Fezejet

 1 I   |  Garanvölgyi szájából azokon a korán beállt téli ködös estéin
 2 V   |     takarítás; cseléd és gazda korán kel, későn fekszik; napszámost,
 3 VI  | helyesli Ankerschmidt –, önnek korán kell felkelni. Miért nem
 4 VIII|    szerint~Ankerschmidt másnap korán reggel elutazott hazulról;
 5 VIII|        azt hittem, hogy nagyon korán jövök, missz; úrnők sokáig
 6 VIII|     voltam bátor, missz, ilyen korán alkalmatlankodni. Oh, én
 7 VIII|        viselte magát, mehetett korán aludni.~Tíz óra tájon már
 8 IX  |     kastélyban: nem kelnek itt korán. Eliz fölkelt, pongyoláját
 9 IX  |       hogy míg ő rendesen igen korán fölkelt, a misszt, ki óriás
10 IX  |  konzultálni kívánnak.~– Ilyen korán! – pöfögött úri dölyffel
11 XIX |  fagyva volt minden reménység, korán kihajtott könnyenhivésnek