Fezejet
1 I | bízván a „favor in judice” most kedvező alkalmaiban, s ez
2 I | keverve marad a nyelvünk, tán most mi is „román” fajnak passzírozhatnánk,
3 I | szomszédi szívességre felkérjem.~Most volt még csak a sor Garanvölgyin
4 I | őméltósága?~A doktor úr most már bővebb magyarázatokra
5 I | Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott
6 I | balga táblabírán, akinek még most is azok az özönvíz előtti
7 I | a paragrafus. És hát már most miben áll a szívesség, amit
8 I | nagyon hozzánk illő társaság most.~– Igen; de megcsípnek! –
9 I | kedélynyugalommal.~A juris doctor úr most már ezzel angazsírozva volt
10 I | feketülni.~Doktor Grisák most kezdte átlátni, hogy micsoda
11 II | hiszen nem akarom én ezt most megmagyarázni.~Tehát, amint
12 II | megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen vagyok,
13 II | alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne
14 II | bemelegítni segített.~Ádám úr most már nem a csaláson, hanem
15 II | csúfot űzni!~Nem is került most a gyetőnek, hanem egyenesen
16 II | de iszen, lesz is annak most ne mulass! Majd milyen szépen
17 II | kérek. Bocsánatot kérek. Most jövök a tekintetes úrtól,
18 II | öntöztem végig határidat, most ötven pengő a jutalmam.
19 II | hogy a jámbor férfiú szemei most is utána merengenek, még
20 III | mindenemet. Végre életemet is. (Most már csakugyan meg kellett
21 III | ön magát megmenteni. Még most olyan helyen mondta ezt
22 III | nevezhető.~Ennélfogva a bujdosó, most már Bogumil lévén, idején
23 III | hangon így riadozni fel:~– Én most önök kezébe tettem éltemet,
24 III | nagy hazugságot akarsz te most énvelem elhitetni”, anélkül,
25 III | magánkívül missz Natalie. – Most már elég! Most már teljes
26 III | Natalie. – Most már elég! Most már teljes a mérték! Menjen
27 III | hajoljak le érte, pimasz. És most takarodjál; ne merj felőle
28 III | ön.~– Tessék, elmondom. Most találkozom véletlenül méltóságod
29 III | kardjára ütve. – Kérem önt, most menjen fel szobájába, s
30 IV | dolognak partom emlegetni. Most csak „lehet”, de nem „szabad”.
31 IV | marad, ha együtt jár velem, most ő is szabad; de mert másfelé
32 IV | kezét, és azt mondom: már most itt maradsz, hogy majd akkor
33 IV | hogy szemei nedvesülnek.~Most már sokkal csöndesebb hangon
34 IV | mit szavára el kell már most hinnem, van tisztviselője,
35 IV | keveset tudott németül.~De már most mit csináljon? Ha ő is azt
36 IV | Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb, mint
37 IV | szobájába. Az őzbőr a falon még most is ott volt felakasztva
38 IV | mint egyedüli fegyverzet. Most tehát újra felakasztá régi
39 IV | kalábriai!~Kikereste azt most szekrénye titkos rejtekéből,
40 IV | valakinek kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt
41 IV | Tudja-e ön, honnan jövök én most?~– Vallja meg!~– Mennykőt!
42 V | magamnak mondani. Mintha én most tanulnám először, hogy mi
43 V | akiben meg lehet bízni.~Már most tehát rajta!~A gép megindult
44 V | megolajozta a tengelyeket. No, már most mehet!~A furfangos gépnek
45 V | mégsem szabad rászorulni.~Most engedjük őket izzadni, s
46 V | hazaereszteni őket. Hanem már most a yorkshire-i telep őrzésére
47 V | szembesíteni velük. Már most tehát a vadászok is beszólíttattak.~–
48 V | emberemet elviszik, pedig nekem most nagyon kellenek itthon.~
49 V | úr meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette, takaríthatta,
50 V | utolsó kártyát rám hagyta. Most ezzel négy alsóm van.~–
51 V | akik miatt az ő repcéje most takarítatlan áll, s azután –
52 V | nagy bánatpénz mellett. Már most a bánatpénzt is lehet fizetni.~
53 V | bizony. Elég kár az; már most még eső is talál lenni,
54 V | megint visszatért.~– Nini. Most jut valami az eszembe. De
55 V | kézre kerítette a tolvajt; s most megy a városházára a pipával
