Fezejet
1 I | szívesen teszi.~– De aztán el ne felejtse!~Alig is múlt
2 I | ne felejtse!~Alig is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi
3 I | Én magam is bámulom, el nem tudom képzelni, mi baj
4 I | orrú aprehenzióval utasítva el magátul –, talán mégis komfortábelebb
5 I | olyan igazságokat mondott el, amik előtt le kell venni
6 I | szóval „meguszultatni”, el ne mulassza, mert azontúl „
7 I | lett, következőleg az ezt el is adhatta; aminthogy meg
8 I | szénáról; ezt nem végezhetjük el itten a juhistállóban, legyen
9 I | által; …de az ördög vigye el ezt a méhet… azt hiszem,
10 I | én azt a rongyos épületet el nem adom.~– Miért nem?…
11 I | a méhcsípés…~– Nem adom el, mert az ősapám építette.~–
12 II | bizonyos afelől, hogy ami el nem következett tavasszal,
13 II | éppen ménesit.~– Hagyja el azt a tekintetes úr – szabódék
14 II | ámítás.~– Ugyan hagyj a el! Nem odaadta-e az új köpönyegét
15 II | Bizony, édes barátom, higgye el, hogy azok a bizonyos helyek
16 II | s micsoda szóval váltunk el egymástól.~– No, ezt ebben
17 II | ismét Ádám úrhoz.~Az már el is felejtette az egész esetet.
18 II | Amidőn e szavakkal váltak el egymástól.~Itt megállt nagy
19 II | játszanak. De reszkessetek. El fog jönni a fizetés napja,
20 II | hazám!~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve, már a
21 II | kalap közül a jobbikat vigye el; mely történetesen Kampós
22 II | lelkiismeretével kibékülhetni.~El is vitte magával emlékül
23 II | köznapi használatra jó – míg el nem szakad.~
24 III | vagy ereklyévé; sok ember el volt adósodva, igen sok
25 III | minden ól, pajta, csűr el volt látva messziről meglátható
26 III | által találtatva sem esett el. Az így támadt néhány percnyi
27 III | beszédet.~– S miért hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását?~
28 III | jövevény. – Ezért is hagytam őt el. Az egy igen veszedelmes
29 III | nyilvánossá tenni nem mulaszthatá el stb.~A gouvernante igyekezett
30 III | olyan helyen mondta ezt el az áruló, ahol ezt ön ellen
31 III | veszik. Azért rejtse ön el jobban és semmisítse meg,
32 III | az utcán, s én még csak el sem tudom fogadni; annyit
33 III | görcsöket kapott. Talán el is ájul, ha Hermine nem
34 III | borulva. – Ha ön nem volna, el kellene hagynom e házat!~
35 III | Égrekiáltó ez!~– No! Mi szabadult el? – kiálta a lovag, felszökve
36 III | kihívó sérelmet követett el méltóságodon, méltóságod
37 III | történt vele. „Gondolja el ön! – szólt a derék ifjú. –
38 III | nemeshez, s az nem fogadta el az általunk küldött levelet,
39 III | izente, hogy nem fogadja el, mert nem tud németül.~–
40 IV | magyart, én nem tagadom el.~– Hja uram, e szót „szabad”,
41 IV | igen-igen nagy dolgokat el tud az ember felejteni, –
42 IV | balgaság; vége van már. El „kell” felejteni! És én
43 IV | kell” felejteni! És én el „tudtam” felejteni. Valaha
44 IV | sem úgy van, mint régen. El kell azt már felejteni;
45 IV | azt már felejteni; és én el tudtam felejteni. Voltak
46 IV | jótéteményekkel halmoztam el; megcsaltak, kivertek őseim
47 IV | kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet
48 IV | négy fal között fonnyasztva el, míg én megmenekültem; és
49 IV | hallucináció tartott legtovább; de el kellett felejteni; mert
50 IV | addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni.
51 IV | elfelejtettem, amit veszték, el, amit szenvedtem, el, amit
52 IV | veszték, el, amit szenvedtem, el, amit reménylettem; elfeledtem
53 IV | nem érti azt, mit szavára el kell már most hinnem, van
