185-arasz | arata-benne | bennf-const | conto-eccla | ecset-elnok | elnyi-erzek | erzel-felny | feloc-forrt | forst-hajto | hajts-hires | hirev-irata | iratb-kapva | karab-kialt | kibek-kosso | koszo-lebbe | lebeg-magas | magat-megmu | megne-mindn | mindv-nyila | nyilh-orsza | orule-prote | proza-sator | savan-szegg | szegl-tabor | tabul-teved | tevel-ugaro | ugarr-vende | venem-zongo | zordo-zuzma
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 V | alatt ért esztendő volt a 185*-i, a gabona szépen ígért,
2 Uto | az Égnek, hogy elmúltak!~1895.~Dr. Jókai Mór~
3 II | igenis, 1848. szeptember 27-én voltak együtt Bécsben
4 V | lehetetlen. A 12 sertés 30 forintjával számítva 360
5 V | 30 forintjával számítva 360 forint, a bélyeg 400 forintig
6 V | azoknak az ára legalább 40 forint. Ez tesz 480 forintot.
7 V | városba, s fizessen hatszor 45 krajcár pengőt bírságul.~
8 IX | Ötszáz. Így aztán csak 4500 marad a hozomány. De az
9 V | legalább 40 forint. Ez tesz 480 forintot. 400 forinton felül
10 IX | Ah, tehát így kap 20-at 5-ért? S micsoda pör az?~–
11 IX | oldalzsebéből. – Még csak 10 óra és 57 perc. Mondjad nekik, hogy
12 VI | elhelyezve, amik ez idő szerint 7 percentet jövedelmeznek,
13 VI | jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is hozhatnak. Ebből „
14 VII | Maxenpfutschéknál, csakhogy őnála 99-et a százból kiütöttek,
15 XVIII | késett a „három a tánc” végét abbahagyni s leszaladni a szállására,
16 VII | haladék, azért hirtelen abbahagyott minden védelmet, s most
17 VIII | el-elkezdte a sírást, meg-meg abbahagyta. Maxenpfutsch úr pedig azon
18 XIV | áll a vészkörnyezte ház ablakában és kiált segítség után,
19 XIV | hogy a vízár a földszint ablakain át hatolt be, amint a csónak
20 III | a grammaire-t; leült egy ablakba, s az elmés nyelvtani gyakorlatot
21 VIII | odáig; a fogolynak csak az ablakból volt szabad utánanézni és
22 VII | mint amilyen egy kínai ablakernyő, apró lécekkel összecsatolva,
23 XV | egérlyukkal minden szeglet. Az ablakokban négy-öt emeletet csináltak
24 IV | rongyos embereket láttam ablakom alatt köszöngetni, hogy
25 VIII | kavics fog a világított ablakra felhajíttatni.~A kavicskoppanás
26 IX | mártva, a megkezdett képen az ablakrostélyok közeit sötétre festé vele,
27 VII | nyílt mind a három haragos ábrázat; hogy megcirógatták a kis
28 IV | apostoli fehér szakállú ábrázatja volt.~– No, hanem hát tegyünk
29 IX | sovány tehén egyikének az ábrázatjával kapacitálgató, hogy érje
30 XVI | másik oda szavaz?~– Akkor „accessorium sequitur suum principale”,
31 VIII | venni.~– Ah, uram.~– Fait accompli, missz; én tudom. Zsebében
32 IX | Hanem még hátra van az Achilles-sark, hátra van az utoljára hagyott
33 VI | kerüljön felül incattusból actorrá; most pedig csak az a feladat,
34 VI | Aladár. Annak a Garanvölgyi Ádámnak az öccse, tudja? Nos, mi
35 VII | ki adta föl Garanvölgyi Ádámot, ki nem.~– De az a kérdés!
36 XVIII | vokálkvartettet megérkezése estéjén adandó szerenádra.~Legelsőbben
37 VI | lehetett Pajtaynénál a legelső adás-vevési viszony óta; mindig is nagyon
38 II | még bővebb magyarázatok adására kérje föl, hát akkor látta,
39 VII | folyamodással a zsebében? Kivel adassa be? Még ha az öreg Garanvölgyi
40 VII | dugni minden feljegyezhető adat nélkül; míg Bräuhäusel úr
41 V | holnap szép idő lesz”. Adatok barbár létünkhöz.)~Akik
42 VI | Ezt ellensúlyozni kell.~Adatokat kell rá szerezni, hogy Ádám
43 V | Grisák igaz és nem való adatokkal, amikkel kimentse az alibit,
44 IX | levélben már ott volt az „addio”, de rendkívül iromba betűkkel
45 IX | de azt mondta, hogy nem adhatja ide, a „belég”-ek felküldettek
46 VII | Ilyen felfedezésekért sokat adhatnak a „kommittens”-ek.~Levél
47 VII | leveleken, mely gyanúra adhatott volna legkisebb okot.~–
48 VII | kezében levő mártással: „Ne adjak előbb önnek?”~– Óh igen.
49 XIV | kastélyban, ha ingyen nekem adnák. Engedelmet kérek méltóságodtól,
50 V | legelső kanászkalaphoz?~„Nem adnám száz forintért, hogy semmim
51 III | csomót folytatásul hozzá adnektáltak.~A másik kisasszony, Eliz,
52 IX | steinban, ezt vissza kell adnom.~– Annyival inkább.~Aladár
53 IV | elé. – Ilyen feleleteket adogasson ön másnak, ne nekem. Én
54 II | miféle vonatkozás lehet ez adomában a jelen esetre.~– S valószínűnek
55 IX | által elmondott mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott
56 III | ereklyévé; sok ember el volt adósodva, igen sok megrigázva (dérangée);
57 XVIII | összegeit, egzekválni szökevény adósokat, utánajárni, ki mennyit
58 XV | éktelen mennyiségű nagy adósság!~Az öreg Garanvölgyi megsokallta
59 IX | gazdag, mert nagyon sok adóssága van. Higgy nekem, aki régi
60 XV | Van rajta húszezer forint adósságod, annak nyolc esztendő óta
