Fezejet
1 I | Talán métely?~– De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban
2 I | nemigen értek a barmokhoz, ön jobban tudhatja, hiszen
3 I | doktor Grisák – kinek néz ön engem? – s mérgében úgy
4 I | keringett.~– Hát nem marhadoktor ön? – kérdé együgyűséggel Garanvölgyi.~–
5 I | Garanvölgyi.~– Mit gondol ön? Én doctor juris vagyok!
6 I | semmi lefoglalni való. Tegye ön a kezét, azt tanácslom,
7 I | konvinkálva érné magát.~– Uram. Ön nagy ember. Önnek igaza
8 I | rendreutasítani.~– Uram, meg lehet ön győződve, hogy „itt” mindenkinek
9 I | volt.~– De hát, uram, monda ön meg maga, mi véleményben
10 II | nevet bitorolja.~– Ismerte ön valaha Petőfit? – kérdé
11 II | költeményeket.~– Mutassa ön. Az írást messziről látom,
12 II | keblébe varrhassa. – Ismeri ön azt az adomát, mikor az
13 II | S valószínűnek találja ön, hogy valakinek oly tompa
14 II | olyan jól emlékezik rám az ön rejtélyes védence, szíveskedjék
15 II | közbeszólt:~– Ne mondja ön tovább! Elengedem.~Kampós
16 III | amellett nagyon sovány delnő. – Ön maradjon helyén. Georg fog
17 III | nemes leereszkedés, mellyel ön egy üldözöttet fogad, önnek
18 III | díszére válik; nem vesztegette ön azt érdemtelenre. Én is
19 III | azt érdemtelenre. Én is ön oldalán harcoltam.~– Úgy?
20 III | Az nagyon szép. De egyék ön, mert elhűl a levese.~–
21 III | Micsoda ezrednél szolgált ön? – kérdé a lovag gyanús
22 III | szorultam miattok K… alatt. Ön is ott lehetett akkor! Mert
23 III | merész dolgokat ne mondjon ön! – kiálta közbe a lovag,
24 III | érdemesekkel. Nem kapott ön hivatalt?~– Elüldöztek belőle.
25 III | beszédet.~– S miért hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását?~
26 III | aztán megmagyarázta, hogy ön kicsoda; hanem az úgy adta
27 III | hanem az úgy adta elő, hogy ön valami menekült honvéd vagy
28 III | megtűrheté?~– Azt érti ön, hogy tudtam és nem adtam
29 III | ne folytassa tovább. Amit ön beszél, azt nekem nem szabad
30 III | őszinte hangon:~– Hallja ön! Én kitaláltam, hogy ön
31 III | ön! Én kitaláltam, hogy ön kicsoda. Ön egy üldözött,
32 III | kitaláltam, hogy ön kicsoda. Ön egy üldözött, menekvő forradalmár,
33 III | kerülgeti, s minden egyéb, amit ön beszél, csak ezt maszkírozni
34 III | maszkírozni való tréfa. Legyen ön bizalommal hozzám. Én bírok
35 III | befolyással itt-amott, ha akarja ön, eszközlök ki számára amnesztiát;
36 III | háziúr. – Akkor hát maradjon ön itt, ameddig tetszik. A
37 III | Sietek önt tudósítani, hogy ön nagy veszélyben forog. Egy
38 III | gonosz lelkű áruló, kit ön saját keblén táplált, felfedezte,
39 III | táplált, felfedezte, hogy ön összeesküvést tervez kasznárjával,
40 III | titkos levelezései; siessen ön magát megmenteni. Még most
41 III | ezt el az áruló, ahol ezt ön ellen nem fogják felhasználni;
42 III | kérdőre veszik. Azért rejtse ön el jobban és semmisítse
43 III | jegyzékháború”.~– Eliz kisasszony, ön egy neveletlen gyermek! –