54 IV | tud németül, olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse
55 IV | odainté Kampóst, hogy olvassa el annak tartalmát. Kampós
56 IV | urat, mert ő nem hagyja el a házát.~– Még mindig fogadása
57 IV | pillanatra. Ne menjen még el. Tessék kihallgatni engem.~–
58 IV | Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok árulva. Ne tessék
59 IV | az áruló majd másutt is el fogja mondani. Azért magam
60 IV | akit még akkor sem dobott el, mikor Kassától Miskolcig
61 IV | Hát ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi.
62 IV | valója van, jobban dugja el.~– Láncos mennykő! De hisz
63 IV | Ön családi titkot árult el!~– Ezek az ő titkai, nem
64 IV | főbenjáró bűnt követett el. Ön benső titkokat árult
65 IV | Ön benső titkokat árult el az ellenséges tábor előtt;
66 IV | azzal az intéssel bocsátja el, hogy csak „máskor is” legyen
67 V | mondtam neki, hogy vesse el jókor a repcét. Azt mondta,
68 V | minden rendében legyen.~– El van már az végezve, tessék
69 V | addig semmije sem törött el.~Két okos, kitanult és nagyerejű
70 V | csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt
71 V | csinálta, hogy készítse el újra.~Hanem mármost mi lesz
72 V | Soha meg nem öletett és el nem adatott belőlük egyet
73 V | képzeli, merre vihették el; mert a kapu lakattal volt
74 V | Akármijét lopták volna el, csak a yorkshire-ieket
75 V | tehettek róla. Biz azoknak el kellett menni.~Pedig hát
76 V | doktor Grisák rendesen el szokott látogatni Bräuhäusel
77 V | az le van láncolva, az el van ítélve ennyi meg ennyi
78 V | három óra közelít, s ugyan el légyen látva doktor Grisák
79 V | ha pedig egész délutánt el talált mulasztani, ahhoz
80 V | kezében, de nem rontotta el játszótársáét.~– Nem hiszem,
81 V | anyag drágasága mellett, el nem számította magát. –
82 V | Hát ön aduttokat hajigál el?~– Úgy? Nem vettem észre;
83 V | szeretné megtudni, kik lopták el.~– Különös kíváncsiság.~–
84 V | No, iszen azt a játszmát el is vesztette aztán Bräuhäusel
85 V | felelt a palócok vezére –, el legyünk már szegődve az
86 V | csak egy napot szakítsanak el a szegődött munkákból.~A
87 V | Nem lopták-e még „mind” el a disznaimat, amióta a kondások
88 V | akar neki tán pénzt adni, el is fogadott.~– Mondja ön
89 V | Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban vagyok. Tetszik
90 V | nézve is, mert akárkinek el akarnák adni, mind azt kérdezné,
91 V | az udvaron nem lesznek. El is mondá, hogyan jut hozzájuk.~
92 VI | én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal egy időben,
93 VI | már most jöjjön, mondja el, ki hogyan lesz öltözve
94 VI | Taréjy Nándor? Persze, hogy el van a finom ízlés által
95 VI | Barátom, nekem mindent mondj el, ami igaz; majd ami nem
96 VI | Tökéletesen.~Doktor Grisák el volt ragadtatva e nő bölcsessége
97 VI | juris utriusque veszett el! No de amit a természet
98 VI | mostani tartózkodása helyét el ne hagyhassa; egy év múlva,
99 VI | de még nem határozhattam el magamat. Hagyjuk ezt későbbre.
100 VI | annál, amire kértem. Este el fog ön jönni teára hozzám?~
101 VI | lovag úr délután öt órakor el akar jönni.~– Aha! A yorkshire-iek
102 VI | az?~– Nos; nem találja ön el, hogy kinek kell folyamodnia?~
103 VI | ki. Hanem hát készítsen el egy szép folyamodást; de
104 VI | fog elmenni rajta.~– Én el tudok rajta menni, s lediktálom
105 VI | minden oltározó úgy osont el, hogy azt senki se tudja;
106 VI | elő.~A doktor érzé, hogy el van veszve.~– Ez egy igen
107 VI | feladat, hogy retirálhasson el szerencsésen a hadastyán
