Fezejet

1 VII | leveleket rejtegetni.~– Hisz uraim, az itt áll az önök szemei
2 VII | Kampós utánuk kiálta~– Kérem uraim, még egy szóra.~– Nos, mi
3 VII | jutott.~– Isten jónap, vitéz uraim! – szólt rájuk köszöntve
4 IX  |    amit mondanak neki.~– Ah, uraim, miről vitatkoznak önök
5 IX  |       Kérek egy kis csendet, uraim – szólt csitítólag doktor
6 XVII|  szembesíték:~– Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasztottak
7 XVII|      voltam a csónakon.~– De uraim! – kiálta fel kétségbeesetten
8 XVII|    ez volt írva: „Méltóságos uraim!~Azt mondják, hogy amely