61 V | számította magát. – Hát ön aduttokat hajigál el?~– Úgy? Nem vettem
62 VI | hogy gyermekvers-e, vagy aesopusi mese, vagy szerelmes allegória,
63 IX | lebegése, kinek alakja csupa aether és napsugár.~A legelső napsugár,
64 XVII | tartatik illető helyeken afelett, hogy kinek hibája vagy
65 VIII | regényt vett elő, s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni
66 IX | szükséges, hogy ez az egész „affér” a lehető legkellemetlenebbé
67 IX | csúnya rossz ember aztán afölötti dühében elkezdte a feleségét
68 XIV | pompás szarvasok ágbogas agancsai, az őzünők okos fejecskéi
69 IX | reifere Jugend”?~Aladár agara ezalatt ott feküdt Garanvölgyi
70 I | ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább nem hűtöm
71 IX | látszott rajta, mint igyekszik agárpofájával kifejezni a kacagást.~–
72 IX | elszomorodva Kampós úr, az agárra tekintve féltékeny szemmel,
73 IX | mulatságos történet az arról az agárról, „aki” a fogolynak menyasszonya
74 XIV | patkánysereg foglalta el minden ágát, mely úszva odamenekült;
75 XIV | előttük; a pompás szarvasok ágbogas agancsai, az őzünők okos
76 XIV | földről az a megnevezhetetlen aggasztó hangzűr, mikor ezernyi ezer
77 VII | tenyészverme, és a pinceászka agglomeratív telepei; de azokon kívül
78 XIV | hosszú bajuszát sodorgatta aggodalmában, mintha az volna mindennek
79 VI | egészen helyesnek találom aggodalmait; szerencsére törvényeink
80 V | fizetni.~Amint ily méltó aggodalmak közt léptetgetne végig a
81 I | szólíthatna.~Amint aztán aggodalmasan kitekintett a kert rácsajtaján,
82 VI | folyama körül.~Fölösleges aggodalom volt. Csupán csak szépségeket
83 I | ömlengés ellenében praktikus aggodalommal a juris doctor.~– A „jó
84 XIV | falváról? – tudakozódék aggodalomteljesen Ankerschmidt.~– Szomszédjában
85 IV | kérdé Ankerschmidt, nagy aggódással.~– Már, ha a fejemet veszik
86 VIII | Ah, dehogy. Ne tessék aggódni. Én már tudom, miért késnek.
87 IX | villámlással vegyest.~Erzsike aggódó arccal futott eléje.~– No
88 XIV | valakink van, akinek életéért aggódunk: kegyednek leánya, nekem
89 XIX | sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete
90 IX | felváltva ott ülnek a beteg ágya mellett, néha együtt is,
91 VII | sírás, mint a záporpatak az agyagföldön. – Megijedtél nagyon?~–
92 XIV | kiáltozás mellett, s a réteken agyaggal terhelt szekerek hordják
93 IX | negyvenkilencben éjfélkor az ágyamból kiugratott, majd elfogott
94 VII | egyszerre villámlott keresztül agyán a felvilágosító eszme. –
95 I | kezein jaquemárkesztyűk, agyarán a legfinomabb virginia bocsát
96 IX | még azóta felvetetlen.~Az ágyhoz vezette Ankerschmidt lovagot
97 IX | éjjel meghalt a feleségem. Agyiő negyvenezer forint. Mármost
98 VIII | dupla aranyat ád. Azzal agyiőt mondtak, a posta trombitájába
99 IX | Natalie garderobe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába átszállítani.
100 IX | de a lovaimat bizonyosan agyonhajtotta most az a gazember kocsis.
101 IX | Ankerschmidt egészen így járt. Agyonijesztgetett kocsisa a Megitató csárdánál
102 XV | ugyan jól tetted; a leánya agyonsírja magát apja után; azt meg
103 IV | Azt várta, legalábbis egy ágyú fog előkerülni.~– No hát –
104 III | átvezetett; míg végre az ellenfél ágyúkat hozatott, s egy fáradt tizenkét
105 VIII | igazság diadalmaskodni fog.~– Ahán! – mondá Maxenpfutsch úr,
106 VI | akarja nőül venni, akit ő is áhít.~De nem lehetett Ankerschmidttől
107 VII | hölgyektől vehessen búcsút áhítat- és lemondásteljes hajlongással;
108 II | papírokra, miket Kampós áhítva várt már vissza, hogy újra
109 XIV | elérték a jegenyés erdőt, ahonnan Ankerschmidt visszafordult;
110 IX | történt? – kérdé az apa remegő ajakkal.~Erzsike eléje mutatta a
111 IV | tekintetes úrtól, igen becses ajándék; éppen azért adom fel magamat,
112 II | felruházta, még órát is ajándékozott neki, hogy tudhassa, mennyi
113 II | igazíttatni!~– Hiszen azt is én ajándékoztam neki.~– Még az is hozzá?
114 IX | csinos kerek összegecskét ajánl kiegyenlítésül.~– Hallja
115 I | mi véleményben van? – Mit ajánlana egyezkedési alapul?~– Jó,
116 IX | hogy ha ma tízezer forintot ajánlanak, hogy tőlem megszabadulhassanak,
117 VI | magáról, leghelyesebbnek ajánlanám a rögtöni férjhezmenetelt,
118 IX | intézkedés, hogy ha valaki ajánlási vevény mellett akar levelet
119 IX | rá nézve nagyon kedvező ajánlat után rögtön a legelső gyorsvonattal
120 IX | így szólt: – Doktor úr! Ez ajánlatára számítottam. Tudom én azt
121 IX | ennélfogva mosolygott az ajánlatra, s mikor elváltak egymástól,
122 VI | Pajtayné, húzódozva a bölcs ajánlattól. – Bizonyos tekinteteket
123 IX | én bécsi barátném nagyon ajánlja nekünk ezt a szegény nőt
124 VIII | kerten túli lakig vezetőjéül ajánlkozik.~Hogy azonban ismét ugyanazon