108 VII | elválasztott időszakokban el szokott oda jönni Kampós
109 VII | történik, hogy ha valahol el van ásva valami a pincében,
110 VII | részeges hajdúja, akit aztán el kellett bocsátani; ennek
111 VII | kenyérrel és sonkával látta el magát, melyet is az éhen-szomjan
112 VII | lelki nyugalommal fogyaszta el, csizmaszár mellől előszólított
113 VII | parancsolá, hogy dugjam el azokat valahol a házon kívül.
114 VII | törekvésének, bocsáttatnak el a magányéletbe: ezt vegyék
115 VII | kísértetni a városba, mert én itt el nem fogom mondani, mi van
116 VII | megvasaltatni, de aztán el ne szökjék; ő pedig csak
117 VII | sipkájához a kezét, s mondja el neki, hogy miért jött, majd
118 VII | nagy toporzékolva kergeté el újra:~– Nem takarodol innen,
119 VII | nekitoporzékolt, úgy kergette el. Az ötödik kísérletnél ravasz
120 VII | várt felszólítás nem maradt el.~– Tán e szekrényke is a
121 VII | paprikást.~– De nem árulja el valaki?~– Én tudom, hogy
122 VII | volna az, kit ennyi fény el ne szédítene?~Minélfogva
123 VII | mint ezüst erdők maradoztak el a zúzmarás ligetek, az égen
124 VII | vizsgáló küldöttséggel.~El is bámult nagyon a nagy
125 VII | első bemutatás után rögtön el nem pusztította a háztól,
126 VII | hogy éppen azok hagyják el a szerencsétlen embert,
127 VII | udvarba jön, ostorral verjék el.~– Az Istenért, uram, önnek
128 VII | vagyok vele. Ebben az órában el fogja hagyni a házat; majd
129 VII | villámcsapástól szédültek el, úgy meredt el minden jelenlevő
130 VII | szédültek el, úgy meredt el minden jelenlevő e katonás
131 VII | fővárosban csak tegnap mondott el másnak?~– Honnan tudja ön
132 VII | pedig az, amiért ön annyira el hagyta magát indulatai által
133 VII | hármas zár alatt hullatja el.~Az ajtó nyílt, s a vádlott
134 VIII | becsukódott az ablak.~Alig verte el a szél azt a port, amit
135 VIII | Maxenpfutsch, foglaljon helyet. Már el is felejtettük, hogy aludtunk,
136 VIII | sietve!~– Hiszen eléggé el volt rá készülve; vagy talán
137 VIII | az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni azt az ártatlannal;
138 VIII | ott oly sírást kezdett el Hermine nyakába borulva,
139 VIII | lelkemnek képmása. Ha e házat el kellene hagynom, egyedül
140 VIII | de ugyebár ön nem ítélne el engem azon esetben, ha a
141 VIII | nem tudom, nem ájulok-e el, ha „ön barátját” meglátom.~–
142 VIII | ő azt meglátja, azonnal el fog ájulni.~Már diszponálva
143 VIII | készül.~Jaj, de azalatt már el is temethette volna a halottját
144 VIII | bizonyosan rablók fogták el!~De ne tessék félni. Kocsirobogás
145 VIII | Tudtam én, hogy nem nyeli el őket a cethal! Ugyan megszepegtettek
146 VIII | viselni szokott, hogy a nap el ne süsse; meg azt a pepita
147 VIII | hova vidd; azután akit még el kell vinned, azt is felveszed;
148 IX | szépségeiről.~De mint bámult el, amint a szobát egészen
149 IX | Kedves jó testvérem!~Ne ítélj el azon lépésért, amit ma tettem.
150 IX | merek írni; ő nem olvasná el levelemet, megátkozna. De
151 IX | Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta ki az ajtón?
152 IX | édesanyánk. Ne taszítsd őt el.”~Ez volt legerősebb argumentuma.
153 IX | tartsa erre azt a fegyvert, el talál sülni magától.~– No
154 IX | szobámat ezentúl kerülje el. Foglalja el a kastély bármelyik
155 IX | ezentúl kerülje el. Foglalja el a kastély bármelyik részét
156 IX | hogy különben nem hiszik el.~– Ah, jó reggelt, jó reggelt
157 IX | azt akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen.~–
