Fezejet
1 I | uraságodat őméltósága Ritter von Ankerschmidt úr nevében valami szomszédi
2 I | Garanvölgyin a bámulásra.~– Ankerschmidt? Ritter von? Szomszédság?
3 I | nekem a nagyon tisztelt Ankerschmidt Ritter von úr őméltósága?~
4 I | áll a szívesség, amit én Ankerschmidt Ritter von úrnak teljesíthetek?
5 I | röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt, megszerezvén a jószágrészt
6 II | őszön bele is költözött Ankerschmidt lovag családja, egy katonás
7 III | A vén katona és családja~Ankerschmidt lovag, mint vértes őrnagy,
8 III | építkezett.~Meg is lehetett Ankerschmidt gazdaságát nézni, mert ez
9 III | külföldön…mikor szándékoznak…~Ankerschmidt lovag hevesen ugrott fel
10 III | alighogy magukra maradtak, Ankerschmidt saját és vendége szájába
11 III | nemsokára azon vevé észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban
12 III | visszaküldött levelet, rohant fel Ankerschmidt lovaghoz.~Egyenesen be a
13 III | apród, hogy hozzam ide.~Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont
14 III | készséggel.~– Micsoda? – kiálta Ankerschmidt, félrekapva a levelet. –
15 IV | befejezésén fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja megcsörrent
16 IV | izenettel, hogy nem tud németül.~Ankerschmidt e szavaknál élesen szemügyre
17 IV | ez nagyon erős! – kiálta Ankerschmidt, kardjával nagyot ütve maga
18 IV | amiről nem gondolkozom.~Ankerschmidt nem vette észre a szofizmát,
19 IV | miért nem írják „f”–fel.~Ankerschmidt látva, hogy igazán nehezen
20 IV | hogy megtartsam e levelet?~Ankerschmidt némán inte fejével, s csak
21 IV | már az én dolgom – szólt Ankerschmidt komoran helyéről fölkelve. –
22 IV | a férfiak a közkatonák.~Ankerschmidt jónak látta takarodót fuvatni.
23 IV | fogadása tiltja? – kérdé Ankerschmidt.~– Nem annyira, mint a csúz
24 IV | a másik?~Mielőtt azonban Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett
25 IV | kihallgatni engem.~– Nos? – kérdé Ankerschmidt, szörnyen szemmeresztve.~–
26 IV | ászok alá.~– Mit? – kérdé Ankerschmidt, nagy aggódással.~– Már,
27 IV | mindent: meg egy lőporszaru.~Ankerschmidt roppantul elkacagta magát.
28 IV | kabátját és megnyugodott.~Ankerschmidt lovag pedig ezalatt otthon
29 IV | bíróság: mindez egy személyben Ankerschmidt lovag maga.~Nagyobb ünnepélyesség
30 IV | többet.~– Hallgatás! – kiálta Ankerschmidt lovag, nagyot ütve öklével
31 IV | Ez ünnepélyes csend alatt Ankerschmidt felállt helyéről nagy elszántsággal
32 V | pátronusnak hítta Kampós Ankerschmidt morva jószágigazgatóját.)~–
33 V | mégsem éri végét.~Például Ankerschmidt lovag gazdasága mindjárt
34 V | igen tudós férfiú volt, Ankerschmidt pénztára pedig győzte a
35 V | beszéljünk egy kissé másról.~Ankerschmidt mindenből azt válogatta,
36 V | feljelenteni Ankerschmidtnek.~Ankerschmidt maga is haragra gerjedt.
37 V | tették azt! – bizonyozott Ankerschmidt. – Régi hű szolgáim. Csak
38 V | emberre! – riadozott reájok Ankerschmidt.~Csak tessék várni.~Ismét
39 V | többivel.~De már erre elkezdett Ankerschmidt szakkermentírozni. Ez már
40 V | osztott.~– Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma nekem. Tizenkét yorkshire-i
41 V | Bräuhäusel úrnak.~– Kérem az Ankerschmidt ügyét rögtön tárgyaltatni,
42 V | írta be „expensnotái” közé Ankerschmidt lovag részére, mint nem
43 V | nyomra akadtak, és ezalatt Ankerschmidt repcéje ott fűlhetett kinn
