185-arasz | arata-benne | bennf-const | conto-eccla | ecset-elnok | elnyi-erzek | erzel-felny | feloc-forrt | forst-hajto | hajts-hires | hirev-irata | iratb-kapva | karab-kialt | kibek-kosso | koszo-lebbe | lebeg-magas | magat-megmu | megne-mindn | mindv-nyila | nyilh-orsza | orule-prote | proza-sator | savan-szegg | szegl-tabor | tabul-teved | tevel-ugaro | ugarr-vende | venem-zongo | zordo-zuzma
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5006 VI | huncutkákkal rakva!~Eredj már Isten hírével Nro 3.; várnak az ebéddel;
5007 IX | tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás után szabadon föl ne leheljen.
5008 XV | kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit a szabadba
5009 VI | ediktális idézést köröztetni hírlapok útján, persze hivatalosan: „
5010 IX | sokszoros kiürítése után a hírmondás és öröm elektrikus batteriáinak
5011 IX | pénzéhez, s ami több, jó hírneve rehabilitációjához juthatna.
5012 VII | gyógyíthatlan sebet ejtett volna ön hírnevén, nem pedig az, amiért ön
5013 IX | lepetve, midőn az előleges hírnök kérdezősködött a másik faluvégi
5014 VI | a tájék.~– Mármost, ha ő hirtelenében kiszabadul, a birtokviszonyok
5015 XVI | Azt mondani könnyű.~– Ne hirtelenkedjék! Aki önhöz azon leveleket
5016 XVII | uraknak?~– Hát én hoztam hírül, hogy a d…i gát át van törve,
5017 IX | gyorsabb volt Hermes istennél a hírvivésben. Nagyon sietett Straffot
5018 XIV | meg, ahol legjobban védve hisszük magunkat.~Ankerschmidt bosszúsan
5019 V | hogy ez gonoszul komplikált históra. A vizsgálatok nagyon soká
5020 V | fognak eltartani.~A bonyolult história pedig napról napra bonyolultabb
5021 Uto | személyesítve, nem ennek a históriai személynek a képmása: több
5022 VI | Ne hozza ön a yorkshire-i históriát előkiálta haragosan Ankerschmidt;
5023 II | sincs. Hanem hát jól van no. Hiszek én már „mindent”, csak parancsoljanak
5024 IX | félne, hogy különben nem hiszik el.~– Ah, jó reggelt, jó
5025 IX | Nekem szükségem van egy hiteles és gyanútlan személyre,
5026 XV | nem maradhat, ha szavainak hitelességét tökéletesen kompromittálni
5027 IX | megszorulva, mert Maxenpfutsch hitelez neki, amennyit csak kíván;
5028 V | méltó tolvajok, akik még hiteleznek is.~– De csak azt szeretném
5029 VI | látják; az igazi nevét csak hitelezői szokták látni váltóikon.~–
5030 IX | nyugodt. Nem vagyok önnek hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben,
5031 IX | Straff, eltolva magától hitelezőjét, s azzal összefont karokkal
5032 IX | ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak.~Már az ajtón kívül
5033 IX | ezerötszázat apró-cseprő hitelezőknek, harmincezer sem marad belőle.”~„
5034 IX | mije vagyok én önnek.~– Hát hitelezőm, no! Ugyan nagy érdem. Én
5035 IX | hanem becsukatja magát. A hitelezőnek joga van önt egy évig saját
5036 Uto | gyáriparunk, se kereskedelmünk, se hitelünk: csak az alattunk levő föld,
5037 I | buzgón erősíteni kétkedő hitét a jogok tudora.~– Lehetetlen! –
5038 VI | elrejteni; én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal egy időben,
5039 II | nevez nagyjainak! Árulás, hitszegés minden nyomon! Titkainkat
5040 II | mellbe ragadá.~– Valld meg, hitszegő, hogy száz forintot küldtek
5041 VII | megfordítva izenték: engem híttak a kastélyba?~– Igenis, hiszen
5042 VIII | szerencsét?~– Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán jövök,
5043 XIV | fáklyafénynél.~– Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor
5044 VIII | minthogy a helybeli más hitű, s nem érti a nyelvet.~E
5045 VII | urak misztériumot ilyen hitványságokból, s idefárasztanak bennünket,
5046 IX | Ilyesmit férfi, ha egy cseppet hiú magára, nem vall be.~– Rágalmazták
5047 XVIII | érezte, hogy van szíve.~Hiúsága oly mély megaláztatást szenvedett,
5048 XV | Jövőre azonban öcsémuram hiúságát erősen hűteni fogja az a
5049 XV | engedte megtörténni, akként hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét
5050 VII | amint Gyuszi jött az ebédre hívással, hirtelen nyakon ragadta,
5051 IX | dolognak veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát
5052 XIX | munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá; hanem Erzsike
5053 IV | fegyverengedélyt, nálam van egypár, hivatalnokaim számára kiadva; egyet önnek
5054 Uto | alakja, s aztán a bevándorolt hivatalnokcsapat, kíséretével, az új törvényt
5055 IX | ez átkozott fickó miatt hivatalomat elveszítsem! – kiálta fel
5056 IX | is. Ha elvesztettük nagy hivatalunkat, jól van, hazamentünk szántani,
5057 XIX | lett, a munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá;
5058 IX | szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni.~Corinna azt várta, hogy
5059 XV | trón előtt, ősz érdemeire hivatkozva, egy elítélt vagyonának
5060 III | Garanvölgyi valóban azt hivé, hogy én a forradalmi párthoz
5061 II | úr amellett tökéletesen híve volt földesurának. Úgy rábízhatta