44 III | házigazdára árulkodni?~– Azt ön nem képes megítélni. Azt
45 III | közül.~– Azt elhiszem; arra ön nagyon képes, valakit vexálni,
46 III | kellene tanulnom.~– Óh igen, ön szeretne nem tanulni semmit,
47 III | tekintéllyel a missz. Keljen ön fel a hímzéstől, s menjen
48 III | teljes a mérték! Menjen ön ki rögtön a terembe, egy
49 III | kisasszony nyakába borulva. – Ha ön nem volna, el kellene hagynom
50 III | hát mi az? Magyarázza meg ön.~– Tessék, elmondom. Most
51 III | történt vele. „Gondolja el ön! – szólt a derék ifjú. –
52 III | levelet. – Csak nem képzeli ön, hogy én egy levelet fel
53 III | kisasszony maga…~– Ejh! Ön nem ismeri a kisasszonyt,
54 IV | be az ajtón, hogy:~– Áh, ön azt mondja „herein”, és
55 IV | szerint: „szabad”? Lássa ön, én ismerem a magyart, én
56 IV | köszönjem e szerencsét?~– Ön tudja azt jól; ön engemet
57 IV | szerencsét?~– Ön tudja azt jól; ön engemet megbántott.~– Az
58 IV | paragrafus által tiltva.~– De ön egy levelet, ami házamtól
59 IV | tódulni a vér. – De uram, ön maga is katona volt, s mint
60 IV | s mint tudom, jó katona; ön tudni fogja, hogy vannak
61 IV | megsértve részemről?~– Igen. Ön uram ma egy levelet kapott,
62 IV | nyájasabb lettem volna hozzá.~– Ön e levelet fel sem bontotta;
63 IV | pah! Ezt higgye az ördög. Ön előkelő úr; szülői bizonyosan
64 IV | Ilyen feleleteket adogasson ön másnak, ne nekem. Én nem
65 IV | Humorisztikusnak találja ön?~– Hogy az ördögbe ne? Azt
66 IV | kéziratát ismertem meg. Ön, uram, természetesnek fogja
67 IV | ezt önhöz, hogy bontsa fel ön, s ha maga nem érti azt,
68 IV | szeretem, hogy ezt megtudtam, ön nem fog érte indiszkrétnek
69 IV | Semmi más? Hát vegye ön ki az ászok alól, mert ott
70 IV | valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba, senki sem
71 IV | a mennykőbe, ez rossz. Ön fegyvereket rejteget? Mi
72 IV | bujtogatónak –, minthogy ön olyan szenvedélyes vadász,
73 IV | leült az asztal mellé.~– Ön – bírája előtt áll.~Eliz
74 IV | nem tréfadolog. Tudja-e ön, honnan jövök én most?~–
75 IV | úr házánál valék. Tudja-e ön, miért?~– Hát hiszen szabad
76 IV | De miért mentem oda? Mert ön levelet küldött neki.~–
77 IV | megráncigálom a fülét.~– Itt marad ön! Mit írt ön abban a levélben?~
78 IV | Itt marad ön! Mit írt ön abban a levélben?~Eliz egyet
79 IV | mennykő! De hisz ez árulás! Ön családi titkot árult el!~–
80 IV | Csitt! – Eliz kisasszony. Ön főbenjáró bűnt követett
81 IV | főbenjáró bűnt követett el. Ön benső titkokat árult el
82 IV | ellenséges tábor előtt; ha ön katonám volna, én önt e
83 V | zsilip tárgyában?~– Igen. Ön képviseli ott az építőmérnököt.
84 V | bizottmány tagjai azok, akiket ön választott. Terc!~– Meddig?~–
85 V | számította magát. – Hát ön aduttokat hajigál el?~–
86 V | több kimarad a földből. Ön eldobja a veres alsót, pedig
87 V | ütés is az enyim. Kivagyok! Ön, barátom, maccsban maradt.~–
88 V | Terc major! Bizonyos lehet ön felőle. Straff nagyon gonosz
