Fezejet
1 I | őellene van, az hadd jöjjön – ő nem felesel többet senkivel.~
2 I | eszközölnek ki ellene; de amikkel ő mind sztoikus egykedvűséggel
3 I | szerette volna tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a maga
4 I | boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide nem tartozó
5 I | kívánja azt neveztetni, ő igen udvarias, gavallér
6 I | udvaron; nem is ártott, hogy ő hátul ment, mert négy lompos
7 I | ember” számba megy-e hát ő is. S leült a hárspadra,
8 I | építkezni akar. – Igen, igen. És ő oda nagyszerű kastélyt akar
9 I | megveheti „bármi áron”, ő maga ötezer pengőt kap fáradsága
10 II | dicsőséget keresse. Hanem azért ő is volt felkelő sereg egy
11 II | sohasem szokott beszélni. Ő csak nagy dolgokról szokott
12 II | ellenállás embere volt, ő éppen az ellenkezővel tartott.
13 II | mert a monopólium bejött: ő ellenkezőleg megmutatta,
14 II | Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem
15 II | szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem jár,
16 II | ami az újságokban van. Ő különb híreket tud. Járnak
17 II | Lengyelországból: azokat ő kikérdezi; megtud tőlük
18 II | megcsalta Garanvölgyit, ő addig nem nyugodott, amíg
19 II | átvételkor olyat követelt, ő meg azt tette, hogy máskor
20 II | aki azt állította, hogy ő Bem hadsegéde, aztán egy
21 II | kétségtelen vagyok, hogy ő az!~– Kicsoda?~– No, ha
22 II | hangon rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen
23 II | rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az, a mi felejthetetlen
24 II | elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében ezüstöt
25 II | szotnya kozák fogta üldözőbe, ő nekivetette a hátát egy
26 II | a halottakat eltemetni. Ő hirtelen lehúzta az egyik
27 II | alássan. Ne tessék iróniázni. Ő többet tud, mint mi. (Itt
28 II | ajkakkal fogja rebegni: „Ez ő!” De mily nagy volt bámulása,
29 II | hallatlanul bolonddá tartotta! Ő minden éjjel, mikor már
30 II | hol védencét rejtve tartá; ő annak a kedvéért mindennap
31 II | keserves keresményéből; ő felruházta, még órát is
32 II | csak kerüljenek össze! Az ő jámbor hazafi lelkével ilyen
33 II | ha eszébe jutott, hogy ő eddig mindannyiszor olyan
34 II | tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha valaha
35 II | gonosztevő. Hátha mégis „ő” volt. Milyen méltósággal
36 III | veszedelmes ember. Mind ő maga, mind számtartója,
37 III | hátravonulni. Hiszen nem akart ő e helyen árulkodni. Nem
38 III | szivarral esküvék, hogy ő nem alakoskodik, ő igazat
39 III | hogy ő nem alakoskodik, ő igazat mondott. Ő lojális
40 III | alakoskodik, ő igazat mondott. Ő lojális érzelmeinek áldozata,
41 III | Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban magyarázná előtte
42 III | darabot oldalzsebébe nyomva, ő is idején levőnek látá új
43 III | leib” gárdistája. Asztalnál ő szolgált fel nekik.~Vajon
44 III | megígérhetett, minthogy ő maga egy szót sem tudott
45 III | további önigazolást; de ő meg akarta mutatni, hogy
46 III | éppen olyan nagy volt, mint ő maga, mintha azt fejezné
47 III | egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja e levél tartalmát
48 IV | ha együtt jár velem, most ő is szabad; de mert másfelé
49 IV | de mert másfelé bocsátám, ő bűnhődik, ifjúsága éveit
50 IV | már most mit csináljon? Ha ő is azt mondja, amit a földesúr
51 IV | tovább a nagyságos urat, mert ő nem hagyja el a házát.~–
