bold = Main text
      Fezejet                                           grey = Comment text

 1501 IX    |             Csókoljon meg hát legalább „a conto” ezért a bolond gondolatért.~–
 1502 VI    |               származó kötelezettségek in contumaciam semmiseknek és felbontottaknak
 1503 IX    |                esett volna, ha nekem kell Corinnáról lebeszélnem téged; de miután
 1504 IX    |                 kik a saját nevük helyett Cornelius Nepost, vagy Bar Kochbát
 1505 VI    |                 ez! Azonkívül előtáncos a cotillonban. Ez sem mindennapi eset.
 1506 IX    |                 teljes erejéből elkezdett csaholni. Hiába csitította, hajszolta
 1507 VII   |           márványkockáinak felszedése; az csákánnyal mehetett végbe, s nem piszkolta
 1508 II    |                    mondá ilyenkor Kampós.~Csakis avégett nézte át Ádám úr
 1509 XIV   |                Hahó! – kiálta a lelkes úr csáklyája végére tűzve kalapját.~–
 1510 XIV   |               faderékból vájt csónak, egy csáklyával, egy evezővel. Lélekvesztőnek
 1511 XIV   |                   Aladár lélekvesztőjéhez csáklyázni, erősen szerencséltetve
 1512 VII   |        kedvencetek! Én régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért.
 1513 Uto   |                   éppen egy magyar nemesi családból származott kerületi főnök
 1514 IX    |               Ankerschmidt, s hazautazott családjához.~Doktor Grisák pedig harmadszor
 1515 III   |                méltóságod házán, címerén, családján, méltóságod fényes nagy
 1516 VII   |              csakugyan ott maradt a lovag családjánál, zongoratanítói hivatalos
 1517 XVIII |                gyászt, melyet az ég az ön családjára mért; engedje, hogy egy
 1518 VII   |               hogy van egy tagja a lovagi családnak, ki aratólánykákkal a mezőkön,
 1519 VII   |                   e jó érzelmeiről ismert családnál azon gyanús iratokat kíváncsi
 1520 Uto   |                   érdemekkel tetézett ősi családnevét Bonyhádyra változtatta,
 1521 IV    |              komoran helyéről fölkelve. – Családom körében szigorú vagyok.
 1522 XIV   |              messzeség. A síkság optikája csalárd. Aladár tanácsoló Ankerschmidtnek,
 1523 II    |                    Ádám úr most már nem a csaláson, hanem kasznárja ügyetlenségén
 1524 VII   |               tagjai nem tudnak magyarul? Csalatkozik. Eliz kisasszony már ért
 1525 IX    |                 vagy? Igazán te vagy? Nem csalnak szemeim? Álmodom-e, vagy
 1526 II    |             őszinte, nyíltszívű faj tanul csalni, visszacsalni, hazudni,
 1527 IV    |               ugye, te ma itt, holnap ott csaló. Meg akartál rontani ugye,
 1528 I     |                uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban van.~– Az meglehet, nemigen
 1529 XIV   |         készakarva ír valótlanságokat, de csalódhatik, mint minden ember. Hiszen
 1530 IX    |                   huszonöt legyen. Persze csalódik nagyon.~– Mi az? Mit talált
 1531 VII   |              nehezen tiporva vissza. – Ön csalódni méltóztatott. Az árulás
 1532 VI    |              szükséges letisztáztatni. De csalódott. Amint a lovag végigolvasta
 1533 XIV   |               doktor Grisákot, ki, ha nem csalódunk, a legőszintébb könnyeket
 1534 XIV   |                oldalán; az erdő zengett a csalogánydaltól, rigófüttytől, a jegenyék
 1535 V     |                 azt ugyan marcipánnal sem csalogatnák többé oda vissza.~Vendelin
 1536 II    |               addig nem nyugodott, amíg a csalót vissza nem csalta. Ha Icig
 1537 II    |         súlyegyenét elveszítse. Hát mégis csalóval volna dolga? Rettenetes
 1538 II    |                  amíg a csalót vissza nem csalta. Ha Icig kiszedte a mustra
 1539 Uto   |                szegénylegényt és az elemi csapást, s belekacag a pusztító
 1540 XIV   |          jajveszékelő nők, síró gyermekek csapata tördelte kezeit; férfiak
 1541 Uto   |                bajnokára, ki egy maroknyi csapattal dandárokat vert ki állásukból,
 1542 IX    |                  hotelbe, s olyan traktát csaphatnék, hogy híre menne.”~„Negyvenezer
 1543 I     |            melynek elfordult oldala olyan csapinósan látszott levágva lenni,
 1544 VIII  |              visszajuthasson, az ajtót ne csapja be háta megett, mert akkor
 1545 VII   |                  száját, egyet fordítok a csapján, úgy adom másnak. Nagyuram
 1546 VII   |                   erszényéből fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége felé annyira vitte
 1547 V     |                 az öregúr nagy lármát tud csapni.~– Ismerem. Majd elvesszük
 1548 IX    |          szerződésedet, s elfelejtkezel a csapodárról; mint ha lánc helyett láncot
 1549 I     |                 semmit. Kenjen rá egy kis csapóföldet – vigasztalá a jajveszékelőt
 1550 VII   |                   hogy milyen nagy lármát csapok én ottan!~– Hát mit gondol
 1551 I     |              felsőbbek engedelmével lehet csapra ütni a hordót, s meg kell
 1552 VII   |                Mikucsek úr nagy bosszúsan csapta hóna alá a protokollumot.
 1553 XV    |           porcikájában megtörtek, földhöz csaptak, meggyűrtek, eltettek, megtépáztak,
 1554 VI    |               szólt doktor Grisák térdére csapva. Most kezdett már előtte
 1555 VII   |                betért három kísérőjével a csárdába.~A nagy ivóteremben, a hosszú
 1556 VII   |                   hogy amint a „Megitató” csárdához értek a szekérrel, káplár
 1557 XVIII |                vendéglő terméken, éppen a csárdást járta, mikor az atilláját
 1558 IX    |                 veszedelem.~Eliz a fedett csarnokig eléje ment, ahol a kocsi
 1559 XVI   |                 megy sehova, még a muszka császárhoz sem.~– De hiszen közel fogunk
 1560 XVIII |                forradalmi főnök, egy régi császári főtiszt, most magyar földesúr;
 1561 V     |                    altknecht) Konrád, kit Csaszlauból hoztak ide, fejét megvakarva
 1562 II    |      viszontagságait, hogy szabadult ki a csatából, hogy menekült tovább, hogy