5062 IX | körmével? Talán a nő mégis hívebb?~– Nos? Ön kíváncsi ugye
5063 III | hagynom e házat!~Dacára a híves tavaszelői alkonyatnak,
5064 XIV | mely a munkásokat ebédre hívja.~– Valóban, nekem úgy tetszik,
5065 VII | elintézni, hogy kit hova hívjon.~Bräuhäusel úr elértette
5066 VII | Az urakat kell ebédre hívnom.~Oh, egyszerre milyen gömbölyűre
5067 IX | ilyen szüntelen távolba hívó állapot tetszeni majd egy
5068 VIII | észre, hogy saját köpenyegét hívogatja olyan szívesen, mely a porolófán
5069 VII | szomszéd szobából segélyül hívta Hermine kisasszonyt, hogy
5070 VIII | a papot halálos beteghez hívták gyóntatni, s amiatt késik.
5071 VI | tulajdonairól. Mert ne is hízelegjetek magatoknak azzal, ifjú,
5072 XIX | ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor
5073 IX | ugyan már Straff úr hasonló hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt
5074 III | fedezve; pálinkafőzője, hizlalói, pompás mürzburgi tehenészete,
5075 XV | nyugalmat tettetni többé.~– Hjah, öcsém – szólt Garanvölgyi
5076 VI | van rá, mert ő maga sok hóbortja mellett, egészen tönkrejuttatja
5077 IX | lehet-e reménye ennek a hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt
5078 VI | a virágok kelyhében, ez hódító hatást fog elkövetni este
5079 Uto | védelmünk, az, ami meghódítja a hódítót; amikor a szegénységünk
5080 VIII | bekocogtatott a honn maradt hölgyekhez.~A tisztelt férfiúnak fehér
5081 VI | hisz az szemüveget hord; hölgyeknek nagyon alkalmatlan gát ez
5082 VII | csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút áhítat-
5083 XVIII | s gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének meg ne ártson az esti szellő.~
5084 VIII | karját nyújtó az elrablandó hölgynek.~– Óh, mint félek! – sipegé
5085 III | amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik egy lábszőnyeg
5086 XVIII | pályájukkal végleg szakítani; de hölgyre nézve a harminc éven túli
5087 VII | nagymértékben magára vonta a hölgytársaság kíváncsiságát, ami a főnök
5088 VI | akarom megmondani – hol; egy hölgytársaságban, ahol malapropos valaki
5089 IX | garderobe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába átszállítani. Amit parancsol,
5090 II | tenyerét homlokára téve, hörgé:~– Nagy a világ, végtül
5091 VII | valamint azt is, hogy a Hof-Schematismus szabályai szerint kit miféle
5092 V | s számítgatta magában, hogyha ez még nehány nap így tart,
5093 XVIII | eltévelyedettnek jobban örül, hogysem mint kilencvenkilenc igaznak,
5094 IX | szőnyeget.~– Csak nem – hóhér!?~Doktor úr e tragédiába
5095 XVIII | mikor Bécsből megérkezik. Hohó, asszonyom! Harapós majmot
5096 IX | lovagolni, megvan-e még a hóka paripája? S számtalan efféle
5097 XIV | munkája halad tovább, elébb hold-, aztán fáklyafénynél.~–
5098 I | Azt a bizonyos kétezer holdas tagot itt uraságod jószága
5099 I | Nagy birtoka, mely tízezer holdat foglal magában, tisztek,
5100 VI | legújabb verseiről, amik a „Holdsugár” című lapban megjelentek.
5101 VI | nagysád, hogy ezt elvigyem a „Holdvilág”-nak.~– Óh nem, nem, nem.
5102 XIV | víz folyása ellen tartsa. Holdvilággal minden elkészülhet. Hát
5103 Uto | angolból ment át a svéd, dán, hollandi közönséghez, finn nyelven
5104 VII | a város felé.~– Károg a holló, káplár uram! – dünnyögé
5105 IX | az utasítást adta, hogy holmiait, ha már költözni kell, ne
5106 IX | a mai verébért odaadja a holnapi túzokot. Elébb szükséges,
5107 XIV | lesz előttünk a róna, ami holnapig meglesz, akkor készen kell
5108 VI | lovag által pártfogolva; holott Pajtayné éppen ellenkező
5109 XIII | kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége nagy.~Egy hét múlva
5110 XIII | doktorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák; művészeket,
5111 XV | intézkedett, hogy nehány hombár, melyet megraktak kővel,
5112 VI | előtt, akinek körül van a homloka huncutkákkal rakva!~Eredj
5113 IX | az érdemes férfiúnak, s homlokával csaknem betörve az orrát,
5114 I | borotvált állal, haja tarkótul homlokig elválasztva, s leszorítva
5115 III | átvevé a levelet, s összevont homlokkal nézte rajta a címiratot,
5116 II | jól táplált; fekete haja homlokközépen szétválasztva, mint Hunyadi
5117 III | Hah! Visszaküldi? – kiálta homlokon ütve magát Bogumil.~– Az
5118 XV | a földemhez, ön sem: ez homogén eset; amikorra én az enyimhez
5119 XIV | mélyebbre ássák, mert alatta homok van; s azt mondom, hogy
5120 XIII | kerekén, visszavonta őt egy hon, egy táj, egy domb, egy
5121 XIV | mérnök, kérem alássan. Első hónapban ezernyolcszáz forint fizetést
5122 IX | jött a derék úr, mint illik honfimártírhoz, ki négy hétig lakta meg
5123 III | érzelmeinek áldozata, s honfitársai üldözése elől menekül.~–
5124 XVIII | szerint egyike legtiszteltebb honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban
5125 XIX | ide, magához ragadja az új honfitársak egyező jelleme, közös bajok,
5126 II | megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok a falat kenyért,