52 IV | ha megtalálják, mert az ő neve van belevésve. Azt
53 IV | van-e, vagy álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára
54 IV | ugaron fényes nappal, azt ő ugyan egyhamar még álmodni
55 IV | merte. Nem is messze kísérte ő aztán a lovagot, hanem amint
56 IV | egy helyett kettőt lép, az ő volt.~Várhatta őt Garanvölgyi
57 IV | Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb,
58 IV | háládatlan ember volt ez!~S még ő utoljára is eltette emlékül
59 IV | Ma nem tréfálunk.~Azzal ő maga leült az asztal mellé.~–
60 IV | titkot árult el!~– Ezek az ő titkai, nem a mieink.~–
61 V | mondta, hogy azt jobban tudja ő, mert könyvből olvasta.
62 V | utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje őket mihozzánk
63 V | tudományával! Mindent jobban tud ő. Majd ő mutatja már meg,
64 V | Mindent jobban tud ő. Majd ő mutatja már meg, hogyan
65 V | arató-kaszálógépje, melyet ő maga rendelt meg Bécsben,
66 V | békát a mesében. Hatodik nap ő is kiszállt a síkra.~Hat
67 V | hamarább jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani
68 V | meghízható sertései. Ezeket ő maga hozta Angliából, yorkshire-i
69 V | repceveszedelem alatt az ő három gondviselőjük nem
70 V | éjjel, hogyan, hogyan nem, ő meg nem foghatja: tizenkettőt
71 V | legkisebb lehetett két mázsa, ő nem képzeli, merre vihették
72 V | egyszer megfogott; az aztán az ő foglya, az meg van kötözve,
73 V | Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja tőlem, s én
74 V | nap „defekt”-jét ezúttal ő írta be „expensnotái” közé
75 V | származtak, akik miatt az ő repcéje most takarítatlan
76 V | magát.~Vasárnap következett. Ő nagy komoran ismét kilovagolt
77 V | az egész semmivé lesz; ő aztán azt mondta, hogy az
78 V | ilyen sottise-okat mond: ő magánbuzgalomból veti magát
79 V | itt a csendőrség; azokkal ő jó ismeretségben van. Szépen,
80 V | kifizettem neki az öt forintot, s ő másodszor is ellopta hivatalosan,
81 VI | azon gondolkodom, ki lehet ő.~Tudja nagyon jól, hogy
82 VI | nagyon jól, hogy az az „ő” Fellegormi Danó.~Nro 3.
83 VI | jogalap megvan hozzá: az ő eszességének köszönheti,
84 VI | par excellence kitüntetve, ő csaknem mindennapos nála,
85 VI | alá volt kerülendő, ezt ő bizonyosan nem tudta. Mielőtt
86 VI | világosodni a tájék.~– Mármost, ha ő hirtelenében kiszabadul,
87 VI | meg vannak fordulva; akkor ő volt gazdag, én voltam csőd
88 VI | most én vagyok gazdag, ő most koldus. Szerződésünk
89 VI | egy év és nap alatt, az az ő hibája; mi nem tartozunk
90 VI | Már pedig ha valaki, hát ő…~Alig húzá be maga után
91 VI | szüksége is van rá, mert ő maga sok hóbortja mellett,
92 VI | az egerek a csizmát, mint ő egy folyamodásnak aláírja
93 VI | Doktor Grisák rázta a fejét, ő ki nem találja.~– Nos hát
94 VI | elköltött. Ez szép lesz. Az ő saját kézírása menjen fel,
95 VI | megbízással terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható esedezést
96 VI | akarja nőül venni, akit ő is áhít.~De nem lehetett
97 VI | ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog
98 VI | rumot kanalából a teába. – Ő be van avatva.~Mi lehet
99 VI | szándékáról a hadastyánt? Még ő fogalmazta számára azt a
100 VI | fatális kérvényt.~És ezt ő saját kezűleg írja le!~És
101 VI | saját kezűleg írja le!~És ő maga járjon utána annak,
102 VI | megcsókolni törekszik, amit ő telhetőleg meg fog akadályozni.~