56 VI | szép szellem~Pajtayné még most is szép asszony.~Arca, termete
57 VI | nekünk mi közünk hozzá.~Most az udvarlókat kell várni,
58 VI | nagyon mulatságos. Hanem már most jöjjön, mondja el, ki hogyan
59 VI | Következik a Nro 3.~Corinna most már a divatlapok nyomtatásos
60 VI | rá szerezni, hogy Ádám úr most is annyi rossz dologban
61 VI | hallottunk említtetni.~Már most tehát tudjuk igazi nevét.~
62 VI | doktor Grisák térdére csapva. Most kezdett már előtte világosodni
63 VI | gazdag, én voltam csőd alatt; most én vagyok gazdag, ő most
64 VI | most én vagyok gazdag, ő most koldus. Szerződésünk pedig
65 VI | vele magán. Érti ön már most a dolgot?~– Tökéletesen.~
66 VI | magamat. Hagyjuk ezt későbbre. Most egyelőre maradjunk annál,
67 VI | Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik.~–
68 VI | yorkshire-iek végett! Még most is azt képzeli, hogy itt
69 VI | teljesíttetni fog. No hát most fel akarom használni ezt
70 VI | rendjel ügye?~– A mennykőt! Most is annyi van, hogy nem tudom
71 VI | Aladár urat nem ismerem most, nem fogom ismerni azután.
72 VI | megtalálja ütni a guta!~Most végre egypár női vendég
73 VI | akadályozni.~Corinnának most hirtelen egy státuscsíny
74 VI | leendtem e lépést megtenni; de „most, aki önnek ellensége, az
75 VI | felül incattusból actorrá; most pedig csak az a feladat,
76 VII | ötlött volna Straffnak, akit most már csak nevezzünk a maga
77 VII | boves, ezt tetszik tudni; most pedig nincs már éjjel, mert
78 VII | megvirradt; világos lévén, most már a padlást lehetett vizsgálat
79 VII | kötni azt a szemét, s már most csak egy szemmel folytathatta
80 VII | biztos páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt
81 VII | a gömbölyű ernyőfödelet? Most ki van húzva.~– Igenis.~–
82 VII | igaz.~– De hát hova lett most ez a födél?~Mikucsek úr
83 VII | Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik ám azt
84 VII | törvényszék előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó
85 VII | hogy bontsák fel; s ha már most uraságod ezt a szekrényt
86 VII | úr – rivallt Bräuhäusel, most már komolyan sarkára állva
87 VII | cseh ember; azért is ez azt most már kémnek gyanítva, nagy
88 VII | újdonatúj, a pénzverdéből éppen most kikerült fényes krajcárral.~
89 VII | szemben az az egy szem porzó!~Most nézzünk egy percre Kampós
90 VII | intést.~Láthatta, hogy itt most bajba jutott.~– Isten jónap,
91 VII | hirdetve a statárium, már most megadom magamat, mert tudom,
92 VII | itassa meg.~Káplár uram öröme most már határtalan volt e jó
93 VII | visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek rajta: elöl
94 VII | hogy idáig elhozott, már most innen majd odábbtalálok
95 VII | asszonynép úgy pártfogolta.~Már most ebből mi lesz? Ha az öreg
96 VII | várhatna-e attól sikert éppen most, midőn maga is vizsgálat
97 VII | ti kedvetekért. Hanem már most idáig vagyok vele. Ebben
98 VII | abbahagyott minden védelmet, s most már csupán azon volt, hogy
99 VII | postán.~– A balga! – Hol van most?~– Házi fogságban, szobájában.~–
100 VII | erről máskor filippikázunk; most csak küldje hozzám a leányt.~–
101 VII | Értesz engem? Az, aki most fogoly, ki fog szabadulni
102 VII | megyek.~– Így, jól van; már most kelj fel és csókolj meg.
103 VIII | batisztszegélyre. Maxenpfutsch úr most térdei közé fogta cilinderét,
104 VIII | Engedelmeskedék.~Maxenpfutsch úr most már megfordítva tette térdére
105 VIII | s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. – Bogumil
106 VIII | tekinte Hermine-re, ki most már letevé a könyvet, s
107 VIII | Ankerschmidt magaviselete most már egészen tisztában áll
108 VIII | mondá Maxenpfutsch úr, s most már világosságot érzett
109 VIII | tőle, még nem neki való; most odaadom, s biztosítva vagyunk,
110 VIII | kertben?~– Dehogy, azok most téli álmukat alusszák.~–
