Fezejet
1 I | gondolkozom semmit, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet
2 I | is veszedelem.~Hanem hát ki törődnék ilyen apróságokkal,
3 I | segítik, a halottakhoz fordul. Ki tudja, ha latinnal keverve
4 I | különben házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott
5 I | Tehát ezentúl nem megyek ki a házból. Legalább nem szaggatok
6 I | personalhaft”-ot eszközölnek ki ellene; de amikkel ő mind
7 I | szerette volna tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a maga
8 I | birkák is azt gondolták ki, hogy ők megdöglenek. A
9 I | vetődni Pestre, küldjön ki neki valami „marhadoktort”,
10 I | s egyúttal határidőt tűz ki, amelynek lefolytáig minden
11 I | biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa a szép vén
12 I | kerülgetni a perkereső férfiút, ki is nem látta feleslegesnek
13 I | nem is valószínű, hogy azt ki méltóztassék tataroztatni…~–
14 I | haragudni fognak, ha onnan ki kell vándorolniok. Ezer
15 II | Garanvölgyinek egy régi kasznárja, ki azalatt, míg az ifjabbakat
16 II | szabódék a kurta férfiú, ki nagyon kényelmetlenül érzé
17 II | egyszer tudtára esnék, hogy ki volt az, akinek ezt felpanaszolta.~
18 II | szólt, az ütés pedig annak, ki e bálványozott nevet bitorolja.~–
19 II | Garanvölgyi, egy albumot nyitva ki, melyben a költő arcképe
20 II | viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából, hogy menekült
21 II | elfulladt kebellel, mint ki messziről jött, vagy tán
22 II | becsületes emberre nézve, ki mindenkit oly őszinte, buzgó,
23 II | végig út nélküli mezőkön ki a szőlők közé; ott is nagy
24 II | Látod-e ezt, hazám? Nekem, ki tízszer áldozám érted életemet;
25 II | áldozám érted életemet; ki véremmel öntöztem végig
26 III | józan cseh népből telt ki. Elővigyázati rendszabályai
27 III | borotvától, mint az öregúréi, ki még aztán hosszú bajuszt
28 III | kezdett. – Én medve voltam, ki marakodtam magamhoz hasonló
29 III | medvékkel, de vizsla sohasem, ki a vadász számára foglyokat
30 III | üldözött, menekvő forradalmár, ki a haditörvényszékek vaskarjait
31 III | ha akarja ön, eszközlök ki számára amnesztiát; vagy,
32 III | minden vonakodás nélkül ki is szolgáltatá neki a kért
33 III | nézve.~Eliz kisasszony, ki hamis fejecskéjét gyakran
34 III | egy mondott szót ejtene ki ajkán.~Missz Natalie baziliszk
35 III | neveletlen gyermek! – tört ki legelébb is missz Natalie.~–
36 III | teljes a mérték! Menjen ön ki rögtön a terembe, egy óráig
37 III | maga, mintha azt fejezné ki vele: hogy hiszen itt az
38 IV | Semmi más? Hát vegye ön ki az ászok alól, mert ott
39 IV | szenvedélyes vadász, hát menjen ki a kolnába, hozza haza a
40 IV | egy póznára, – tegyétek ki a borsóföldre – madárijesztőnek!~
41 IV | odamenni.~– Nekem igenis. Ki mondja azt, hogy nem? De
42 IV | küldött neki.~– Hát ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba
43 IV | kérlelhetlen bíró nyakán, ki szitkozódott, morgolódott,
44 V | hogy semmim sincs!”~Ugyan ki találta volna ki ezt a paradox
45 V | Ugyan ki találta volna ki ezt a paradox mondást, ha
46 V | porcelánpipáját akkor próbálta ki legkényelmesebben verandája
47 V | szombatyig be is hordhassuk, ki is csépelhessük. Azután
48 V | szemtelen ember ide vetődik, ki kell dobni a kapun! – parancsolá
49 V | síkra.~Hat ökör vontatta ki, egészen e célra készült
