Fezejet

1 IV |  szoktam méltóságodról soha. Senkit sem bántok meg. Mindig a
2 VII|     oly makacsul nem bocsáta senkit. Csak amidőn az ember a
3 VII|  legény az ajtónál marad, és senkit se ki, se be nem ereszt! –
4 VII|   káplár uram széttekintett, senkit sem látott; megállíttatá
5 IX |       Mi, kérem, nem láttunk senkit, mifelénk nem ment ki senki.
6 IX |    Megállj!”~– Helyesen van. Senkit be nem eresztesz ide, mert
7 IX |     papa nem szokott bántani senkit. Ő maga fog eléje lemenni.
8 XIV| onnan aztán csak nem visz el senkit a víz, míg érte jönnek.~
9 XV |    találva a többi szobákban senkit, s azt hallva, hogy az urak