 1563 II    |                amerikai bankóban, meg egy csatadal. A bankót elégették, a versről
 1564 II    |                  utolsó szavak voltak: „A csaták mezején látni fogjuk egymást!”~
 1565 IX    |                   verekedtem nagyon meleg csatákban, de soha nem tanított meg
 1566 II    |                  szükség esetében azonnal csatakészen találtassék: tudniillik
 1567 XV    |          megérkezését nem fogadták valami csatánnyal, már ahogy tudniillik színpadon
 1568 VII   |                 köze, hogy ő politikai és csatatéri ellenfelem; s én nem engedem,
 1569 V     |                  szűr a nyakában, melynek csatjáról a rézsodronnyal kivert szilvafa
 1570 V     |                   a kaszás népfölkeléshez csatlakozni, ahová pedig a fácányos
 1571 XVI   |               Azzal elővevé az óraláncára csatolt kulcsot, s kinyitá vele
 1572 V     |                    széles szalaggal, nagy csattal a közepén, darutollal az
 1573 XIV   |             nyikorgó talyigakerék sírása, csattogó sulyokbak pufogása több
 1574 IX    |                 rángatta, azzal felelt; s csavargatta a fejét jobbra-balra.~–
 1575 V     |                  elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta, megütögette
 1576 IX    |                  Mit neveznek archimedesi csavarnak?~Doktor Grisák e rá nézve
 1577 IX    |              tudott semmit az archimedesi csavarról, mely húszról harmincezerre
 1578 II    |             azután az orrának került, azt csavarta; utoljára a szemeibe tódult,
 1579 IX    |                óra pondusának a zsinórját csavartam kezemre, s az ólommal ütöttem.~–
 1580 III   |                 védelmezőinek egyike; nem Csehország kapitáléjának, hanem Varsó
 1581 XIV   |               Aztán akkor tessék beszélni csehországi árvizekről.~– Óh, édes tiszttartó
 1582 XVIII |                 száz nevet végigfutni nem csekély munka, s nem találni közte
 1583 XIX   |              mindent közel látnak, minden csekélységet nagyba vesznek, s mindent
 1584 IX    |                 akinek te képzeled. Ő egy csélcsap, kacér teremtés, aki minden
 1585 II    |          kisasszonyával.~Gazdatiszteiket, cselédeiket mind más országból hozták;
 1586 IX    |             fogatnak el.~Eliz kisietett a cselédekhez, s iparkodott őket megnyugtatni.
 1587 IV    |                kinek elmondania örömét. A cselédektől elég volt, ha bámulhatták,
 1588 XIV   |                   a sok rendetlen futkosó cselédet jól lehordva, megparancsolá
 1589 IX    |             csendesülten a hátrálni vágyó cselédhez. – Ne beszélj odakinn semmit.
 1590 V     |                   a városból Ankerschmidt cselédjei, azzal a végeredményével
 1591 V     |                 disznó, se tolvaj, csak a cselédjeit eresszék haza. Csak legalább
 1592 XVIII |         tisztességesen el lehet tengődni.~Cselédjét szólítá, meghagyva, hogy
 1593 XIV   |                     De mikor úgy retteg a cselédség ettől a nagy víztől – jegyzé
 1594 VIII  |                  falba alkalmazva, mely a cselédszobába szolgál.~Mármost minden
 1595 V     |                 kérdezősködik a legalsóbb cselédtől, hogy merre van az inspektor
 1596 VII   |                  bírja a fejét.~Hasonlóul cselekedett a másik két csendőr is a
 1597 IX    |               őket, nem fogok nekik adni. Cselekedjék ön úgy, mint ügyvéd, s ne
 1598 IX    |              kötelező okiratnak. Hasonlót cselekvék Vendelin úr is.~Egy óra
 1599 VI    |               honorárium nélkül, szellemi cselszövényeket szőni, törvényes és törvénytelen
 1600 IX    |       Ankerschmidt előtt, mint részesei a cselszövénynek. A látszat ellenük van.~–
 1601 VII   |               kézilámpával, nehogy valami csempészet mehessen végbe.~Innen lemenének
 1602 IX    |                 térni.~– Megállj! – szólt csendesülten a hátrálni vágyó cselédhez. –
 1603 I     |                  be, mint elégületlent és csendháborítót?~Doktor Grisák kezdett arra
 1604 II    |           kedéllyel lépett Kampós uram a „csendilla” ajtajába, s minden kockáztatás
 1605 XIV   |            gondolatokkal; az elhagyottság csendje.~Pusztító elem foglalta
 1606 VII   |                  volt megrémülve; amint a csendőraltiszt odalépett mellé, Kampós,
 1607 VII   |              panaszhangok azon emberséges csendőrkáplár ajkairól fakadának, kinek
 1608 VII   |              gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya udvarán megállnak, ő legyen
 1609 VII   |                   hárman neki az ártatlan csendőrnek, ki még egyre fogta a fiú
 1610 VII   |                   van számukra terítve; a csendőröknek is megmondod, hogy majd
 1611 V     |                  megy; de azért van itt a csendőrség; azokkal ő jó ismeretségben
 1612 VII   |                  déli harangszót hallotta csendülni, felült az ablak hídjára,
 1613 XIV   |                   távolból.~– Csak a füle cseng önnek; ennyi taligarívás
 1614 XIV   |             gőzhajó fűtve van; harmadszor csengettek, tessék belépni.~– Mordkerl! –
 1615 XV    |               felkereste nagybátyját, s a csengettyű szavára mind a négyen összetalálkoztak
 1616 VIII  |             bemenni, mikor zárva van, egy csengettyűhúzó van a falba alkalmazva,
 1617 V     |                   be is hordhassuk, ki is csépelhessük. Azután másik hetfőhöz egy
 1618 V     |                itt mindjárt helyben ki is csépli, meg is őrli. Vendelin úr
 1619 VII   |          felfordított kulacsból csakugyan cseppenve sem jött elő semmi.~– Legalább
 1620 III   |               azok engemet egyszer szépen cserbenhagytak. Bagázsiát fedezni voltak
 1621 XVIII |                 valami processzusa lenni, cserében én is elvállalom az ügyvédséget.
 1622 IX    |        beleegyezve, hogy tehát egyszerűen cseréljék ki a kötvényeket, s ő egyszerűen
 1623 IX    |               mint ha lánc helyett láncot cserélsz. Hidd el, hogy sokkal szebb
 1624 XVIII |                    hogy meggyőződjék, nem cserélte-e el, azután rögtön saját
