Fezejet
1 V | már a befogott Garanvölgyi Aladár ügyében?~– Óh igen. Minden
2 V | abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje a büntetését?~–
3 V | működöm. Eszerint Garanvölgyi Aladár nem jut a kibocsátandók
4 VI | fiatalember Garanvölgyi Aladár.~Az öreg Garanvölgyi Ádám
5 VI | Egyszóval meg kell akadályozni Aladár megkegyelmeztetését.~Hiszen
6 VI | keresztülvitte, hogy engemet Aladár öccsével eljegyezzen. Pedig
7 VI | sok bajába került, mert Aladár megholt férjemnek közel
8 VI | ami az enyim, az az övé. Aladár könnyelmű ember volt, könnyen
9 VI | volna, kiütött a háború; Aladár egy ízben elment a vörös
10 VI | hivatalosan: „Garanvölgyi Aladár, kinek tartózkodási helye
11 VI | tudjuk, hol van Garanvölgyi Aladár.~– Nem tartozunk tudni.
12 VI | sokkal jobban kímélve látom Aladár urat az én ajánlatom által.
13 VI | érte. A neve Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi Ádámnak
14 VI | elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat nem ismerem most, nem
15 VI | Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon legyen, aztán semmi
16 VI | hónap múlva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád lábainál.~
17 VII | Bräuhäusel úr.~– Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám úr fogadott
18 VII | micsoda levelek ezek?~– Azok Aladár úrfi levelei, miket minden
19 IX | ötödik évet tölti Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában.~Szobája
20 IX | órában csörömpöltek a kulcsok Aladár hármas záraiban, s eléje
21 IX | ajtók közé.~– Ön Garanvölgyi Aladár? – kérdé Ankerschmidt katonás
22 IX | Ankerschmidt a foglyot.~Aladár vállat vonított, s elkezdett
23 IX | vártoronyban délre harangoztak; Aladár egészséges életműszereit
24 IX | van, amit ételnek hínak. Aladár pedig azt, lett légyen akármi,
25 IX | s megfogva egyik karját.~Aladár fölnézett rá, s meg sem
26 IX | föl hamar!~– Uram – szólt Aladár, humoros pedantsággal –,
27 IX | sietve a kardját. Addig Aladár fel sem kelt előtte. Mikor
28 IX | volt kötve kardja, akkor Aladár is leszállt a fekhelyéről.~–
29 IX | kell megjelennem? – kérdé Aladár azokra a bizonyos karperecekre
30 IX | Menjünk, menjünk. Várnak ránk.~Aladár vállat vonított.~– Elég
31 IX | fényes egyenruhás urak között Aladár.~A várkormányzó eléje ment,
32 IX | rajta, hogy ön elfogadta.~Aladár nagy lélegzetet vett; azt
33 IX | meg tudnék én tanítani.~Aladár egészen meg volt felőle
34 IX | a nőírást és -észjárást.~Aladár elgondolkozott; ki lehetett
35 IX | haragos ember lehet! – gondolá Aladár; de azért lelkébe vésve
36 IX | No, tehát Garanvölgyi Aladár kiszabadult.~Doktor Grisáknak
37 IX | Corinna azt hívé, hogy Aladár ezóta már otthon van. Nem
38 IX | Ankerschmidt megjöhetett Pestre, Aladár bizonyosan otthon van már
39 IX | azokat írta.~„Kedves barátom, Aladár!~Vigyázz magadra, hogy egyik
40 IX | nyomtatás-betűkkel odarajzolta a címlapra Aladár nevét és lakását, s rábízta
41 IX | Garanvölgyi úrnak, amennyit Aladár hét évi terhes dolgairól
42 IX | tisztelettel”. Márpedig ha Aladár úrnak írna, akkor csak azt
43 IX | három felkiáltójellel. – No Aladár úrnak csak nem írhatja valaki
44 IX | für die reifere Jugend”?~Aladár agara ezalatt ott feküdt
