Fezejet

 1 I  |       hogy ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte az
 2 IV | jótetteimet felejteni. Volt egy öcsém, egy kedves gyermekem, megholt
 3 V  |  terelte haza a csürhét.~– Hej, öcsém. Mit hallottál felőle? Nem
 4 VII|          Állítsd meg a lovadat, öcsém. No nagyuram; köszönöm,
 5 IX |   visszadörmögé:~– Szamár vagy, öcsém; – de annak is én vagyok
 6 XIV|    visszafordulok. Ülj veszteg, öcsém, ott a ladik orrában, s
 7 XV |         tettetni többé.~– Hjah, öcsém – szólt Garanvölgyi visszatéve
 8 XV |       Azért még egyszer, kedves öcsém, fogadd őszinte sajnálkozásomat.~–
 9 XVI|     elnevette magát~– No, akkor öcsém, vigyázz magadra ezzel az
10 XVI|        vetett véget, hogy „ugye öcsém, milyen bolond az ember,