 1625 XVIII |                  sem lehetett, hogy az is cserepéldánnyá vált.~De Szellemfi mégis
 1626 III   |                  minden gazdasági épülete cseréppel fedezve; pálinkafőzője,
 1627 VI    |                   nem szükség minden szem cseresnyéről külön lerágni a magot. Mikor
 1628 VI    |                   voltam, mint ön, minden cseresnyét magostól ettem meg. Tehát
 1629 XVIII |            meglehet, hogy tréfára vette a cserét; van nála humorisztikus
 1630 IX    |                  órával hamarább kiment a cserjére. Hanem szent Hubert mégis
 1631 IX    |               Igen későn este jött haza a cserkészetből; volt is diadala, nem kevesebb,
 1632 VI    |                   A lovag csak kavargatta csészéjében az égetett cukrot.~Egészen
 1633 VI    |                   még töltsön magának egy csészével, mert ráér.~(Üm. Ennek ugyan
 1634 III   |                  vonított, s valami olyan csettenést hallatott nyelvecskéjével,
 1635 XV    |                    Ankerschmidt leányával cseveg, és nem borzad a Karaib-sziget
 1636 IX    |                  kiálta elé, csengő vidor csevegéssel –, mi itt vitázunk Hermine-nel,
 1637 VII   |                  a kocsis a lovakkal és a csézával rukkoljon ide, azután lelkére
 1638 IX    |                   be volt dugva a szája a csibukkal, mert éppen akkor gyújtott
 1639 IX    |                helyett leesett a pipája a csibukszárról, s nagy sietsége volt a
 1640 VIII  |        angolkertre nyílik. Ez ajtóhoz egy csigalépcső vezet le az urasági lakosztályból.
 1641 VIII  |           lekísérteté magát Hermine-nel a csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek,
 1642 IX    |                   kapott, s ismét feljebb csigázta követeléseit; most már harmincezer
 1643 XIV   |                  nagy lubickolással – egy csikasz farkas.~– Ha ezek a jegenyésre
 1644 VII   |              holmi tréfálkozási viszketeg csiklandja a bőrét. Sőt sokkal helyesebben
 1645 IX    |            nyitott kocsiba, mely elé négy csikóparipa volt fogva, s nagy sebesen
 1646 XIX   |                hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált
 1647 VII   |                   hát melyiknek van három csillaga?~A vizsgáló urak tudniillik
 1648 XVIII |                    tiszta éjszaka lett; a csillagfényes Balatonon jókedvű társaság
 1649 VII   |                    maga meg azzal a három csillaggal, ha éhes, hát elmehet az
 1650 VII   |                 az urat, amelyiknek három csillagja van, meghívod ide fel a
 1651 XVIII |           gondolatjeleket vontak a fényes csillagok visszképei; melyen tűzkígyóként
 1652 VII   |              másik két úrnak, akiknek egy csillaguk van, tudtára adod, hogy
 1653 III   |            érdekes arcot csinálni, aminőt csinálhat valaki, mikor idegen nők
 1654 XV    |                majd megnézni, amit én ott csinálok, ama bizonyos protekció
 1655 XV    |                    Hanem jó erős kalickát csináltasson neki nagysád – sürgölé Kampós
 1656 IX    |                adná haza, a helyébe aztán csináltathatna tükröt, s használhatná borotválkozáshoz.~–
 1657 XIII  |                 érnek azok semmit. Nem mi csináltattuk… Elég az hozzá, az ér mellékét
 1658 VIII  |                  No hát mit történik? Mit csináltok?~– Mit csinálunk? Hát én
 1659 VIII  |            történik? Mit csináltok?~– Mit csinálunk? Hát én a lovakat járatom;
 1660 XIV   |          lehordott ól tetejéből egy hidat csinálva, úgy ugrattuk be az udvarra
 1661 V     |              bajusza, hátrasimított haja, csinosan megborotválkodva, egyébiránt
 1662 V     |                tej; a kalapoonk mellé egy csinyált virág; ami meg rész, hát
 1663 VI    |              illatos lilaszín lapocskára, csipkenyomatú szegéllyel, írni kezde:~„
 1664 VII   |                   És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig ért annak a nagy magas szál
 1665 IV    |              azután vállára akasztotta; s csípőjére tett kézzel ment vissza
 1666 XIX   |               kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem
 1667 III   |                  nyelve hegyét ajkai közé csíptette, mintha azzal jelvényezné,
 1668 XIV   |                 Grisák, kíváncsian orrára csíptetve lornyonját.~– Engedelmével
 1669 IX    |                kis csendet, uraim – szólt csitítólag doktor Grisák. – Engedjenek
 1670 II    |             szalonna, bor, pálinka, szűr, csizma, kalap; ritkábban pénz,
 1671 II    |              szegénynek nagyon a lába más csizmában.~– Aztán repetáló órát igazíttatni!~–
 1672 VI    |               kérne valaki újon feltalált csizmakenőcsre; hanem illő, méltóságteljes;
 1673 VII   |                iszonyú csata és tombolás; csizmasark, székláb, puskaagy pufogott,
 1674 VII   |             ismeri, egyetlen fegyverét, a csizmaszárba dugott fehérvári bicsakot
 1675 XVIII |              pedig, hogy azután nagyon ne csodálkozzunk, miképp Pajtayné már hallotta
 1676 IX    |                 egy nagyon jó nőt.~– Jót? Csodálom, hogy Bécsben meg nem tartották.~–
 1677 XVIII |           gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet csakugyan nem támaszthatnak
 1678 III   |               tessék elhinni, ezek a régi csökönös táblabírák minden rosszra
 1679 VIII  |                 aludni.~Tíz óra tájon már csöndes volt a kastély, az utolsó
 1680 IV    |              nedvesülnek.~Most már sokkal csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz.~–
 1681 IX    |                hajlongott, midőn a doktor csöngetett, az inas belépett, a doktor
 1682 IX    |                 még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz lépett; a szobaleányt beidézte,
 1683 IX    |                 üt, a hármas ajtó kulcsai csörömpölnek, s jön a porkoláb, hóna
 1684 IX    |                 délelőtt szokatlan órában csörömpöltek a kulcsok Aladár hármas
 1685 IX    |                sziesztát, midőn csakugyan csörömpölve nyíltak egymás után az ajtók,
 1686 VII   |                jobban hozzáférjen. Valami csörrent!~– Aha! Itt van valami.~
