Fezejet

1 I  | bölcsességgel mondá:~– Ezt én mind elhiszem, uram, elhiszem, önnek egy
2 I  |            én mind elhiszem, uram, elhiszem, önnek egy szavára. Az meglehet.~–
3 III|     kivexáltuk magunk közül.~– Azt elhiszem; arra ön nagyon képes, valakit
4 VII|            titkolni akartam.~– Azt elhiszem; hanem majd dobra ütöm én,
5 IX |            apja kitagadta.~– Azt – elhiszem.~– A férje pedig semmirekellő
6 IX |         elvesztette a keresetét.~– Elhiszem azt! Másutt is van az embereknek
7 XIV|            a levelet. – Itt van.~– Elhiszem, hogy ott van; de azért