50 V | de itt mindjárt helyben ki is csépli, meg is őrli.
51 V | szakács egymás kezéből szedte ki a kaszát, hogy kisegítse
52 V | nagy urakat nem terelték ki a csürhére, mint más szegény
53 V | igen célszerűen pótolják ki figyelemébresztő tárklijátszmákkal.~
54 V | is igaz. Lám, lám! Erre ki gondolt volna? A bizottmány
55 V | tudhatja meg, hogy mennyi áll ki a földből, de azt nem, hogy
56 V | ha újra kell is kezdeni, ki veszi az embereket elő?~–
57 V | azt nem tudja senki, hogy ki az a Straff?~– Belles musicus.
58 V | kondását megszólítsa az utcán, ki az erdőről akkor terelte
59 V | mondá magában Ankerschmidt, ki kezdte naponkint jobban
60 V | uramat látja maga előtt, ki ugyancsak ügetni látszott,
61 V | Így van biz az, de hát ki tehet róla?~– Hiszen éppen
62 V | azt, mert aki még valaha ki meri beszélni, hogy engem
63 V | vigyázva. – Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban vagyok.
64 V | akik megtudták a dolgot, ki is nevették.~Ankerschmidt
65 VI | elrejteni; én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal
66 VI | közli ez ingyenképeket, ki rokokó ruháit akarja a közönségre
67 VI | vagyok.”~– Hahaha, hahaha! Ki volt az? Mondja meg.~– Nem
68 VI | most jöjjön, mondja el, ki hogyan lesz öltözve az első
69 VI | urak báljában. Mit tudott ki Baltánszkyéknál? Kivel készíttetik
70 VI | és én azon gondolkodom, ki lehet ő.~Tudja nagyon jól,
71 VI | hogy egy fiatalembernek, ki politikai vétségért hosszas
72 VI | legvakmerőbb rágalmaknak tenném ki magamat. Aztán tudja kegyed,
73 VI | plajbászvakarítással, melyből az sült ki, hogy a lovag úr délután
74 VI | fogpiszkálóval működni; vajon ki lehet az?~– Nos; nem találja
75 VI | Grisák rázta a fejét, ő ki nem találja.~– Nos hát ne
76 VI | találja.~– Nos hát ne találja ki. Hanem hát készítsen el
77 VI | kizárólag titeket tüntetnének ki, s minket ősz, szürke, alig
78 VI | volt iránta. Őt tünteté ki legjobban vendégei között;
79 VI | nőismerőit mulattatták, ki itt, ki amott telepedve
80 VI | nőismerőit mulattatták, ki itt, ki amott telepedve le, míg
81 VI | ennek senki sem találja ki az okát. Én már tudom azt.
82 VI | meglepetve nézett Grisákra, ki minden lehetőt elkövetett,
83 VII | szobákat, odabenn tett-vett, ki tudja, mit; félórai motozás
84 VII | az egyik ablak ónkarikája ki van esve, s azon keresztül
85 VII | ajtónál marad, és senkit se ki, se be nem ereszt! – hangzék
86 VII | kérdőre vonatásnak; ott tűnt ki a szögletben a világtól
87 VII | nyilván Kampós uramnak szólt, ki nagymértékben gyanússá tette
88 VII | külön házikója, amit külön ki lehetne kutatni; azután
89 VII | lehetne kutatni; azután ki lehetett bújni a szelelőn
90 VII | kis szalmás butykost vonva ki másik zsebéből, jót húzott
91 VII | előtt, melyből minden fiók ki volt már szedve.~– Látja
92 VII | gömbölyű ernyőfödelet? Most ki van húzva.~– Igenis.~– Mostan
93 VII | égen-földön valamit, ami nyíltan ki van téve az asztalra.~Hogy
94 VII | odalépett mellé, Kampós, mint ki a szabályokat legjobban
95 VII | átszolgáltató, elég biztosan fejezé ki, hogy védelmezni nem akarja
96 VII | egy lelket se bocsásson se ki, se be, s az Gyuszit is
97 VII | elkergette; majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik egy gesztenyefára
98 VII | fogott egy veszedelmes kémet, ki már tizedszer akar áttörni
99 VII | az ártatlan csendőrnek, ki még egyre fogta a fiú gallérját,