89 V | Nem tudhatja azt senki. Ön elhányt négy kilencest.~–
90 V | Hanem azt bámulom, hogy ön az utolsó kártyát rám hagyta.
91 V | enyim, a többi oda való.~– Ön megint elvesztette a partit.~–
92 V | el is fogadott.~– Mondja ön meg földesurának, hogy ajánlatát
93 VI | sokat érnek. Már nézzen ön ide, képzelheti e mellé
94 VI | sohasem vásárlok nála. De ha ön meg akarja tekinteni…~Hogyne
95 VI | összebeszéltünk volna. Nézze ön, én éppen hasonló költeményt
96 VI | senkinek tudni. Egyedül ön hallotta ezt. Majd később.~–
97 VI | arról nem kétkedem.~– Lássa ön, azt a világon senkinek
98 VI | magyaroknál; ebből megítélheti ön, hogy micsoda könnyelmű
99 VI | vallotta; ebből láthatja ön, hogy milyen haszontalan
100 VI | eret vág vele magán. Érti ön már most a dolgot?~– Tökéletesen.~
101 VI | amire kértem. Este el fog ön jönni teára hozzám?~Ez azt
102 VI | menni.~– Csak nem képzeli ön, hogy férjemmel íratnám
103 VI | elmaradnának.~– Óh, ne képzeljen ön szerelmes leveleket. Akit
104 VI | Ördög, mennykő! Ne hozza ön a yorkshire-i históriát
105 VI | odafenn: bizonyos lehet ön afelől, hogy akármikor kérni
106 VI | Garanvölgyi? Ah, barátom, akkor ön nem ismeri az öreget. Az
107 VI | lehet az?~– Nos; nem találja ön el, hogy kinek kell folyamodnia?~
108 VI | Bécsbe. Azért csak siessen ön azzal a kompóttal, nem szükség
109 VI | olyan idős voltam, mint ön, minden cseresnyét magostól
110 VI | megvárom, s együtt elmegyünk az ön szállására. Önmaga megírja
111 VI | rajta.~– Mi az ördög? Hát ön is ide tart?~– Hát nagyságod
112 VI | Hisz én is oda megyek, ön legalább már tudja, merre
113 VI | Hallja, doktor úr. Látta ön már, mikor egy kutyának
114 VII | ártatlanul.~– Mit keres ön ott késő éjjel?~– Gazdatiszt
115 VII | órája.~– Semmi élceskedés. Ön jön velünk. Hozza magával
116 VII | úr parancsszava. – Előre ön azokkal a kulcsokkal!~Kampós
117 VII | volt már szedve.~– Látja ön ezt az asztalt? – szólt
118 VII | sem.~– Mikucsek, Mikucsek! Ön tapasztalt ember; de látni
119 VII | hogy jobban lásson.~– Látja ön ezt a gömbölyű ernyőfödelet?
120 VII | bizonyos ébenfa ládikót, amibe ön szokott leveleket rejtegetni.~–
121 VII | fogságra vetőjének:~– Fogja ön.~Azáltal, hogy bicskáját
122 VII | védelmezni nem akarja magát.~– Ön be fogja ez embert szállítani
123 VII | ottan!~– Hát mit gondol ön?~– Azt gondolom, hogy elébb
124 VII | ezúttal önök és vonatkozólag ön maga, minden egyéb tényleges
125 VII | körmondataikat.~– Legyen ön készen egy igen rossz hírre,
126 VII | félni.~– Uram, gondolja meg ön, hogy családjának jó híre
127 VII | uram, mégis gondolja meg, ön családjának tagja.~– Nem
128 VII | Ankerschmidthez:~– Ezért még meg fog ön engemet emlegetni.~E szóra
129 VII | nehezen tiporva vissza. – Ön csalódni méltóztatott. Az
130 VII | árulás mélyebben gyökerezik ön háza szentélyében, mint
131 VII | volna a kérdés?~– Mi köze az ön házának Garanvölgyi nevéhez?~–
132 VII | Még gonoszabbat is fognak ön felől mondhatni, méltóságos
