Fezejet

1 II |    eltörült, megindult hangon rebegé a vallomást.~– Ő az, ő az,
2 III|       s szemhunyó lemondással rebegé: hogy igen idején látja
3 IV |       Hát – rosszul tettem? – rebegé kétkedve a leányka.~– Csitt! –
4 IX |          Hermine megszökött – rebegé alig hallhatóan.~Doktor
5 IX |  hazakergessen.~– Óh dehogy – rebegé reszketve a lányka. – Dehogy
6 IX |   annak kezét.~– Igaz, igaz – rebegé halkan, és azután lecsüggeszté
7 XV |   kezét Aladárnak, s e szókat rebegé:~– Én pedig önnek atyámat
8 XV | tekintve.~– Óh semmi. Tréfa – rebegé a gyermek szépen elpirulva.~–