100 VII | tagja a lovagi családnak, ki aratólánykákkal a mezőkön,
101 VII | olyan sokáig elnézeget. Ki sejtette volna azt, hogy
102 VII | vagyok; egy öreg ember, ki szerelmes leveleket ír –
103 VII | leveleit – egy arcképnek! Ki értene meg engem? Élő testedhez
104 VII | azon írás mérge kárt tett.~Ki gondolt volna arra?~Bräuhäusel
105 VII | egy kondás viseletű ember, ki egy öticcés kulacsból iszogatott,
106 VII | de a héten olvastam, hogy ki van hirdetve a statárium,
107 VII | hírhedett Szemes Miskát elfogta. Ki volna az, kit ennyi fény
108 VII | saját erszényéből fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége
109 VII | üldöző hatalommal fizetesse ki a borát.~Annyi életfilozófiája
110 VII | kompromittálva?~– No iszen majd ki fog derülni. Eddigelé csak
111 VII | sorsát vetette hátra. Süljön ki rá valami összeesküvésféle,
112 VII | apródkához:~– Gyuszi! Lökd ki ezt az urat az ajtón.~És
113 VII | urat az ajtón.~És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig ért
114 VII | ha jobban van értesülve: ki volt hát az, aki Garanvölgyit
115 VII | Nem az a kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi Ádámot,
116 VII | föl Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~– De az a kérdés! Hát
117 VII | Garanvölgyinek van egy fogadott fia, ki mint státusfogoly börtönben
118 VII | egy szegény szenvedőért, ki ifjúsága virágát hármas
119 VII | engem? Az, aki most fogoly, ki fog szabadulni és hazajön.
120 VII | fogva rab vagy és házamból ki nem léphetsz; nehogy megtörténhessék
121 VIII | költői hasonlatot talált ki; de ő fehér hímzést értett
122 VIII | elhatározáshoz, tekinte Hermine-re, ki most már letevé a könyvet,
123 VIII | lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie az apanázst,
124 VIII | kastélyba, újabb botránynak téve ki magát. Tanúkról gondoskodva
125 VIII | percben, hogy fényt ne vessen ki a nyíláson. Azzal ismét
126 VIII | missz – susogá Vendelin úr, ki a falhoz lapulva állt, s
127 VIII | hintóba, s aztán üresen hajts ki, kerülj le az angolkert
128 IX | korán fölkelt, a misszt, ki óriás időkig szeretett pihenni,
129 IX | végigolvasta, oly zokogásba tört ki, hogy a könny két piros
130 IX | a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta ki az ajtón?
131 IX | Mikor ment el? Ki bocsátotta ki az ajtón? Ki látta Hermine-t?~
132 IX | bocsátotta ki az ajtón? Ki látta Hermine-t?~A szobaleány
133 IX | senkit, mifelénk nem ment ki senki. Hanem a hátulsó ajtó
134 IX | missz fekhelye.~– Csitt! Ki kérdte? Nappal itt állsz
135 IX | szuronyszegezve kapta előre: „Ki vagy? Megállj!”~– Helyesen
136 IX | kísértsen olyan férfiúnál, ki indulatainak nem tanult
137 IX | szemrehányásul essék az az apának, ki Hermine-t tartá a ház címerének,
138 IX | mit tegyen, mit ne tegyen; ki dicsekedése volt minden
139 IX | S nem elég erős-e ez?~– Ki vagy? Megállj! – hangzott
140 IX | ezután is fogod szeretni.”~– Ki vagy? Megállj! – hangzott
141 IX | ijedtség tanújelei. Egészen ki volt kelve alakjából minden
142 IX | őiránta nem engesztelődik ki, mert akkor haragja ön ellen
143 IX | haragja ön ellen fog fordulni, ki valamit elmulasztott, ami
144 IX | lyányka magaviselete által, ki egy óra lefolyása alatt
145 IX | kopogtatás hallatszott. „Szabad!” Ki lép be oly osonva? Direktor
146 IX | a bizonyos fiatalember, ki mint zongoramester Ankerschmidtéknál