133 VII | el másnak?~– Honnan tudja ön ezt?~– Igen egyszerűen.
134 VII | ez azon árulás, amit ön nem sejtett előre, s mely
135 VII | gyógyíthatlan sebet ejtett volna ön hírnevén, nem pedig az,
136 VII | hírnevén, nem pedig az, amiért ön annyira el hagyta magát
137 VII | mindent.~–Ahogy parancsolja ön.~Ankerschmidt nem adott
138 VIII | államlátogatás”?) órája.~– Ön itthon van nálunk, direktor
139 VIII | borulva elkezde sírni.~– Ah, ön nem fogja elítélni boldogságomnak
140 VIII | hogy én mit érzek. Egyedül ön, szeretett Hermine, lelkemnek
141 VIII | kellene hagynom, egyedül ön miatt vérzenék szívem; de
142 VIII | vérzenék szívem; de ugyebár ön nem ítélne el engem azon
143 VIII | tudom, nem ájulok-e el, ha „ön barátját” meglátom.~– No,
144 VIII | mondana a világ, hogy én – és ön – itt – együtt – a kastélyon
145 IX | borzasztó.~– És most olvassa ön e másik levelet – szólt
146 IX | mindent tudnia.~– Mit gondol ön? Nekem egy „kalandot” akar
147 IX | engesztelődik ki, mert akkor haragja ön ellen fog fordulni, ki valamit
148 IX | kik a hibát előmozdíták.~– Ön okos leány – sipegé a missz,
149 IX | szabott szigort elviseltem. Ön e tanú nem lehet. Láthatja,
150 IX | vállalta el?~– Hova gondol ön, uram? – szólt méltóságteljes
151 IX | átkozott ember miatt.~– És ön miatt. Mert ön hítta el
152 IX | miatt.~– És ön miatt. Mert ön hítta el a háztól.~– Valóságos
153 IX | gondol; reggeltől estig az ön házánál!~– Az is igaz.~–
154 IX | Azt fogják mondani, hogy ön csábította el.~– Én? A misszt? –
155 IX | Maxenpfutsch. Van egy jó eszmém ön számára; de amit elébb meg
156 IX | e pert elvállalni?~– Az ön kedveért, missz, igen szívesen.~–
157 IX | megnyugszom mindenben, amit ön mond – szólt missz Natalie,
158 IX | szót vesztegetnünk? Én az ön rendelkezése alá adom magamat,
159 IX | rendelkezése alá adom magamat, amit ön mond, hogy tegyem, tenni
160 IX | Natalie keresetet fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt
161 IX | fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt elveszendő
162 IX | csak legyen.~– Ami által ön nemcsak nem veszít ötezer
163 IX | más mód, mint hogy vegye ön maga nőül a misszt!~S igen
164 IX | feleség.~– Gondolja meg ön gyorsan, s határozzon gyorsan,
165 IX | vajon ő akar-e?~– Azt bízza ön rám.~– Jó, itt a kezem.
166 IX | este hat órakor látogasson ön meg újra; addig végzek.~
167 IX | térdre esett előtte.~– Uram! Ön az ártatlanok őrangyala.
168 IX | missz. – Az én becsülésem ön iránt nagyon régi.~– Így
169 IX | visszahúzódott az ajtók közé.~– Ön Garanvölgyi Aladár? – kérdé
170 IX | hínak, uram.~– Mióta van ön itt?~– Nem tudom, nincs
171 IX | idebenn.~– S nem árt az ön egészségének?~– Sohasem
172 IX | faragványokat készíteni. Ön ezzel nem óhajt szórakozni?~–
173 IX | barátságban maradni.~– Eszerint ön saját maga nehezíti meg
174 IX | magamat.~– S nem óhajtozik ön az élet apró kényelmei után?~–