44 V | általános izzadás napjain Ankerschmidt mindennap körüllovagolta
45 V | honneur” – mondá magában Ankerschmidt, ki kezdte naponkint jobban
46 V | felé már egészen kifogyott Ankerschmidt minden türelmi rezervhada.
47 V | krajcár pengőt bírságul.~Ankerschmidt fogta azt a levelet, rámába
48 V | megütötte a golyóbis? – kérdé Ankerschmidt furcsa hangnyomattal, mindjárt
49 V | Kampós uram elhallgatta.~Ankerschmidt lovagnak ezúttal eszébe
50 V | is mondja meg neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember.~
51 V | érkeztek vissza a városból Ankerschmidt cselédjei, azzal a végeredményével
52 V | és bírói számla, melyet Ankerschmidt lovag szó nélkül kifizetett,
53 V | dolgot, ki is nevették.~Ankerschmidt lovag maga nevetett rajta
54 VI | talált asztalán, melyen Ankerschmidt lovag nevét olvasá, nehány
55 VI | históriát előkiálta haragosan Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát
56 VI | előtt véglegesen megállt Ankerschmidt.~– De már itt csakugyan
57 VI | szívdobogásával engedé magát Ankerschmidt által kísértetni, mint akinek
58 VI | olcsó lesz a mogyoró pej!~Ankerschmidt pedig szívesen látandott
59 VI | mindenki takarodik már, csak Ankerschmidt nem akar még mozdulni az
60 VI | feszengve.~– Az ám – helyesli Ankerschmidt –, önnek korán kell felkelni.
61 VI | már elmentek mind? – kérdé Ankerschmidt.~– Óh, az nem tesz semmit –
62 VI | előtt lehet szólanom – szólt Ankerschmidt, lassúdan csepegtetve az
63 VI | tudom, menyasszony – szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával tekintve
64 VI | Kereken kimondva – szólt Ankerschmidt lovag –, én intézkedni akarok,
65 VI | pedig ez nagyon egyszerű.~Ankerschmidt zsebébe nyúlt, s doktor
66 VI | kosár is doktor Grisáknak.~Ankerschmidt összeszorítá ajkait, nagyot
67 VI | hadastyán fedezete alatt.~Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők
68 VII | VII. Az a másik~Ankerschmidt fényes új kastélya, mely
69 VII | kaviccsal a tér, ez már Ankerschmidt lovagé volt. Ankerschmidt
70 VII | Ankerschmidt lovagé volt. Ankerschmidt még korlátokkal is elkülönítteté
71 VII | aminek őt utoljára maga Ankerschmidt is hitte.~Egy ilyen negyedév-fordulati
72 VII | van gondoskodva efelől!~Ankerschmidt maga ugyan nincs itthon,
73 VII | Miskát.~A jószágára hazatérő Ankerschmidt éppen szemközt találkozott
74 VII | leugrálva kocsijukról, odajöttek Ankerschmidt hintajához megköszönni a
75 VII | szerencsém volt, magamat ajánlom.~Ankerschmidt bosszúsan veté magát hintaja
76 VII | ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt igen kíméletlen szemrehányásokat
77 VII | nem engedem mondatni, hogy Ankerschmidt házánál olyan ember vehet
78 VII | engemet emlegetni.~E szóra Ankerschmidt, amint a düh tetőpontján
79 VII | státusfogoly börtönben ül.~Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb
80 VII | írása.~– Tessék elolvasni.~Ankerschmidt a bámulat, meglepetés, öröm
81 VII | Ahogy parancsolja ön.~Ankerschmidt nem adott alkalmat további
82 VII | annak térdére fektetve.~Ankerschmidt pedig kezét folyvást amaz
83 VII | jó félórát együtt.~Akkor Ankerschmidt rátevé kezét leánya fejére,
84 VII | megszabadítani törekedtél.~Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya
85 VII | magában missz Natalie.)~Ankerschmidt pedig azzal a keserű örömmel
86 VIII | Bosszú a maga módja szerint~Ankerschmidt másnap korán reggel elutazott