103 VI | otthagyta őt kocsijába szállni, ő maga gyalog ballagott haza.
104 VI | maga gyalog ballagott haza. Ő nem félt gyalog járni egyedül
105 VII | bezárta a ház ajtaját, addig ő egy orgonabokor árnyában
106 VII | senki, hogy mit keresnek, ő pedig nem kérdezte, hogy
107 VII | hallgatott. Nem kérdezték. És ő hallgatott.~Pedig ő mindjárt
108 VII | És ő hallgatott.~Pedig ő mindjárt kitalálta, hogy
109 VII | ezt nem kérdezte senki, s ő bizony ráért elnézni, hogy
110 VII | akik sehogy sem akarták az ő hivatalos küldetését elismerni;
111 VII | páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt urakat,
112 VII | irtóztató lomtár, amihez még ő is csak elszánt pillanatokban
113 VII | uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel egy
114 VII | elmagyaráztam előtte, mert ő kezébe nem fogta, mindjárt
115 VII | de aztán el ne szökjék; ő pedig csak arra kérte még
116 VII | amin Gyuszi beszél, levén ő becsületes cseh ember; azért
117 VII | kielégítési célja felé, míg ő maga a kis Gyuszi által
118 VII | vagy Straff nem volt jelen; ő még tegnap elment a Tiszára
119 VII | interveniáltam, különben még ő is elővizsgálati fogságba
120 VII | belőle semmit.~Mit tudhatta ő, és mit tudhatták a ház
121 VII | sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is érti.~
122 VII | Európa-szerte hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett
123 VII | csendőrkaszárnya udvarán megállnak, ő legyen az utolsó, akit álmából
124 VII | Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai és csatatéri ellenfelem;
125 VII | hír gyorsabb volt, mint az ő lovai. Ezek itthon tudnának
126 VII | tudnának már valamit az ő szándokáról, amit a fővárosban
127 VIII | kivonta fehér zsebkendőjét, s ő is visszainte egy búcsú-
128 VIII | nem lehet titkom, uram. Ő valódi testvérem, lelkemnek
129 VIII | hasonlatot talált ki; de ő fehér hímzést értett alatta,
130 VIII | s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. –
131 VIII | előttem mindent felfedett. Ő kegyedet, missz, nőül akarta
132 VIII | értelemben, a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt viszonyt
133 VIII | eset által sértve van az ő becsülete és a kegyedé.~–
134 VIII | Nem, nem uram. Ha az ő becsületéről van szó, akkor
135 VIII | Az sokat szépít a dolgon.~Ő is elmondta aztán a további
136 VIII | felejtették a zongora mellett, s ő már kezdte erősen unni magát.~–
137 VIII | afelől legyen nyugton. Ő most éppen távol van.~–
138 VIII | Bogumil meg fog érkezni, amint ő azt meglátja, azonnal el
139 VIII | rémgondolatja támadt.~– Uram, ha „ő” valahogy történetesen ez
140 VIII | egyszer barátomnak nevezek! Ő szilárd jellemű férfiú.~–
141 VIII | a szekér árokba dűlt, s ő szerencsétlenül járt? Hátha
142 VIII | valahol rablók támadták meg, ő hősileg védte magát s megöletett?
143 VIII | vinned, azt is felveszed; ő megmondja, hogy kit. Úgy
144 VIII | kapaszkodott a karjába; ő kinyitotta a hintó ajtaját,
145 VIII | kérdeztem, hová parancsolja: ő felelte, be a városba. A
146 VIII | engedett másnak kezébe venni, ő maga vitte utána. Aztán
147 IX | azzal gyakorolni, hogy míg ő rendesen igen korán fölkelt,
148 IX | Atyámhoz nem merek írni; ő nem olvasná el levelemet,
149 IX | üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.~– Olvassa,
150 IX | Eliz, azt nyújtva át, amit ő írt atyjának.~– Kérem, Eliz,
151 IX | missznek ez nem tetszett; ő azt akarta, hogy ez embert