175 IX | Asszony, agár s más afféle.~– Ön egy kategóriába sorozza
176 IX | mondhatok önnek. Azt, hogy ön veszedelmes ember.~– Miért
177 IX | vádjai. Öntől egy betű sincs; ön sohasem kér semmit, sohasem
178 IX | jellemnek. Ha énrajtam állna, ön sohasem szabadulna ki e
179 IX | Gyorsan! Gyorsan! Keljen fel ön, uram – szólt az ágyon fekvőhöz,
180 IX | sem mozdult.~– Nem érti ön? Keljen föl hamar!~– Uram –
181 IX | beszélnem.~– Hát hogyan?~– Ön pedig előttem e percben
182 IX | hozzá:~– Garanvölgyi úr, ön mától fogva megszűnik vendégem
183 IX | hátralévő ideje elengedtetett; ön ez órától fogva szabad.
184 IX | hívattam, s örülök rajta, hogy ön elfogadta.~Aladár nagy lélegzetet
185 IX | ebédeltem.~– A mennykőbe, ön fő dolognak veszi az ebédre
186 IX | ha rajtam állt volna, ön nem is szabadult volna ki
187 IX | a levest kiosztották –, ön csak annak köszönheti szabadulását,
188 IX | nő mégis hívebb?~– Nos? Ön kíváncsi ugye azt az írást
189 IX | kifizettették.~– Kifizette ön szó nélkül?~– Tartoztam
190 IX | Ah, uram! Mit gondol ön? Csak nem képzeli, hogy
191 IX | őt azon a néven, mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért
192 IX | az asztalra. – Feleljen ön egyenesen. Becsüli ön „maga”
193 IX | Feleljen ön egyenesen. Becsüli ön „maga” azt az embert vagy
194 IX | talált.~– Doktor úr, tegye ön, amit a törvény parancsol!
195 IX | nekik adni. Cselekedjék ön úgy, mint ügyvéd, s ne próbáljon
196 IX | ezredem közepén.~– Hogyan? Ön lett volna az?~– Persze.
197 IX | Persze. Ha tudtam volna, hogy ön csak egy szakasz huszárral
198 IX | sikerült. – Ebből láthatja ön, hogy mi régi ellenségek
199 IX | valami új bajba ne keverje ön magát. Kár volna érte. („
200 IX | nevetve Aladár. – Ne gondolja ön, hogy az egy helyben nem
201 IX | maradhatok nála. Mit gondol ön uram, ha nagybátyám rokonai
202 IX | De már most mondja meg ön – szólt a lovag, bizalmasabb
203 IX | nincs.~– No de csak nem lett ön máltai lovag? Fiatal, harmincéves
204 IX | meg szeretek. Gondolja meg ön, hogy én házasulható ifjú
205 IX | fogadta a tréfát.~– Uram. Ön azt mondta, hogy mi régi
206 IX | nem vall be.~– Rágalmazták ön előtt?~– Óh, senki sem.~–
207 IX | senki sem.~– Összeveszett ön vele?~– Még nem is láttuk
208 IX | életet elrontani. Menjen ön hozzá és beszéljen vele
209 IX | avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok; önök,
210 IX | győztem meg önt.~– Valóban ön maradt a téren; én kapitulálok
211 IX | meghatotta Aladár látása.~– Ah! Ön az? – Megbocsát, de olyan
212 IX | alkalmazza erősítésre.~– Ah, ön nem képzeli, mennyire meg
213 IX | mióta önt utoljára láttam.~– Ön sokat aggódott miattam.~–
214 IX | kellett gondolnom, hogy ön micsoda helyzetbe jutott.~
215 IX | rossz, mint gondolják; látja ön, meg sem őszültem bele.~–
216 IX | Ah! kérem. Ne tréfáljon ön. Ez nem szép tréfa. (A delnő
217 IX | visszaadom az övét.~– S ön nem akar semmi igényt támasztani
218 IX | meghajtva magát Aladár előtt – Ön valóban nemes ember.~Aladár