45 IX | vendég.~Az volt – Garanvölgyi Aladár.~Nem ahogy a színpadon szokták,
46 IX | hallotta még? Megjött az Aladár úrfi!” Így kerüli meg az
47 IX | Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! – szólt ott nagy triumfussal. –
48 IX | az öreg Garanvölgyi, míg Aladár szívélyesen nyújtó kezét
49 IX | fekteté szép okos fejét Aladár térdére. – Pedig azért is
50 IX | Hát nem hoztam-e levelet Aladár úr számára?~Az öregúrnak
51 IX | egészen értem. Olvasd el csak.~Aladár végigolvasta a levelet,
52 IX | házassági szerződés? – kérdé Aladár.~– Híven megvan.~– Küldjük
53 IX | Garanvölgyi házánál; másnap Aladár azzal lepé meg nagybátyját,
54 IX | adnom.~– Annyival inkább.~Aladár csodálta nagybátyjánál ez
55 IX | Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét, s sejtette,
56 IX | kastélyból, ha itthon lesz-e Aladár számára a lovag úr.~Ezen
57 IX | egymást.~Helyesen is; mert Aladár, amióta a szabad levegő
58 IX | Ah nem – szólt nevetve Aladár. – Ne gondolja ön, hogy
59 IX | Elmúlt dolog az már – szólt Aladár könnyű vérrel.~– Csak nem
60 IX | vacantiában van-e, vagy nincs.~Aladár mosolyogva fogadta a tréfát.~–
61 IX | hogy „viszontlátásig”.~Aladár gondolta magában, midőn
62 IX | találkozás végbement, mert Aladár nagy veszedelemből szabadult
63 IX | következés majd igazolni fogja.~Aladár másnap bement Pestre, s
64 IX | idegeit nagyon meghatotta Aladár látása.~– Ah! Ön az? – Megbocsát,
65 IX | vagyok. Minden úgy hat rám.~Aladár kérte szépen, hogy csak
66 IX | az iróniát. – Higgye el, Aladár, hogy valahányszor leültem
67 IX | mindjárt elő fogja hozni Aladár azon régi viszonyukat, mely
68 IX | vessen a kérői merényletnek.~Aladár azonban nem hozta azt elő.~
69 IX | panaszkodni, akkor felkerekedett Aladár; szívélyesen tanácsolta
70 IX | Corinna kapott Aladártól. Aladár megnyugodhatott felőle,
71 IX | terhére lenni, uram – szólt Aladár a jogtudorhoz. – Nekem egy
72 IX | székéről s meghajtva magát Aladár előtt – Ön valóban nemes
73 IX | Ön valóban nemes ember.~Aladár vállat vonított.~– Azért,
74 IX | szerződés példányát, mit Aladár átadott, nyájasan mosolyogva
75 IX | kezéből azt, ami a másé.~Aladár nagyot nevetett e beszédnek,
76 XIII | Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi köszöntésével jövök.~–
77 XIII | Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér…~– Tudom.~–
78 XIII | számára, s tudtára esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében
79 XIV | Engedelmet, méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk most egy
80 XIV | nem igaz.~– Micsoda? Hogy Aladár úrfi ne mondana igazat? –
81 XIV | van, azért mégis megmondja Aladár úrfi, hány lábbal fekszik
82 XIV | magasabban a tenger színénél. Aladár úrfi kitanult mérnök, kérem
83 XIV | hát akkor az lesz; mert Aladár úrfi azt érti.~Doktor Grisák
84 XIV | megmagyaráznak helyettem.~E szóval Aladár mintegy négy-öt cölöphöz
85 XIV | az ellenség – felelt rá Aladár.~– És közös a féltenivaló.~–
86 XIV | felváltva fognak őrködni. Aladár, mint a fáradtabb rész,
87 XIV | reggelig ismét az virraszt.~Aladár köszönettel fogadta az ajánlatot,
88 XIV | Most ment le a hold – szólt Aladár a még fénylő égre mutatva,
