Ádám –, tehát
 2 I   |   betretoltatott”.~– Jól van – monda rá az öreg szittya –, tehát
 3 I   |        utcaajtón.~– Ez is jó – monda Garanvölgyi. – Tehát ezentúl
 4 I   | sürgetős volt.~– De hát, uram, monda ön meg maga, mi véleményben
 5 IX  |     szóra.~– No, no, barátom – monda féloldalra fordított fejjel
 6 IX  |         s bizalmas suttogással monda:~– Straff úr, ahogy én tudom,
 7 IX  |           Óh, édes gyermekem – monda Ankerschmidt, magához karolva
 8 XIV |        van, a munkazaj miatt – monda Ankerschmidt, Aladár elhagyott
 9 XIV |       lelőlek.~– Csak tessék – monda a csónakos, s azzal végigfeküdt
10 XV  |        be gyönyörű kis állat – monda Erzsike, gyermeteg örömmel
11 XVII|         Ki tudja ezt is? Ilyen monda mindig van elég.~