87 VIII | gyászra ne jöjjek megint haza.~Ankerschmidt kocsijába ült; a hölgyek
88 VIII | ügyel rá. Egyszer aztán Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s látva,
89 VIII | hirtelen tudtára adá, hogy Ankerschmidt magaviselete most már egészen
90 VIII | neki annak kulcsát, melyet Ankerschmidt különösen a missz gondjaira
91 IX | hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen.~– Minő ügyét? Tán
92 IX | tekintettel doktor Grisák. – Én Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség
93 IX | Önök úgy fognak feltűnni Ankerschmidt előtt, mint részesei a cselszövénynek.
94 IX | az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt éppen hosszabb időre eltávozott,
95 IX | tanács. Ahogy én ismerem Ankerschmidt lovagot, ő képes a legelső
96 IX | bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem
97 IX | végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt sohasem is kezelte.~Csak
98 IX | húszezer forintos ajánlatát, ha Ankerschmidt elleni ügyét elvállalja.~
99 IX | akiket ő nem ismert.~Ez volt Ankerschmidt lovag.~Ankerschmidt azt
100 IX | volt Ankerschmidt lovag.~Ankerschmidt azt képzelte, hogy egy halvány,
101 IX | üdvözlésben.~– Jó napot, uram.~Ankerschmidt inte a tömlöctartónak, hogy
102 IX | Garanvölgyi Aladár? – kérdé Ankerschmidt katonás nyers hangon a fogolytól.
103 IX | odamellékli, aláírva: „Cicke”.~Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő
104 IX | helyett levelet szokott írni.~Ankerschmidt ismét szigorú arcot öltött;
105 IX | véleményt.~Ezzel magára hagyta Ankerschmidt a foglyot.~Aladár vállat
106 IX | magával viheti az ember.~Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon
107 IX | léptek, a várkormányzón kívül Ankerschmidt lovagot ismeré fel a jelenlevő
108 IX | szólt közbe mord arccal Ankerschmidt –, ha rajtam állt volna,
109 IX | illetőnek! – kiálta mogorván Ankerschmidt, s kikapta kezéből az iratot,
110 IX | aznap este elhagyta a várat.~Ankerschmidt elégülten tért haza.~Minthogy
111 IX | Tessék felbontani a levelet.~Ankerschmidt felszakítá a borítékot,
112 IX | helyre is lehetne hozatni. Ankerschmidt kiszabadítá nagylelkűen
113 IX | Grisák úr házasulási tervét; Ankerschmidt az egyik leányával éppen
114 IX | Ez nem elvetendő terv.~Ankerschmidt karjai lehanyatlottak a
115 IX | tudta, hogy mit replikázzék.~Ankerschmidt szomorúan hajtá össze a
116 IX | kiálta fel hihetetlenül Ankerschmidt. No – az az ő dolga. Ez
117 IX | pattant fel haragosan Ankerschmidt. – Az én állásomban szokás „
118 IX | sürgeté ügynökétől a szót Ankerschmidt.~Doktor Grisák húzódott,
119 IX | adni? – szólt bosszúsan Ankerschmidt. – Csak nem kriminalista
120 IX | nem vitte.~– Uram – szólt Ankerschmidt –, én kérem, kényszerítem
121 IX | noir”-ban van alkalmazva!~Ankerschmidt felugrott e szóra a karszékből,
122 IX | hogy ezt tudatta velem.~Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy
123 IX | Járjon utána. Nem akarok Ankerschmidt lenni tovább! Kukorica János,
124 IX | most már tessék hazamenni.~Ankerschmidt azonban még tovább is főzte
125 IX | fordítaná magyarra e nevet „Ankerschmidt”?~Az ifjú jogtudós hivatalos
126 IX | megfelelt:~– „Vasmacskakovácsy.”~Ankerschmidt szomorúan nézett végig rajta,
127 IX | annak is én vagyok az oka.~Ankerschmidt lovag haragja annál jobban
128 IX | miként utaznak tovább.~Tehát Ankerschmidt egészen így járt. Agyonijesztgetett