5127 XVIII | elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy őt a báli referensek
5128 V | tudtam, hogy ez „point d’honneur” – mondá magában Ankerschmidt,
5129 XV | keresztyéni harminchárom percentre honorálja váltóidat vagy tízezer forintig.
5130 IX | aláírandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem.~Két óra múlva visszajött
5131 XIV | fogja ölni, s más vegetációt honosít meg helyükben.~Egy újabb
5132 VI | Oh, mi kár annyi lángoló honszerelemnek önmagába temetkeznie!~A
5133 VI | temetkeznie!~A balga! Hogy tud honszerelemről beszélni valaki előtt, akinek
5134 Uto | mint jóakaró hallgatók, s a honszeretet és szabadság szent lángjától
5135 IX | nyilatkozványa a nagylelkűségnek honvéri hahotára egyesíté a két
5136 XIX | förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai,
5137 III | túlnyomó ellenséggel, mint Horatius Cocles, egyedül egy fahídon,
5138 I | végigfeküdt a bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón kezde belőle
5139 V | szekereivel és béreseivel hordassuk be a már összerakott boglyákat,
5140 V | repceejét, szombatyig be is hordhassuk, ki is csépelhessük. Azután
5141 XIV | persze ezer embert át nem hordhatok az erdőig ezen a ladikon,
5142 XIX | zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak
5143 XIV | agyaggal terhelt szekerek hordják a töltéshez valót egymás
5144 VII | lemenének a pincébe. Néhány üres hordó állt még ott korhadt ászokgerendáin,
5145 VII | neki a vizsgáló urak, s egy hordófenéken illő buzgalommal beírják
5146 XIV | olyan, mintha titkos hegedűt hordozna magával.~– Az én barátom,
5147 XV | azóta is mindig a tárcámban hordozok.~Azzal, hogy állításáról
5148 VII | s láncod egyik végét én hordozom? Nem szabad ezt megtudni
5149 Uto | kidobolták.~Hogy a tollat ne hordozzák.~Most a tollat kettő szedi,~
5150 XIV | falvakból menekvőket hozták, s hordták minden irányban tova.~A
5151 XIV | tartott; amint az evező hordtávolába ért, elkezdett párvonalban
5152 VII | egyik leffentyűt, s így horkanta reá:~– Azt a bizonyos ébenfa
5153 III | bányavárosi hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából a kialudt
5154 XVIII | fogadtatlanul gördült be a nagy Horváth-ház udvarára.~Ugyanott volt
5155 Uto | börtönből kiszabadított ifjú hősben rá lehet ismerni a szabadságharc
5156 VIII | valahol rablók támadták meg, ő hősileg védte magát s megöletett?
5157 XIV | el volt lepve keresztbe, hosszába forgatott szekerekkel, azokon
5158 IX | hogy Ankerschmidt éppen hosszabb időre eltávozott, nekem
5159 VII | fürtei voltak, hogy arca még hosszabbnak és tragikaibbnak lássék.~–
5160 XIII | alacsonyabban egész falu hosszant.~– Úgy?~– Az ám… Csodálatos,
5161 XVIII | rosszkor ugrott át hol a hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának
5162 IX | Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az éjszakák e nap óta. Beteg
5163 V | cölöpnek három öl négy láb hosszúnak kell lenni, egy ölre négy
5164 XIV | innenső partig elhozták hosszúra nyúlt fénybarázdáját; Ankerschmidt
5165 XIV | fel van vésve a rendelt hosszúság: négy öl, három láb. Most
5166 XV | is követtem el útközben hőstetteket, amikről valaha regényt
5167 IX | akkor beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát csaphatnék,
5168 XIV | megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna; mindenesetre
5169 IX | két pár krajcáros kolbászt hozassak-e és egy pohár sert, meg egy
5170 IX | lesz a háznál. Cigányokat hozatok, a legjobb bandát. Az fogja
5171 V | bonyolultabb lett, minél több tanút hozattak be, annál több felé oszlott
5172 XVIII | hogy saját maga bérkocsit hozatva, vivé fel a postára a leveleket,
5173 IX | amitől irtózol: elő ne hozd nekem azt a két embert soha;
5174 VI | s Jove favente 8-at is hozhatnak. Ebből „méltóságosan” lehet
5175 XV | százszor egymás után: nem hozhatta azzal helyre, hogy egy nőnek
5176 IX | silbak kiáltása.~– Kávét hozok – volt rá a biztos felelet.~–
5177 IX | forint tételt kétszerezve hozom vissza?~Erre Straff odalépett
5178 IX | aztán csak 4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még
5179 IX | méltóságod ellen, mely által neje hozományát kívánja kiadatni az anyai
5180 IX | kiperlem Ankerschmidttől a hozományt.~– Hogyan? Húszezer forintot!~–
5181 IX | förmedt rá egyszerre a hozóra.~– Hiszen rajta a név –
5182 IX | éreztem meg elébb! Hát nem hoztam-e levelet Aladár úr számára?~
5183 VI | fáradság s egyéb expenzák hozzáadásával szerelmi keresetet indítani
5184 XVI | levelek.~– Ezeket én írtam hozzád.~Aladár azt akarta válaszolni,
5185 XIV | nagyon jó kis eszköz ez hozzáértő kezében. A kis csónak madárkönnyűséggel
5186 VII | legombolta, hogy jobban hozzáférjen. Valami csörrent!~– Aha!
5187 VI | megtetszett itt.)~A lovag hozzáfogott, hogy rumot égessen cukorral
5188 IX | Maxenpfutsch nemeslelkű, hozzájárulható jellem, s ha én lelkére