219 IX | szemhunyorítással súgott neki.~– Uram. Ön ma igen generózus és nagylelkű
220 IX | elmaradni. Emlékezzék meg ön, hogy doktor Grisák, az
221 IX | mondta önnek legelőször, hogy ön, tán hamarább, mint gondolná,
222 IX | kicsikarni.~– Nagyon örülök, hogy ön ezen a véleményen van.~–
223 IX | részünkre kedvezően dűl el, ön szolgálati díjául szinte
224 IX | el mind?~– Óh, hagyja el! Ön tudhatja jól, hogy ha az
225 IX | enyimből szivarozott volna ön! – ordító közbe mérgesen
226 IX | megmenthetné.~– Mit nevez ön törvényes kamatoknak?~–
227 IX | Vagy úgy! És mint gondolja ön, doktor úr?~– Az egészen
228 IX | megbízott, hogy kezdjek válópert ön ellen.~– De abból semmi
229 IX | kiegyenlítésül.~– Hallja ön! Hallja ön! – lovaló Straffot
230 IX | kiegyenlítésül.~– Hallja ön! Hallja ön! – lovaló Straffot Maxenpfutsch
231 IX | pengő pénzben”.~– Hallja ön! Hallja ön! – nógatá Maxenpfutsch
232 IX | pénzben”.~– Hallja ön! Hallja ön! – nógatá Maxenpfutsch Straffot. –
233 IX | Tehetek-e többet?~– Ejh, menjen ön, ne rontsa az én üzletemet! –
234 IX | Be van zárva a bolt!~– Ön egy kiállhatatlan ember!~–
235 IX | doktor, értsük meg egymást. Ön okos ember, én is. Most
236 IX | forintomat megkaphatnám ön által, kedves doktor úr,
237 IX | kérdésben, elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember,
238 IX | Szép.~– Nos, mit mond ön ehhez?~– Semmit.~– Semmit? –
239 IX | hidegvérrel a kalandor.~– Meg van ön őrülve?~– Dehogy vagyok;
240 IX | eszemen vagyok. Mit gondol ön, doktor? Mikor egy üzlet
241 IX | fog kapni hármat.~– No – ön ördöngös egy fickó. Már
242 IX | asszonyt: engemet ne okoljon ön.~– Óh, az öreg fogatlan
243 IX | tízezer forintról szól. Vigye ön neki, s minthogy nagyon
244 IX | találom, hogy amidőn azt fogja ön mondani, hogy íme harmincezer
245 IX | emelte a követelést.~– No, ön szerencsés kópé! Ön Fortuna
246 IX | No, ön szerencsés kópé! Ön Fortuna kegyence! – E szókkal
247 IX | barátjára doktor Grisák. – Ön ugyan elmondhatja, hogy
248 IX | rakni, minden nagy nyerőt ön csípne el.~Straff látva
249 IX | legelébb is, hogy mit enged ön a harmincezer forintból?~–
250 IX | rendíthetetlen férfiú.~– Nem tréfál ön?~– Én a teljes harmincezer
251 IX | átölelte nyalábra.~–Mit gondol ön, barátom? Hisz a minap csak
252 IX | el!~– Ejh, ne beszéljen ön az én ügyeimbe. Hagyjon
253 IX | asztalára, nem fogadná el ön az egy húszas híjával?~–
254 IX | esve.~– Uram! Ne legyen ön bolond. Ihol van. Ihol van.
255 IX | jól kimulatta magát –, ha ön oly megátalkodott, hogy
256 IX | hát én megmutatom, hogy ön mégsem fog harmincezer forintot
257 IX | Straff urat.~– Parancsolhat ön velem – szólt ez minden
258 IX | szerkesztenünk, melyben ön elismeri, hogy neje iránt
259 IX | elválásba beleegyezik.~– Tegye ön fel, doktor úgy, ahogy legjobbnak
260 IX | fogalmazott.~– Helyesli ön így?~– El sem olvasom; ha
261 IX | jó, nekem jó.~– Nem tudna ön némely olyan tényeket is
