Fezejet
1 I | megállni.~– De megengedjen, uram, ez furcsa… – szólt közbe
2 I | fájni.~– De megbocsásson, uram, én bámulom… – szabadkozék
3 I | lehet ez. Talán métely?~– De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban
4 I | hívattam.~– De megbocsásson, uram.~– Jó, jó, hiszen én nem
5 I | hozott kegyed juholtót?~– De uram! – kiálta föl végre egész
6 I | Bocsánat, méltóságos uram!~– Óh, az sem vagyok.~–
7 I | sógorasszonyától.~– De iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem
8 I | Ezt én mind elhiszem, uram, elhiszem, önnek egy szavára.
9 I | konvinkálva érné magát.~– Uram. Ön nagy ember. Önnek igaza
10 I | szárazon rendreutasítani.~– Uram, meg lehet ön győződve,
11 I | helyre van ütve benne?~– Uram – vágott közbe doktor Grisák –,
12 I | Ez az én dolgozószobám, uram – szólt nyájas mosolygással
13 I | szemben.~– Tehát röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt,
14 I | Nos tehát mit gondol, uram, mennyiért mondom fel a
15 I | Tizenkétezer forint, uram, nagyon szép pénz. – S az
16 I | doktor.~– Essünk át rajta, uram, nekem meg van engedve,
17 I | sürgetős volt.~– De hát, uram, monda ön meg maga, mi véleményben
18 I | egyezkedési alapul?~– Jó, uram, megmondom. Tehát utolsó
19 II | azt mondani: „Megjöttem, uram, mivel tartozom? Fizetek.”~
20 II | pszeudoklasszikusokat.~Kampós uram olyan képet csinált, mint
21 II | neki útiköltségül.~Kampós uram úgy érié, mintha jobb lába
22 II | kedéllyel lépett Kampós uram a „csendilla” ajtajába,
23 II | maradt volna az fenn.~– Nos, uram, mi jó hozta önt ismét vissza
24 II | amivel meg akarja sérteni.~– Uram. Én százszor engedelmet
25 II | bujdosom!~És elrohant.~Kampós uram úgy érzé magát, mint egy
26 III | szókat kell rebegnie:~– Uram, én egy üldözött szerencsétlen
27 III | kényszerítve harcoltam, uram; ez legnagyobb büszkeségem.
28 III | Nemes szívre mutat.~– Uram! – kiálta fel indulatosan
29 III | hevesen ugrott fel helyéről.~– Uram, ne folytassa tovább. Amit
30 III | Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram! Sietek önt tudósítani,
31 III | felszökve a pamlagról. – Uram, lovag úr, ez túlmegy minden
32 IV | egymással szemtül szembe.~– Nem, uram – szólt Garanvölgyi –, én
33 IV | én nem tagadom el.~– Hja uram, e szót „szabad”, én políciaellenes
34 IV | fejébe tódulni a vér. – De uram, ön maga is katona volt,
35 IV | mondja meg, nagyon tisztelt uram, miben és mi által találja
36 IV | megsértve részemről?~– Igen. Ön uram ma egy levelet kapott, melyet
37 IV | már – elfelejtettem.~– Ah, uram, ez nagyon erős! – kiálta
38 IV | Nagyságos és vitézlő uram; igen-igen nagy dolgokat
39 IV | tudtam e bánatot felejteni. Uram, én elfelejtettem, amit
40 IV | kéziratát ismertem meg. Ön, uram, természetesnek fogja találni,
41 IV | borítékjába.~– Megengedi, uram, hogy megtartsam e levelet?~
42 IV | Ez bolond dolog ugyebár, uram?~Garanvölgyi csendesen mosolygott.~–
43 IV | tervez ellene.~– Nagyságos uram; kérem csak egy pillanatra.
44 IV | nyulat lőjön aztán.~Kampós uram azt sem tudta, hogy ébren
45 IV | sincs rajta, azt Kampós uram összevissza törülgette kabátja
46 IV | hogy midőn elment Kampós uram ablaka előtt, nagy diadallal
47 IV | hitték odakünn, hogy Kampós uram valakinek kigázolja a lelkét
48 IV | küzdőket egymástól.~Kampós uram meg nem zavarodva emelé
49 V | meg Garanvölgyit Kampós uram;. egy nyári délután izzadtan
50 V | sorjában jönne.~– Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen
51 V | a tekintetes Garanvölgyi uram őkegyelme repceejét, szombatyig
52 V | praeliminariáit, de inspektor uram nem vette tovább tréfára
53 V | igazgatóhoz:~– Kegyelmes uram, ez a masina olyan jó masina,