5189 XV | Mondja tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt, egy bölénybikát:
5190 III | Franciaországba, a franciákat sem hozzák ide soha; de magyarokkal
5191 VIII | már letevé a könyvet, s hozzálépett, mire az érzékeny hölgy
5192 III | Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide.~Ankerschmidt átvevé
5193 XVIII | Anna-báli kúrán keresztülesik, hozzászoknak a látásához; a régi imádók
5194 VIII | közelebb lépett hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez, vette
5195 XV | magadat ez új életben, s hozzászoktál, hogy ami nincs, az nem
5196 V | ügyében?~– Óh igen. Minden hozzátartozandókkal együtt. Ugyan kérem, mi
5197 IX | van. Én magam kész vagyok hozzátenni azt a hiányzó húszast.~E
5198 VI | majd ami nem igaz, azt hozzáteszem én.”~Egy idő óta pedig sajátságos
5199 IX | hátulsó ajtót zárjátok be, s hozzátok ide a kulcsát.~A cseléd
5200 IX | a cserjére. Hanem szent Hubert mégis bosszút állt rajta,
5201 IX | le.~– De mikor már szent Hubertnek adtam szavamat.~– Ki tudja,
5202 I | kezével, hajfürteitől 1 1/3 hüvelknyi magasra divatos figáróját,
5203 I | kitenni, ennyi és ennyi hüvelyk, vonal és minőség meghatározását
5204 IX | már akkor az új szakáll hüvelyknyi tarlót eresztett, hogy ez
5205 IX | tudta azt mondani, amit húga ír e levélben, hogy ne haragudjam
5206 III | mind megölték. Két szép húgom. Oly virulók, oly szépek,
5207 XIX | Kár várnotok! – Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról;
5208 XV | a töltés előtt, melyen a hullám rohama megtörjék; mire e
5209 Uto | legrejtélyesebb módon eltűnt: a Duna hullámai vetették ki a szigetparton,
5210 XIV | az egymás hátára tolakodó hullámok között valami fekete, ami
5211 VII | virágát hármas zár alatt hullatja el.~Az ajtó nyílt, s a vádlott
5212 V | átterelik; mindig csak a hűlt helyére akadnak. Hanem hát
5213 IX | másik percben már ismét humoránál volt.~– Várkormányzó úr,
5214 IV | humorisztikus válaszokért jöttem.~– Humorisztikusnak találja ön?~– Hogy az ördögbe
5215 IX | Uram – szólt Aladár, humoros pedantsággal –, nekem meg
5216 VI | akinek körül van a homloka huncutkákkal rakva!~Eredj már Isten hírével
5217 II | homlokközépen szétválasztva, mint Hunyadi János képén látszik. Olyan
5218 IX | Ankerschmidt a szemét sem hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket
5219 IX | mire dr. Grisák, hamisan hunyorítva szemével, olyasmit mondott,
5220 XIV | felől.~De talán az álomra hunyt szemek is látnak valamit,
5221 IX | áldozat ékesíté vadásztáskája hurokjait. Erzsikének meg kellett
5222 IX | észrevevé, hogy itt kellemetlen húrokon játszik.~– Az igaz, hogy
5223 V | gép megindult általános hurrá kiáltás mellett, a kerekek
5224 IX | merném így túlfeszíteni a húrt. Azonban én megkísértem
5225 XVII | pedig mind a kettő egyforma hűséggel tudta ismételni. Egyiknek
5226 IX | állt a háta mögött, ki a húsfélét számára elmetélte, annak
5227 IV | ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak
5228 V | mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik.~A vadember
5229 III | fedezni voltak rendelve, s egy huszárcsapat közeledtére mind láthatatlanná
5230 I | felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát nem használandja a státus
5231 IX | hogy ön csak egy szakasz huszárral jön, majd elfogtam volna
5232 VI | hallottam hírét, hogy a huszársághoz lépett át; mindenben részt
5233 VII | arckép, mely egy fiatal huszárt ábrázol, ez a láda tetejére
5234 IX | nem fogadná el ön az egy húszas híjával?~– Nem.~Maxenpfutsch
5235 IX | barátom? Hisz a minap csak húszat kért! Ne kötekedjék! Fogadja
5236 IX | forint! Dupla vagy semmi! Húszezeret akarok kapni, vagy asszonyt
5237 XV | az embereket. A roppant húszholdnyi tér, melyet az udvar, park
5238 V | tizennyolcan volnánk, aztán huszonkét lóval volnánk, aztán mindenikőnknek
5239 IX | ma.~– S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc forintot és két húszast
5240 IV | választott kormányzója voltam huszonnégy éven át, minden három évben
5241 IX | archimedesi csavarról, mely húszról harmincezerre emelte a követelést.~–
5242 XV | öcsémuram hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy
5243 XVIII | leányával jegyben járó ifjút hűtlen menyasszonya hogy iparkodik
5244 IX | Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség volna tőlem, ha klienseim
5245 IX | fölvehesse készpénzül, ha pedig hűtlenül viselné magát a házhoz,
5246 I | agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg magamat.~Egyszer aztán
5247 XIII | volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton.~– Azért a tekintetes
5248 II | helyekről tízezer pengőt húz évenkint.~Ádám úr elmosolyodott
5249 XIV | kénytelen egészen új töltést húzatni azon a vonalon, amelyen
5250 IX | Igenis, kell még. De ne húzd össze a szemöldöködet. Azt
5251 III | hol voltál, mert nyársba húzlak.~Azzal zsebre dugva a visszaküldött
5252 IX | De kedves madaram, akkor húznak a szalonkák legjobban.~–