125 IX | megtudtam, hogy Maxenpfutsch úr ajánlkozott ez ügy előleges költségeit
126 V | tekintetes úr egész készséggel ajánlotta. Azt mondta, hogy ami a
127 VII | extrapostának adatik; sietség ajánltatik.~A sietség ellen nem is
128 VI | legjobb helyre legjobban ajánlva eljusson, s kezeskedem a
129 III | lehunyása, az összeharapott ajk tanúsítá, mily benső küzdelmébe
130 XIII | némán, halottan, s zárt ajka szól: „feledj hát!”, akkor
131 XVIII | tehát szóljanak a lezárt ajkak.~Straff úrnak igen jó mulatság
132 II | karosszékbe, s reszkető ajkakkal fogja rebegni: „Ez ő!” De
133 XV | És ha e némán is beszédes ajkakra tekinte Aladár, és arra
134 III | egy mondott szót ejtene ki ajkán.~Missz Natalie baziliszk
135 IX | itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt, s mindenkit, aki
136 VIII | kerülj le az angolkert ajtajáig az alsó úton, ott várj csendesen.
137 IX | kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának tart.~Eliz pedig, amint
138 IX | lapidár betűkkel van felírva ajtajára: itthon található reggeli
139 VIII | kastélynak van egy hátulsó ajtócskája, mely az angolkertre nyílik.
140 VII | önfeltaláló humorral fordult az ajtófélnél álló kis apródkához:~– Gyuszi!
141 XVII | Reggel aztán ott találták az ajtókilincsre felakasztva nyakkendőjénél
142 IX | Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon keresztül. A börtönőr bizonyítá,
143 IX | ágy, egy asztal. Csak az ajtókra nem lehet panasz, az van
144 IX | hogy már választottam is ajtóm elé őrt, akinek atyám hinni
145 VIII | urasági lakosztályból. Az ajtónak, betörések elleni biztosítás
146 IX | lépcsőkön.~A cselédek, kik az ajtónyíláson át lesték a dolog kimenetelét,
147 IX | nincs-e rá valami szükség.~Az ajtónyitásra a felindult leányka keserve
148 IX | visznek ki, nem is kerülnek az ajtóra érte?~– Úgy hiszem, okuk
149 XIV | megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték alá, ha félnek a házomlástól.
150 VIII | hallása után csak úgy esett be ajtóstul a szobába.~A benn ülő missz
151 III | görcsöket kapott. Talán el is ájul, ha Hermine nem vigasztalja.
152 VIII | képzelheti mindenki, hogy az ájulás előkészületeit sokáig tartogatni
153 XVIII | nem ide való.~Corinna az ájuláshoz volt közel.~A negyedik levél
154 VIII | született testvérének, az ájulásnak, kit a pogány mitológia
155 III | kísérte azt a jövevény obligát ájuldozással.~Később a hölgyek saját
156 VIII | meglátja, azonnal el fog ájulni.~Már diszponálva volt hozzá.~
157 VIII | megcsípve –, én nem tudom, nem ájulok-e el, ha „ön barátját” meglátom.~–
158 III | útközben sok veréb volt az akáckerítéseken, azokat kellett neki hajigálni;
159 XIV | hányták virággyapjaikat, az ákácok illatától át volt fűlve
160 V | csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt bevégző garádhoz,
161 III | ember volt, akit aprólékos akadályok elriasztottak volna. Határozott
162 IX | esetre, ha e válóperben akadályokat nem tesz, igen csinos kerek
163 XIV | menekülő népe nem tudott az akadályon keresztüljönni.~Egypár összetört
164 VII | ellenállhatlan előrehaladásában akadályozná; s ha ezúttal önök és vonatkozólag
165 VI | életrevaló tisztelői nem is akadályozták.~Csak dr. Grisák iparkodott
166 VII | Gondoltam, itt senkinek sem akadékoskodnak.~Bräuhäusel úr átkozottul
167 IX | Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában.~Szobája hosszában négy
168 IX | K*stein a státusbörtönök akadémiája.~Arad, Komárom, Józsefváros,
169 V | férfiú, úgy látszik, járt az akadémiákon. Hanem hát áll az alku;
170 IX | éppen nem teheti föl, hogy akadhatnak maliciózus levélírók, kik
171 V | mindig csak a hűlt helyére akadnak. Hanem hát én magam azt
172 VIII | szerepet, kezdé mesterséges akadozással.~– Igen, missz; azonban,
173 IV | rontani ugye, de emberedre akadtál, isten nélkül való, azt
174 IX | az ember, aki leányomat akaratom ellenére elvette, mert attól
175 VI | ezúttal megbüntette gonosz akaratú szándokaért, mert amint
176 IX | Lőttél már vele?~– Óh, akárhány galambot: még vércsét is.~–
177 VII | megkegyelmeztetéseért.~– Mit akarhatott ezzel? Mit mondott?~– Fel
178 VIII | missz. Mármost az a kérdés, akarja-e kegyed e szegény, földresújtott
179 XV | Ankerschmidtének mondta.~– Akárkié, vigyünk haza belőle mutatványt,
180 V | tolvajokra nézve is, mert akárkinek el akarnák adni, mind azt
181 II | magyar arca van, hogy bizony akárkit is elszédítene első tekintetre.~
182 VII | kérdések, amikre, ha kell, akármely törvényszék előtt megfelelek;
183 IX | hanem egymásra duzzognunk akármennyit.~– Azt is csak hatósági
184 V | maga is haragra gerjedt. Akármijét lopták volna el, csak a
185 VI | bizonyos lehet ön afelől, hogy akármikor kérni fog valamit, kérelme