158 IX | Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot.~– Nem vállalta
159 IX | ajánlatot.~– Nem vállalta el?~– Hova gondol ön, uram? –
160 IX | klienseim ellenségétől fogadnék el megbízást. Ah uram, ily
161 IX | uram, ily mocskot nem tűr el az én becsületem.~Maxenpfutsch
162 IX | Hermine kezébe, ezt szöktesse el magával.~– Átkozott ember! –
163 IX | saját hintaján szökteté el a kisasszonyt. Ez zseniál
164 IX | ön miatt. Mert ön hítta el a háztól.~– Valóságos igaz.~–
165 IX | hogy Straff csábította el Natalie-t, aki ugyanakkor
166 IX | mondani, hogy ön csábította el.~– Én? A misszt? – kiálta
167 IX | a zöldet Hermine vitte el; – s azt fel nem lebbentette
168 IX | hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem azért
169 IX | tudvalevő ötezer forintot is el lehet kegyednek ez esetnél
170 IX | vannak, a múltkor én hoztam el a kuponjait. Legalább ötezer
171 IX | szerződvény; tessenek aláírni; el van intézve minden. A lelkész
172 IX | akármi, a végső falatig el szokta költeni, s miután
173 IX | magát az ágyon.~Még azonban el sem kezdhette jóformán az
174 IX | a börtönészt, hogy hozza el sietve a kardját. Addig
175 IX | búcsúlakomát költsük ma el együtt. Ezért hívattam,
176 IX | hallatlan bolondságot követett el az a gyerek?~– Óh, az nem.
177 IX | az nem. Nem ő követett el bolondságot. Tessék felbontani
178 IX | nekem? Mondta valakinek? El kellett azért szökni utána?
179 IX | kiengesztelni iránta? Hanem mindjárt el kellett engemet hagynia?
180 IX | számára.~– Ah, azt Eliz el nem fogadná. Nem, uram;
181 IX | fiamnak, feleségét leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal
182 IX | érdemjel a mellemen nem takarja el azt. Köszönöm doktor úr,
183 IX | Hogy nézzek tükörbe? Vigye el önt az ördög ezzel a hírrel.
184 IX | mögé kerül, s azzal vesd el magad, neki a széles világnak;
185 IX | fegyverrel kezükben fogatnak el.~Eliz kisietett a cselédekhez,
186 IX | lovag úr indulatosan utasítá el leányát magától.~– Vissza!
187 IX | felőle, hogy utólagosan el lehessen venni a veszély
188 IX | helyett láncot cserélsz. Hidd el, hogy sokkal szebb a független
189 IX | szerezni.~– De nini! Majd el is felejtem. Egy levelet
190 IX | s úgy siettében vétette el a keresztnevét, Aladárét
191 IX | már egészen értem. Olvasd el csak.~Aladár végigolvasta
192 IX | sógorasszony megijedt, hogy el találom venni.~Erre aztán
193 IX | való „nehéz” fogságot enged el.~Az első nap a viszontlátás
194 IX | Azt Ankerschmidtnek is el kell ismerni, midőn kezet
195 IX | nem vagyok az. Ne vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat.~–
196 IX | mégis igaza van, uram. Nekem el kell hozzá mennem; különben
197 IX | sóhajta a delnő, nem értve el az iróniát. – Higgye el,
198 IX | el az iróniát. – Higgye el, Aladár, hogy valahányszor
199 IX | mindig oly szívnyomás fogott el, hogy nem bírtam azt véghez
200 IX | bírtam azt véghez vinni. Ha el kellett gondolnom, hogy
201 IX | volt, aki csak azért vette el, mert azt hitte, hogy sok
202 IX | minden megvert asszonyt el akarsz siratni, akkor korábban
203 IX | fedett hintóval hozatni el. Legyen hát az is. Kell-e
204 IX | megtalálom.~– Holnap is el fogsz menni?~– Hajnalban;
205 IX | nyolcra. Ha egypár perccel el találnék maradni, abból
206 IX | szivárvány.~– No hát most mondd el, hogy mit akartál mondani?~–
207 IX | álmodott, hogy panaszolja el testvérének a kísértetlátó
208 IX | megjelölt: „Nézd, ha engem el találnál hagyni, s apádhoz
209 IX | én nem akarom, engem soha el nem hagyhatsz: ha én azt
210 IX | s azzal undorodva veté el magától.~– Pfuj! Éppen olyan