 1687 VIII  |                 volt szabad utánanézni és csókokat hányni felé, de amiket a
 1688 XV    |                 annak most mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp
 1689 IV    |             egymást, sőt végre még meg is csókolgatá, s azután vállára akasztotta;
 1690 IX    |                    amióta a szabad levegő csókolgatja arcát, még szebb fiú, mint
 1691 XV    |             szolgáiknak, hogy nekik kezet csókoljanak.~Aladár szerette volna a
 1692 VII   |            akarnak-e ebédelni?~– Óh igen. Csókoljuk a kezeit, kisfiam, mondd
 1693 IX    |                   tégy. Isten áldjon meg; csókollak százszor, ezerszer.~Hermine~
 1694 XV    |                egy nőnek megengedte kezét csókolni, aki szeret, imád, tisztel
 1695 VIII  |                  szolgája, missz Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy méltóztattak
 1696 VIII  |                   Eliz még egyre hányta a csókot kezeivel a távozó hintó
 1697 VII   |             zsebéből egy zsíros papirosba csomagolt valamit, s azt kibontva,
 1698 XV    |                   másik három szeglete is csomóba van már kötve. Nem állhatta
 1699 III   |                kiborotvált szakállból egy csomót folytatásul hozzá adnektáltak.~
 1700 XIV   |          kárvallott ürge egyenesen Aladár csónaka felé tartott; amint az evező
 1701 XIV   |             csónakos, s azzal végigfeküdt csónakában. A kis lélekvesztőt nyílsebesen
 1702 XIV   |                 mint egy vár. Amint a víz csónakázható lett, azt mondta az öreg
 1703 XVI   |                 nem fogadtam, hogy ki nem csónakázom. Márpedig ez a víz holnapután
 1704 XVIII |                 évben ő maga is éppen így csónakázott késő éjjel zivatar után,
 1705 XIV   |             nyújtá kezét, s lesegítette a csónakba. Utána a többi leánycselédet
 1706 XV    |                 akit előtalál, fölveszi a csónakjába, reggeltől estig izzad vele,
 1707 XV    |             mintha nem értené a dolgot.~– Csónakod készen áll…~– Már nem megyek
 1708 XV    |                  Pedig én már idehozattam csónakodat – a folyosóra – szólt jószívű
 1709 XV    |                  köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra kösse, s a lakatkulcsot
 1710 XIV   |                embereknek, hogy nemsokára csónakokkal fog értük visszajönni, s
 1711 XIV   |                   ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra, mint az őreá,
 1712 IX    |                sokat törődött volna. Az ő csontjai nincsenek cukorból, ázott
 1713 III   |                   a kenyértészta-lenyomat csontkeménnyé szilárdult a kandallón,
 1714 XIV   |                   A csónakok és dereglyék csoportja nemsokára Aladár rendeletére
 1715 VI    |                  ott, ahol neki tetszett, csoportosulni. Pedig jelen voltak az előtáncos,
 1716 IX    |        direktorhoz, pénzét megnyeri, híre csorbátlan marad, s kegyed kap egy
 1717 II    |           izzadságot a homlokáról, hiszen csorog az üstökéről.~– Köszönöm
 1718 V     |                  a munka, ahogy mehetett: csősz, vadász, lovászlegény, kocsis,
 1719 XIV   |                  mondtam, hogy a görgítői csőszök lóháton nyargalva jöttek;
 1720 V     |                 szembesíteni kell velük a csőszöket.~– Jaj, de így önök minden
 1721 V     |                 őrzésére három vadászt és csőszt kellett kifogni a kaszálásból.
 1722 IX    |                  megnézi a levelet, fejet csóvál.~– Hisz ez Aladárnak van
 1723 IX    |                  alakú farkával csendesen csóválni.~– Valami ismerős jön. A
 1724 IX    |                 az iratba, s azután fejet csóvált: ez az írás nem azé, akiének
 1725 XIV   |                  alkotmányt.~Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor azt meglátta.~–
 1726 XIV   |                    mint egy égő promontor csúcsa; majd az is lejjebb, lejjebb
 1727 Uto   |           állásukból, s tömlöcében is oly csuda jókedvvel viselte magát;
 1728 IX    |                 összegyűrve azt markában, csüggedten sóhajtá:~– Akkor meg van
 1729 XIX   |                havas, zúzmarázós korszak; csüggetegség köde ült minden kedélyen,
 1730 I     |            szalagot a karimán túl engedik csüggni, annálfogva aki kellemetlen
 1731 V     |               szilvafa nyelű kurta fejsze csüggött alá, karjára pedig az ólmos
 1732 IV    |                   a másik percben már ott csüngött a kérlelhetlen bíró nyakán,
 1733 V     |                valaki „azalatt” lopna más csürhéjéből, amíg a kondás a „vármegyére
 1734 V     |                  urakat nem terelték ki a csürhére, mint más szegény ember
 1735 V     |              erdőről akkor terelte haza a csürhét.~– Hej, öcsém. Mit hallottál
 1736 II    |              jámbor hazafi lelkével ilyen csúfot űzni!~Nem is került most
 1737 I     |               azon esetben a bíró engemet csukat be, mint elégületlent és
 1738 XVII  |                 Ha azt akarja, hogy be ne csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan.~
 1739 VII   |                  keresztbe tette két keze csuklóját, s engedte kegyesen összecsatoltatni;
 1740 IX    |                  egy évig saját költségén csukva tartani. Egy év múlva bepereli
 1741 XV    |                kisasszony szeretné látni.~Csúnyának már nem merte ezután állítani
 1742 IX    |                hínárból kikapaszkodhatni, csupáncsak egyet.~Maxenpfutsch úr nem
 1743 III   |        visszautasítani; minden ól, pajta, csűr el volt látva messziről
 1744 I     |                 tapasztalhassa, miszerint csűrei üresek, földei harmadából
 1745 XVIII |                  Öt levél, mely egyszerre csúszik a ládába, hasonló kézvonásaival
 1746 IX    |                  lökés közben fél szemére csúszott kalapja alól előre tekintett,
 1747 IV    |       Ankerschmidt.~– Nem annyira, mint a csúz a fél fejemben.~Azzal elváltak
 1748 XV    |              kezdődik.~A politikai látkör cudar, a közélet szomorú; boldogság