111 VIII | afelől legyen nyugton. Ő most éppen távol van.~– Távol?~–
112 VIII | félni. Kocsirobogás hangzik, most hajt be az udvarra a hintó.~–
113 VIII | már magamat is. No missz, most már bátorság és erő.~– Uram,
114 VIII | én meg visszafordultam, s most itt vagyok.~Vendelin úr
115 VIII | ordítá:~– No, missz Natalie, most már én is elájulok! Az a
116 IX | amit álmában továbbgondolt, most folytató. Egy alacsony ablak
117 IX | elégedve nagyon a kismadárral; most már ideje, hogy félretegye
118 IX | karabint emelve vállán.~– Most idefigyelj. Mátul fogva
119 IX | anyjának kegyence: és akiért most a könnyelmű, szeleburdi,
120 IX | Mondja a jelszót!~– Gyuszi, most mindjárt pofon ütlek.~–
121 IX | Missz! Nem látja, hogy most katona vagyok? Teremtette.
122 IX | hogy üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.~–
123 IX | szörnyűség, ez borzasztó.~– És most olvassa ön e másik levelet –
124 IX | őt menti!~– Mentem. Mert most már Hermine férje.~– De
125 IX | az oka annak, hogy kegyed most atyja haragját viseli. Óh,
126 IX | viseli. Óh, az átkozott, most engemet is semmivé tett!~–
127 IX | Eliznek a levelet.~– És most megbocsát, missz Natalie,
128 IX | a kismadár és a repkény.~Most már tudta azt, hogy nagy
129 IX | kifáradtak a szaladgálásban; mert most a fő ügyvédi praxis szaladgálásból
130 IX | Bécsben. Hanem hát beszéljünk most már önökről. Ez a furfangos
131 IX | játszik.~– Az igaz, hogy ezzel most önöket igen kellemetlen
132 IX | Miért? Hát azért, hogy ha most itthon volna, önt a misszel
133 IX | nekem is. A jámbor teremtés. Most ez is szerencsétlenné lesz
134 IX | elébb meg kell érlelnem. Most hagyjon magamra, s jöjjön
135 IX | forint.~Maxenpfutsch úr most már kevésbé találta visszariasztónak
136 IX | szegény; hanem az agaram még most is hű hozzám, s manupropriáját
137 IX | szólhatott odakinn valamit, s most meg akarják kísérteni, vajon
138 IX | a fejében, hogy hát amit most ez az öregúr elrontott,
139 IX | kisasszonyt Grisák úr kapná már most nőül. Ez nem elvetendő terv.~
140 IX | rágyújtani.~– Ejh, nem akarok én most – dörgött mérgesen a hadastyán; –
141 IX | hogy jól van jól, csak most már tessék hazamenni.~Ankerschmidt
142 IX | tesz dühösnek lenni, hanem most már tudom. Egy szót se róluk,
143 IX | embert szabadított ki.~– Most már édes leánykám, így vagyunk.
144 IX | valami nagy emberét; s már most becsületszavadra járhatsz,
145 IX | foglak szólítani. S már most láss a házi gond után, mert
146 IX | megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni kell felőle,
147 IX | hazafi-dicsekedéseit.~Milyen boldog ez most, hogy négy hétig fogva volt,
148 IX | hétig fogva volt, s erről most vég nélkül beszélhet. Milyen
149 IX | írva kívül a borítékra. Most ez az új rend.~– Szép rend.
150 IX | hangzottak a folyosón, s most már Cicke teljes erejéből
151 IX | számára?~Az öregúrnak csak most jutott eszébe a levél, mit
152 IX | Eddig nem értettem, de most már egészen értem. Olvasd
153 IX | javára szolgált.~– Uram, most jövök önnek megköszönni,
154 IX | látta azt jól.~– De már most mondja meg ön – szólt a
155 IX | egy fiatal menyecskének?~Most már aztán Aladáron volt
156 IX | szoktattak, mert ennek legalább most hasznát veszem.~– Hogyan?
157 IX | Corinna azt várta, hogy most mindjárt elő fogja hozni
158 IX | van szakítani.~– De már most a szerződések?~– Hiszen
159 IX | szegény asszonyra, akit most hoz a tatár a házhoz. Szép
160 IX | bizonyosan agyonhajtotta most az a gazember kocsis. Ha
161 IX | lépésben jöttek idáig; aztán most meg sem jártathatja ebben
162 IX | mi lelte? Hát miért sírsz most olyan nagyon? No látott
163 IX | felhőből a szivárvány.~– No hát most mondd el, hogy mit akartál
164 IX | mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél suttogva