89 XIV | Gonosz alvó volna az – felelt Aladár –, aki meg nem érezné álmában
90 XIV | miatt – monda Ankerschmidt, Aladár elhagyott fekhelyére leheveredve. –
91 XIV | fel a távoli harangszót?~Aladár azonban nem nyugodott, hanem
92 XIV | vagy? Hová? – kiálta rá Aladár fegyverét lövésre emelve.~
93 XIV | Átszakították? – kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján.~–
94 XIV | Megállj! – kiálta rá Aladár – Fordulj ide: köss ki a
95 XIV | volna minden rálövöldözés. Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt
96 XIV | utánanézett mindaddig, míg egyszer Aladár visszatekintett, s kezével
97 XIV | nem volt ott egyéb, mint Aladár és mérnöki segédmunkásai
98 XIV | menekült, amerre látott.~Aladár nagy munkában volt; alig
99 XIV | dereglyék csoportja nemsokára Aladár rendeletére minden irányban
100 XIV | Nemsokára visszatért hozzá Aladár.~– Most már rendelkezésére
101 XIV | meglátta.~– Úgy hiszem – szólt Aladár –, hogy mi mind a ketten
102 XIV | tele volt két emberrel; Aladár kezébe vette a csáklyát,
103 XIV | szemközt megyünk neki – szólt Aladár, erősen feszítve a lapátot.~–
104 XIV | kárvallott ürge egyenesen Aladár csónaka felé tartott; amint
105 XIV | megmentőinek néz – szólt Aladár mosolyogva, s azzal nyugalomba
106 XIV | nézett bennünket – szólt Aladár, s azután kivette zsebkendőjét,
107 XIV | itthon találja magát – szólt Aladár, túlsó oldalra fordítva
108 XIV | éhes. – Azzal előkeresett Aladár zsebéből egy darab kenyeret –
109 XIV | a sátorba vissza, melyet Aladár odavetett zsebkendője képezett
110 XIV | veszélyben forgó néphez Aladár, hogy szavait megérthették,
111 XIV | segíteni magunkon! – szólt Aladár, közelebb húzva csónakát. –
112 XIV | tartson.~– Az még jobb lesz. – Aladár nem is vesztegetett több
113 XIV | legmarkosabb legényt, kit Aladár legelőbb szállítson az erdőig.~
114 XIV | visszatérni.~Visszajövet kérdezé Aladár Ankerschmidttől, hogy viseli
115 XIV | múlva megint átjött a ladik, Aladár folytatá beszédét addig,
116 XIV | lehetett belőle tákolni. Aladár azt is megmutatta, hogyan
117 XIV | látásra.~– Atyafiak! – szólt Aladár a parthoz érve. – Most már
118 XIV | hányban a nagy árvíz után”!~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél
119 XIV | kérdésnél már a csónakban ültek, Aladár megnyomta útitársa lábát,
120 XIV | tisztesség nem esik mondván.~Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot,
121 XIV | nap jól lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya
122 XIV | síkság optikája csalárd. Aladár tanácsoló Ankerschmidtnek,
123 XIV | összeomlott kastély képét.~Aladár látta ezt már, oly messziről,
124 XIV | homlokzat romjai is kitűntek, s Aladár örült nagyon, hogy egyik
125 XIV | alakja, az nem omlott össze.~Aladár kétszeres igyekezettel feszíté
126 XIV | kiáltások hangai töredeztek.~Aladár aggodalmas sietséggel evezett
127 XIV | holdvilágnál épp oly hamar ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra,
128 XIV | ne kiabáljon… – dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni.~
129 XIV | kiálta fel: „Leányom!”~Ha Aladár jókor meg nem ragadja, a
130 XIV | tőle telhető tudományával Aladár lélekvesztőjéhez csáklyázni,
131 XIV | ezt a csónakot előreküldte Aladár úrfi!) „Majd én magam kormányzok!” –