 1749 IX    |                 vert.~– De mikor az olyan cudarság: egy asszonyt megverni!~–
 1750 IX    |                   Az ő csontjai nincsenek cukorból, ázott ő eleget.~Éppen csak
 1751 III   |                   egyiptomi múmia-búzája, cukorcirokja, gyönyörű répa-, repcevetései;
 1752 VI    |           hozzáfogott, hogy rumot égessen cukorral a teáskanalában.~Corinna
 1753 VI    |         kavargatta csészéjében az égetett cukrot.~Egészen meg volt elégedve
 1754 VII   |        mindannyiszor rárivallt keményen: „Curukk!”, s előkészületeket tett
 1755 Uto   |                 elvezette – a makkabéusok dac-váráig?~Ez azonban csak az eszmét
 1756 VII   |               kieresztenek – szólt szelíd daccal Kampós uram. – Gyalog menjünk-e,
 1757 XVI   |                  az ócska ház még most is dacol az elemekkel, tanúságot
 1758 I     |                   Miért nem?… Még meg fog dagadni!~– A vételár?~– De, ez a
 1759 II    |               imponáljon. Magas, egyenes, daliás termete, szénfekete bajusza,
 1760 XV    |                    Képzeld, mintha abba a dalidóba mennél, amelyben a branyiszkói
 1761 XVIII |     népmelódiáknak, mik együtt teremnek a dallal, mint virággal az illat.~
 1762 III   |                 nagyon bús lehet; aztán a dallam megragad a fejemben, egész
 1763 III   |                 lakásom” valóban gyönyörű dallamát.~– Eliz kisasszony! – parancsolá
 1764 III   |        veszedelmes, betiltott, konfiskált dallamot: „Télen-nyáron pusztán az
 1765 III   |              mikor gyomlálnak, olyan szép dalokat énekelnek. Úgy szeretném
 1766 III   |               szeretném tudni, hogy miről dalolnak, mert az valami nagyon szép,
 1767 IX    |                   a gazdasszony.~A lyánka dalos enyelgéssel szökellt tova.~–
 1768 IX    |                  künn a rostély előtt egy dalosmadárka, körül az ablakon virágos
 1769 IX    |                 Hát nem valami kényeskedő dáma? Hát odamenjek? Jó estét
 1770 Uto   |                  angolból ment át a svéd, dán, hollandi közönséghez, finn
 1771 Uto   |                 ki egy maroknyi csapattal dandárokat vert ki állásukból, s tömlöcében
 1772 IX    |                  szobájában dr. Grisák, s danolt hozzá valami rázkódó nótát.
 1773 VII   |                  egyenkint szétszedettek, darabjaik megvizsgáltattak, egypár
 1774 III   |                 szivarládából vagy öt-hat darabot oldalzsebébe nyomva, ő is
 1775 III   |                gőzmalma, cséplő-, arató-, darálógépei; minden gazdasági épülete
 1776 V     |                   nagy csattal a közepén, darutollal az oldalán. Régi ismerősei
 1777 XVIII |                 pontról pontra kimutatta, dátum szerint, mikor, hányszor
 1778 V     |                   Persze, hogy a mai nap „defekt”-jét ezúttal ő írta be „
 1779 I     |                  kertajtóbul a bérkocsiig defilál az ember, addig a komondorok
 1780 XVIII |               talán szeretné valamelyiket definitíve megfogni? Az is meglehet.~
 1781 IX    |                 Nem első utam ez éjjel.~– Dehát miért sietsz úgy?~– Miért?
 1782 IX    |                   kezdett erre a szóra.~– Dehogynem, uram, minden fiatalembernek
 1783 XV    |                   engedtek az árnak, hogy dél vetette haza a nagy munkából;
 1784 IX    |            visszatér őreá magára, aki oly délceg, oly szeretetre méltó, majd
 1785 XV    |            Erzsike is érzett akkor valami delejes lázt átfutni idegein a közelléttől –
 1786 XIV   |                 itt reked.~Ő azonban csak délfelé szánta rá magát, hogy lekocsizzék
 1787 XIV   |           látszottak az árban, mint mikor délibáb mutogat kápráztató tengert.
 1788 VII   |                 magával valamit.~A corpus delicti tehát okvetlenül itt „loco”
 1789 XV    |         véletlenül; az nem jelent semmit.~Délig sok szép vidéket be lehete
 1790 VII   |              missznek:~– Missz Natalie, a delikvens mindent megvallott. Én elítélem
 1791 III   |                 felkészülten rontott át a delnők szobájába, délutáni látogatásra.~
 1792 XVIII |                 vele karöltve sétálni egy delnőnek; szóval egy egészen férjnek
 1793 V     |                   érkezni; ha pedig egész délutánt el talált mulasztani, ahhoz
 1794 I     |          pálcájával hadonázni találván, e demonstrációnak vélt mozdulatra egy harcias
 1795 I     |              tréfásan folytatni kell.~– A denevérek úgysem fizetnek semmi árendát.~–
 1796 VII   |                   a baja Mikucsek úrnak a denevérekkel; akik sehogy sem akarták
 1797 I     |                  a szállást a baglyoknak, denevéreknek s az ősanyák kísérteteinek? –
 1798 II    |                   árulás, a legocsmányabb denunciáció volna. Ezt a titkát Kampós
 1799 III   |                 Az én házamnál nem szabad denunciációnak hallatni magát!~A „praesumtiv”
 1800 XIX   |     könnyenhivésnek leforrázta leveleit a dér, a szürke ködben csak a
 1801 III   |            adósodva, igen sok megrigázva (dérangée); kevés konkurrens, sok
 1802 XIV   |                   mert ezen a környéken a dereglyének híre sincsen. Egyébiránt
 1803 XIV   |                  a kis lélekvesztő, midőn dereglyére lett volna szükség.~Midőn
 1804 XIV   |                  hasig ért az, s a szekér derekán keresztülcsapott; eltartott
 1805 VII   |             meglelve a kandalló kürtőjét, derekára kötött zsinegen lebocsáttatá
 1806 XVIII |          félreértések, miket csak a halál derít fel. Az én éltem is egy
 1807 VII   |             összefogni a száját az éjjeli dértől.~– No csak jöjjön utánam,
 1808 VII   |                      No iszen majd ki fog derülni. Eddigelé csak a kasznárja
 1809 XIX   |              medve igen nagy filozóf.~Míg derültek az élet napjai, addig élvezi
 1810 IX    |                  és komoly pauzái, szemei derülten ragyogók, s sötét hajzatában
 1811 IX    |                   ott sem bírta elfojtani derültségét, hogy a doktort mint ültették
 1812 I     |                 pactum bilaterale: do, ut des, facin, ut facias. Méltóztatik
