Fezejet
1 I | reverzálist ad maga felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát
2 I | nála, annak panaszkodott is e fátumáról, s úgy mellesleg
3 I | magasra divatos figáróját, e szavakat intézé hozzá:~–
4 I | de megcsípnek! – szabódék e filozófi ömlengés ellenében
5 I | pálcájával hadonázni találván, e demonstrációnak vélt mozdulatra
6 II | Akik be vannak avatva e misztikus mondatba, tudni
7 II | megmagyarázni.~Tehát, amint e rubrikát átfutná Garanvölgyi,
8 II | dologban, hogy akárki legyen is e nagyon szánalomra méltó
9 II | kényelmetlenül érzé magát e faggatásra.~– Aztán szarvasbőr
10 II | az ütés pedig annak, ki e bálványozott nevet bitorolja.~–
11 II | évenkint.~Ádám úr elmosolyodott e rémhírre.~– Bizony, édes
12 II | Garanvölgyi Ádám úr. Amidőn e szavakkal váltak el egymástól.~
13 II | nagyon nehéz kitalálni. E rejtett írásból még egyszer
14 II | várt, mint hogy Ádám úr e szavak hallatára le fog
15 II | nagy volt bámulása, amint e várt katasztrófa helyett
16 II | volt már. Úgy gondolá, hogy e szörnyű fenyegetés ellenében
17 III | használhatta beruházásokra. E vétel módjairól bizony nemigen
18 III | sógorasszonyára neheztelvén, e haragját a vevőre is kiterjeszti;
19 III | tompa, hangja fulladt, midőn e szókat kell rebegnie:~–
20 III | számára foglyokat fürkész.~E kifakadásból szondírozhatá
21 III | hátravonulni. Hiszen nem akart ő e helyen árulkodni. Nem is
22 III | leghívebb mintában felvevé. E pecsétmintát aztán a meleg
23 III | önök megvetnek engem, és e megvetés megöl. Arcom pirulása
24 III | mondok igazat. Nem viselhetem e piruló arcot önök előtt
25 III | tovább. Inkább haljak meg.~E szavaknál elszántan térdre
26 III | Az mind elveszett; de mi e veszteség mind az elveszett
27 III | lovagot biztosítani, hogy e háznál bizonyára senki sem
28 III | bizonyára senki sem fogja e hatalomnak hasznát venni.
29 III | alatt alkalmat vett magának e kérdéssel interpellálni
30 III | haraszgombolyag kiesett e szóra az öléből, s szétgurult
31 III | volna, el kellene hagynom e házat!~Dacára a híves tavaszelői
32 III | Bogumil figyelemmel kísérte e kötelességmulasztást már
33 III | igaz! – erősíté Bogumil e nézetet, addig ütve a vasat,
34 III | az nem. Ha ő nem akarja e levél tartalmát nekem megmondani,
35 III | és számadásra vonhassam e gyáva megbántásért.~– Micsoda?
36 IV | tagadom el.~– Hja uram, e szót „szabad”, én políciaellenes
37 IV | foglalni. Minek köszönjem e szerencsét?~– Ön tudja azt
38 IV | hogy nem tud németül.~– E vétség ellen nincsen paragrafus
39 IV | lettem volna hozzá.~– Ön e levelet fel sem bontotta;
40 IV | tud németül.~Ankerschmidt e szavaknál élesen szemügyre
41 IV | felejteni, – ha akar. Valaha e megyének választott kormányzója
42 IV | lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni. Uram,
43 IV | inzultációkat tenni jöttem volna; e lépésre az kényszerített,
44 IV | lépésre az kényszerített, hogy e levél borítékcímén, mely
45 IV | Az hozzám nem illik, hogy e levelet magam bontsam fel,
46 IV | Megengedi, uram, hogy megtartsam e levelet?~Ankerschmidt némán
47 IV | És ezzel be volna fejezve e kritikus kérdés?~– Úgy látszik.