5253 XV | még szépen frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától
5254 XIV | kötél feszesen megdagadva húzódik egyik parttól a másikig;
5255 XIV | aggódva nézte szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái a vadkácsáknak
5256 VI | szeretném – szólt Pajtayné, húzódozva a bölcs ajánlattól. – Bizonyos
5257 IX | szobaleánynak az ujjára húztam.~– Ah. No elég lesz már.~–
5258 I | vala.~Majd ismét egy másik húzva-vonva jött napon azzal a hírrel
5259 V | vette észre, hogy nem ők húzzák a szekeret, hanem az tolja
5260 XIX | medve elhagyja odúját.”~– Húzzátok elő szekeremet, holnap utazunk
5261 IX | nagyon. Azokat a kedves ibolyácskákat ilyennel még nem rágalmazta
5262 IX | napsugártól fázom.~– Nézd, az ibolyák már nyílnak – szólt Erzsike,
5263 IX | Hermine megszagolta a nyújtott ibolyákat, s azzal undorodva veté
5264 V | egy meszely pálinka, két icce bor minden fejre, reggel
5265 VII | mindenféle alakú, kisebb-nagyobb, iccés, messzelyes, kék üveg, zöld
5266 II | csalót vissza nem csalta. Ha Icig kiszedte a mustra búzából
5267 II | meg azt tette, hogy máskor Icignek befagyott vizes palackba
5268 VIII | micsoda körülmények között?~– Idát ahogy tetszett parancsolni,
5269 V | fickók lehettek.~– Az az ideája van az öregúrnak, hogy szeretné
5270 III | Ez minden kis leánynak az ideálja. Aschenbrödelnek lenni,
5271 IX | még más, mint egy szótalan ideálkép lebegése, kinek alakja csupa
5272 III | megdorgálta a kisasszonyt: „quelle idée”, az pedig trillázva szökdelt
5273 VII | ilyen hitványságokból, s idefárasztanak bennünket, és engednek kutatni
5274 IX | karabint emelve vállán.~– Most idefigyelj. Mátul fogva ebben a szobában
5275 XIV | fűlve a meleg lég; emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi
5276 IX | hogy mélyen elhatalmasodott idegbaj vett erőt rajta, melyen
5277 IX | meg vannak gyengülve az idegeim, mióta önt utoljára láttam.~–
5278 IX | Corinnát.~A szép özvegy idegeit nagyon meghatotta Aladár
5279 VIII | többet ásít. Nagyon hatnak az idegekre azok a percek, amikben az
5280 IX | meglepetés! Ah, én olyan ideges vagyok. Minden úgy hat rám.~
5281 IX | jöttem önhöz, mert ezt egy ideggyönge nővel nem lehet elvégezni. –
5282 IX | jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni.~Corinna azt
5283 XV | szerelmesen.~– Pedig én már idehozattam csónakodat – a folyosóra –
5284 IX | miért nem akarja kegyed ezt ideírni?~– Azért, mert nem akarok
5285 XIV | embernek való, hogy veszedelem idejében kiabáljon.~– De mikor úgy
5286 IX | ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség.~– Gondolja
5287 IX | az orvost, hogy maradjon idekinn.~Hermine ismét súgva szólt
5288 XIII | XIII. Az a hant, mely ideköt~És ha az élők el akarnák
5289 XIII | a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat takarja;
5290 XVIII | tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden leszek; ha
5291 XIV | puskás ember őrzött.~– Tessék idenézni. E cölöpöket az áradás mosta
5292 XIV | házunkat az igaz, hogy csak idevaló pallér építette, nincs azon
5293 VI | nagysádnak következő ediktális idézést köröztetni hírlapok útján,
5294 I | tehetnék én ellene?~– Törvénybe idézhetné! – sietett a kész felelettel
5295 I | valami ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a „favor
5296 VII | tudta, hogy bírája elé idéztetik; nem is védelmezte, hanem
5297 I | meginteni, megperelni, törvénybe idéztetni, egy régi magyar szóval „
5298 IV | engedelmeskedik.~Eliz kisasszony idézve volt a haditörvényszék elé
5299 XV | feliratú bankó anno elmúlt jó időből, egy kopott arckép, egy
5300 XVIII | udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás.~Azért kiállhatatlan egy
5301 XIX | megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég
5302 XVI | hiábavalóságai lehetnek azok a régi időkből.)~– Pedig az sok érzéssel
5303 V | erre a kártyakeverés alatti időköz.~– Tetszett a vizsgálóbizottmányt
5304 XVII | lenni, mivel Mikucsek úr időközben Galíciába tevődött át, s
5305 III | gyúrni, s ami aztán olyan idomítható gyurmát képez, mint a viasz.~
5306 IX | egy szál sem őszült meg időnek előtte.~A fogoly sietett
5307 VI | a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint ön, minden
5308 VII | egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek, mely
5309 XIX | ki a rontás-bontás nehéz időszakát: a vallásszabadság; most
5310 VII | évben, rendesen elválasztott időszakokban el szokott oda jönni Kampós
5311 V | Az egyes tárgyak közötti időszüneteket emellett igen célszerűen
5312 VII | fogással szaporodva, félórai időzés után visszatértek a szekérhez,
5313 IX | Elég időnk van, míg itt időzünk.~– Ki tudja – szólt a százados,
5314 IX | Pesten, míg visszajön; ne időzzék, ha lehet, sokáig.~Doktor
5315 VII | pillanatban egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek,
5316 II | kasznárja, ki azalatt, míg az ifjabbakat elhordta jobbra-balra a