132 XV | múlva készen leszek – szólt Aladár, s az ismerős szoba kulcsát
133 XV | tudja, hogy otthon van.~Aladár, míg bátyja házánál hagyott
134 XV | Sie sich, mein Fräulein?~Aladár semmi rosszat sem kívánt
135 XV | ezen is.~Az öregúr megrázta Aladár vállát, s azt dörmögé neki:~–
136 XV | Lehetett akkor – súgá vissza Aladár.~Ezzel az ebédlő felé siettek,
137 XV | amint e percben Erzsike és Aladár egymással egyszerre szemközt
138 XV | az egyet sajnálom, hogy Aladár úrfi nem volt itthon a veszedelemkor.~–
139 XV | olvastam. Hiszen mink öregek…~Aladár látva, hogy ez most mindjárt
140 XV | túl – egy ürgét – szólt Aladár mosolyogva.~– Ah! Óh! –
141 XV | zsebében most is – szólt Aladár. – Menjen Kampós úr, hozza
142 XV | találom.~– No lássa – biztató Aladár –, a kisasszony szeretné
143 XV | érte megyek magam – szólt Aladár, és rögtön felugrott az
144 XV | kabátom ujjában – szólt Aladár, s elővette az ott magát
145 XV | szép fekete szemei vannak!~Aladár aztán odavitte hozzá a kis
146 XV | bizalmas kicsi állat lassankint Aladár kezéről a cirógató kézre
147 XV | tekinte a játékos vadállatra; Aladár is gyönyörködve nézett oda:
148 XV | Mi volt az? – kérdezé Aladár, Erzsikére tekintve.~– Óh
149 XV | tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról rá fog
150 XV | folyamodást látta már valahol.~Aladár minden csepp vérét szívéhez
151 XV | mindenki szobájába sietett.~Aladár éjszakai nyugalmáról ugyan
152 XV | veszélyeztette a töltéseket.~Aladár rögtön intézkedett, hogy
153 XV | Aladárnak Ankerschmidtékkel.~Aladár, minthogy szökve nem mehetett
154 XV | meg találna még vele lőni.~Aladár körülhordta a csónakot ezúttal
155 XV | útitársától az illetlen szóért. Aladár biztatta, hogy csak tessék,
156 XV | kötött, mely alkalommal Aladár észrevevé, hogy ugyanannak
157 XV | tengerből, ottan kikötött Aladár.~A domb árpával volt benőve,
158 XV | állítá, hogy Garanvölgyié, Aladár Ankerschmidtének mondta.~–
159 XV | marok árpát leszakasztott; Aladár is leszedett kilenc szálat,
160 XV | kapni elkobzott jószágait.~Aladár fejében egy gondolat szikrája
161 XV | Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár előtt többet talált elárulni,
162 XV | pártfogókat, amik önnek nincsenek.~Aladár megköszönte a tanítást,
163 XV | a birtok öröme volt az; Aladár, mint minden igaz gavallér,
164 XV | nem sepri mindnyájúkat.~Aladár visszatértiben nem találta
165 XV | ár két hüvelyket apadt.~Aladár nem örült már annak, s még
166 XV | kijött atyja elé, kinek Aladár megmentett paripáit mutogatta
167 XV | téve egymás mellett volt Aladár kalapja az árpabokrétával
168 XV | atyjához távozott, s azután Aladár is csak felkereste nagybátyját,
169 XV | imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár tárcájában lehet megtalálni.~
170 XV | lehet megtalálni.~Amint Aladár egyedül maradhatott nagybátyjával,
171 XV | az itt a főkérdés – szólt Aladár vállat vonítva.~Persze,
172 XV | maga is. Úgy olvasott ő Aladár lelkében, mint a kinyitott
173 XV | mint a kinyitott könyvben.~Aladár aznap ott maradt, hova is
174 XV | azonban már maga is átlátta Aladár, hogy miután kimondá, hogy
175 XV | Reggel fel is neszezett jókor Aladár; térképeit, műszereit összekapcsolta,