 1813 VI    |            Ankerschmidtet. Az már akkor a desszertnél volt.~– Éppen méltóságodat
 1814 IX    |                mégiscsak inkább vihetem a deszkabódéba a tiszai töltésen, mint
 1815 IX    |            Többnyire halászgunyhókban meg deszkabódékban kell laknom.~– De hát miért
 1816 VII   |              Ennek az asztalnak a hátulsó deszkáját fel kell feszítenünk – mondta
 1817 VII   |                   vissza. Itt egy festett deszkaláda vonta magára a figyelmet,
 1818 VII   |                hanem azért átöleli a tört deszkát és úszik…”~– Szabad kérnem
 1819 VI    |             helyes volt ez mind. Mindjárt detasírozott is egy keze ügyében levő
 1820 II    |                  egy flanell alsóinget…”~„Detto: Sándor repetáló órájának
 1821 XIV   |                    akkor a másik oldal Te Deumot énekelhet, mert ő megmenekült;
 1822 I     |                   gyapjú helyett a nagyon devalvált értékű bőrrel szolgálván
 1823 XVIII |               korábbi ismeretségeket mind dezavuálni, mert már ekkor az új pártalakítás
 1824 XVI   |                  ellentmondani.~Erzsike a diadal első percében, pajkos kacagással
 1825 IX    |                  a cserkészetből; volt is diadala, nem kevesebb, mint öt darab
 1826 VII   |                  szólt Natalie rejthetlen diadalérzettel –, ez azon árulás, amit
 1827 IX    |                 hanem negyvenezret.~Ezzel diadalmasan vágta ki a tárcájából elővont
 1828 VIII  |                 veszteni, mert az igazság diadalmaskodni fog.~– Ahán! – mondá Maxenpfutsch
 1829 IV    |                   csakugyan megérte azt a diadalt, hogy négy másodpercig oly
 1830 V     |               mint nem tudom én hányadik „diätenklasse” illetményét. Már itt bizony
 1831 I     |                  magyarázni a veszedelmes diagnózist.~– No lássa, doktor úr,
 1832 V     |                 ügetni látszott, hogy egy diagonális vonallal eléje kerülhessen
 1833 IX    |                   imádkoztad a garaboncás diákot. Valld meg, te boszorkányfajta,
 1834 IX    |                 tegyen, mit ne tegyen; ki dicsekedése volt minden nevelőjének,
 1835 XIV   |               lenne, ha kiszabadulna, még dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt,
 1836 IX    |                 Ekként kiérdemelve leánya dicséretét, Ankerschmidt lovag oly
 1837 XVIII |                 név alatt úgy fel szokott dicsérni a divatlapokban, ott talál
 1838 VII   |          következtében: a kitűzött díj, a dicsőség; gradus ad majora, érdemrend,
 1839 IV    |                elfelejtettem szégyenemet, dicsőségemet; hogyne tudtam volna hát
 1840 XIV   |                  fekvő állatkára, hogy ne dideregjen olyan nagyon; amit az hálás
 1841 VII   |                 úr, közepén Kampós uram a didergő Mikucsekkel, körös-körül
 1842 IX    |                egy húszast, mely egyedüli differencia volt már közöttük. Itt már
 1843 VIII  |                  innen elűzetett; könnyen diffikultálva lehet az inaugurációja.~–
 1844 IX    |           kedvezően dűl el, ön szolgálati díjául szinte tízezer forintot
 1845 XV    |                 de őtet megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília
 1846 IX    |                   akár még erősebbeket is diktálhatok.~– De már ez elég erős.
 1847 IX    |                kötelezvényt önnek. Tessék diktálni, hogyan írjam.~XII. Mit
 1848 IX    |               Straff úr olyan hidegvérrel diktálta ez infámiákat saját magáról,
 1849 XVIII |               ahhoz értő embereknek való. Dilettánsok itt rosszul járnak. Mikor
 1850 VII   |               számukra a kastélyban van a diner szervírozva; az egycsillagos
 1851 VI    |                  az elegáns világ szokott dinírozni, hát éppen annál az asztalnál,
 1852 VIII  |                virágcsoportokat, felszelt dinnyéket s más afféle ártatlan tárgyakat
 1853 IX    |              elveszti, míg ha nőül megy a direktorhoz, pénzét megnyeri, híre csorbátlan
 1854 VIII  |                   észrevétlenül eljutni a direktori lakba; annak pedig ez lesz
 1855 II    |           Garanvölgyi átvevé a mindenféle dirib-darab papírra írt versezeteket,
 1856 VIII  |                  a menyasszonyt násznagyi diskurzussal a direktor úr.~Azonban az
 1857 XVI   |                 dönt.~A két öregúr a nagy disputában a szobákon végigjárva, észre
 1858 XIV   |                   akarok a fiskális úrral disputálni. Én csak méltóságodnak akartam
 1859 I     |                     Jó, jó, hiszen én nem disputálok, egészen kegyedre bízom;
 1860 III   |                   üldözöttet fogad, önnek díszére válik; nem vesztegette ön
 1861 VI    |             selyem mellé ezt a szalmaszín díszezetet. Hisz ez valóságos maskara.~–
 1862 VII   |       megvizsgáltattak, egypár urna alakú díszítmény, melybe szűk volt a bejárás,
 1863 V     |                  lopták-e még „mind” el a disznaimat, amióta a kondások be vannak
 1864 V     |                      nem kell már neki se disznó, se tolvaj, csak a cselédjeit
 1865 V     |                  való”-nak nevezik, úgy a disznók között az arisztokraták
 1866 V     |          zsiványok ellen megoltalmazzák a disznókastélyt, mely azonkívül is magas
 1867 VIII  |                  én tudom. Zsebében van a diszpenzáció; nekem megmutatta, minden
 1868 IX    |              utána járt, hogy a szükséges diszpenzációkat megszerezze védencei számára;
 1869 VIII  |                azonnal el fog ájulni.~Már diszponálva volt hozzá.~Vendelin úr
 1870 IX    |                   fogadóba szállni.~Egész diszponibilis kasszája áll egy legújabb
 1871 I     |                 ez lesz az, amit „versate diu”, „versate noctuque”, nehogy
 1872 IX    |                 után is ülve maradt még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz
 1873 IX    |                 amik vasból vannak, s nem divatból viseltetnek.~– Sőt azok
 1874 VI    |          számadások unalmas lajstromát, a divatképek halmazával rakja körül magát;