5317 VI | egészen kopasz „meglett” ifjakat észre sem vennének.~Valóban
5318 IX | Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra, s csendes hangon, melyen
5319 VII | Miután megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról ma reggel
5320 XVIII | társaság közepett, azzal az ifjúval, – ki őt akkor oly forrón
5321 IX | található reggeli 11-től 1-ig.~Doktor úr éppen a második
5322 XIV | mint egy őrült.~– Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? Semmi
5323 IX | IX. A két fogoly~Eliz az igazak álmát aludta ezalatt.~Azt
5324 IX | Látod, hogy nekem volt igazam – suttogá Hermine. – A fű
5325 XIV | nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó vontatott hangja
5326 V | kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz:~– Kegyelmes uram, ez a
5327 V | Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen tudós férfiú volt,
5328 XV | alatt van.~– Óh nem, uram! – igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. –
5329 II | csizmában.~– Aztán repetáló órát igazíttatni!~– Hiszen azt is én ajándékoztam
5330 XVIII | van szó…?~A feltört levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák
5331 IX | ahogy a következés majd igazolni fogja.~Aladár másnap bement
5332 IX | annyit mondjon: „perem volt”, igazolva lesz. Aztán meg rangomhoz
5333 I | azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott el, amik előtt le
5334 XVII | értelemben adatott ki az ítélet. Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket
5335 VII | kidühöngte magát, akkor igazságtalanságot vélt elkövetni a másik ellen,
5336 IX | volna-e az egészen színpadi igazságtétel, ha ki-ki párjához jutna:
5337 II | irtóztató nagyokat tágítani az igazságtól! Eszerint őtet az az ember
5338 VI | időt és utánjárást vett igénybe. Az öregúrnak egyenesen
5339 II | kissé alább hangolhatná az igényeit.~– Hiszen én nem mondom,
5340 I | régi” jogcímeken alapuló igényeket megszünteti, s egyúttal
5341 IX | választana férjet, az minden igényét az örökséghez elveszítse.~
5342 IX | mikor Straff tíz procentot ígér, azt harmincezertől fizesse-e
5343 V | az egész aratásra.~Semmi ígéret nem bírta őket megvesztegetni,
5344 VI | akarom használni ezt az ígéretet. Arra kell egy folyamodás.
5345 I | nekem meg van engedve, hogy ígérjek önnek húszezer forintig.
5346 XVIII | távol nézőknek nevetsége ígérkezik: addig az utolsó levél ördögi
5347 IX | alig tudok magamnak egyebet ígérni a puszta kenyérnél. Jószágaimat
5348 IX | s a lovag úr oly sokat ígérő módon fogta marokra a pipaszárat,
5349 V | kikergetett parasztok elé! Igért volna nekik dupla napszámot,
5350 XIV | össze.~Aladár kétszeres igyekezettel feszíté a lapátot, s tekintetét
5351 XV | szenvedők felé hajlítja, megóvni igyekezik egy öreg embert, akkoriban
5352 VI | feketekávét szaporán, s igyekezni vele haza a szállásra, ott
5353 Uto | földesúrhoz~Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem
5354 XIV | dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni.~Már késő volt. Ankerschmidt
5355 VII | Legalább iszom addig, amíg ihatom; leiszom a magam bőrére
5356 II | II. A szerencsétlenség mint
5357 III | III. A vén katona és családja~
5358 II | s a fináncoktól meg nem ijed. Ha valahol rászedheti őket,
5359 IX | meglepetést, nagy gyászt, nagy ijedelmet lehet hirdetni.~Kinek ne
5360 XIV | hogy el ne riassza vele az ijedős természetű állatkát.~Nemsokára
5361 IX | támadtak; mély harag és ijedtség tanújelei. Egészen ki volt
5362 IX | lett harcképessé a nagy ijedtségtől, nekirohant Straffnak, s
5363 IX | így volt.~– Ah, az csak ijesztgetésnek volt szánva; de ha megtörtént,
5364 XVIII | dallal, mint virággal az illat.~És őneki eszébe jutott,
5365 XIV | virággyapjaikat, az ákácok illatától át volt fűlve a meleg lég;
5366 IX | nyújtó. – Milyen pompás illatuk van. – Hermine megszagolta
5367 IX | persze, ő igen sokat tart az illedelemre; – neki az métier-je: tudni,
5368 I | Kérem – szólt doktor Grisák, illedelmes prüderie-vel –, én nem vagyok „
5369 IV | megszűnt mosolyogni, fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi
5370 IX | délelőtt, megvárá a másnapi illemlátogatás óráját, akkor kereste fel
5371 IV | bevezetésül sokkal inkább illeni fog hozzá, mint egyszerre
5372 VII | láda tetejére van belül illesztve, a fiókban pedig találtatik
5373 IX | másik balról a behajtásra; illetékes bélyegek-e lat és mérföldtáv
5374 XV | bocsánatot kérve útitársától az illetlen szóért. Aladár biztatta,
5375 V | hányadik „diätenklasse” illetményét. Már itt bizony akár doktor
5376 VIII | már nézni, hol maradnak az illetők.~Vendelin úr kilépett a
5377 XVIII | eleve értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés napján
5378 VI | aztán gondoskodom, hogy az illetővel, akinek folyamodnia kell,
5379 II | magában azokat a keserves illúziókat, amiket oly bőven pazarolt
5380 II | rászedte egypár fokkal. Az ilyenért aztán rendesen nagyon meg