48 IV | tegnap volt.~Garanvölgyinek e napra be kellett azzal érni,
49 IV | idehaza én parancsolok.~És e szavaknál baljóslatú mozdulatot
50 IV | illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi komoly
51 IV | ön katonám volna, én önt e vétségeért főbe lövetném.~–
52 V | bennünket több hitelező.~E szókkal vigasztalá meg Garanvölgyit
53 V | kialudt a tűz a pipájában e hallatlan beszédre! Ez a
54 V | ökör vontatta ki, egészen e célra készült lapos keréktalpú
55 V | Maxenpfutsch mindjárt ment e Jób-hírt feljelenteni Ankerschmidtnek.~
56 VI | nézzen ön ide, képzelheti e mellé a sötétlilaszín selyem
57 VI | legvalódibb királynőkép; valamint e mostani ékszernél is csak
58 VI | hasonló hangokra nagysád e költeményben? – szól Danó,
59 VI | szerepekben applikálni.~E nézet amennyire ellene küzd
60 VI | mégis mi indok lehet az, ami e szép, ragyogó szemű és mosolygó
61 VI | Grisák el volt ragadtatva e nő bölcsessége által: hiszen
62 VI | Corinna szeme közé akart nézni e szóra a doctor jurisnak;
63 VI | nyilvános fellépés elárulna e kérdésben valamit, a legvakmerőbb
64 VI | Doktor Grisák jobban megfőtt e szavak alatt, mint a roastbeef,
65 VI | Mármost legsürgetősebb feladat e váratlan fordulatról Corinnát
66 VI | szerencse volt rájok nézve e találkozás, akkor – úgy
67 VI | Grisák szükségesnek találta e szavaknál egy pohár vizet
68 VI | amelyben összeroskadva ül; e két éles nyíl Corinna két
69 VI | tud. Nem tudta lebeszélni e balga szándékáról a hadastyánt?
70 VI | ismertem volna, kész leendtem e lépést megtenni; de „most,
71 VI | A doktor bámulva néne rá e kérdés után; mit akar vele?~–
72 VII | mindent s eltávozott.~Hogy e rendes negyedéves megjelenés
73 VII | kinek végtelen kedve volt e percben éppen pipára gyújtani
74 VII | lehetett vizsgálat alá venni. E helyen nagyon meggyűlt a
75 VII | férfiú egészen meghiúsítá e szándokát azáltal, hogy
76 VII | a nagyon tisztelt urak.~E gonosz flegma kezdte kihozni
77 VII | levélhalmazt.~Kampós uram, amint e veszedelmes vállalkozást
78 VII | benne egészen etablírozta, e sürgős birtokháborítási
79 VII | orra szemlátomást megnyúlt e fölfedezésre. Ők reggeli
80 VII | Itt a kulcsa.~– Miért van e szekrényke lepecsételve? –
81 VII | tettem oda.~– Mit tartalmaz e szekrény?~– Azért van uraságodnak
82 VII | van ide rejtve? Mi titka e dugdosásnak?~– Már megbocsásson,
83 VII | Őrmester! Ez ember itt e perctől fogva fogoly.~Kampós
84 VII | úr átkozottul dühbe jött e magyarázatra.~Aki csak távolról
85 VII | kegyelmezésben is nyilatkozik.~E cifra mondásból Kampós uram
86 VII | nem fogom mondani, mi van e levelekbe írva. Én akarom,
87 VII | órakor (staatsvisit órája) e következő utasítást kapta: „
88 VII | hogy mi megoldása lehet e rejtélynek.~– Megijedtél,
89 VII | úr is úgy tett, mint aki e jeles férfiú világonlétéről
90 VII | várta, hogy valaki által e tárgyban interpelláltassék.~
91 VII | felszólítás nem maradt el.~– Tán e szekrényke is a fölfedezésekhez
92 VII | kettőnek igazat adott.~– És e levelek itt?~– Ezek nem
93 VII | kiemelkedik, s találjuk alatta e levélkéket finom papírra