129 IX | kellett volna hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban a percben, amidőn
130 IX | Ne légy oly haragos.~Ankerschmidt lelkében pedig már ekkor
131 IX | érzékenység szemrehányásával, hogy Ankerschmidt abban a pillanatban nem
132 IX | éppen nem okai semminek.~Ankerschmidt szigorú tekintettel nézett
133 IX | egyet, leánykám – szólt Ankerschmidt. – Engem nagyon keserít
134 IX | tova.~– Erzsike! – hangzott Ankerschmidt lovag szava. A lyánka visszadugta
135 IX | Jól van – szólt tréfálózva Ankerschmidt. – Csak azt akartam tudni,
136 IX | aki kiszabadította. Ha Ankerschmidt megjöhetett Pestre, Aladár
137 IX | meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja meglátogatni.~–
138 IX | magyarázatot hozzá. Engedte menni.~Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét,
139 IX | fogok egy helyben maradni.~Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra,
140 IX | emberem – gondolá magában Ankerschmidt –, dölyfös, mint magam.~–
141 IX | biz ott mindig járni kell.~Ankerschmidt sokat törülgette ősz üstökét;
142 IX | érzete ragyogott szemeiben. Ankerschmidt látta azt jól.~– De már
143 IX | tudja, ide nem jövök többet; Ankerschmidt pedig gondolta magában:
144 IX | háznál. Így szólt egy napon Ankerschmidt leánykája haragos apjához.~–
145 IX | mindig nevetett.~ ~Ankerschmidt egész nap vadászni járt;
146 IX | kiérdemelve leánya dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott
147 IX | jártathatja ebben az esőben.~Ankerschmidt bosszúsan vetette magát
148 IX | takarodjál! – kiálta mérgesen Ankerschmidt, elkapva kezét hevesen,
149 IX | lásson, hát isten neki.~– Ankerschmidt rászánta magát, hogy felkeljen
150 IX | felvetetlen.~Az ágyhoz vezette Ankerschmidt lovagot kisebbik leánya.~
151 IX | a fehér vánkosokon látta Ankerschmidt lovag fekünni betegen, eszméletlenül,
152 IX | vissza orvosért! – hangzott Ankerschmidt szava a tornácon.~– Azokkal
153 IX | Ebben a zivatarban!~ ~Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az
154 IX | aki éjente nem alszik.~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva
155 IX | világban keresne szórakozást.~Ankerschmidt is gondolt ilyesmire, s
156 IX | hogy mosolyog rád, most is.~Ankerschmidt éppen akkor jött feléjük
157 IX | Hermine-nek volt igaza; Ankerschmidt arca nagyon borult volt.~
158 IX | hogy mosolygok – szólt Ankerschmidt odalépve hozzájuk; és megtette,
159 IX | szólni, mióta hazajött.)~Ankerschmidt meghallá e súgást, s sietett
160 IX | gyermekem? – kérdé aggódva Ankerschmidt, s megsimogató Hermine homlokát. –
161 IX | édes gyermekem – monda Ankerschmidt, magához karolva elveszett
162 IX | sietett röviden végezni Ankerschmidt, s azzal mind a két leányát
163 IX | maga után fölvert.~ ~Ankerschmidt azon porosan, ahogy a szekérről
164 IX | figyelmezni, barátom uram. Engem Ankerschmidt úr őméltósága megbízott,
165 IX | malíciával dr. Grisák. – Ankerschmidt önnek azon esetre, ha e
166 IX | hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt még azt a nagy áldozatot
167 IX | elhalasztanunk ostobaság volna. Ankerschmidt bizonyosan szép honoráriumot
168 IX | aznap visszautazott Pestre.~Ankerschmidt türelmetlenül várt már reá.
169 IX | húszezer forinton alul.~Ankerschmidt a szemét sem hunyorította
170 IX | vonattal visszatért Bécsbe.~Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja
171 IX | beszéljen felőle – kérte őt Ankerschmidt. – Mondja el röviden, mit
172 IX | harmincezer forintot kér.~Ankerschmidt nem jött dühbe. Nyugodtan
173 IX | Ebben meg is nyugodott Ankerschmidt, s hazautazott családjához.~
174 IX | széjjel a szobában.~ ~Ankerschmidt oly jókedvű volt odahaza,
175 IX | megcsodálta.~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének kiválasztott
176 IX | türelemmel.~Úgy járt azután Ankerschmidt ezzel is, mint a nyughatatlan
177 IX | boldogsága újra vissza lesz adva!~Ankerschmidt nem volt odahaza; a vevényt
178 IX | másfelől meg valószínű, hogy Ankerschmidt nem fogja őket e kriminalitásért
179 IX | szólt:~– Ő olvasta ezt.~Ankerschmidt egy pillanatot vetett az
180 IX | nagyon utálják, mint engem Ankerschmidt.”~„Oh, elég gazdag ember,
181 XIII | visszatartanák őket!~ ~Ankerschmidt akkor tudta csak meg, mennyire
182 XIII | beleavatkozik az élet dolgaiba.~Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn
183 XIII | elkezdék ásni, meglátogatta Ankerschmidt urat Garanvölgyiék kasznárja.~
184 XIII | hamvakat el fogná seperni.~Ankerschmidt csak akkor kezdett rá figyelni.~–
185 XIII | az nem sírboltnak való.~Ankerschmidt kedvetlenül hallgatá az
186 XIII | a szomorú nyírfák alatt.~Ankerschmidt megköszönte az ajánlatot,
187 XIII | könny telt ki hazulról.~Ankerschmidt katonaember volt; katonának
188 XIII | elhangzott fölötte, akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt,
189 XIII | értette.~E naptól fogva Ankerschmidt lovag bárhová távozott volna
190 XIV | de atyja szeretetében is.~Ankerschmidt a temetés után ott marasztalá
191 XIV | Mi jót hozott? – köszönté Ankerschmidt.~– Hogy van, inspector úr? –
192 XIV | pilóták máris ingadoznak.~Itt Ankerschmidt is közbeszólt dr. Grisákhoz
193 XIV | sürgetős tán a baj? – kérdé Ankerschmidt, ki maga is nagymértékben
194 XIV | megjelenési határideje van Pesten. Ankerschmidt nem is marasztotta nagyon,
195 XIV | iparkodott kocsira jutni, még Ankerschmidt tréfált vele, hogy tán attól
196 XIV | Mit tetszik itt akarni?~Ankerschmidt nem haragudott meg ez interpellációért,
197 XIV | kérném?~– Szívesen. Én vagyok Ankerschmidt.~– Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi
198 XIV | parancsol, hanem az indzsellér.~Ankerschmidt egészen helyesnek találta
199 XIV | gát utolsó araszát mossa.~Ankerschmidt első tekintetre megértett
200 XIV | jövő alakra mutatva, kiben Ankerschmidt alig ismerte volna meg ezúttal
201 XIV | Fogadj isten – szólt Ankerschmidt levetve szarvasbőr kesztyűjét,
202 XIV | hánynak föl mögötte? – kérdezé Ankerschmidt Aladártól.~– Ezt már sokan
203 XIV | védve hisszük magunkat.~Ankerschmidt bosszúsan sodorgatta bajuszát
204 XIV | fogunk bivouacozni – szólt Ankerschmidt Aladárhoz, a fanyársra szúrt
205 XIV | szíveinkben – mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie
206 XIV | a hold lemegy, felkölti Ankerschmidt, s azután reggelig ismét
207 XIV | éjszakát társának, már elaludt.~Ankerschmidt a rőzseköteg másik végén
208 XIV | köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt mindannyiszor gondosan betakarta
209 XIV | hosszúra nyúlt fénybarázdáját; Ankerschmidt azzal a szándékkal volt,
210 XIV | megy le a hold? – kérdé Ankerschmidt bámulva.~– Gonosz alvó volna
211 XIV | a munkazaj miatt – monda Ankerschmidt, Aladár elhagyott fekhelyére