5381 II | úr a számadásokat, hogy ilyenféle represszáliák elő ne fordulhassanak
5382 I | tehát – vegetáljunk!!!~Ilyenforma beszédeket lehetett hallani
5383 IX | Azokat a kedves ibolyácskákat ilyennel még nem rágalmazta senki.
5384 IX | Ankerschmidt is gondolt ilyesmire, s elhatározá, hogy a válóper
5385 VI | tekinteni…~Hogyne akarna ilyet Taréjy Nándor? Persze, hogy
5386 II | érintkezésük lett volna velük; ilyformán a régi földesúr élhetett
5387 XV | kezét csókolni, aki szeret, imád, tisztel vég nélkül, megmérhetlenül;
5388 IX | lovag –, te ugyan a nyakamba imádkoztad a garaboncás diákot. Valld
5389 IX | te boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez a zivatar
5390 IX | reszketve a lányka. – Dehogy imádkoztam ezért, dehogy. Istenem,
5391 XVIII | miért jött el az utolsó imádó.~Ezóta a verses gúnyirat
5392 XVIII | balatonfüredeni megjelenésre. Ezóta imádói már lesik a posta érkezését
5393 XVIII | Hogy egy szép asszony az imádójával töltött tête à tête óráit
5394 Uto | áthevülve, egyesíték buzgó imáikat az üldözöttekével, kitartásra
5395 XV | árpaszálat valahol Erzsike imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár
5396 XIV | közötti tér, mik mellett az imént kocsin jött el, így csónakon
5397 III | Ez a szemtelenség, ez az impertinencia.~– No, no, mi az?~– Tessék
5398 II | gyönge szívű embereknek imponáljon. Magas, egyenes, daliás
5399 VIII | hogy őt kegyedre nézve is imposszibilissé tegye, még meg is alázta
5400 XV | nyakába borulást szcénázva impromptu; aminek az volt a legfőbb
5401 IV | bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy bepecsételt levelet
5402 IX | és lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet adja
5403 V | minden kocsisát, lovászát, inasát, azokat is benntartották
5404 VII | tubákszín télikabát verte az inát, amiben nagyon fázott volna,
5405 VIII | könnyen diffikultálva lehet az inaugurációja.~– Az égre, uram!~– Itt
5406 VI | ellen, hogy kerüljön felül incattusból actorrá; most pedig csak
5407 II | hazudni, hamisan esküdni.~– Inculpata tutela – (vétlen védelem) –
5408 XV | értékbe azzal a Karaib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült hajótörteket
5409 VIII | Megbocsásson, missz. Egy igen indiszkrét kérdés, de nem lehet kikerülni.
5410 IV | megtudtam, ön nem fog érte indiszkrétnek tartani, remélem.~– Én pedig
5411 VI | legközelebbi alkalommal meg is indítá a nyomozást, félig bizalmasan,
5412 IX | egyezségre.~– Megadatik. Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal;
5413 XV | Garanvölgyi. – Mienk ez a víz!~Az indítvány általános pártolásra talált.
5414 IX | előszobában, hanem azért a szakács indítványára nem tartatott fölöslegesnek
5415 XV | Menjünk csónakázni – indítványozá Garanvölgyi. – Mienk ez
5416 VII | gyanús szemmel nézett az indítványozóra. Azt nem gondolhatta, hogy
5417 VII | megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé, hogy ha Kampós úrnak
5418 V | van az asztalon, azzal az indokolással szokta magát és vendégét
5419 VII | rendszabálya hogy nem volt indokolatlan, az a következő percben
5420 IX | állítanák, s még jobban indokolnák a nő gyűlöletét?~– Óh, igen
5421 VI | szónak találta, mely eléggé indokolva van, ha az embernek már
5422 IX | nincs, ami a törvény előtt indokul szolgálhasson arra, hogy
5423 IX | emelve minden kegyetlen indulat.~– Ördög, mennykő! – kiálta,
5424 IX | felindult leányka keserve a düh indulatába ment át; azt hitte, a missz
5425 VII | annyira el hagyta magát indulatai által ragadtatni.~– Jól
5426 IX | kísértsen olyan férfiúnál, ki indulatainak nem tanult ura lenni!~Mennyire
5427 VI | Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát leöntheté egy pohár ruszti
5428 VII | hogy az is segítsen a papa indulatját lecsendesíteni.~– Kímélje,
5429 IX | ízében reszketve a gáttalan indulattól.~Az bámulva nézett szét,
5430 XIV | adok rendeletet, ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben
5431 IX | szólt bele Erzsike. – Hova indulnál estefelé? Mi nem eresztünk.~–
5432 VI | alatt doktor Grisák sürgős indulnivággyal vesz búcsút Ankerschmidttől,
5433 VII | kapni a szemére. Mikor már indulófélben voltak az urak, Kampós utánuk
5434 VI | tudtam. ’Sz én is éppen ide indultam. No ez derék véletlen.~Azzal
5435 XIV | Még sohasem találtam olyan indzsellért, aki az előtte ottjártnak
5436 IX | hidegvérrel diktálta ez infámiákat saját magáról, mintha csak
5437 IX | áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért. Doktor
5438 I | kellett szánni magát, hogy re infecta kitaláljon magára a kertből,
5439 V | óráig, amidőn is az ügyvédi információk háborítatlanul folyhatnak.
5440 XIV | nem erős, a pilóták máris ingadoznak.~Itt Ankerschmidt is közbeszólt
5441 XIV | felmászva rajta, belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen
5442 XIV | építész emelte, ezt nem ingatja meg minden kis tréfa.~Kampós
5443 XVIII | Magyarországtól megvált, minden ingatlan birtokát pénzzé tette, s