147 IX | mind az ő javára ütöttek ki a kisasszonynál. Végre önt
148 IX | hogy a méltóságos úrral még ki lehessen egyenlíteni e fatális
149 IX | Hermine-nel állt odább.~– Hát hogy ki!?~– Azt fogják mondani,
150 IX | pamlaghoz vezetve a hajadont, ki ezúttal kávészín fátyolt
151 IX | Natalie – szólt Vendelin úr, ki ezúttal fehér mellényt és
152 IX | a doktor úrnál, hogy ő, ki ilyen mulatságosan összetréfált
153 IX | megfogta a börtön penésze, s ki a regényes monománia egyik
154 IX | állna, ön sohasem szabadulna ki e börtönből.~– Köszönöm,
155 IX | egy őr állt a háta mögött, ki a húsfélét számára elmetélte,
156 IX | van, míg itt időzünk.~– Ki tudja – szólt a százados,
157 IX | ön nem is szabadult volna ki egyhamar innen. Minden embernek
158 IX | Aladár elgondolkozott; ki lehetett volna az más, mint
159 IX | minő megható könyörgés! Ki írhatta ezt?~– Ejh! nem
160 IX | Könnyű kedéllyel, mint ki magával meg van elégedve,
161 IX | fehércselédet az ablakon visznek ki, nem is kerülnek az ajtóra
162 IX | szánva; de ha megtörtént, ki tehet már róla? Én csak
163 IX | attól függ, mennyire érdemli ki utólagosan becsülésemet,
164 IX | melyben a kegyelemdöfést ki kell neki szolgáltatni.~
165 IX | keményen kérdőre találta fogni, ki volt az a felkötni való
166 IX | szent neveire, hogy fusson ki mind a két szeme, ha ő csak
167 IX | volna a riadalt Gyuszitól, ki maga is fegyverviselő strázsa
168 IX | feljönni a lépcsőn, míg ki nem engesztelte.~E biztatással
169 IX | leányát magától.~– Vissza! Ki engedte meg, hogy a házból
170 IX | szívű embert szabadított ki.~– Most már édes leánykám,
171 IX | nagybátyjánál. Mit gondolt ki a furfangos asszonyi ész?~
172 IX | házasodjál meg, barátom! Ki tudja, micsoda szerencsét
173 IX | Igaz hű cimborád Ne tudd ki.”~Ezt a levelet azután borítékba
174 IX | státusnak kell tudni, hogy ki küldi a levelet a saját
175 IX | hogy abból egy sem marad ki, így aztán felveszi a posta,
176 IX | előbb fogja tudni, hogy ki írta a levelet, mint azt,
177 IX | mint illik honfimártírhoz, ki négy hétig lakta meg az
178 IX | keresztnevét, Aladárét szalasztva ki a tollból. No hát lássuk,
179 IX | Garanvölgyi szomorúan. – Ki neked olyan jó embered?~
180 IX | maradnak hosszan, boldogan. Ki tudna ilyenkor szólni?~Hanem
181 IX | béresnével nem találkozott, ki messziről kiabált eléje: „
182 IX | ott lesz a lom között.~– Ki írhatott?~– Majd meglátod.
183 IX | tanultunk valamit, leszünk ki prókátor, ki mérnök, ki
184 IX | valamit, leszünk ki prókátor, ki mérnök, ki bányász. Én részemről
185 IX | ki prókátor, ki mérnök, ki bányász. Én részemről okleveles
186 IX | veszedelemből szabadult ki ezáltal; ahogy a következés
187 IX | özvegy Garanvölgyinével, ki önnek védence.~– Tudom,
188 IX | helyzetben, hogy egy asszonynak, ki nőmmé lesz, fényes állást
189 IX | Dr. Grisák nem bocsáthatá ki körmei közül az alkalmat,
190 IX | tehát egyszerűen cseréljék ki a kötvényeket, s ő egyszerűen
191 IX | lépcsőig kikísérte Aladárt, ki még ott sem bírta elfojtani
192 IX | kelj fel, mert nem jössz ki az idővel.~– Igen, de még
193 IX | annyi bántalmat szótlanul ki tudott állni.~– Hja, az
194 IX | kellett hozzá, míg apjához ki mert jönni, nehogy az észrevegye
195 IX | Hubertnek adtam szavamat.~– Ki tudja, hallotta-e? Aztán
196 IX | elhajtja a vadat, Hubertre, ki oly bosszúálló; az esőre,