212 XIV | lőttek. Nehány perc múlva már Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan
213 XIV | Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét.~– Uram, most jól
214 XIV | léptekkel kezde haladni.~Ankerschmidt sokáig ott maradt állva,
215 XIV | kocsijához eljutni.~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban alvó kocsisát
216 XIV | lobogtak a part mentében.~Ankerschmidt sietve fölszerszámoztatá
217 XIV | feljött már az égre, mire Ankerschmidt az országútra tudott vergődni.~
218 XIV | egyszer megírva.~Alig haladt Ankerschmidt vágtató fogata a hídon túl
219 XIV | most visszafelé folyik.~Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban
220 XIV | Vágj neki! – parancsoló Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a
221 XIV | jóltehetetlen nép.~Amint Ankerschmidt a szakadáshoz ért, megérté,
222 XIV | lehet-e itt átmenni? – kérdezé Ankerschmidt a túlnan révedezőktől.~–
223 XIV | tudakozódék aggodalomteljesen Ankerschmidt.~– Szomszédjában lakunk,
224 XIV | innen az Isten haragja.~Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot
225 XIV | menedéktelen távolba.~És Ankerschmidt arra gondolt, hogy talán
226 XIV | fordíthat el semmit!~Mire Ankerschmidt a zsilipgáthoz visszajutott,
227 XIV | fenyegetett falvak tornyai felé.~Ankerschmidt ezalatt nyugtalanul járt
228 XIV | nevezik az ilyen alkotmányt.~Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor
229 XIV | nagybátyám.~Furcsa fiú! – gondolá Ankerschmidt. – Nagybátyja életeért remeg,
230 XIV | ülve a lélekvesztő orrában.~Ankerschmidt tapasztalá, hogy nagyon
231 XIV | annál régibb a veszély.~Ankerschmidt szomorúan nézett le a vízfenékre.
232 XIV | hozzá! – elmélkedék magában Ankerschmidt.~A kis fenevad pedig csak
233 XIV | zsebkendője képezett számára.~Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy
234 XIV | jegenyés erdőt, ahonnan Ankerschmidt visszafordult; mint egy
235 XIV | akkor sem lehetett, mikor Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny
236 XIV | nem használhatok – szólt Ankerschmidt –, hasznosabbnak látnám
237 XIV | szépen távol maradtak, s Ankerschmidt kiválaszthatta csendesen
238 XIV | nagy árvíz után”!~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban
239 XIV | tegnapi álmatlan éj után.~Ankerschmidt megfogadta, hogy lefeküdjék,
240 XIV | jó szemei elláttak, hogy Ankerschmidt kastélyának teteje meggörbült;
241 XIV | a másikra nem látja ezt Ankerschmidt közelebb jönni, úgy, miként
242 XIV | s éppen úgy látja most Ankerschmidt, a csónakban végigfekve,
243 XIV | igyekezve jutni.~Már késő volt. Ankerschmidt az első kiáltásra felriadt
244 XIV | felborulás minden esélyével.~Ankerschmidt arca e szóra egyszerre kacagásra
245 XV | odatalál azalatt az öreg úrhoz.~Ankerschmidt kezet szorított Aladárral,
246 XV | ajtóban nem lehet megállni.~Ankerschmidt egyik kezével a leánya kezét
247 XV | gyermekemet köszönöm önnek.~Ankerschmidt e szónál kénytelen volt
248 XV | lényt a végső pillanatban.~Ankerschmidt gondolá magában: No, ez
249 XV | kedvetlen észrevétel. Maga Ankerschmidt is megrestellte a dolgot,
250 XV | Dehogy, nem – gondolá magában Ankerschmidt, majd itt a leányom előtt,
251 XV | talán nem is az ürgére; Ankerschmidt pedig sajnálta már, hogy
252 XV | kell neki járni.~Ebbe aztán Ankerschmidt is beleszólt.~– Gondold
253 XV | gondolkoznak.~Leghamarabb Ankerschmidt töré meg a csendet.~– Igen