262 IX | elég erős. A többit bízza ön rám. Majd lefestem én önt
263 IX | nem írom alá!~– Mit mond ön? – kiáltának rá egyszerre
264 IX | szállása előtt. Hol volt ön? Hol rejtőzött? No mármost
265 IX | mit erőszakoskodik velem? Ön nekem nem gyámapám, hogy
266 IX | Majd mindjárt meg fogja ön tudni, hogy mije vagyok
267 IX | a fenevadaknak. Pereljen ön be.~– Csak legyen szépen
268 IX | mindig csak egyet-egyet; ön sohasem fog fizetni, hanem
269 IX | így tovább. Tíz évig van ön biztosítva koszt és kvártély
270 IX | önnel egyezkedni. Lehet ön felől nyugodtan, mert az
271 IX | annál kevésbé szökhetik ön el tőlem.~– Van önnél pénz?~–
272 IX | Óh, igen. Ámbár ez az ön kiadása volna igazság szerint.~–
273 IX | forintot elfogadni? No, ön csakugyan ördöngös egy fickó!
274 IX | velem ezúttal Grisákhoz; ön mindig rontja a maga spíszburgeres
275 IX | szüksége arra, amit követel. Ön képes volna kivakkantani,
276 IX | förmedt rá:~– Elmehet már ön zabot hegyezni Sziléziába!
277 IX | Treboniánt:~– Takarodjék ön innen; ön ostoba, marha,
278 IX | Takarodjék ön innen; ön ostoba, marha, gazember!
279 IX | ostoba, marha, gazember! Az ön veszett őrültsége tizennégyezerötszáz
280 IX | zsebemből, ami már benne volt. Ön szemtelen, akasztófáravaló
281 IX | közé:~– Hahahaha, hahahaha! Ön nagyon mulatságosan járt,
282 XIV | Azon védműveket pedig az ön védence készítette.~Dr.
283 XIV | fel a gátra, hogy megtudta ön kilétét.~– Itt egészen táboriasan
284 XIV | tanácsadó.~– Csak nem tart ön attól, hogy a túlsó partról
285 XIV | terjed; hanem azt tudhatja ön, hogy nem azok a legveszélyesebb
286 XIV | védelmezni.~– S hogy szabadult ön meg tőle?~– Igen egyszerűen;
287 XIV | birtokom, de nem hazám. Lássa ön, fiatalember; önnek nincsen
288 XIV | kívánt Ankerschmidtnek.~– Ah, ön fölébredt!~– Most ment le
289 XIV | perc előtt temetkezék.~– S ön megérzette, hogy mikor megy
290 XIV | fekhelyére leheveredve. – Tudott ön aludni a kallózuhogástól?~–
291 XIV | árvíz hamarabb lehet az ön kastélya kapujánál, mint
292 XIV | mint jó paripái.~– Hát ön?~– Én itt maradok, míg valami
293 XIV | tanakodni való idő.~– S hát ön hogyan fog később menekülni?~–
294 XIV | lakosokat halászgatunk ki.~– De ön minden dereglyét elbocsátott
295 XIV | erősen feszítve a lapátot.~– Ön talán fáradt? Felváltsam?~–
296 XIV | szánakozónak.~– Mikorra reméli ön, hogy hazaérünk? – kérdé
297 XIV | neki ismét az özönnek.~– Ön a szerénységet egész a restelkedésig
298 XIV | bezirksvorstandok is.~– Ah! Igen? Ön attól tart, hogy a hatóság
299 XIV | kell helyrepótolnunk.~– Ön kifáradhatott.~– Még nem
300 XV | megrázta azt emberül.~– Uram, ön tudja azt, hogy én önnek
301 XV | Semmi többet, mint amennyit ön tett volna énértem hasonló
302 XV | öregek is megnevették.~– Adja ön nekem ezt a kis jövevényt –
303 XV | nak híja már önt.~– Óh, ön jól tudhatja, hogy a mi
304 XV | orozva tele ne tölthesse. – Ön emlékeznék még ama bohóságra?~–
305 XV | eredete van.~– Mit használhat ön ott most? – kérdé tőle Ankerschmidt,