186 III | magyarázá a jövevény.~– Akármilyen fáradt! Mikor a földön gurul
187 IX | születésére?~– Bánom is én, akárminek született! Csak tisztességes
188 III | azontúl nem szólt bele, akármit beszélt előtte Marczián;
189 IX | plajbásszal van írva; mintha azt akarná mutatni, hogy a telegráfos
190 VII | missz küldött, hogy nem akarnak-e ebédelni?~– Óh igen. Csókoljuk
191 XVII | fejcsóválva Péter, – még ez is te akarnál lenni? Hát ha te voltál,
192 VII | nyomja a markát! Pedig ha akarnám, még a szalonnaevő késemmel
193 XV | hazafihoz illik, tettekben akaró nyilvánítani; ugyanis azon
194 VI | szólt ez fülig elpirulni akarva.~– De én úgy vagyok értesülve.~–
195 II | vigasztalást is szegre lehetne akasztani, hogy vannak még Ázsiában
196 IV | még egyszer valaha vállára akaszthassa a puskáját, s úgy mehessen
197 IX | csinálnak.~– Az is pert akaszthat a nyakamba?~– Kártalanítási
198 IX | volt az a felkötni való akasztófa címere a kocsisok közül,
199 IV | csókolgatá, s azután vállára akasztotta; s csípőjére tett kézzel
200 V | nyugodtságáról hírhedett faj, akiben meg lehet bízni.~Már most
201 IX | csóvált: ez az írás nem azé, akiének ő gondolta; – pedig nőírás;
202 IX | meghalt anyjának kegyence: és akiért most a könnyelmű, szeleburdi,
203 IX | játszanak a bűnhődéssel, akiken meg sem látszik a szenvedés,
204 III | Mindenki ragaszkodik azokhoz, akikkel egyetért.~– Óh, de én nem
205 IX | megvendégelek minden embert, még akikre haragszom is! Nem, azon
206 IX | olyan ember áll előtte, akin nem fog a golyóbis. Ez megsebesíthetetlen!
207 IX | jegyezze meg önmagának, hogy akiről én azt mondom, hogy „barátom”,
208 III | mintegy félmilliót kapott.~Az akkori pénzviszonyok meggondolása,
209 XIX | miért fölébredni a medvének. Aközben jött egy förmeteges, havas,
210 XV | paripáit mutogatta meg az akolban, s onnan atyja karjába fűződve,
211 VI | volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog ebben a folyamodásban
212 II | állapotban mégis egy kissé alább hangolhatná az igényeit.~–
213 XIII | esik magasabban, melyik alacsonyabban egész falu hosszant.~– Úgy?~–
214 XIII | Garanvölgyié, másodikon Aladáré.~Mikor a sírbolttervet elkészíté
215 XV | szólt Erzsike, karját Aladáréba fonva; s átvitte őt magával
216 IX | vétette el a keresztnevét, Aladárét szalasztva ki a tollból.
217 IX | levelet; jó lesz majd reggel alágyújtani vele.~– S mármost beszéljen,
218 IX | után?” – Aztán az anonim aláírás; kívül meg a küldő neve.
219 VI | akinek folyamodnia kell, aláírassam: azután majd én felviszem
220 VI | aztán megyünk együtt az aláírást megszerezni.~Doktor Grisák
221 VII | levélkéket finom papírra írva; az aláírott névből látható, hogy az
222 VII | az asztalt kívül, belül, alája bújt, ott sem látott semmit.~–
223 VIII | megölelve növendékét, a nyitott álajtón kilépett az udvarra. Hermine
224 IV | markával minden elképzelhető alakba összegyúrta, végtére pedig
225 II | megvetően a kis számtartó köpcös alakján, méltóságteljes léptekkel
226 VII | ölebecskék, amiknek mind alakjuk, mind bátorságuk oroszláni,
227 Uto | új földesúr”-ban.~Azok az alakok valóban mind itt éltek,
228 VIII | hanem engednék a fejéből alakokat, arcokat, torzképeket előállítani.
229 V | feltekergetve. Az egész alakon látszott, hogy ez valami
230 III | szivarral esküvék, hogy ő nem alakoskodik, ő igazat mondott. Ő lojális
231 XIV | ember, egy szemközt jövő alakra mutatva, kiben Ankerschmidt
232 XV | ott el fog szaporodni, s aláminázza az egész kastélyt.~– Itt
233 II | együtt! – s azzal a rongy alamizsnát jobb és bal keze közé ragadván,
234 II | benneteket uraddal és rongy alamizsnátokkal együtt! – s azzal a rongy
235 IX | mint a másodikról, s erre alapítja egész számítását. Nagysád
236 XVI | bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik magukat megrendíteni.~
237 XIII | aluvónak.~Amely nap a sírbolt alapját elkezdék ásni, meglátogatta
238 VI | birtokviszonyai a legjobb alapon nyugszanak. A vételár szolid
239 IX | neve?~– Óh, ennek nagyon alapos okai vannak.~– Üldözött
240 XVIII | levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák is szépen küldé
241 IX | idő óta nem hallá nemes alapú hazafi-dicsekedéseit.~Milyen
242 I | mely a „régi” jogcímeken alapuló igényeket megszünteti, s
243 XV | engedhetik meg igen-igen alárendelt szolgáiknak, hogy nekik
244 VII | elosztva az illő utasításokat alárendeltjei között, engedett kit-kit
245 XIV | hajókat vontatnak máskor alattságra fogott lovak; míg vízmentében
246 Uto | kereskedelmünk, se hitelünk: csak az alattunk levő föld, az a mienk; az
247 VIII | imposszibilissé tegye, még meg is alázta szemei előtt. Így volt-e
248 VII | sem találtatott semmi. Az albiztos úr kénytelen volt kalamárisa
249 VII | asztalra.~Hogy emberi tévedését álcázza, hirtelen rárivallt Kampósra:~–