254 XV | egyszerre pillantottak egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután
255 XV | zavarodottan süté le szemeit, míg Ankerschmidt alig tudott nyugalmat tettetni
256 XV | egyforma szívvel kevesen.~Ankerschmidt nyugtalanságát Garanvögyi
257 XV | ön ott most? – kérdé tőle Ankerschmidt, hogy ellenkezzék vele.~–
258 XV | összevissza volt roskadva; Ankerschmidt káromkodott mindenféle nyelven,
259 XV | meglátszott a vízben, ott Ankerschmidt megjegyzé: „itt kezdődik
260 XV | lehet az a menekült föld. Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié,
261 XV | mint a Nóé galambjai.~Azzal Ankerschmidt egy marok árpát leszakasztott;
262 XV | neki e forró kézszorítást.~Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár
263 XV | se veszedelem nem volna, Ankerschmidt leányával cseveg, és nem
264 XV | vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett előbb leányához
265 XV | atyja szobájába.~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha szavakat nem, de
266 XV | egészen ottfelejtette magát Ankerschmidt szobájában; nem is csoda:
267 XV | átmenjen a vendégeihez.~Ő Ankerschmidt szobájába lépett be, s elmosolyodott,
268 XV | mellett látta ülni, kinek Ankerschmidt éppen akkor magyarázta tréfás
269 XV | jószívű szarkazmussal az öreg.~Ankerschmidt felkacagott rá.~– A folyosóra
270 XV | contraire! – ellenkezék nevetve Ankerschmidt – lányomasszony lesz az,
271 XVI | szólt kedélyesen kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással
272 XVI | legyen.~– Lássa ön – szólt Ankerschmidt, kérésre fordítva a dolgot –,
273 XVI | házamban legyen otthon.~Ankerschmidt még nem adta fel a partit.~–
274 XVII | mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem sietett Bräuhäusel úrnak
275 XVII | fiatalokban újra élni.~Annálfogva Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a
276 XVII | ország, mint mást stb. stb.~– Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza
277 XVII | neki terhelő tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár
278 XVII | csónakon.~– Én is esküszöm.~Sem Ankerschmidt, sem Aladár nem tudott bővebb
279 XVIII| A 4. szám alatti íratott Ankerschmidt lovagnak.~„Kedves barátom!~
280 XVIII| levélcíme alá került.~És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen
281 XVIII| egyszerűen megcseréltettek.~Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával
282 XVIII| Melyiket bontsa fel elébb?~Ankerschmidt írásának adott előnyt. Ez
283 XVIII| eltévessze a borítékokat.~Ankerschmidt”~Egyebet semmit.~Hogy van
284 XVIII| borítékból, melyre világosan Ankerschmidt neve volt írva s ijedten
285 XVIII| Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyeden báj- és szellemdús
286 XIX | töltött ezen a mi földünkön.~Ankerschmidt azok közé tartozott a politikában,
287 XIX | Gyertyaszentelői napfény ez mind.”~Ankerschmidt pedig minden momentumot
288 XIX | ivadékuk bizonyosan az.~Ankerschmidt úgy beszélt a magyar közügyekről,
289 XIX | kedéllyel jött az öregúrhoz Ankerschmidt, s nyomtatott újságban rossz
290 XIX | legádázabbul tudott korteskedni, az Ankerschmidt volt.~Erzsike egész nap
291 XIX | kiválni! – hatalmaskodék Ankerschmidt. – Nem szabad egy hangnak
292 XIX | föl mert lépni; úgyhogy Ankerschmidt csakugyan megérte, amiért
293 Uto | eszmét költötte; az alak, ki Ankerschmidt tábornokban van személyesítve,
|