 1875 VI    |             egyébért járatom őket, mint a divatképekért; pedig azok sem sokat érnek.
 1876 VI    |                    Óh nem, óh nem. Csak a divatképekkel. Nem egyébért járatom őket,
 1877 XVIII |                   leveleken kívül még egy divatlap is feküdt az asztalon, azon
 1878 XVIII |                úgy fel szokott dicsérni a divatlapokban, ott talál lenni. Mennyit
 1879 VI    |                magát.~– Ah, nagysám éppen divatlapokkal foglalkozik.~– Óh nem, óh
 1880 I     |                   1 1/3 hüvelknyi magasra divatos figáróját, e szavakat intézé
 1881 II    |              felölté, a legfelső volt egy divatszerű zsemlyeszín télikabát, melynek
 1882 IX    |                 kasszája áll egy legújabb divatú negyedrész bankóból, melyből
 1883 XVIII |                 kétségtelen. S ha éppen a divaturacshoz intézettet kapta, melyben
 1884 V     |            cselédje, hogy az maga egy kis divízió; aztán volt egy pompás arató-kaszálógépje,
 1885 I     |                   azt; pactum bilaterale: do, ut des, facin, ut facias.
 1886 V     |                ember ide vetődik, ki kell dobni a kapun! – parancsolá az
 1887 VIII  |                  tájára a kezét, mennyire dobog! – ami csakugyan úgy is
 1888 XIV   |           édesanya, a föld szívét hallaná dobogni.~– Éppen csak a déli harangszó
 1889 XVIII |             vissza a táncterembe.~Corinna dobogó szívvel vevé a leveleket.
 1890 XIV   |                  azon lehetett, mint, egy dobogón, az udvarra lejutni.~
 1891 IX    |                 sürgönyt ő vette át.~Hogy dobogott a szíve, hogy kigyulladt
 1892 VIII  |         cilinderét, s öt ujjával kecsesen dobolgatott annak arravaló tetején.~–
 1893 IX    |                 amit a várudvarról hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd mégsem
 1894 VII   |                  Azt elhiszem; hanem majd dobra ütöm én, ne tessék félni.~–
 1895 V     |                onnan; a kalapját is utána dobta. A vadember pedig ment szép
 1896 VI    |              udvarolni, még táncolni is a doctores juris, tudnak konzultációkat
 1897 Uto   |                  és rendet használó juris doctorokkal, a külhoni gazdászok, kiket
 1898 VII   |               pythonisszái zendíték meg a dodonai körmondataikat.~– Legyen
 1899 VI    |             szörnyű émelygős modorral egy döcöngős költeményt, melynek címe: „
 1900 III   |              körülhordott marhahúsból egy döféssel két szeletet szúrva keresztül. –
 1901 IV    |                   elkezdé azt kegyetlenül dögönyözni; s miután laposra verte,
 1902 IX    |               Ilyen korán! – pöfögött úri dölyffel a doktor úr, pompás kronométerét
 1903 IX    |                   magában Ankerschmidt –, dölyfös, mint magam.~– Aztán, uram,
 1904 IX    |          asztalhoz, végigfutotta, magában dönögve, a sorokat ötödéből-hatodából;
 1905 XVI   |                  asszonyi szavazat, és az dönt.~A két öregúr a nagy disputában
 1906 III   |             mellbe találva, eszméletlenül döntött le az árokba.~– Teringettét!
 1907 II    |             nyomorult élteteket veszélybe döntse, keresitek az alkalmat,
 1908 IV    |                 elé.~– Eliz kisasszony! – dörgé a lovag. – Maradjon ott,
 1909 IX    |              midőn az udvarra hajtó kocsi dörgése jelenté, hogy megérkezett
 1910 VII   |           eltávozott.~– Ördöngös fickó! – dörmögött utána Bräuhäusel úr. – Ördöngös
 1911 XIV   |                   tudomásra, s több ízben dörmögte magában: „ezt pedig annak
 1912 III   |                 rajta a címiratot, tompán dörmögve:~– Ez Eliz írása.~Bogumil
 1913 XIX   |               fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját,
 1914 III   |              folyosón végighaladva kezeit dörzsölé, s polkalépésben kapkodva
 1915 IX    |                doktor Grisák, finom török dohányból cigarettet göngyölgetve –,
 1916 I     |              odújában is, s megtámadják a dohánydöböze közepében. – Már ezentúl
 1917 I     |       klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék vala.~Majd ismét egy másik
 1918 I     |              mondta:~– Jól van. Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam
 1919 I     |                  ember lemond arról, hogy dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel
 1920 II    |                 tartott. Ha földesura nem dohányzott, azért, mert a monopólium
 1921 VII   |                 belsejük hivatalosan igen dohosnak és azonkívül egészen üresnek
 1922 VI    |                   vőlegényének. Jójcakát, doktorkám.~Azzal otthagyta őt kocsijába
 1923 XIII  |            nappalát ez foglalta el.~Tudós doktorokat hozatott, kik a holttestet
 1924 IX    |             elfojtani derültségét, hogy a doktort mint ültették a fejős székre.
 1925 IX    |                  lehet-e ez mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére; hátha
 1926 XIV   |         szolgálatára állok, csak ezeket a dokumentumokat”, miket magammal nem vihetek,
 1927 IX    |                kegyetlen ellensége lehet. Dolgába került a várkormányzónak
 1928 IX    |                   úgy látszik, nincs pénz dolgában megszorulva, mert Maxenpfutsch
 1929 XIII  |                   s beleavatkozik az élet dolgaiba.~Ankerschmidt nagy hivatalt
 1930 V     |               tárklizásból hazaérve, első dolgának tartá költségkönyvét elővenni,
 1931 VII   |             ebédhez. A szegény embert meg dolgára küldik, azt se kérdik tőle,
 1932 IX    |               hogy a legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb boszorkánynyomástól
 1933 III   |                   egy lábszőnyeg hímzésén dolgoznak, senki sincs jelen a szobában,
 1934 I     |                kik megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára. A méhek
 1935 VII   |           falatozik hozzá, anélkül hogy a dolgozóktól azt kérdezné, hogy miben
 1936 I     |               legyen jó engemet bevezetni dolgozószobájába.~– Dolgozószobámba? – kiálta
 1937 I     |                 Hisz ez méhes!~– Ez az én dolgozószobám, uram – szólt nyájas mosolygással