250 Uto | ráereszté, hogy az Isten áldását is letörülje róla. És véges-végül
251 XVIII | ajtajába; az is megsokallta az áldást, mely onnan felülről jön,
252 IX | jobbra-balra.~– De ugyan az Isten áldja meg, kapok választ?~Doktor
253 IX | kitalálja, hogy mit tégy. Isten áldjon meg; csókollak százszor,
254 Uto | volt egy korszak, amikor áldottuk a sorsot azért, hogy semmink
255 II | hazám? Nekem, ki tízszer áldozám érted életemet; ki véremmel
256 IX | eszélyesség parancsolja az áldozatokat, márpedig eszélyesség azt
257 VIII | bizonyító, hogy erre az áldozatra is kész. Vendelin úr aztán
258 IX | Figyeljen kérem rám, s ne aléldozzon; – mert ez nagyon komoly
259 IX | volt még, hogy a székéről aléltan lehanyatlót karjaiba foghassa
260 III | Magyarországot; tanulta ismerni annak alföldi városait, s akkor igen jól
261 Uto | rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy magyar nemesi
262 V | adatokkal, amikkel kimentse az alibit, ha egy órával későbben
263 VIII | hiszem, hogy tévedésből alighanem a nagynénémet írta be a
264 III | vendégét a pipázószobába.~Itt alighogy magukra maradtak, Ankerschmidt
265 IX | a szobából, de a lépcsők alján megállt, megtudni dr. Grisáktól,
266 I | tovább sétálni sem a kertek aljánál; ez volt a leghosszabb út,
267 I | in judice” most kedvező alkalmaiban, s ez aztán egy kis „emócióra”
268 VII | kandallók üregei nagyon alkalmasak titkos rejtekhelyek képzésére.
269 XVIII | levelek útbaindítása után alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a
270 VII | legszárazabb és legunalmasabb alkalmatlankodás volt ez amahhoz képest!~
271 VIII | bátor, missz, ilyen korán alkalmatlankodni. Oh, én tudom, hogy mi a
272 V | annyira különbözők, mégis alkalmatlanok magukra a tolvajokra nézve
273 XVIII | Pestről, hogy magát minden alkalmatlanságtól megszabadítsa.~Bécsben egy
274 XIII | nagyságos uramhoz ilyen szomorú alkalmatossággal, hanem azért, hogy megtudtuk,
275 VI | legérdemesebbnek apró udvariasságok alkalmazására, amiben őt életrevaló tisztelői
276 IX | ha van repülősó a háznál, alkalmazza erősítésre.~– Ah, ön nem
277 VI | ahelyett, hogy kapna az alkalmon, amidőn egy szép szalmaözvegyet,
278 IX | belől. Egyébiránt nem sok alkalmunk lenne egymás iránti duzzogásunkat
279 V | rajta legjobban, s a legelső alkalommál, hogy a városba bement,
280 VI | engedte a társaság egyéb alkatrészeit ott, ahol neki tetszett,
281 IX | ruhatárából a legapróbb alkatrészekig, amiknek múlhatlan egybefüggése
282 VI | akkor egy elmaradt ifjúság alkonyán nyújthatják egymásnak kezeiket.
283 III | Dacára a híves tavaszelői alkonyatnak, a bujdosó megállta a lest
284 XIV | víz.~Valóban furcsa kis „alkotmány” volt az: egyetlen faderékból
285 XIV | Lélekvesztőnek is nevezik az ilyen alkotmányt.~Ankerschmidt csóválta a
286 V | akadémiákon. Hanem hát áll az alku; az ember csak tíz forintot
287 IX | adott szavából le engedett alkudni, mert délelőtt nem kapott
288 IX | kötelezem magamat kegyednek az alkudott összegből tíz procent remunerációt
289 V | felugrott a padról, odaugrott az alkudozó félhez, megkapta a mándli
290 IX | üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell tennie, mintha
291 XVI | kézszorítással erősíté meg az alkut.~– E kastélyra önnek lesz
292 III | fátyolozva, s annak a gödrös álla, csakhogy őnála a természettől
293 I | paletotban, simára borotvált állal, haja tarkótul homlokig
294 Uto | Bach-korszakban annyira ment az állambölcsek figyelme, hogy még a magyarok
295 IX | hímzőollóját a pecsétfelmetszési államcsínyhez.~Furcsa levél! Egészen kék
296 VII | zavarólag hathatna, s az államföltételek legfelsőbbikét, a minden
297 VIII | staatsvisitek (jó lesz „államlátogatás”?) órája.~– Ön itthon van
298 XV | megszökött, anélkül hogy az államnak haszonbért fizetett volna.
299 VII | legfelsőbbikét, a minden állampolgárnak együttes hatását a közrend
300 III | rendbeigazítva, szakállát állán kissé kétfelé szoktatva,
301 II | a szobában rendelkezésre állanak, órát, fésűt, evőeszközt,
302 VI | kiszabadulásának, nagysád érdeke nem álland útjában, míg így kénytelenek
303 V | azokkal szóba sem lehetett állapi.~És ezen az általános izzadás
304 IX | ilyen szüntelen távolba hívó állapot tetszeni majd egy fiatal
305 VII | kasznárja tétetett vizsgálati állapotba.~– Jól van; örülök, hogy
306 VIII | pedig megszokja kegyed az állapotot.~Missz Natalie azonban mindamellett
307 IX | mondhatok, hogy hivatalos állása van.~– Micsoda hivatala
308 IX | velem Bräuhäusel úr egész állását bizalmasan.~– És megnyugtatólag
309 VII | az őrhöz ér, tegye magát állásba, sipkájához a kezét, s mondja
310 IX | haragosan Ankerschmidt. – Az én állásomban szokás „megbocsátani”, de