165 IX | ha meg nem gyógyulnék. Most, hogy beteg vagyok, kíméletből
166 IX | látod, hogy mosolyog rád, most is.~Ankerschmidt éppen akkor
167 IX | kedvet mutatott.~– De csak most kezdte – súgá Hermine Erzsike
168 IX | forintot fog tőlem kapni. És most adjon papírt és tollat,
169 IX | bosszantott leginkább, hogy adósa most is kabanoszt szí.~– Kérek
170 IX | meg Maxenpfutsch is.~– És most vége minden értekezésnek;
171 IX | vagy asszonyt házamhoz. És most ne is vitatkozzék velem
172 IX | egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom van a kezünkben,
173 IX | találja mondani, hogy már most nem ád semmit, tessék utánamenni
174 IX | előszobába.~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura.~Doktor
175 IX | feljebb csigázta követeléseit; most már harmincezer forintot
176 IX | új tízezeres utalványt, s most már egy metodista komolyságával
177 IX | Maxenpfutsch úr még csak most lett harcképessé a nagy
178 IX | fizesse-e vagy negyvenezertől?~– Most aztán egy szava sincs önnek
179 IX | egyszerre két oldalról.~– Most már nem írom alá – hatvanezer
180 IX | mindenki megcsodálta.~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének
181 IX | beteg lett, elájult, még most sem bírták eszméletre hozni.~
182 IX | doktor itthon van; éppen most kapott egy telegramot.~Fel
183 XIII | azt a részt.~– De hiszen most új védgátaink vannak.~–
184 XIII | megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel.~Mikor
185 XIV | Aladár úrfitól kaptunk most egy levelet, mely igen sürgetős;
186 XIV | megtettünk minden intézkedést. Most sietnem kell még a tanyákról
187 XIV | sok szép zöld mező, ami most is virágosan, tarkabarkán
188 XIV | Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak fogadunk szót. Mert
189 XIV | annak fogadunk szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha
190 XIV | ki fanyelével a vízből; – most mindez eltűnt. A malmok
191 XIV | emberzajnál, aki mind nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza
192 XIV | Tisza.~– Tehát eszerint mi most mind a két parton egyenlőn
193 XIV | hosszúság: négy öl, három láb. Most vegyük az ölmértéket, s
194 XIV | takarékosság következése most az, hogy az áradás alul
195 XIV | Akkor annál jobb. Különben most csakugyan kevés előnyünk
196 XIV | neki mondani, hogy éppen most ment le a hold.~Az ezüst
197 XIV | Ankerschmidtnek.~– Ah, ön fölébredt!~– Most ment le a hold – szólt Aladár
198 XIV | fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat.~–
199 XIV | Ankerschmidt kezét.~– Uram, most jól hallom a harangszót.
200 XIV | aligha valót nem mondott. Most nincs önre nézve egy perc
201 XIV | kocsijával. Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki most egyedül
202 XIV | tölté most be lelkét, ki most egyedül van a vész fenyegette
203 XIV | semmivé legyen, hogy ami most boldogság és poézis, az
204 XIV | méltóságos uram, ez a patak most visszafelé folyik.~Ankerschmidt
205 XIV | fordult irányban haladna.~Most már figyelmesebb kezdett
206 XIV | szerencsésen átgázoltak rajta.~Most dombos hely következett,
207 XIV | ugyanazon az úton, amelyen jött.~Most már a virágos kórók az út
208 XIV | iszap alá voltak gyűrve; most már a kocsiderékig érő pocséta
209 XIV | kellett belőle kimenekülni; most már a gazdag árpavetésnek
210 XIV | el a kövér mezőket, ott most vízszíntől visszatükrözve
211 XIV | arra gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll
212 XIV | segíthetett volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy
213 XIV | visszatért hozzá Aladár.~– Most már rendelkezésére állok,
214 XIV | kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger volt.~
215 XIV | saját gondjára térve.~– Most délre jár, a jegenyés erdő
216 XIV | szabadulást?~– Bizonyosan még most is várják, mert ezen a környéken