5444 XIV | megtörlé veresre sírt szemeit inge ujjával, s megcsóválta fejét.~–
5445 III | utána. Ez annál jobban fogja ingerelni.~Azalatt a kenyértészta-lenyomat
5446 IV | visszatartóztatni a rohamtól ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét,
5447 IX | velem.~Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában
5448 VI | lehetőt elkövetett, hogy inggallérát oly magasra felhúzza, hogy
5449 XIV | árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap
5450 VII | megtörlé a kulacs száját ingujjával, s Kampós uramnak is tölte:~–
5451 VI | putzhändler kegyelméből közli ez ingyenképeket, ki rokokó ruháit akarja
5452 IX | menekülhessenek. Hanem az inkriminált kocsis csakugyan fusson.~
5453 XIV | kiállja, miután már eddig is inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre
5454 XIV | Ankerschmidt.~– Hogy van, inspector úr? – kérdezte doktor Grisák.~–
5455 VII | urakat szívesen látják az inspektornál ebédre, maga meg azzal a
5456 I | sincsenek beszántva, s fundus instructusáról éppen nincs, aki beszámoljon.
5457 IX | vállalja, hogy Straffot inszinuálja a kontroverzia komplanálására.~
5458 XIV | Ankerschmidt nem haragudott meg ez interpellációért, hanem felelt rá illően:~–
5459 VI | egyszer csak egy delnő interpellál, hogy mit tartok „Paradisa”
5460 III | vett magának e kérdéssel interpellálni a bujdosót:~– De hát a lengyel
5461 XV | senki.~Garanvölgyi tréfásan interpellálta Aladárt, mintha nem értené
5462 VII | valaki által e tárgyban interpelláltassék.~A várt felszólítás nem
5463 VII | elfogták; szerencsére, hogy interveniáltam, különben még ő is elővizsgálati
5464 VII | megszólított a káplár egy intésére elő is vett tarsolyából.
5465 IV | piros orcáját, azzal az intéssel bocsátja el, hogy csak „
5466 II | kinyújtott baljával csendet intett, és megindult hangon közbeszólt:~–
5467 II | hangon ily szemrehányást intéze hozzá:~– Értelek, ember!
5468 VII | rendező hatalmak azonban úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló
5469 XVIII | ha éppen a divaturacshoz intézettet kapta, melyben róla van
5470 VI | amit a természet mostoha intézkedése megtagadott tőle, azt helyre
5471 XV | vele az udvarra további intézkedéseket tenni.~A cselédek tudósításai
5472 XV | töltéseket.~Aladár rögtön intézkedett, hogy nehány hombár, melyet
5473 IX | barátjára –, hogy sorsa felől intézkedjem.~A missz térdre esett előtte.~–
5474 XVIII | már tudjuk, hogy micsoda intézmény.~Straff úr, kárbaveszett
5475 VII | magukat, mely a közigazgatás intézményeire zavarólag hathatna, s az
5476 I | nem egészen együgyűségből intézne hozzá ilyen „ártatlan” kérdéseket,
5477 VII | volt, ha a világ folyását intéző bölcsességnek úgy tetszett,
5478 IX | arról, hogy a legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb
5479 XIV | mint az őreá, de mielőtt inthetett volna neki, hogy maradjon
5480 VIII | elveszítse. A lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie
5481 VII | szólt az, fél szemével intve. A másikkal nem láthatta,
5482 I | természetes – helyeslé az invektívákat Garanvölgyi –, miután az
5483 IV | legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni jöttem volna; e lépésre
5484 III | veszedelmes. Hátha valami inzultust tesznek?~– Ketten leszünk! –
5485 IX | kegyed elkölteni?~– No hát az ipam ellen indított peremre.
5486 XVIII | hűtlen menyasszonya hogy iparkodik visszacsábítani; Aladár
5487 I | való nemegyezésüket azzal iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon
5488 XIV | teszünk, mint imádkozunk.~– Iparkodunk megerősíteni töltéseinket.~–
5489 II | A szerencsétlenség mint iparüzlet~Egy esztendő múlva készen
5490 VII(1)| Nyelvújítóink ezt „irálynak” nevezik, minthogy „építésről”
5491 IX | sok alkalmunk lenne egymás iránti duzzogásunkat kifejezni,
5492 VI | ellene küzd a kor szabadelvű irányának, annál is jobban megcáfoltatik
5493 III | nagyon meghatva. Valami más irányba téríté át a beszédet.~–
5494 XIX | bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani,
5495 XV | hasonlít – másvalakinek az írásához.~E pillanatban Aladárnak
5496 XVIII | fel elébb?~Ankerschmidt írásának adott előnyt. Ez a legjobb
5497 XV | azt, hogy Aladár e levél írásáról rá fog ismerni arra a kézre,
5498 IX | vette Vendelin urat, hogy írásba adja, miszerint kész felében
5499 II | nehéz kitalálni. E rejtett írásból még egyszer meggyőzve magát,
5500 IX | szórakozni?~– Nem. Mivel az íráshoz toll, a festéshez ecset,
5501 IX | írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen a kézre ismerni,
5502 XV | annak vonásaiban ugyanazon írásra ismertem, melyet azon ismeretlen
5503 VII | porzó pattant bele erről az írásról.~– No az talán nem lesz
5504 IX | írni, menyasszonyommal is írassa a levélbe csak ezt a szócskát: „
5505 VII | Garanvölgyi Ádám sajátkezű iratai.~Bräuhäusel úr legkisebb
5506 VII | melyet Garanvölgyi titkos irataival lefoglalt. Azon szekrényben
|