 1938 I     |             bevezetni dolgozószobájába.~– Dolgozószobámba? – kiálta fel Garanvölgyi,
 1939 XIV   |                 Nem csupán az elemmel van dolgunk; hanem emberekkel is. Mind
 1940 VIII  |               fenntartás mellett karjaiba dőljön, amint Vendelin úr sipkáját
 1941 IX    |                kis magyarázat szükséges a dologhoz. Ezt az ötezer forintot,
 1942 VI    |          pártfogolni?~– Az nem tartozik a dologra. Azt nem is szükség híresztelni,
 1943 XV    |                akik úgy elhallgattak, egy dologról gondolkoznak.~Leghamarabb
 1944 IX    |                  Hermine testvére vállára dőlve –, csak egy gondolatom ne
 1945 VII   |                  lezárás pillanatában egy domború tetőt képeznek, s ha feltolatnak,
 1946 VI    |                    Nem tartozunk tudni. A domicílium kérdése nem a beperlő dolga.
 1947 III   |               Eliz kisasszonyra nagyszerű dorgálás várakozik. Nem akarta az
 1948 V     |               vállalkozó napszám és anyag drágasága mellett, el nem számította
 1949 VI    |             akcíza mellett. Panaszkodik a drágaságról, az ember mindig azon töri
 1950 III   |                      És itt a bujdosó jól dresszírozott szemeiből két könnycsepp
 1951 III   |                   fejemben, egész nap azt dúdolom magamban, s a verset nem
 1952 IX    |                rossz ember aztán afölötti dühében elkezdte a feleségét kínozni,
 1953 V     |             nyargaló, pokoli berregésével dühítve a szilaj állatokat; úgyhogy
 1954 IX    |                 osztani akart; nem tudott dühösködni, átkozódni. Ez a gyermekölelés
 1955 IX    |                  meg senki, hogy mit tesz dühösnek lenni, hanem most már tudom.
 1956 III   |              Gyuszival. Feltűnt előttem a dühtől kilelt arc, melyben az ifjúság
 1957 XIV   |          evezőcsapásnál jobban kitüntetve düledékeit. A félrecsúszott ablakok,
 1958 VII   |                pedig nem felelt rá, hanem dülöngélt Kampós uram vállára, mint
 1959 VII   |                   a holló, káplár uram! – dünnyögé Szemes Miska; káplár uram
 1960 II    |      szorongattatás napjaiban is megtartá dugaszban.~Kampós úr igen ügyes gazda
 1961 XVIII |           savanyúvizes emberek, kik akkor dugaszolják a palackokat.~Egészen így
 1962 VII   |                van ide rejtve? Mi titka e dugdosásnak?~– Már megbocsásson, tisztelt
 1963 III   |                levelet látszott kalapjába dugdosni. Együtt jött vele Eliz kisasszony,
 1964 VII   |                 Titkolnom kelle azokat és dugdosnom, mert ha magam körül tartanám,
 1965 VII   |                   az a titkolódzás? Minek dugdosták önök ide ezen leveleket?~
 1966 VII   |                tehát azt parancsolá, hogy dugjam el azokat valahol a házon
 1967 VII   |                protokollumot oldalzsebébe dugni minden feljegyezhető adat
 1968 IX    |               addig Straff vállat vonítva dugó kezeit lábszáröltöny-zsebeibe,
 1969 I     |                   lehordja; s ha le talál dűlni, ott hagyom a romjait feketülni.~
 1970 I     |               megyek sehová. Legalább nem dűlök fel a kocsival az úton.~
 1971 XIV   |             futottak mind az út felé, s a dűlőutaknál porfelleget vert a szekerek
 1972 XIV   |                   sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s már-már
 1973 IX    |                  az egyik szék támlájának dűlve.~– Mondhatom, hogy nehezen
 1974 Uto   |           legrejtélyesebb módon eltűnt: a Duna hullámai vetették ki a szigetparton,
 1975 XV    |                Máskor is az volt, de most duplán.~– Csak azt az egyet sajnálom,
 1976 III   |                   kondás, finom drótcsövű duplapuskákkal volt ellátva, a kastély
 1977 IV    |                megmondom. Valaha egy szép duplapuskát kaptam a tekintetes úrtól,
 1978 IV    |                   a kolnába, hozza haza a duplát; mire hazaér, én küldök
 1979 IV    |                    hogy „herein”, azzal a durcás tréfával nyitott be az ajtón,
 1980 IX    |             alkalmunk lenne egymás iránti duzzogásunkat kifejezni, miután én nehány
 1981 IX    |                nem szabad, hanem egymásra duzzognunk akármennyit.~– Azt is csak
 1982 IX    |           másodperc alatt ismét haragosan duzzogó fancsali képpé. Az jutott
 1983 IX    |             szenvedései iránt! Ott azután duzzogva járt alá s fel egyedül,
 1984 I     |                  míg Garanvölgyi egy üres Dzirdzon-kasra telepedett le a doktor úrral
 1985 VI    |                 hírével Nro 3.; várnak az ebéddel; hadd jöjjön már a Nro 4.~
 1986 III   |                 szerencsétlen, jöjjön be, ebédeljen velünk – mondá a lovag,
 1987 IX    |                  vagyok érdemes, mert már ebédeltem.~– A mennykőbe, ön fő dolognak
 1988 VII   |                  nekik! Ők leülnek a kész ebédhez. A szegény embert meg dolgára
 1989 VII   |               addig, amíg tisztelt uraink ebédjöket végzik.~– Igen! Könnyű nekik!
 1990 XV    |                   vissza Aladár.~Ezzel az ebédlő felé siettek, melyhez egy
 1991 I     |            kössetek a szájukra ezeknek az ebeknek, ti semmirevalók!~Azzal
 1992 VII   |            horkanta reá:~– Azt a bizonyos ébenfa ládikót, amibe ön szokott
 1993 VII   |                  észrevenni. A szekrényke ébenfából volt. Legalább fekete volt,
 1994 VII   |               sejtett előre, s mely az én éber szemeim nélkül gyógyíthatlan
 1995 XIV   |             helyette, míg magától föl nem ébred, s akkor azt fogja neki
 1996 V     |          valakinek csak fel kellett volna ébredni a nagy ordításra, mert ezek
 1997 I     |               napon ismét arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is
 1998 XIV   |                  ülte: az a csend, ami az ébrenlevő lelkét megnépesíti bántalmas
 1999 IX    |             bekövetkező álomlátásoktól!~– Ébressz fel sokszor! – kéri testvérét –,
 2000 IX    |        Önnönmagának elégtételt venni, azt ecclatanter teheti.~Direktor Maxenpfutsch