94 VII | kétséget sem tartogatott, hogy e jó érzelmeiről ismert családnál
95 VII | törekvésben működik régóta, hogy e nyájas, barátságos idegen
96 VII | alatt már magyarul ért.~E veszélynek teljes tudatlanságában
97 VII | Bräuhäusel úrral, hogy akadtak rá e rejtekre, hogy nyitották
98 VII | nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett; hogy
99 VII | kabale felfedeztetett; hogy e kedélyes rémledezés alatt
100 VII | sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is érti.~Nem,
101 VII | megbíztam, más valaki meglátná e leveleket, azt mondaná:
102 VII | mihelyt szememet lehunytam; e levelekből megtudsz mindent,
103 VII | szemekért.~Pedig bizony e szép szemekben már azon
104 VII | Korcsmáros! Töltse meg e fickó kulacsát!~A korcsmáros
105 VII | most már határtalan volt e jó fogás következtében:
106 VII | családjának tagja.~– Nem tagja e perctől fogva, esküszöm,
107 VII | meredt el minden jelenlevő e katonás napiparancsra. A
108 VII | fenyegető gúnnyal intézé e szavakat Ankerschmidthez:~–
109 VII | fog ön engemet emlegetni.~E szóra Ankerschmidt, amint
110 VII | bizonyosan megtapsolta volna.~E jelenet alatt Hermine kisasszony
111 VII | Eliz kisasszony már ért e nyelven.~– Az nem csoda,
112 VII | bízom a jó sikerben; de te e perctől fogva foglya vagy
113 VII | fővárosból visszatérek, e ház kerítésén túl sehova
114 VII | kivezetve őt a terembe, e szókkal adá át a missznek:~–
115 VIII | kegyelmes. – Éppen ez buzdított e bátorságra, mert valóban
116 VIII | nagyon sürgetős.~Natalie e szóra letette a fehér hímzést,
117 VIII | megvallá az igazi okot, mely e sajnos eseményt előidézte;
118 VIII | kérdés, akarja-e kegyed e szegény, földresújtott fiatalembert
119 VIII | hitű, s nem érti a nyelvet.~E végre szükséges missz Natalie-nak
120 VIII | Hermine, lelkemnek képmása. Ha e házat el kellene hagynom,
121 VIII | körülmények kényszerítenének, hogy e házat elhagyjam, ha talán
122 VIII | a gyertyát is eltakarta e percben, hogy fényt ne vessen
123 VIII | tartani benne a lelket, míg e katasztrófa bekövetkezik,
124 VIII | itt vagyok.~Vendelin úr e szép történet hallása után
125 IX | szívdobogva bontá fel a levelet. E sorok voltak benne:~„Kedves
126 IX | odaírni, mert Eliz, amint e levelet végigolvasta, oly
127 IX | borzasztó.~– És most olvassa ön e másik levelet – szólt Eliz,
128 IX | a hajadoni szemérmesség e kísérlet ellen. Missz Natalie-nak
129 IX | szabott szigort elviseltem. Ön e tanú nem lehet. Láthatja,
130 IX | rögtön nyergeljen, s vigye e levelet a városba doktor
131 IX | összevissza volt zavarva e lyányka magaviselete által,
132 IX | róka bocsátá le karjait e rémhírre.~– Itt járt nálam
133 IX | ki lehessen egyenlíteni e fatális helyzetet?~– Sem
134 IX | Maxenpfutsch szédelegni kezdett e borzasztó helyen, ahol mindenből
135 IX | Lenne szíves doktor úr e pert elvállalni?~– Az ön
136 IX | mert az hanyatt akart esni e szóra.~– No, no, barátom –
137 IX | forintot elveszítse, s így ő e veszteségért nem lehet felelős. –
138 IX | tölti Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában.~Szobája
139 IX | ön sohasem szabadulna ki e börtönből.~– Köszönöm, uram!~–
