Fezejet

1 III |   senkinek beszélni, hogy hol voltál, mert nyársba húzlak.~Azzal
2 VII |   akkor is, mennyire szeretve voltál. Rendelkezéseimet, mik javadra
3 VIII|     nagyobb vagy, mindig okos voltál. Téged sohasem kellett dorgálni,
4 VIII|       tégy, rendes, figyelmes voltál kisgyermek korod óta. Őrködjél
5 IX  |       embert.~– Te jó gyermek voltál. Téged szeretlek – suttogá. –
6 IX  |     Mikor olyan kicsi gyermek voltál, valahányszor a puskát megláttad
7 XV  | keserűen. – Milyen szépen meg voltál már abban nyugodva, hogy „
8 XVII|    vágott bele Bárd Pál.~– Te voltál? – szólt fejcsóválva Péter, –
9 XVII|      akarnál lenni? Hát ha te voltál, mondd meg, hogy mit beszélt