311 IX | asszonynak, ki nőmmé lesz, fényes állást biztosíthassak.~(Ah! Ez
312 Uto | csapattal dandárokat vert ki állásukból, s tömlöcében is oly csuda
313 V | takaríthatta, táplálhatta összes állatait, mintha valami amerikai
314 XIV | zsebkendőjét, s ráveté a fekvő állatkára, hogy ne dideregjen olyan
315 XIV | vele az ijedős természetű állatkát.~Nemsokára ismét szimatolva
316 XV | gyermeteg örömmel kapva a tréfás állatocskán –, milyen szép fekete szemei
317 XV | magát rögtön elhelyezett állatocskát, s tenyerébe fekteté. –
318 V | állt szolgálatukra, meg egy állatorvos, mindhárom fel volt fegyverezve
319 VI | hogy ez a hajuk közé kevert állatszőr valami szép. Hanem hát Corinna
320 VI | aesopusi mese, vagy szerelmes allegória, vagy pedig hazafias költemény.~
321 XVIII | ungrisch. Hat vergessen Allen, vergessen Mutterzungen,
322 IX | missz, és mondani fogja: „Allez! zongorasáncmunkát végezni!”~
323 XIV | azt akarom mondani, hogy állhat egy folyó vize hat lábbal
324 VII | tisztességes ócska bútort, nem állhatá tovább, hogy meg ne kérdje:~–
325 VI | Az kikíséri őket. A lovag állhatatosan ülve marad, mint az ezeregyéjszakai
326 XVI | felelni, amit Garanvölgyi nem állhatott tovább, hanem vállára téve
327 XVIII | részéből e valódi ,belle alliance’-ot.”~Ez volt az utolsó
328 VII | felnyitatlan, engem törvényszék elé állít, ott felnyitják a zárt,
329 VII | útitárs, kik szintén erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől
330 IX | előtt gyűlöletes színbe állítanák, s még jobban indokolnák
331 XV | tárcámban hordozok.~Azzal, hogy állításáról mindenkit meggyőzzön, elővonta
332 XVIII | Szellemfim!~Orvosaim azt állítják, hogy mellemben a baj, melyet
333 VII | eszik, akkor hadi lábra állított napi zsoldot kellene húzni.~
334 III | Magam egy ulánusezredet állítottam, s vezettem a csatába. Három
335 XVII | szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos.~
336 IX | Te legjobban tudod azt. Állj közénk és atyánk közé; a
337 XIV | No Kampós; ez a ház nem állja sokáig, ha ledűl, kirabolhatják.
338 XIV | nem. A mi töltéseink úgy állják körös-körül, mint egy vár.
339 XIV | Azoknak megparancsolta, hogy álljanak az ajtóragaszték alá, ha
340 V | hogy a rozshoz fognánk, álljunk neki a magunk kaszásaival
341 IX | egy jellemnek. Ha énrajtam állna, ön sohasem szabadulna ki
342 XIV | nyomta a lapátot, s a parton állók üdvriadala mellett vágott
343 IX | egy jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak sok!~– Úgy
344 XIV | óltetőből készült híd szolgált állomási kikötőül, azon lehetett,
345 VII | ócska kastély kijárásaihoz állomásoztaték, más része magával a hivatalos
346 VIII | budai reáliskolai tanári állomásra. Ha ott megtudatik, hogy
347 XIV | valamelyik Tisza melléki állomásról jöjjön vissza dereglyével,
348 IX | Csitt! Ki kérdte? Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja
349 IX | ahova járni szokott; lesbe álltam a szállása előtt. Hol volt
350 IX | borzadályával, minő szörnyű álmai voltak! Ismét őt látta,
351 IX | látta, őt szerette!~Szereti álmaiban azt, kit ébren gyűlöl, utánamegy
352 IX | nagy vétek egy arcot, amit álmaink előnkbe hoztak, papírra
353 XV | magyarban. Tudom, hogy keveset álmatlanított az a gondolat, hogy hátha
354 XV | tartanak, hogy ha kedvesükről álmodnak és fölébredtek, megfordítják
355 IV | évben sokszor jött, mintha álmodnám, hogy be kell mennem a székvárosba,
356 IX | álmomban, rázz fel, ne engedj álmodnom. Óh, az rettenetes, hogy
357 XIII | meghalni.~Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: „te már nem
358 XIV | is látnak valamit, s az álmodók megérzik, ha közelít az
359 IV | az valamit, ha midőn róla álmodom, s megfogom a kezét, és
360 IX | vagy? Nem csalnak szemeim? Álmodom-e, vagy ébren vagyok? Tündérek
361 XVIII | gondoltam önre, sokszor álmodtam, ezúttal tán nem lesz álom.~
362 XIV | nagy gond, mely lelküket álmodva is eltölti, s éppen úgy
363 IX | magamhoz térek; ha beszélek álmomban, rázz fel, ne engedj álmodnom.
364 IX | aludta ezalatt.~Azt a tiszta álmot, amit nem zavar még más,
365 VIII | Dehogy, azok most téli álmukat alusszák.~– Direktor úr –
366 VI | rokon érzelmekre találnom. Álnév van aláírva; és én azon
367 VI | kötelezettségeinek teljesítése végett alólírt helyen megjelenni, mit ha
368 XIII | mindig fogja dúdolni az örök álomdalt az aluvónak.~Amely nap a
369 XIV | boldogság és poézis, az egy álomidő alatt ne legyen más, mint
370 IX | a mással.~Azt tartják az álomjósok, hogy amely leány halva
371 IX | visszahívta szemeiről a szűz álomképet.~Kora hajnal volt; még nagy
372 XIII | Szemébe mondja az álmodó az álomképnek: „te már nem élsz, meghaltál,
373 XIV | világításnál, mint nyomasztó álomlátás, közeledett egyre az Ankerschmidt-kastély