140 IX | Köszönöm, uram!~– Mit?~– E megtisztelő véleményt.~Ezzel
141 IX | nagy örömet okozott.~Hanem e napon szokatlanul késni
142 IX | hogyan?~– Ön pedig előttem e percben civilista, mert
143 IX | tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás után szabadon
144 IX | volt.~– Várkormányzó úr, e kegyre nem vagyok érdemes,
145 IX | mindjárt első kézszorításra e kellemes hírrel lepi meg:~–
146 IX | szemlátomást nagyot nőtt az orra e mondásra. Szépen vagyunk!
147 IX | azt mondani, amit húga ír e levélben, hogy ne haragudjam
148 IX | Ellenkezőleg? Nem értem.~– E körülmény inkább „megbízás”
149 IX | volna?~– Óh, igen fontos. E napokban ismertette meg
150 IX | nem – hóhér!?~Doktor úr e tragédiába való felkiáltásra
151 IX | önt, hogy mondja meg nekem e titkot. Fogadom önnek becsületszavamra,
152 IX | Ankerschmidt felugrott e szóra a karszékből, mintha
153 IX | összehajtotta, hogy kettéreccsent, s e „pálcatörés” szájába adta
154 IX | tompa hangon mondá még:~– E dolgot ne tudja meg senki.
155 IX | Hogy fordítaná magyarra e nevet „Ankerschmidt”?~Az
156 IX | nem ugattak.~A házi nép e rémhírre, mintha a tatár
157 IX | míg ki nem engesztelte.~E biztatással annyira vitte
158 IX | tudni – hol maradt – a papa?~E gyermeteg kérdés oly megkapó
159 IX | adomát és megtörtént dolgot e négy héti fogságban létéről
160 IX | figyelmezteté Kampós Garanvölgyit e tüneményre.~– Unja magát
161 IX | tulajdon újdonsága.~Csak e sokszoros kiürítése után
162 IX | Kár volna érte. („Kiért”-e, vagy „miért”?)~– Ah nem –
163 IX | pedig igen jól történt, hogy e találkozás végbement, mert
164 IX | észre, hogy ő sem óhajtja e viszony folytatását.~– És
165 IX | azon jogokból, amiket önnek e szerződvény nyújt?~– Erőszakkal
166 IX | Szíveskedend ráírni, hogy semmi e szerződésből támadható jogokra
167 IX | kezébe adta önnek ellenfelét. E tett jutalma nem fog elmaradni.
168 IX | Aladár nagyot nevetett e beszédnek, s az ragadta
169 IX | írhatsz.~– Nem tekintesz e nőnek a születésére?~– Bánom
170 IX | pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon nagyon bő szalonkaszüret
171 IX | nagyon hosszúk az éjszakák e nap óta. Beteg van a háznál;
172 IX | s nehányat leszakasztott e szerény gyermekeiből a tavasznak,
173 IX | Ankerschmidt meghallá e súgást, s sietett őt megnyugtatni:~–
174 IX | Hermine megkapottan tekinte e szókra atyja szemébe, s
175 IX | megvallom őszintén, hogy én e lépésben semmi egyebet nem
176 IX | csavarnak?~Doktor Grisák e rá nézve nagyon kedvező
177 IX | Ankerschmidt önnek azon esetre, ha e válóperben akadályokat nem
178 IX | kötelezett önnek azon esetre, ha e válópert bevégzi. Én nem
179 IX | szemét sem hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket kért,
180 IX | Ön Fortuna kegyence! – E szókkal tárt ajtót Straff
181 IX | Harminc… – vakkant fel e szóra Vendelin úr, de a
182 IX | hozzátenni azt a hiányzó húszast.~E minden komikum határát meghaladó
183 IX | asztalra.~Maxenpfutsch úr arca e látványra egyszerre galvanikus
184 IX | valaki vigyázott rá, hogy e gömbölyű torzmosolygásból
185 IX | boszorkánynyomástól menekült meg. Ah, e gondolatban volt foglalva