197 IX | álmodni kell!~Az orvos, ki gyakran kijárt a városból,
198 IX | Hermine-re, ha rossz idő van, ki ne jöjjön.~– De hát útravaló
199 IX | ugyebár?~– No az is. Hát ki nem kártyázik? Szeretnék
200 IX | találkozott Straff-fal, ki úgy látszik, nincs pénz
201 IX | ily nagyon is „kulánt”, ki fogná azt akkor berekeszteni,
202 IX | azt akkor berekeszteni, ki zárná le a zsilipet, mikor
203 IX | Straff Grisákkal, s még csak ki sem kísérte az előszobába.~
204 IX | is adok önnek. Elégítse ki teljesen.~Doktor Grisák
205 IX | Ezzel diadalmasan vágta ki a tárcájából elővont négy
206 IX | parasztosan mondani.~Mint ki bizonyos arról, hogy a legjobban
207 IX | Erzsike legalább annyit ki ne vegyen, miszerint bizonyos
208 IX | mint a nyughatatlan vadász, ki el-elhagyogatja leshelyét,
209 IX | útban elkerülte a lovast, ki a postaállomásról érkezett,
210 IX | telegram borítékját felszakítá? Ki ne félt volna először beletekinteni?~
211 IX | írni, mert a sürgönyhozónak ki kell mutatnia, hogy hány
212 IX | valaha boldognak is lenni!~Ki venné rossz néven a sokat
213 IX | Maxenpfutsch-csal, azt gondolta ki, hogy két napig nem ment
214 IX | bankóból, melyből nemigen futja ki vacsorára egyéb egy pár
215 IX | stinkadorest?”~„Pedig csak ki kellene a kezemet nyújtanom,
216 IX | pénz.”~„De ha négyezret ki kell belőle adni Grisáknak,
217 IX | tőlem, míg doktor Grisákkal ki nem egyezik.~S menten alá
218 IX | bárány” fogadó előtt szállt ki a bérkocsiból Orestes és
219 IX | ablak felé fordulva találta, ki úgy látszik, nagyon érdekes
220 IX | tizennégyezerötszáz forintot lopott ki a zsebemből, ami már benne
221 IX | Vendelin úr megpillantá, ugrott ki a kocsiból, s sietett eléje.~–
222 XIII | az építész, ő maga indult ki annak alkalmas helyiséget
223 XIII | zúgó ér mellett választotta ki leánya örök fekhelyét, ahol
224 XIII | címerek; csak a könny telt ki hazulról.~Ankerschmidt katonaember
225 XIV | marasztalá doktor Grisákot, ki, ha nem csalódunk, a legőszintébb
226 XIV | Tisza arra nem önthetvén ki, olyan helyeket fog árjával
227 XIV | baj? – kérdé Ankerschmidt, ki maga is nagymértékben hihetetlennek
228 XIV | bocsánatot kért Ankerschmidttől, ki szépen megköszöné a hozott
229 XIV | mekkoraságáról, s még ma ki fog kocsizni a Tiszára.~
230 XIV | csak a hegye látszott már ki a vízből, mutatták, mekkorát
231 XIV | apacsúrját, mely magasan áll ki fanyelével a vízből; – most
232 XIV | figyelmeztetik rá; annyira ki volt az forgatva minden
233 XIV | menekülésük, ha minket önt ki a Tisza.~– Tehát eszerint
234 XIV | egy gazdag úr jön elénk, ki fényes pénzösszeget kínál,
235 XIV | mondják, szerencsétlenség; ki bizonyíthatja be, hogy azt
236 XIV | azt a mérnök előre látta? Ki vizsgálhatja a szívek és
237 XIV | cölöpöket az áradás mosta ki a zsilipgátból. Mindenikre
238 XIV | vízben, már csak fele állt ki, mint egy égő promontor
239 XIV | ennyi taligarívás közül ki ismerné fel a távoli harangszót?~
240 XIV | közeledni. Kevés idő múlva már ki lehetett venni, hogy egy
241 XIV | lélekvesztő volt.~– Hahó! Ki vagy? Hová? – kiálta rá
242 XIV | úrnak baja azzal, hogy én ki vagyok, hanem gondoskodjék
243 XIV | Úgysegéljen, át azt. Láttam, ki volt az. Tudom a nevét.~–
244 XIV | volt az. Tudom a nevét.~– Ki volt?~– Nem mondom meg.
245 XIV | mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál lesz.
246 XIV | Aladár – Fordulj ide: köss ki a parton. Ha tovább mégy,