374 IX | hogy fél a bekövetkező álomlátásoktól!~– Ébressz fel sokszor! –
375 XIV | sorsa felől.~De talán az álomra hunyt szemek is látnak valamit,
376 XVIII | masszakrírozó volt. Németül felelt.~„Also gnädiger Frau! nicht mehr
377 XIV | restellnék most megint alsóbb fokozatú fegyencházi fogságba
378 II | a Sándornak egy flanell alsóinget…”~„Detto: Sándor repetáló
379 V | hagyta. Most ezzel négy alsóm van.~– Ejnye terringettét!
380 V | földből. Ön eldobja a veres alsót, pedig abból a színből még
381 I | bort inni. Legalább jobban alszom.~És azontúl nem nyúlt hozzá
382 II | mint azt az ötven pengőt általadni.~– Hiszen kérem alássan,
383 III | s az nem fogadta el az általunk küldött levelet, olvasatlanul
384 VII | hogy nincs benn méreg, sem altató.~Azután nagy rezignációval
385 VII | velem ivott, a többiek az altatóból. Csendes jojcakát kívánok.~
386 V | kísérő öregbéres (pardon! – altknecht) Konrád, kit Csaszlauból
387 XIV | azon tanácsadása lesz, hogy aludja át ezt az időt.~Azt az időt,
388 IX | testvérét –, ne engedj mélyen aludnom; amint látod, hogy nyugtalan
389 VIII | el is felejtettük, hogy aludtunk, olyan régen volt. Minek
390 XIV | tiszta, átlátszó vízen, alulról feltündöklő zöld vetés,
391 VIII | azok most téli álmukat alusszák.~– Direktor úr – suttogá
392 XIII | dúdolni az örök álomdalt az aluvónak.~Amely nap a sírbolt alapját
393 XIV | rikoltott, hogy arra minden alvónak fel kelte riadni.~– Hahó,
394 VII | alkalmatlankodás volt ez amahhoz képest!~És amíg a fogoly
395 XIV | Természetesen, mert akkor amarra szabad folyást kap; valamint
396 III | gyermeket meg nem ütök; de amattól megtudom, mert az férfi,
397 XIV | szabad folyást kap; valamint amazoknak is az a menekülésük, ha
398 VII | hogy kapták rajta ezen és amazon Kampós uramat; mi lesz már
399 IX | elébb érezted ezt, mint amazt.~Hermine megkapottan tekinte
400 VII | rálesett azon szoba ablakán át, amelybe az ajtók nyitása után hallotta
401 Uto | a regény íródott; a kor, amelyet lefest, akkor még friss
402 XIX | volt körülötte olyan arc, amelyikre azt mondhatta: ezt szeretem
403 I | egyúttal határidőt tűz ki, amelynek lefolytáig minden ember,
404 V | a yorkshire-i kocát is, amelytől azok a malacok származtak,
405 XIII | nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott fölötte, akkor
406 IX | kell adni a büntetésből, amennyi megjavítja. Aki könnyűnek
407 III | fektetni. Magyarország akkor új Amerika volt, ahol Ritter von Ehrenfels
408 XV | egyszerre kapsz egy darab Amerikát! Kasznárom ott járt három
409 IX | mégis bosszút állt rajta, amért neki adott szavából le engedett
410 VIII | beteghez hívták gyóntatni, s amiatt késik. Mert tudja kegyed,
411 VII | bizonyos ébenfa ládikót, amibe ön szokott leveleket rejtegetni.~–
412 XV | látta azt a két szemet, amikbe nézni élet és álom együtt.~
413 V | nincsenek féltett üzletpapírjai, amikért a Tuileriák újévi köszöntőit
414 XV | ön sem: ez homogén eset; amikorra én az enyimhez juthatok,
415 XV | el útközben hőstetteket, amikről valaha regényt lehet írni:
416 II | Nem olyan fényes, mint amilyenből legközelebb kiugrasztották,
417 IX | tisztességes ember, nem olyan, amilyennek én hiszem? Kissé túlbuzgó
418 VIII | papirosba tekergetett tantuszt, amilyennel az urak játszanak. Bizonyosan
419 IX | oly zivatart küldött rá, amilyent még a legelvetemültebb kalendáriumcsináló
420 IX | azt, hogy „íme barátom, amim nekem van, az a tied is;
421 Uto | nyomott fel a tarkójára, aminő a rettegett nevű cidevant
422 XIV | ezt már, oly messziről, aminőre jó szemei elláttak, hogy
423 III | érdekes arcot csinálni, aminőt csinálhat valaki, mikor
424 I | következőleg az ezt el is adhatta; aminthogy meg is tette, s már azon
425 II | egyszer meggyőződtem, az nem ámítás.~– Ugyan hagyj a el! Nem
426 VI | az ál-Petőfi és a többi, amivé átváltozott egész Bogumilig,
427 Uto | Most a tollat kettő szedi,~Amsli zsidó s a Bonyhády.”~Ebből
428 XVIII | szerzi a kenyeret, másikunk amúgy; szégyen csak az éhenhalás.~
429 VII | veszkődtében humorizál, ahogy azt anekdotás könyvekben sokszor olvashatni.~–
430 I | doctor úr most már ezzel angazsírozva volt arra a kísérletre,
431 VII | ünnepélyes alkalomra à l’anglaise fürtei voltak, hogy arca
432 Uto | ismertetéseket írta róla; az angolból ment át a svéd, dán, hollandi
433 III | s mindjárt futott le az angolkertbe, a visszatérendő Gyuszit
434 III | a kastély lépcsőjén; az angolkertben utolérte Gyuszit, a kis
435 III | kisasszony, s susogva mondá: – Az angolkerten keresztül menj.~Richárd
436 VIII | hátulsó ajtócskája, mely az angolkertre nyílik. Ez ajtóhoz egy csigalépcső
437 Uto | Lefordítatták legelébb angolra. Minden angol lap a legkedvezőbb
438 XV | nem ismert.~Egy gyermek, angyali részvétből, nem érdekből,