186 IX | legbámulatosabban látszott e szimpatikus hatás a család
187 IX | először beletekinteni?~No, de e sürgöny nem az, amitől félni
188 IX | Ankerschmidt nem fogja őket e kriminalitásért törvény
189 IX | látta, hogy Hermine arca e pillanat alatt hogyan válik
190 IX | ekként bizonyítva be, hogy e barátságos érintkezésből
191 IX | hitte Vendelin barátját e fenyegetés kivitelére, ahogy
192 IX | ugrott bele.~Straff úr, e barátságtalan expedíció
193 IX | Na? Na? Megvan?~Midőn e kétségbeeséssel és reménnyel
194 XIII | szabad megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel.~
195 XIII | aki még ezt nem értette.~E naptól fogva Ankerschmidt
196 XIV | is.~Két nap foglalkoztak e tervvel; másnap délben,
197 XIV | teins úr azt írja, hogy e levél tartalmát tudassuk
198 XIV | bámulva tapasztalják. Ha pedig e gáton áttör a víz, bátyám
199 XIV | kellemetlenül érezte magát e figyelmeztetés által érintve.~–
200 XIV | járművet sem látni, máskor e hely malmokkal szokott rakva
201 XIV | másodgáttal kerítsék el; s e gát már annyira is ment,
202 XIV | megmagyaráznak helyettem.~E szóval Aladár mintegy négy-öt
203 XIV | őrzött.~– Tessék idenézni. E cölöpöket az áradás mosta
204 XIV | vállalkozó takarékoskodott. E takarékosság következése
205 XIV | azon a vonalon, amelyen e takaros munka tart; különben
206 XIV | bosszúsan sodorgatta bajuszát e tudomásra, s több ízben
207 XIV | leszek.~– Nagyon köszönöm e segítséget, de tudatnom
208 XIV | ismernie a hangon, melyen e szavak mondva voltak, hogy
209 XIV | fognak szaladni, mihelyt e hírt megtudják, és igazuk
210 XIV | minél előbb megtelepülni e tájon.~Az volt a legaggasztóbb,
211 XIV | omlott át a túlnan jövő özön.~E szakadáson túl az egész
212 XIV | Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny veszendő gáton száz
213 XIV | közelitő járművet, mint e szerény úszó talpat. Annyi
214 XIV | annyi szem lett nedves e látásra.~– Atyafiak! – szólt
215 XIV | ismerőseinknek, ki szabadított meg e mostani szorongattatásunkból;
216 XIV | Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban
217 XIV | ő pedig visszafordulva e nevet mondá:~– Az én nevem
218 XIV | a hatóság megtudná önnek e dicséretes tettét, s fél
219 XIV | az égen, másik a vízen.~E szomorú világításnál, mint
220 XIV | esélyével.~Ankerschmidt arca e szóra egyszerre kacagásra
221 XV | van, vagy már lefeküdt.~E várakozás azonban meghiúsult;
222 XV | köszönöm önnek.~Ankerschmidt e szónál kénytelen volt leánya
223 XV | előtt tért nyitni, s amint e percben Erzsike és Aladár
224 XV | odanyújtó kezét Aladárnak, s e szókat rebegé:~– Én pedig
225 XV | önnek atyámat köszönöm.~Ha e kéz reszketéséből, ha e
226 XV | e kéz reszketéséből, ha e hang csodálatos varázsából,
227 XV | csodálatos varázsából, ha e szemek igaz bűbájából nem
228 XV | valóban halavány lett az arca e látványra, míg Erzsike gyönyörködve
229 XV | én úgyis egyedül vagyok.~E szónál gyöngéd szemrehányással
230 XV | szemrehányással tekinte Aladárra, s e szóra nagy elhallgatás történt.~
231 XV | többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról rá fog ismerni