247 XIV | leánya tölté most be lelkét, ki most egyedül van a vész
248 XIV | fűben.~Milyen boldog vidék! Ki békülne ki azon gondolattal,
249 XIV | boldog vidék! Ki békülne ki azon gondolattal, hogy mindez
250 XIV | az erdőn túl.~Alig értek ki a sűrűből, hol a dombos
251 XIV | árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap
252 XIV | A rendetlen futamodásból ki lehete venni, hogy senki
253 XIV | legénységnek adok rendeletet, ki merre induljon, hogy a legnagyobb
254 XIV | haló lakosokat halászgatunk ki.~– De ön minden dereglyét
255 XIV | csak később dugta aztán ki a fejét, széttekintendő
256 XIV | arccal evezett tovább, mint ki mulatságra jár, s tréfának
257 XIV | magányos sziget állt az ki a vízből; legszélső fái
258 XIV | hagyhatjuk itt vesztére.~– Hát ki mondta, hogy itt hagyjátok?
259 XIV | hasznosabbnak látnám itt szállni ki a nép közé, legalább lenne,
260 XIV | parthoz állítá a csónakot, s ki hagyta lépni Ankerschmidtet. –
261 XIV | alatt van; lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből a könny.~–
262 XIV | hirdetnénk az ismerőseinknek, ki szabadított meg e mostani
263 XIV | moccanhatok ellene, márpedig én, ki előkelő várfogoly voltam,
264 XIV | Kardot, evezőt sohasem adok ki a kezemből. Különben most
265 XIV | holdvilágnál oly kísértőn emelkedik ki a vízből; egy összeomlott
266 XIV | nagybátyja házához értek, ki bizonyosan megfogadta a
267 XIV | egy másik csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól
268 XIV | lármázott Kampós uram, ki most észrevevé, milyen rettenetes
269 XIV | fogadását, hogy nem megy ki a házból, nyolc esztendő
270 XIV | ősi vert falnak most tűnt ki a haszna; olyan volt az,
271 XIV | még három lábnyira állt ki a vízből.~Az emlékezetes
272 XV | későig?~– Kampósra vártunk, ki csónakkal körjáratot tett,
273 XV | álmából Ankerschmidtet, ki szerencséjére aludt azalatt,
274 XV | hallá nagybátyja szavait, ki őt sürgetni jött. Az étel
275 XV | irányt adtak a társalgásnak, ki is a bortól nemsokára jó
276 XV | kérdé mohón Kampós uram: ki szörnyen kapott rajta, hogy
277 XV | ürgét! A nyavalya törne ki, ha hozzá kellene érnem.
278 XV | megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília kurtására.
279 XV | keresztülrágja a tölgyfát is.~– Ah! Ki tartaná kalickában a vendéget.
280 XV | átábrándozta, mint átaludta.~Ki tudja, tán van valami abban
281 XV | felzavarása nélkül juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt
282 XV | szobájába.~– Nos, mondd el hát, ki kerget?~– Kedves bátyám,
283 XV | Karaib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült hajótörteket
284 XV | volt, az mint sziget állt ki a tengerből, ottan kikötött
285 XV | embernek szeretett rokona van, ki státusbörtönben sínylik,
286 XV | vele, nehogy az sejtse, ki hozta el szabadulása olajágát;
287 XV | Karaib-sziget lakójának étvágyától, ki a hozzá menekült hajótöröttet
288 XV | nélkül, megmérhetlenül; s ki mindezért – előre bocsánatot
289 XV | szobájába.~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha szavakat nem, de hangokat
290 XV | hosszú évek sora egyenlítendi ki e nagy tartozást. Mert egy
291 XV | lányomasszony lesz az, ki magának szemére vetheti,
292 XV | érkezése szakítá félbe, ki nem találva a többi szobákban
293 XV | bánom én már – szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett, –