217 XIV | átszakasztott út töltése most már mind a két oldalán sík
218 XIV | Aladár a parthoz érve. – Most már csak rendet kell tartani,
219 XIV | várfogoly voltam, restellnék most megint alsóbb fokozatú fegyencházi
220 XIV | eltöltöttünk itten, azt most éjszakával kell helyrepótolnunk.~–
221 XIV | ki a kezemből. Különben most már könnyebb munkánk lesz,
222 XIV | sebesebben haladt, mint délelőtt, most már nem tiszta, átlátszó
223 XIV | eltölti, s éppen úgy látja most Ankerschmidt, a csónakban
224 XIV | lármázott Kampós uram, ki most észrevevé, milyen rettenetes
225 XIV | No Kampós, mit csinálnak most Ankerschmidték? Azok nem
226 XIV | téren. Az ősi vert falnak most tűnt ki a haszna; olyan
227 XV | válni. Máskor is az volt, de most duplán.~– Csak azt az egyet
228 XV | öregek…~Aladár látva, hogy ez most mindjárt veszedelmes dolgokat
229 XV | alszik a köpenyem zsebében most is – szólt Aladár. – Menjen
230 XV | ház alá, abba elbújt, már most az ott el fog szaporodni,
231 XV | Gondold meg, leánykám, hogy most magunk is vendégek vagyunk,
232 XV | bohóságra?~– Óh igen, még most is megvan nálam a levél,
233 XV | amennyire szükségem van.~– És most azért el akarod hagyni a
234 XV | kenyeret. Ezek gazdagok. Ha én most itt maradok, ahol nem őrajtuk
235 XV | Mit használhat ön ott most? – kérdé tőle Ankerschmidt,
236 XV | lesz az.~– Ez a csomó, amit most kötöttem? Ez arra emlékeztet,
237 XV | széttekintve a sík víz felett. – És most elmondhatjuk, ifjú barátom,
238 XV | Az enyém nem sántít. Most én sem juthatok a földemhez,
239 XV | nincs, az nem kell! – És most egyszerre kapsz egy darab
240 XV | keresztülcsurgott az eső. Most ezt a „prérit” átveszed;
241 XV | háromszázezer forintot, most is megér kettőt. Van rajta
242 XV | henye embert.~– Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé, ez
243 XV | nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez, vagy
244 XV | in bianco. Mi az?~Erzsike most elereszté Aladár kezét,
245 XV | örülve a jó kezdetnek, s most már azon tűzben játszottak
246 XV | túltesz minden gyémánton. – Most már bánom, hogy nem kértem –
247 XV | odafeküdt kedvese karjára. Most derült fel egyszerre a derék
248 XV | menyasszonyához, hogy annak most mindjárt kezet csókol; de
249 XVI | biz az ócska kastély még most is áll.~A tetejével ugyan
250 XVI | összeroskadt, s az ócska ház még most is dacol az elemekkel, tanúságot
251 XVI | mondtam, hogy nincsen ára. Most már engedékenyebb vagyok.
252 XVI | önnek lesz egy kis szüksége most, mert addig, amíg úri kastélyát
253 XVI | státuspapírokban feküdt, azokat most kénytelen vagyok vásárra
254 XVI | volt.~– Annál több ok, hogy most nálam legyen.~– Lássa ön –
255 XVI | ismét visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon.
256 XVI | régen lehetett az.~– Sőt még most is nagyon szereti.~– Azt
257 XVII | volna össze.~Nem törődött ő most egyébbel, mint hogy leánya
258 XVIII| jól van, hanem erről már most eleve értesíteni kell az
259 XVIII| Aladárral rég szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak
260 XVIII| egy régi császári főtiszt, most magyar földesúr; egy ügyvéd,
261 XVIII| nem kell beszélni róla.~Most már érthető volt, hogy miért
262 XVIII| idején ily hidegen elárult.~Most is hallani vélte hangját,
263 XVIII| kvartettből felismerné; most is képzelte őt maga mellett
264 XVIII| ártson az esti szellő.~És most egyedül ő volt az, aki levelét
265 XVIII| S milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott
266 XVIII| S milyen szerencsétlen most, amidőn senkije sincs, akire
267 XVIII| az utolsó ütés kőszívére.~Most már nem gondolkodott többé
268 XIX | tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak
269 XIX | időszakát: a vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső
270 Uto | Hogy a tollat ne hordozzák.~Most a tollat kettő szedi,~Amsli
|