232 XV | egyik sem sejtheté, hogy ő e folyamodást látta már valahol.~
233 XV | szívéhez érzé tódulni, midőn e levelet megpillantá; nem
234 XV | is, de nem gondolt reá; e vonásoknál azon sorok álltak
235 XV | másvalakinek az írásához.~E pillanatban Aladárnak lehetetlen
236 XV | magát is nagyon meglepte e fölfedezés.~– Eszerint e
237 XV | e fölfedezés.~– Eszerint e leány írta volna azt is?~–
238 XV | hullám rohama megtörjék; mire e munka készen volt, eljött
239 XV | fogja, kinek köszönhetem e nem remélt kegyet: kérem,
240 XV | kegyet: kérem, adja át neki e forró kézszorítást.~Ankerschmidt
241 XV | köszönhet ön, akitől jön. E leckét éntőlem, mint vén
242 XV | tanítást, eleget tudott már.~E hír új eszméket öntött szívébe.
243 XV | egész mennyországot?~És ha e némán is beszédes ajkakra
244 XV | Aladár, és arra gondolt, hogy e tündérvilági bársony csókja
245 XV | évek sora egyenlítendi ki e nagy tartozást. Mert egy
246 XV | kigúnyolt szerető pedig e kereszttűz közepett olyan
247 XVI | Árát szabhatom. Odaadom e kastélyt – s az ára, mint
248 XVI | erősíté meg az alkut.~– E kastélyra önnek lesz egy
249 XVI | az ekeszarvát. Miután ön e kastélyt birtokomba bocsátá,
250 XVI | Kampóst.~Kampós uram sietett e szóra protestálni, hogy
251 XVI | menni a házból.~– Ah, de e fogadás már meg van törve
252 XVI | fogadás már meg van törve e percben, hisz ön íme itt
253 XVI | miatt hivatalos kutatás volt e kastélyban, ezt foglalták
254 XVI | van szó.) – De ha mégis e levelek olvasása után bebizonyodnék
255 XVI | elhagyná-e őt énértem?~Lehetett-e e kérdésre mást tenni Aladárnak,
256 XVI | kezét szívéhez szorítani, s e szívére tett ereklyére esküdni,
257 XVI | annak, amit Aladár nekem e percben fogadott.~– Nos,
258 XVI | mi az?~– Hogy ő azt, ki e szekrénykében foglalt szerelmes
259 XVII | hibája vagy vétsége okozta e több millióra menő kárt;
260 XVII | nyomára nem lehetett akadni; e körülmény miatt a kassai
261 XVII | követett el. Onnan hitték, mert e halál után Szemes Miskáról
262 XVIII| Azért is szeretem inkább e fürdőt, mert olcsóbb, mint
263 XVIII| találkozni kívánna ön velem, e hó folytán Balatonfüreden
264 XVIII| elválasztott, kimondjam e szót: ,bocsánat’. Ha tudná
265 XVIII| titokban mit szenvedett önért e szív, mit gondolt önért
266 XVIII| szív, mit gondolt önért e lélek, mit tettek önért
267 XVIII| lélek, mit tettek önért e kezek! De nem, ne tudja
268 XVIII| előtt, s azt fogja rebegni: ,E szegény nőnek, ott a porban,
269 XVIII| Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben keltek,
270 XVIII| úrnak igen jó mulatság volt e levelek végigbetűzése.~Nagyokat
271 XVIII| kígyó esett volna ölébe! E borítékból a doktor Grisákhoz
272 XVIII| honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt
273 XVIII| az ország minden részéből e valódi ,belle alliance’-
274 XIX | Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban,
275 XIX | van.~Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti
276 XIX | most a rettenetes újítók e végső kőnek feszíték sarkaikat,
277 Uto | tollviselés a kalapok mellett. E klasszikus rendelet végrehajtására
|