294 XVI | Garanvölgyi – ebből az sül ki, hogy ön a házat is meg
295 XVI | Magyarországon más világ nem lesz, ki nem menni a házból.~– Ah,
296 XVI | csak azt fogadtam, hogy ki nem megyek, ki nem kocsizom,
297 XVI | fogadtam, hogy ki nem megyek, ki nem kocsizom, ki nem lovagolok
298 XVI | megyek, ki nem kocsizom, ki nem lovagolok házamból,
299 XVI | de azt nem fogadtam, hogy ki nem csónakázom. Márpedig
300 XVI | Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében foglalt
301 XVI | szorítá meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek azzal
302 XVII | nyomozásokból azonban az tűnik ki, hogy „egy kis félreértés”
303 XVII | Mikucsek úrral történt, ki rosszul értette át megbízatását;
304 XVII | mindabból csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik
305 XVII | beszéltek, arcát sem vehették ki, a mondott szavakat pedig
306 XVII | volt, az csakugyan nem tűnt ki.~A törvényszék kénytelen
307 XVII | ártatlan.~Ez értelemben adatott ki az ítélet. Igazságos volt-e?
308 XVII | semmit sem lehetett hallani.~Ki tudja ezt is? Ilyen monda
309 XVIII| önéivel egyesítse. Hisz, ki érezhetné annak fájdalmát,
310 XVIII| érezhetné annak fájdalmát, ki családja legkedvesebb tagját
311 XVIII| tagját elveszíté, mint az, ki maga is mindent veszített
312 XVIII| üldözni akarja azon embert, ki önnek keblén ilyen sebet
313 XVIII| egy barátnéja a távolban, ki mindennap önről gondolkozik.~
314 XVIII| egyszer láthatná azt a nőt, ki ide jött – az ön közelébe –
315 XVIII| Így ni! Ez is jól ütött ki.~Mármost csak arra kell
316 XVIII| gyűjtőszekrénybe. S azzal, mint ki dolgait legjobban rendezé,
317 XVIII| Harapós majmot választott ki a menazsériából! Ez még
318 XVIII| szolgált; jó tréfát gondolt ki; nagy mulatság lesz annak
319 XVIII| annak a vége.~Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket
320 XVIII| érkezési zaja alig csalt ki valakit a kávéház ajtajába;
321 XVIII| volt írva s ijedten ejté ki kezéből. Ez az Aladárhoz
322 XVIII| intézett saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt,
323 XVIII| megmutatni, s ők maguk gondolták ki ezt a tréfát, amivel egy
324 XVIII| hangulatú. Tőle telhetett ki ilyen!~Ezzel megvigasztalta
325 XVIII| Grisákhoz írt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel.~
326 XVIII| Szellemfi mégis eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem
327 XVIII| közepett, azzal az ifjúval, – ki őt akkor oly forrón szerette,
328 XVIII| redőnyöket, s amint a csábító kép ki volt zárva a sötét éjszakába:
329 XVIII| Szellemfi szokott írni, ki Corinnának küldözé tiszteletpéldányát.
330 XVIII| még egy ember a világon, ki szerencséjének fogja tartani,
331 XVIII| tér nyíland; egy ember, ki hű, mint az eb, okos, mint
332 XVIII| szökevény adósokat, utánajárni, ki mennyit képes fizetni, ki
333 XVIII| ki mennyit képes fizetni, ki mennyire van megszorulva;
334 XVIII| benne egy halovány hölgy ül, ki tegnap érkezett betegen,
335 XIX | jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd
336 XIX | szolgált, csak egy állta ki a rontás-bontás nehéz időszakát:
337 Uto | eszmét költötte; az alak, ki Ankerschmidt tábornokban
338 Uto | legmerészebb bajnokára, ki egy maroknyi csapattal dandárokat
339 Uto | csapattal dandárokat vert ki állásukból, s tömlöcében
340 Uto | a Duna hullámai vetették ki a szigetparton, keze-lába
|