152 IX | már Hermine férje.~– De ő mindnyájunkat megcsalt;
153 IX | megcsalta Hermine-t is; ő az oka annak, hogy kegyed
154 IX | kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának tart.~Eliz pedig,
155 IX | az idő, tizenegy óra, és ő még papucsban és hálóköntösben.
156 IX | a missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van.~– Igenis,
157 IX | Igenis, könyörgöm alássan. Ő kinn maradt a várakozó teremben,
158 IX | van.~–Ah! Úgy? No persze, ő igen sokat tart az illedelemre; –
159 IX | Egyébiránt azt mindegy, akár van ő is itt, akár nem. Mi őfelőle
160 IX | missz kedvezései mind az ő javára ütöttek ki a kisasszonynál.
161 IX | ismerem Ankerschmidt lovagot, ő képes a legelső emberen,
162 IX | ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség.~–
163 IX | arról bizonyos, hogy vajon ő akar-e?~– Azt bízza ön rám.~–
164 IX | beszéltem Maxenpfutsch úrral; s ő azon nyomatékos ellenvetést
165 IX | forintot elveszítse, s így ő e veszteségért nem lehet
166 IX | Ah uram, – de – de akar-e ő?~Jól vagyunk már.~– Azt
167 IX | nap rögtön kifizetheté, ő levén Ankerschmidtné végrendeletének
168 IX | különösnek a doktor úrnál, hogy ő, ki ilyen mulatságosan összetréfált
169 IX | azon nagy uraknak, akiket ő nem ismert.~Ez volt Ankerschmidt
170 IX | Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő maga is kacag a fogoly által
171 IX | jóízűen tudott előadni; hisz ő maga kezdte a nevetést,
172 IX | volna az más, mint mégis ő? Talán hát mégis mese az
173 IX | az írás nem azé, akiének ő gondolta; – pedig nőírás;
174 IX | kétheti távolléte alatt ő sem tudhatá meg, mik várnak
175 IX | gyerek?~– Óh, az nem. Nem ő követett el bolondságot.
176 IX | levél tartalmát.~Amíg pedig ő olvasott, azalatt doktor
177 IX | katona? De Hermine, éppen ő! Hát mit vétettem én neki?~–
178 IX | elűzte a házból, azt, akit ő szeretett.~– Hát tudhattam
179 IX | Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta ő azt
180 IX | hogy ő szereti? Hát mondta ő azt nekem? Mondta valakinek?
181 IX | Ankerschmidt. No – az az ő dolga. Ez is rendes dolog.~–
182 IX | És rögtön eltávozott.~– Ő is elszökött? Missz Natalie-t
183 IX | szökevényeket, mert azt ő haladék nélkül főbe lövi.~
184 IX | magában, hogy csakugyan ő volt, hát nagyot esküszik
185 IX | ki mind a két szeme, ha ő csak tud is felőle valamit,
186 IX | csárdánál megszökött, s ő utoljára is hosszú haszontalan
187 IX | szokott bántani senkit. Ő maga fog eléje lemenni.
188 IX | menyasszonyodra, Corinnára gondolj. Ő nem az, akinek te képzeled.
189 IX | az, akinek te képzeled. Ő egy csélcsap, kacér teremtés,
190 IX | lepé meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja
191 IX | hozzá, az derék ember.~– Ő is meglátogatott engem K*
192 IX | hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele fog
193 IX | kell hozzá mennem; különben ő lesz a sértett fél – s azt
194 IX | s úgy vettem észre, hogy ő sem óhajtja e viszony folytatását.~–
195 IX | cseréljék ki a kötvényeket, s ő egyszerűen vesse a kandallóba
196 IX | magas volt.~– Azon majd tud ő segíteni. Ez nők dolga;
197 IX | tudott hallgatni, mintha ő értene ahhoz legjobban.~–
198 IX | sokat törődött volna. Az ő csontjai nincsenek cukorból,
199 IX | nincsenek cukorból, ázott ő eleget.~Éppen csak azt várta
200 IX | csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint
201 IX | dehogy. Istenem, Istenem. Ő az úton van; mi történik
202 IX | ebben az iszonyú viharban?~– Ő? Kicsoda „ő”?~– Ah, az a
203 IX | viharban?~– Ő? Kicsoda „ő”?~– Ah, az a szegény asszony.~–
204 IX | azt fogja mondani: nem ő, lépésben jöttek idáig;
205 IX | őt azon lakrészig, hol az ő szobája volt.~Az első szoba
206 IX | mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél
207 IX | majd hős, majd üldözött. De ő mindenütt vele van, vele
208 IX | Az nem járhat ott, ahol ő ne látná, nem jelenhet meg
209 IX | nem jelenhet meg úgy, hogy ő ölelve ne tartaná; egyedül
210 IX | törvény nincs a világon; óh ő látta, olvasta azt! Nem
211 IX | azoknak a szivaroknak, amiket ő szív.~Erzsike csodálta azt
212 IX | vétettem.~– Rég megbocsátott ő neked.~– Tudom, hogy te
213 IX | többé, de nem felejthette ő azt, valamint én nem bocsáthattam
214 IX | itt vitázunk Hermine-nel, ő azt állítja, hogy te haragos
215 IX | Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét szereti, nem
216 IX | egymásnak a váltótörvényből, s ő nem akarja megérteni, hogy
217 IX | akarja megérteni, hogy ámbár ő foglaltatta le legkorábban
218 IX | leültesse.~– Majd lesz, ha ő eljön.~– Nem fog eljönni,
219 IX | áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért.
220 IX | engedékenységre hangolni; ha azonban ő azt találja mondani, hogy
221 IX | utánamenni Amerikába, ha ő elviszi a leányát oda, vagy
222 IX | előszobába.~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura.~Doktor
223 IX | ügyletről volt szó, ott ő nem sokallta a fáradságot.
224 IX | neki, ha azt megkaphatja, ő aztán viszont magára vállalja,
225 IX | kezébe a tollat, hogy írja ő is oda a nevét. Az is megtörtént.~
226 IX | hogy mindenki megcsodálta.~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének
227 IX | érkezendő telegramra, mint ő; annyival kevésbé segíthetve
228 IX | megérkezett a kastélyba, akkor ő éppen nem volt honn.~Aki
229 IX | sietni a rábízottal; ez az ő érdemeinek a versenytere. –
230 IX | kelle aláírni; a sürgönyt ő vette át.~Hogy dobogott
231 IX | levélben foglalt titok az ő tulajdonuk, tán mégis meg
232 IX | Hermine azt veté ellen, hogy ő addig meghal nyugtalanságában,
233 IX | s csak ennyit szólt:~– Ő olvasta ezt.~Ankerschmidt
234 IX | váltót Ankerschmidtnek. Ő majd kifizeti azokat nekem.
235 IX | mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére; hátha ő
236 IX | ő megijesztésére; hátha ő maga táviratoztatott így
237 XIII | sírbolttervet elkészíté az építész, ő maga indult ki annak alkalmas
238 XIII | úrfi indzsellér…~– Tudom.~– Ő ezt az egész határt összevissza
239 XIII | Az ám… Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos
240 XIII | mentében tetszik építkezni; ő tehát azért küldött engemet
241 XIII | fehér levelű fák susognak az ő halottja fölött, amik a
242 XIII | emberek előtt nem szabad.~Az ő szaván nem volt szabad megérezni
243 XIV | rögtön tudósítani, mert az ő kastélya éppen hetedfél
244 XIV | Tisza-szabályozásnál; ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz
245 XIV | tart, hogy már itt reked.~Ő azonban csak délfelé szánta
246 XIV | rajta sorban, mintha az ő számukra volna az csupán
247 XIV | Te Deumot énekelhet, mert ő megmenekült; hanem az elveszett
248 XIV | Én parancsokat osztottam, ő is; aztán mikor látta, hogy
249 XIV | folyvást világítson, hogy ő folyvást láthassa az alvó