54 V | benne.~– Kedves barátom uram, itt hiba van.~– Mi lehetne
55 V | Mit gondol a méltóságos uram? Hiszen rettenetes csúnya
56 V | uraknál. Becsület dolga ez, uram. Isten megáldj!~Teringettét!
57 V | Alászolgája, méltóságos uram. Ugyan meleg időnk van.~–
58 V | valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta.~Ankerschmidt
59 V | idő is; igazat adva Kampós uram térdének, és megérkezett
60 V | hogyan jut hozzájuk.~Kampós uram mosolyogva töltött pipára.
61 VI | lélegzettel mondá neki:~– Uram, mielőtt önt ismertem volna,
62 VII | szokott oda jönni Kampós uram, egy csomó kulccsal; felnyitogatta
63 VII | Straff, amint megsejté Kampós uram közeledtét, utánaosont,
64 VII | volt, annyi igaz.~Kampós uram egy kis kulcsot vett elő
65 VII | benne lenni, mert Kampós uram sokáig nézeget a szekrénybe,
66 VII | istállóba – felelt rá Kampós uram ártatlanul.~– Mit keres
67 VII | amice – inte neki Kampós uram, kinek végtelen kedve volt
68 VII | Bräuhäusel úr, közepén Kampós uram a didergő Mikucsekkel, körös-körül
69 VII | kastély elé érve, Kampós uram hivatalosan felszólíttaték,
70 VII | fel a zárt ajtókat.~Kampós uram engedelmeskedett a hatósági
71 VII | lábtyűje torkán.~Kampós uram, két legény közé fogva,
72 VII | azon a helyen, ahol Kampós uram állt az ászokgerendán, gyorsan
73 VII | Itt van valami.~Kampós uram maga is kíváncsi volt megtudni,
74 VII | egymásra. Mit jelent ez?~Kampós uram csak hallgatott. Nem kérdezték.
75 VII | gráciára, hogy ha Kampós uram kérezkedni fog, hogy már
76 VII | falatot is legyűré, Kampós uram nagy lelki nyugalommal ismét
77 VII | ócska levélhalmazt.~Kampós uram, amint e veszedelmes vállalkozást
78 VII | asztalra.~Mikor már Kampós uram látta, hogy de most mindjárt
79 VII | perctől fogva fogoly.~Kampós uram egy cseppet sem volt megrémülve;
80 VII | szólt szelíd daccal Kampós uram. – Gyalog menjünk-e, vagy
81 VII | volna kifelé, ha Kampós uram egy szerény ellenvetéssel
82 VII | ide ezen leveleket?~Kampós uram vállat vonított elmosolyodva.~–
83 VII | másképpen nem lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy ő
84 VII | komolyan sarkára állva Kampós uram ellen. – Ha az urak bolondok,
85 VII | E cifra mondásból Kampós uram annyit értett, hogy:~– Eszerint
86 VII | nézzünk egy percre Kampós uram után. Ráérünk addig, amíg
87 VII | beszállítani a székvárosba.~Kampós uram csendesen pipázva hallgatá
88 VII | zsoldot kellene húzni.~Kampós uram nem szólt bele a beszédbe.~–
89 VII | hangon a káplár.~Kampós uram értette a kérdést.~– Van
90 VII | értek a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit sem
91 VII | is azokból való.~Káplár uram előtt gyanúsnak tetszett
92 VII | van a fejemre téve, káplár uram?~– Halva kétszáz, élve ötszáz
93 VII | forint.~– No hát, káplár uram, ötszáz forint nyomja a
94 VII | egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot nem
95 VII | percenttel.~– No káplár uram, igyék hát ebből kegyelmed
96 VII | akkor itassa meg.~Káplár uram öröme most már határtalan
97 VII | szédítene?~Minélfogva káplár uram nemcsak a kulacsba töltetett
98 VII | a hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár.~A kocsis lovai
99 VII | Károg a holló, káplár uram! – dünnyögé Szemes Miska;
100 VII | dünnyögé Szemes Miska; káplár uram pedig nem felelt rá, hanem
101 VII | hanem dülöngélt Kampós uram vállára, mint aki nem bírja
102 VII | rekettyéi között.~Kampós uram vállat vonított; nem volt
103 VII | ütöm én, ne tessék félni.~– Uram, gondolja meg ön, hogy családjának
104 VII | kérleléshez fogott.~– De uram, mégis gondolja meg, ön
105 VII | verjék el.~– Az Istenért, uram, önnek kedvence!~– Nem az
106 VII | valaki meggyalázza!~– No uram, felhevült állapotban mégis
