Fezejet

 1 I  |        Tessék elébbre kerülni. Menjünk tehát az irodámba.~S vezette
 2 VI |      Megvárom önt, hogy együtt menjünk. Én kocsit rendeltem ide.~–
 3 VII|       a felvilágosító eszme. – Menjünk vissza a legelső szobába,
 4 VII|     Kössön meg szaporán, aztán menjünk.~Kampós úrnak értésére adatott,
 5 IX |        sietve vonta magával.~– Menjünk, menjünk. Várnak ránk.~Aladár
 6 IX |      vonta magával.~– Menjünk, menjünk. Várnak ránk.~Aladár vállat
 7 IX |        hát, az ördög nevében – menjünk!~– Végtére! Hanem én nem
 8 IX | tágítok ám öntől.~– Nem bánom, menjünk karon fogva. Hol van szállva
 9 XV |        hát miért ily sietve?~– Menjünk szobájába, bátyám. El fogom
10 XV |       hadastyán megnyugodva. – Menjünk a mezőre, akarom mondani:
11 XV |      sík volt, mint a tükör.~– Menjünk csónakázni – indítványozá