211 IX | értesítettek, ami miatt el kell mennem Pestre, s az
212 IX | a bejárat lépcsőinél, s el nem mozdult onnan mindaddig,
213 IX | részünkre kedvezően dűl el, ön szolgálati díjául szinte
214 IX | is ott áll, hát az viteti el. Ez már csak természetes.~–
215 IX | Maxenpfutsch úrnak?~– Higgye el, doktor, csak ötezer forint
216 IX | hogy azért nem vállalja el, mert a végrendelet annak
217 IX | arra csak nem költhette el mind?~– Óh, hagyja el! Ön
218 IX | költhette el mind?~– Óh, hagyja el! Ön tudhatja jól, hogy ha
219 IX | Tízezer forint. Vegye el, vegye el rögtön. Fogadja
220 IX | forint. Vegye el, vegye el rögtön. Fogadja el, uram.~
221 IX | vegye el rögtön. Fogadja el, uram.~Straff pedig hidegvérrel,
222 IX | felelt neki:~– Fogadjam el, ugye? Aztán mindjárt adjam
223 IX | Maxenpfutsch úr kétségbeesve rohant el a szobából, de a lépcsők
224 IX | ajánlatom szerint fogadtatik el, én is kötelezem magamat
225 IX | kamatot önnek engedném, higgye el.~– Ötszáz forint? Az is
226 IX | utóda előadá, miképpen járt el, hogyan találkozott Straff-fal,
227 IX | amit kívánt.~Doktor Grisák el volt ragadtatva a dolgok
228 IX | Persze, nem úgy mondta el, ahogy történt.~– Nos, uram –
229 IX | köszönheti is, mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta
230 IX | őt Ankerschmidt. – Mondja el röviden, mit végzett vele.~–
231 IX | minden nagy nyerőt ön csípne el.~Straff látva Grisák ragyogó
232 IX | Ne kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja
233 IX | Én mondom, hogy fogadja el!~– Ejh, ne beszéljen ön
234 IX | az asztalára, nem fogadná el ön az egy húszas híjával?~–
235 IX | fogalmazott.~– Helyesli ön így?~– El sem olvasom; ha önnek jó,
236 IX | hogy a legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb
237 IX | annál kevésbé szökhetik ön el tőlem.~– Van önnél pénz?~–
238 XIII | mely ideköt~És ha az élők el akarnák hagyni ezt a hazát,
239 XIII | Éjjelét, nappalát ez foglalta el.~Tudós doktorokat hozatott,
240 XIII | sírboltot építsenek neki; míg az el nem készül, addig nem lesz
241 XIII | víz, s a drága hamvakat el fogná seperni.~Ankerschmidt
242 XIII | Minden ötödik-hatodik évben el szokta venni azt a részt.~–
243 XIV | húzott másodgáttal kerítsék el; s e gát már annyira is
244 XIV | földsánc választja csak el tőlünk. Ha ezt a földsáncot
245 XIV | lélekvesztőt nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei
246 XIV | szakadáson túl az egész út el volt lepve keresztbe, hosszába
247 XIV | nagy a veszedelem, ha addig el nem söpör bennünket innen
248 XIV | és lilaszín virág öntötte el a kövér mezőket, ott most
249 XIV | tudomást szerezzen arról, amit el kellett volna hinnie.~Pedig
250 XIV | lát, midőn nem fordíthat el semmit!~Mire Ankerschmidt
251 XIV | vannak rendelve, mikhez már el lehet dereglyével egészen
252 XIV | mellett az imént kocsin jött el, így csónakon sokkal rövidebb
253 XIV | ürge-, patkánysereg foglalta el minden ágát, mely úszva
254 XIV | amit az hálás köszönettel el is fogadott, csak később
255 XIV | fordítva az evezőt, hogy el ne riassza vele az ijedős
256 XIV | kézre fogva s úgy költve el, azután elégülten bújt a
257 XIV | onnan aztán csak nem visz el senkit a víz, míg érte jönnek.~
258 XIV | hajószerszámokat, s csak azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység,
259 XIV | s aki utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány.~–
260 XIV | odafenn Árvában sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is
261 XIV | letette, csakugyan rögtön el is nyomta az álom.~S ha