306 XV | sem juthatok a földemhez, ön sem: ez homogén eset; amikorra
307 XV | enyimhez juthatok, akkorra ön is hozzá fog jutni a magáéhoz.~–
308 XV | a magáéhoz.~– Hogy érti ön ezt?~– Bizonyosan tudom,
309 XV | Bizonyosan tudom, hogy ön kegyelem útján vissza fogja
310 XV | szikrája villant meg.~– Ha ön ezt tudja, uram, akkor azt
311 XV | kegyet csak annak köszönhet ön, akitől jön. E leckét éntőlem,
312 XV | mint panasztevő jobbágy: ön kihallgat és kegyeskedik
313 XV | én azt tudtam volna, hogy ön ily nagylelkű kedélyhangulatban
314 XV | az ifjú kezét.~– Maradjon ön itt örökre!…~– …Bizony örökre –
315 XVI | arcképét meglelé. – Évek előtt ön ezt a kastélyt meg akarta
316 XVI | megfogni az ekeszarvát. Miután ön e kastélyt birtokomba bocsátá,
317 XVI | ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg akarja kapni,
318 XVI | fognak lakni.~– Ah uram; ön azt akarja, hogy én leányomtól
319 XVI | Aladáron kívül valakim?~– De ön már próbálta őt nélkülözni,
320 XVI | most nálam legyen.~– Lássa ön – szólt Ankerschmidt, kérésre
321 XVI | kérésre fordítva a dolgot –, ön jó gazda, én pedig semmihez
322 XVI | átjöhet hozzánk.~– Feledi ön, hogy nekem fogadásom tartja,
323 XVI | van törve e percben, hisz ön íme itt van!~– Az igaz,
324 XVI | vagyok zárva. Ebből mármost ön világosan láthatja, hogy
325 XVI | hogy nekem előnyöm van ön felett azt követelni, hogy
326 XVI | partit.~– Táblabíró úr, ön alkotmányos ember; tudja
327 XVI | Aladár figyelmét.~– Nézze ön, ez azon szekrényke, mely
328 XVI | olvasása után bebizonyodnék ön előtt, hogy ezeknek írója
329 XVI | írója méltó volt arra, hogy ön őt szeresse, akkor is elhagyná-e
330 XVIII| vigaszomra szolgálna; tudja ön, mennyire unom a mai fiatalság
331 XVIII| megszökném előlük. Azért jöjjön ön, ha lehet, s legyen oltalmazóm.~
332 XVIII| nem kevésbé gyűlölök, mint ön, s kinek tolakodásától az
333 XVIII| s kinek tolakodásától az ön lovagiassága képes leend
334 XVIII| ügyvédséget. Azt tudni fogja ön, hogy Garanvölgyi Aladárral
335 XVIII| gyászt, melyet az ég az ön családjára mért; engedje,
336 XVIII| van valami boldogság. Ha ön üldözni akarja azon embert,
337 XVIII| van. Ha találkozni kívánna ön velem, e hó folytán Balatonfüreden
338 XVIII| mondanivalóm van, amikből ön látni fogja, hogy van egy
339 XVIII| melynek megfejtésére, hogy ön gondot nem fordított, az
340 XVIII| hogy megértettek volna. Ön férfi, ön heves vérű, én
341 XVIII| megértettek volna. Ön férfi, ön heves vérű, én nő vagyok
342 XVIII| jobban illik, hogy megalázzam ön előtt magamat, s azon jelenet
343 XVIII| szót: ,bocsánat’. Ha tudná ön: titokban mit szenvedett
344 XVIII| kezek! De nem, ne tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden
345 XVIII| ha egy percre megjelenne ön ott, még egyszer láthatná
346 XVIII| a nőt, ki ide jött – az ön közelébe – meghalni – és
347 XVIII| óhajtása az, hogy egykor ön meg fog állani elhagyott
|