250 XIV | dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, ahol annyin
251 XIV | lovag felé. Akkor azután ő is iparkodott kocsijához
252 XIV | gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll a vészkörnyezte
253 XIV | szeretnek ostobának hinni, és ő nem hitt neki; ahelyett,
254 XIV | kegyelmes a benne levőknek.~És ő akkor ezt sem hitte neki,
255 XIV | kalapját, s elvállalta, hogy ő okos ember.~– Nem kell jajgatni,
256 XIV | lábát, hogy hallgasson, ő pedig visszafordulva e nevet
257 XIV | közelebb jönni, úgy, miként ő.~Késő éjre járt az idő,
258 XIV | a rom mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja
259 XIV | szemmel nézné, csakhogy ő még többet is lát, a kövek
260 XIV | hogy a lépcső leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva
261 XIV | Akkor engemet ott hagyott, s ő maga a házáig kormányozta
262 XIV | kenyérvesztegető csónakra rakatott; ő ekkor maga maradt hátra
263 XIV | nem viszi el a víz.” Azzal ő maga minden szekrényt, ládát
264 XV | Együtt jöttünk vissza. Ő riasztotta fel álmából Ankerschmidtet,
265 XV | de őtet megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília
266 XV | régi lekötelezettje vagyok. Ő is mentett meg engemet,
267 XV | egyik sem sejtheté, hogy ő e folyamodást látta már
268 XV | megpillantá; nem olvasta ő, mit tartalmazhat, vagy
269 XV | volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna, elbeszélni,
270 XV | öregúr maga is. Úgy olvasott ő Aladár lelkében, mint a
271 XV | nem, ez nagybátyám háza, ő pedig már csaknem kerget.
272 XV | gyermek –, én megkértem őt, s ő elvesz engem.~– Ezt gondoltam –
273 XV | mert a bevégzett élet után ő adta neki az újrakezdettet.~
274 XV | tündérvilági bársony csókja az ő munkától barnult kezét érinté,
275 XV | átmenjen a vendégeihez.~Ő Ankerschmidt szobájába lépett
276 XV | várfogsághoz, amit persze ő maga sem hitt, de neki sem
277 XV | is a vízre tették, abban ő maga ült, Erzsikét mint
278 XVI | fogadott.~– Nos, mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében
279 XVII | volna össze.~Nem törődött ő most egyébbel, mint hogy
280 XVII | megbízatását; azután az ő utasításait is rosszul értették
281 XVII | semmi ártatlant: a gyilkos ő volt. Elmondta, hogy bosszúból
282 XVII | mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos.~Az egyik
283 XVII | a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt
284 XVII | elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba?~
285 XVII | mondá, hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos.~Hanem ilyen
286 XVIII| megfizetteté.~Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni,
287 XVIII| megkörmölheti útközben! Tehát ő elárulna engem? Velem akar
288 XVIII| Az megfoghatatlan. Mikor ő kétszer is megnézte, hogy
289 XVIII| bizonyosan Aladár ötlete, mert ő gonosz szívű és gunyoros
290 XVIII| intézett levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez
291 XVIII| eszébe jutott, hogy egy évben ő maga is éppen így csónakázott
292 XVIII| oly forrón szerette, s kit ő balsorsa idején ily hidegen
293 XVIII| szellő.~És most egyedül ő volt az, aki levelét válasz
294 XVIII| milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott volna
295 XIX | osztott elöl-utol találtaknak; ő maga kalapján, kabátján
296 XIX | hangzott, s a megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá
297 Uto | regény, évtizedekkel az ő születése előtt, valóban
|