262 XIV | Pusztító elem foglalta el az egész síkot; a láthatáron
263 XIV | aggodalmas sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s
264 XIV | rettenetes ostobaságot követett el, s iparkodott minden tőle
265 XIV | házak az utcán végig mind el voltak már töltésekkel rekesztve,
266 XIV | kastélyba; azt nem viszi el a víz.” Azzal ő maga minden
267 XV | sziget a tenger közepén, el volt lepve ökrökkel, lovakkal,
268 XV | észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni magát,
269 XV | Óh, azért én is követtem el útközben hőstetteket, amikről
270 XV | Menjen Kampós úr, hozza el.~– Mit? Eb? Egy ürgét? –
271 XV | tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt, egy bölénybikát:
272 XV | elbújt, már most az ott el fog szaporodni, s aláminázza
273 XV | magunk.~A kis kenyérpusztító el is vette mohón a falatot,
274 XV | fölkeltél?~– Igen; jókor el akarok menni.~– Menni? Hová
275 XV | Menjünk szobájába, bátyám. El fogom mondani.~Az öregúr
276 XV | szobájába.~– Nos, mondd el hát, ki kerget?~– Kedves
277 XV | szükségem van.~– És most azért el akarod hagyni a házat?~–
278 XV | minthogy szökve nem mehetett el a háztól, búcsúzás fejében
279 XV | nehogy az sejtse, ki hozta el szabadulása olajágát; itthon
280 XV | szerezze meg. Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás
281 XV | trágyát éppen akkor adta el a bérlő szomszéd határbeli
282 XV | hogy miután kimondá, hogy el fog menni, tovább csakugyan
283 XV | csak egy evezőlegényt visz el magával.~Garanvölgyi az
284 XV | azt a nagy vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett
285 XV | sem hitt, de neki sem hitt el senki.~Garanvölgyi tréfásan
286 XVI | leveleket írta, énértem el fogja hagyni.~Garanvölgyi
287 XVII | Különös pöreset~Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként
288 XVII | postakocsist és kalauzt fogatta el, mint közvetlenül gyanúval
289 XVII | lépcsőjére, hova hajította el a pisztolyt, hol húzódott
290 XVII | ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt
291 XVII | ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen
292 XVII | másik meg nem az.~Valakit el kelle ítélni, s valakit
293 XVII | vétket, amit nem követett el: Majd meg vitatkozni kezdtek,
294 XVII | hogy egy csónakos jött el előttük, akivel szóba eredtek?~–
295 XVII | ne csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan.~Beszélték
296 XVII | alatt annyi csínyt követett el. Onnan hitték, mert e halál
297 XVIII| önnel beszélnem, miket önnek el kell vállalnia, s azután,
298 XVIII| meggyőződjék, nem cserélte-e el, azután rögtön saját maga
299 XVIII| levél ördögi dühvel önté el epéjét.~„A madám még engem
300 XVIII| legdrágább is. Alig helyezé el magát szobáiba, első gondja
301 XVIII| érthető volt, hogy miért jött el az utolsó imádó.~Ezóta a
302 XVIII| jókedvű társaság kezdett el fáklyafény mellett csónakázni;
303 XVIII| mellett, tisztességesen el lehet tengődni.~Cselédjét
304 XVIII| Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyeden
305 XIX | jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon
306 XIX | küszöbét. Hiszen ha eddig el tudott remetéskedni, ezután
307 XIX | ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá; hanem Erzsike
308 XIX | megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá vezetett választó
309 Uto | a Bonyhády.”~Ebből aztán el lehet képzelni, micsoda
310 Uto | az olvasót, hogy higgye el nekem, hogy ez az egész
311 Uto | még az égbejáró utat is el akarta tőlünk zárni: megtámadva
|