Fezejet

 1 V |         tőkétől.~Hozzá még az a szerencse, hogy éppen ez idő tájon
 2 V | beállítá a barázdába. Az volt a szerencse, hogy addig semmije sem
 3 VI|    haragosan Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát leöntheté
 4 VI|        afelől, hogy milyen nagy szerencse volt rájok nézve e találkozás,
 5 IX|     hova küldjem utána. Az nagy szerencse önökre, hogy nincs idehaza.~–
 6 IX|     ránk haragudni?~– Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam, hogy
 7 IX|      hogy hiszem.~– Tehát miért szerencse ránk nézve, hogy nincs itthon?~–
 8 IX|         volt legfőbb mulatsága. Szerencse, hogy ezt a mindig kész
 9 IX|        ez neked jutott, az nagy szerencse. Két kegyelem egy nap! Egyik
10 IX|   játszom, ahol okos embereké a szerencse. Mi jót hoz, doktor?~– Hát