107 VII | lecsendesíteni.~– Kímélje, uram. Gondolja meg…~– Ne féljenek
108 VII | csavargó!”~– Nem az a kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi
109 VII | akarok vele beszélni.~– Íme, uram – szólt Natalie rejthetlen
110 VIII| nincsen, nem lehet titkom, uram. Ő valódi testvérem, lelkemnek
111 VIII| nőül akarta venni.~– Ah, uram.~– Fait accompli, missz;
112 VIII| rehabilitálni.~– Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit.~–
113 VIII| inaugurációja.~– Az égre, uram!~– Itt nincs más mód a baj
114 VIII| Bogumil barátommal.~– Ah, uram.~– Nem akarja, missz?~–
115 VIII| visszaállítására?~– Nem, nem uram. Ha az ő becsületéről van
116 VIII| rémgondolatja támadt.~– Uram, ha „ő” valahogy történetesen
117 VIII| most már bátorság és erő.~– Uram, én nem állok jót magamról,
118 VIII| milyen az a missz?~– Szent uram Bajorországban! – kiálta
119 IX | vállalta el?~– Hova gondol ön, uram? – szólt méltóságteljes
120 IX | fogadnék el megbízást. Ah uram, ily mocskot nem tűr el
121 IX | Maxenpfutsch úr nejévé lenni.~– Ah uram! – kiálta a szemérmes hölgy,
122 IX | egy jószágdirektor!~– Ah uram, – de – de akar-e ő?~Jól
123 IX | missz térdre esett előtte.~– Uram! Ön az ártatlanok őrangyala.
124 IX | őszinte tisztelője voltam.~– Uram! – biztosítá őt a missz. –
125 IX | üdvözlésben.~– Jó napot, uram.~Ankerschmidt inte a tömlöctartónak,
126 IX | egyenruhát viselt.~– Úgy hínak, uram.~– Mióta van ön itt?~– Nem
127 IX | nehezíti meg fogságát.~– Igaz uram, hogy súlyos dolog elítélve
128 IX | erre a szóra.~– Dehogynem, uram, minden fiatalembernek volt
129 IX | veszedelmes ember.~– Miért uram? Mi vád van ellenem?~– Éppen
130 IX | e börtönből.~– Köszönöm, uram!~– Mit?~– E megtisztelő
131 IX | Gyorsan! Keljen fel ön, uram – szólt az ágyon fekvőhöz,
132 IX | ön? Keljen föl hamar!~– Uram – szólt Aladár, humoros
133 IX | ápoltak itten.~– Bizony, uram – szólt közbe mord arccal
134 IX | mellé üljenek.~– Bizony, uram – szólt a hadastyán várkormányzó,
135 IX | örökségből kirekeszteni?~– Ah, uram! Mit gondol ön? Csak nem
136 IX | Eliz el nem fogadná. Nem, uram; ami a gyermekeké, az a
137 IX | dehogy! Annyira nem vitte.~– Uram – szólt Ankerschmidt –,
138 IX | hogy mit írt benne.~Kampós uram pedig ugyanezen a napon
139 IX | protokollumba veszik.~Kampós uram köszönte a protokollumot,
140 IX | Tacitusát, midőn Kampós uram exiliumából megérkezék.~
141 IX | ilyenkor szólni?~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva.
142 IX | Úgysegéljen, itthon van! Uram s én Istenem!” Öt perc alatt
143 IX | eléje: „Nagyuram! Kasznár uram! Nem hallotta még? Megjött
144 IX | igen javára szolgált.~– Uram, most jövök önnek megköszönni,
145 IX | maradhatok nála. Mit gondol ön uram, ha nagybátyám rokonai azt
146 IX | dölyfös, mint magam.~– Aztán, uram, minket úgy neveltek, hogy
147 IX | mosolyogva fogadta a tréfát.~– Uram. Ön azt mondta, hogy mi
148 IX | Különben önnek mégis igaza van, uram. Nekem el kell hozzá mennem;
149 IX | akarok önnek terhére lenni, uram – szólt Aladár a jogtudorhoz. –
150 IX | menyasszony nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem.~–
151 IX | nem az én mesterségem.~– Uram! – szólt dr. Grisák felkelve
152 IX | szemhunyorítással súgott neki.~– Uram. Ön ma igen generózus és
153 IX | doktor urat az öreg?~– Oda, uram, és azt akarta, hogy oltsam
154 IX | ide figyelmezni, barátom uram. Engem Ankerschmidt úr őméltósága
155 IX | eljön.~– Nem fog eljönni, uram – szólt nagy malíciával
156 IX | vegye el rögtön. Fogadja el, uram.~Straff pedig hidegvérrel,
157 IX | kamatokat is elengedem, uram! Tehetek-e többet?~– Ejh,
158 IX | erről asszekurálom önt.~– De uram! – kiáltó egyszerre Grisák