176 XV | azután is ráérsz tőlem.~Aladár alkalmasint eltéveszté az
177 XV | Erzsike most elereszté Aladár kezét, s hátrahúzta magát
178 XV | egy hetet.~– Jó – szólt Aladár. – Tehát itt maradok egy
179 XV | itt egy hónapig.~Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból
180 XV | Bizony örökre – viszonzá Aladár kebléhez ölelve gyengéden
181 XV | lányka még kezében tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt
182 XV | kisiklott öleléséből, s mielőtt Aladár sejthette volna gondolatát,
183 XV | uram”.~Tehette már azután Aladár, hogy visszacsókolja a kedves
184 XV | meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett be hozzá.~–
185 XV | szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár elé, s midőn ezt megfogta,
186 XV | gyöngéden súgá: „Kedves fiam”.~Aladár nem szólt semmit; nem volt
187 XV | nem írtak vezércikkeket. Aladár egészen ottfelejtette magát
188 XV | beszédes ajkakra tekinte Aladár, és arra gondolt, hogy e
189 XV | nem megyek sehova – szólt Aladár, bátyja elé vezetve piruló
190 XV | Nem bánom én már – szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett, –
191 XV | jókedvűen kacagva tette kezét Aladár vállára, s arcával odafeküdt
192 XV | hogy mindkét kezét eldugta Aladár karja alá, s nagy leckét
193 XV | nekik kezet csókoljanak.~Aladár szerette volna a kedves
194 XV | általános pártolásra talált. Aladár lélekvesztőjét is a vízre
195 XV | Merre evezzünk? – kérdezé Aladár.~– A régi kastély felé –
196 XV | válaszolt Garanvölgyi.~Aladár igen rosszul tudott irányt
197 XVI | értek, melyben Bräuhäusel úr Aladár arcképét meglelé. – Évek
198 XVI | ráismert, s arra vezeté Aladár figyelmét.~– Nézze ön, ez
199 XVI | érte?~– Nem érdekelnek. (Aladár nem gondolt egyebet, mint
200 XVI | kedvesebb még, mint én.~Aladár nyugodtan tette szívére
201 XVI | legyen tanúja annak, amit Aladár nekem e percben fogadott.~–
202 XVI | S te megígérted azt?~Aladár patetikus arccal készült
203 XVI | szekrénykét, melynek felső lapja Aladár arcképe volt, és alatta
204 XVI | Ezeket én írtam hozzád.~Aladár azt akarta válaszolni, hogy
205 XVI | amint látta, hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre
206 XVI | annyiszor vétett ellene.~Aladár az első levél olvasta után
207 XVII | Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; azok bizonyítani fognak
208 XVII | esküszöm.~Sem Ankerschmidt, sem Aladár nem tudott bővebb felvilágosítást
209 XVIII| Bécsben lakott. Mindjárt Aladár szabaddá léte után elköltözött
210 XVIII| említtetni Grisáktól, hogy Aladár vissza fogja kapni jószágait.~
211 XVIII| Tehát eszerint:~„Kedves Aladár!~Vannak az életben félreértések,
212 XVIII| És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen megcseréltettek.~
213 XVIII| iparkodik visszacsábítani; Aladár pedig mulassa magát azzal,
214 XVIII| volt.~Azután sebtén feltöré Aladár levelét. Abból is hozzá
215 XVIII| saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy semmi
216 XVIII| megsértsenek. Ez bizonyosan Aladár ötlete, mert ő gonosz szívű
217 XVIII| honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt
218 XIX | Garanvölgyi legyen a képviselő.~Aladár váltig csitította, hogy
|