439 XIV | álomlátás, közeledett egyre az Ankerschmidt-kastély romalakja, minden evezőcsapásnál
440 XIV | Kampós, mit csinálnak most Ankerschmidték? Azok nem fogadták meg az
441 XV | kellett találkoznia Aladárnak Ankerschmidtékkel.~Aladár, minthogy szökve
442 IX | fiatalember, ki mint zongoramester Ankerschmidtéknál tartózkodott.~– S az önnek
443 XV | hallva, hogy az urak mind Ankerschmidtéknél vannak, nagy robajjal jött,
444 IX | legkellemetlenebbé váljék Ankerschmidtékre nézve; mert bizonyos vagyok
445 XV | hogy Garanvölgyié, Aladár Ankerschmidtének mondta.~– Akárkié, vigyünk
446 II | kastélyig, ahol Ritter von Ankerschmidtnél úgy jelenteté be magát,
447 XVIII | azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán keresztülesik, hozzászoknak
448 IX | patvarért volt ennek az embernek annyiféle neve?~– Óh, ennek nagyon
449 IV | észre a szofizmát, mely az antecedens és consequens összeállításából
450 V | a vállalkozó napszám és anyag drágasága mellett, el nem
451 V | így egy harmadrészt még az anyagszereken is megtakaríthatni.~Ezen
452 XIV | utódai az apai név mellett az anyait is.~Két nap foglalkoztak
453 XVIII | kontesztáltatik, hogy az anyanyelv elfeledése miatt óhajtandó
454 IX | méltó emberek voltak. Az anyja régen meghalt, hanem az
455 III | Eliz, inkább hasonlított anyjához, akit mi nem ismertünk.
456 IX | minden nevelőjének, meghalt anyjának kegyence: és akiért most
457 IX | a gyűrűt kérte, amit az anyjától kapott, s hogy ezt nem adta
458 XIV | vontatják a kivetett háló apacsúrját, mely magasan áll ki fanyelével
459 XV | azt mondtam, hogy a víz apad. No ez…~De többet nem mondott
460 IX | gyermekét –, mit irtózol te apád haragjától? Az apa haragja
461 XV | szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni.~Az ár még
462 IX | engem el találnál hagyni, s apádhoz visszaszöknél, én ezen törvény
463 XVI | melyről már akkor lefutott az apadó ár, vékony iszapréteget
464 VIII | ki ne kelljen fizetnie az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni
465 VI | fortioris”-ra kezdenének apellálni.~Dr. Grisák egy csínyt tett
466 IX | én csak az ön jogérzetére apellálok; önök, magyarok nagyon híresek
467 IV | volt nekem, ami egy fiú az apjának: jószívű, derék, bátor és
468 IX | Ah, hiszen olyan jól ápoltak itten.~– Bizony, uram –
469 IV | szarkazmusokhoz olyan szelíd, nyugodt, apostoli fehér szakállú ábrázatja
470 II | kitudott”. Eszerint a Bem apóvali titkos levelezés sem lenne
471 VI | lehet szerelmes szerepekben applikálni.~E nézet amennyire ellene
472 I | birkafejő széket magas orrú aprehenzióval utasítva el magátul –, talán
473 III | esztendővel a háziúr maga is aprította a feltámadt lengyeleket
474 IX | Maxenpfutschnak, ezerötszázat apró-cseprő hitelezőknek, harmincezer
475 XIV | árkok fenekét megtölték; az apróbbak már mélyen elmerülve, míg
476 III | itt van. Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide.~Ankerschmidt
477 VII | quiproquóért, ami a kis apróddal történt – kezdé a bevezetést
478 III | véletlenül méltóságod egyik hű apródjával, a kis Gyuszival. Feltűnt
479 VII | fordult az ajtófélnél álló kis apródkához:~– Gyuszi! Lökd ki ezt az
480 IX | lett volna tőle, ha azt apródonkint nem tudatta volna Hermine-nel;
481 VII | szenvedésekért megajándékozva a hű apródot egy újdonatúj, a pénzverdéből
482 III | is az az ember volt, akit aprólékos akadályok elriasztottak
483 V | Bräuhäusel úr ismét osztott.~– Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt
484 VI | szövetségben”, mindenféle apropos-kkal au courant tartva magát
485 IX | puskádat és gyere vissza.~A kis apróság néhány perc múlva vigyorgó
486 I | Hanem hát ki törődnék ilyen apróságokkal, mikor olyan nagy dolgok
487 IX | státusbörtönök akadémiája.~Arad, Komárom, Józsefváros, a
488 XIV | van egymás fölött; ha így árad a víz, holnap mind a kettőnk
489 XIV | hiszem, hogy eleget láttam. Árad-e még a Tisza?~– Ma csak öt
490 XIV | is felveszi, s két lábnyi áradással a szobákban van. Azért jó
491 XIV | szerint még mindig növekedő áradástól tarthatunk. Ha még két lábnyira
492 XIV | kellett annak néhány nap alatt áradni.~A nagy száguldó víz színén
493 II | belőle tíz darab ezüsttel, arannyal cifrázott öt forintos reichsschatzscheint,
494 VI | összerakva, kisebb-nagyobb aranyakból. Soha érdekesebb numizmatikai
495 VII | ami kicsiny híja, hogy aranyból nincsen, aztán mégis az
496 IX | le a zsilipet, mikor az aranyözön legjobb folyásában van?~–
497 II | hevesen a feléje nyújtott aranyos bankókat, oly dühös mozdulattal,
498 VI | szemtelenséggel kebléből egy aranyszegélyű papirkát, s elszavalva belőle
499 V | hiszem, hogy nyolcezeret arasson. (Vendelin pátronusnak hítta
500 XIV | midőn a Tisza a gát utolsó araszát mossa.~Ankerschmidt első
|