159 IX | el, ahogy történt.~– Nos, uram – szólt belépve hozzá –,
160 IX | legjobb folyásában van?~– De uram? – kiált doktor Grisák,
161 IX | úr kétségbe volt esve.~– Uram! Ne legyen ön bolond. Ihol
162 IX | be van fejezve.~– No hát, uram – szólt doktor Grisák kedélyesen
163 IX | nem lehet menekülni.~– De uram – pattogott Straff –, mit
164 XIII| urasága küldé.~– Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi
165 XIV | után ellátogatott Kampós uram.~A hőkeblű férfiú élénk
166 XIV | oldalra meghajtva magát Kampós uram, s sietve húzott elő egy
167 XIV | szörnyedt fel Kampós uram. – Ah, tekintetes úr, akkor
168 XIV | is vannak árvizek.~Kampós uram rettenetesen sértve érezte
169 XIV | nem állhatta tovább Kampós uram. Mélyen megsértve hajtogató
170 XIV | tengerszínné válhasson.~Kampós uram vállat vonított.~– Egyébiránt –
171 XIV | minden kis tréfa.~Kampós uram türelmének ez volt a kegyelemdöfés.~–
172 XIV | mondá felcihelődve Kampós uram, s még egyszer bocsánatot
173 XIV | parton egyenlőn imádkozunk: uram Isten, vidd a bajt a másik
174 XIV | meg Ankerschmidt kezét.~– Uram, most jól hallom a harangszót.
175 XIV | gazdasága van otthon. Siessen, uram; ez nem tanakodni való idő.~–
176 XIV | Nézze csak, méltóságos uram, ez a patak most visszafelé
177 XIV | Veszedelem van a hátunk mögött, uram; megkerült bennünket az
178 XIV | kiemelgetett.~– Bocsánat, uram, rögtön szolgálatára állok,
179 XIV | már rendelkezésére állok, uram: ugyebár, nem lehetett többé
180 XIV | minket, hol mi azt. Tehát, uram, ha van önnek kedve rám
181 XIV | menekülni mindenkinek.~– Oda ám, uram – szólt fejét vakarva az
182 XIV | rekedtünk. Tehát előbb, uram, ha megengedné, az erdőnél
183 XIV | hajóskapitány.~– Jól van, uram – szólt az öreg –, én leszek
184 XIV | megcsóválta fejét.~– Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen
185 XIV | veszteg, már késő volt; Kampós uram örömében akkorát rikoltott,
186 XIV | baja! – lármázott Kampós uram, ki most észrevevé, milyen
187 XIV | esküdve bizonyító Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel,
188 XIV | Nincs semmi baj, méltóságos uram. Ámbár elég orozva jött
189 XIV | volt azt nézni.~Míg Kampós uram rövid kivonatban iparkodott
190 XV | erősen lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra
191 XV | volnánk! Mármost méltóságos uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz
192 XV | megrázta azt emberül.~– Uram, ön tudja azt, hogy én önnek
193 XV | az estebéd zaja, s Kampós uram kínálgatási kedve hamar
194 XV | Kit? – kérdé mohón Kampós uram: ki szörnyen kapott rajta,
195 XV | merte ezután állítani Kampós uram; de ráfogta, hogy harap.
196 XV | Aha! – kiálta Kampós uram nem látva a visszatérő kezében
197 XV | víz alatt van.~– Óh nem, uram! – igazítá őt helyre az
198 XV | mondta Garanvölgyi.~– Hogyan, uram? – szólt a hadastyán, poharát
199 XV | tenyerével, hogy Kampós uram orozva tele ne tölthesse. –
200 XV | másodszor tisztelt szomszéd uram le akarta vágni a fejemet,
201 XV | meg.~– Ha ön ezt tudja, uram, akkor azt is tudni fogja,
202 XV | hazajutva, legelébb is Kampós uram azzal az örvendetes hírrel
203 XV | szemérmesen susogva: „én uram”.~Tehette már azután Aladár,
204 XV | ábrándos jelenetet Kampós uram érkezése szakítá félbe,
205 XV | szólt elbámulva Kampós uram, hanem azután egyszerre
206 XV | okozott a kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit
207 XV | átellenesének. A csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak
208 XVI | kedves fiammal.~– Ohó, lovag uram! – szólt Garanvölgyi – ebből
209 XVI | énnálam fognak lakni.~– Ah uram; ön azt akarja, hogy én
210 XVI | odaadom Kampóst.~Kampós uram sietett e szóra protestálni,
|