185-arasz | arata-benne | bennf-const | conto-eccla | ecset-elnok | elnyi-erzek | erzel-felny | feloc-forrt | forst-hajto | hajts-hires | hirev-irata | iratb-kapva | karab-kialt | kibek-kosso | koszo-lebbe | lebeg-magas | magat-megmu | megne-mindn | mindv-nyila | nyilh-orsza | orule-prote | proza-sator | savan-szegg | szegl-tabor | tabul-teved | tevel-ugaro | ugarr-vende | venem-zongo | zordo-zuzma
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5507 IX | fiatalember beletekintett az iratba, s azután fejet csóvált:
5508 VII | a „kommittens”-ek.~Levél íratik rögtön Bräuhäusel úrnak;
5509 VI | képzeli ön, hogy férjemmel íratnám leveleimet?~– Nem; hanem
5510 VII | pedig kezét folyvást amaz iraton tartá, s nézett hol arra,
5511 IX | fogta a tollat, s azzal íratta oda; amiből én aztán megtudtam,
5512 IX | itt neked. Nesze a toll, írd rá magad.~Az inas aztán
5513 XIV | árvíz nekijön, Isten legyen irgalmas, kegyelmes a benne levőknek.~
5514 XVI | tetejével ugyan nem bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik
5515 IX | nem gyakorolhat az utcán irgalmat.~– No – hát, az ördög nevében –
5516 IX | No Aladár úrnak csak nem írhatja valaki a levélre, hogy „
5517 IX | Nepost, vagy Bar Kochbát írhatják kívül; hiszen megesküdni
5518 IX | férjéhez.~– Tehát nem bánod? Írhatok dr. Grisáknak, hogy küldjön
5519 IX | lesz a lom között.~– Ki írhatott?~– Majd meglátod. Bizonyosan
5520 IX | minő megható könyörgés! Ki írhatta ezt?~– Ejh! nem szabad ezt
5521 IX | adjon papírt és tollat, hadd írjak utalványt bécsi bankáromnak,
5522 IX | Tessék diktálni, hogyan írjam.~XII. Mit neveznek archimedesi
5523 VI | terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható esedezést annak
5524 XIX | azokból választás napjára írmagul sem maradt. Sokon a szidás
5525 IX | Márpedig ha Aladár úrnak írna, akkor csak azt tenné oda,
5526 XV | rejtekébe –, egyforma kézzel írnak sokan; egyforma szívvel
5527 IX | felöltönyét egyik szolgálatkész írnok felsegíté rá, azt kérdezte
5528 VII | Bräuhäusel úr, titkárja, írnoka, biztosa és megfelelő fegyveres
5529 VI | Kérem alássan, majd egyik írnokommal letisztáztatom.~– Nem szükséges.
5530 VI | özvegy. – Leveleket kell írnom mindenfelé.~– Nagysádnak
5531 VII | a közepén állt egy ódon íróasztal, melynek olyan furcsa ki-
5532 V | tetette, s odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig ráláthasson;
5533 VI | Grisák, midőn Corinna ismét íróasztalához ült, s egy finom illatos
5534 IX | Körültekintett. Hermine íróasztalán volt egy lepecsételt levél,
5535 VI | felváltja a pipereasztalt az íróasztallal; kiteríti maga elé a nagy
5536 IX | Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak be kell tölteni az
5537 XVI | visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon. Erzsike rögtön ráismert,
5538 IX | főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét egyik
5539 VI | belekeverte a társalgásba az irodalmat; azután szó volt az írónőkről;
5540 IV | tehetséggel szaporodott a német irodalomban; hanem már – elfelejtettem.~–
5541 I | kerülni. Menjünk tehát az irodámba.~S vezette aztán a doktor
5542 Uto | annak, hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet lefest,
5543 IX | hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket kért, s még egy utalványt
5544 XVIII | mégis eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen,
5545 VII | különösek. Ezeket az úrfi írogatta valami nagyon biztos helyről,
5546 XVI | bebizonyodnék ön előtt, hogy ezeknek írója méltó volt arra, hogy ön
5547 XVIII | vonásain megismeri azoknak íróját. Valaha hozzá is érkeztek
5548 IX | az „addio”, de rendkívül iromba betűkkel írva, nagybátyám
5549 XVIII | kézírással. Mikor még azok írónéjának szüksége volt a titkokra,
5550 I | Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával! Dühönge magában a doktor.~–
5551 IX | a delnő, nem értve el az iróniát. – Higgye el, Aladár, hogy
5552 II | Kérem alássan. Ne tessék iróniázni. Ő többet tud, mint mi. (
5553 VI | irodalmat; azután szó volt az írónőkről; egyszer csak egy delnő
5554 XVII | semmi sem lesz belőle.~Este írószereket kért Bárd Péter, mint mondá,
5555 I | bele volt ütve egy sárgult írótoll. – Ez egy igen csendes,
5556 IX | odanyújtva neki a Hermine által írottat.~Az olvasás alatt a missz
5557 XVIII | diákul rágalmazzák „genus irritabile vatum”-nak. Azután meglehet,
5558 VII | szólalni.~– Kis leánykám, te írtad ezt itt?~– Én.~– Azt nagyon
5559 IX | is megkérdezik elébb: te írtad-e ezt, mielőtt elítélnék.
5560 IX | Látod: elvittem azt, amit írtál, oda, ahol használt. Az
5561 I | abban az okmányban – szólt irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. –
5562 XVIII | nem ítéli meg érte, míg Ischlben hercegnőkkel kénytelen versenyezni.
5563 XVIII | pénze van, becsaljon abba az iskolába, ahol megtanítják rá, hogy
5564 IX | Ott harmincezer is van – ismédé hidegvérrel a kalandor.~–
5565 IX | kívül Ankerschmidt lovagot ismeré fel a jelenlevő fényes egyenruhás
5566 IX | kedves jószágom, te nem ismered annak a jámbor személynek
5567 IX | azokat eszembe juttatják, nem ismerek magamra többé.~Ezalatt fölérkeztek
5568 III | kellemetlenné lett, kötelességének ismerendi semmivé lenni, elpárologni.~
5569 Uto | kiket a hibás tudományuk és ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett
5570 V | csendőrség; azokkal ő jó ismeretségben van. Szépen, minden zaj
5571 XVIII | kockáztatott vállalat a korábbi ismeretségeket mind dezavuálni, mert már
5572 XV | jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon régi keletű. Én Erzsi
5573 IX | személyesen van szerencsém ismerhetni.~– Elmúlt dolog az már –
5574 IV | megpróbálgatá, arcához fektette, ha ismerik-e még egymást, sőt végre még
5575 XVII | hogy be ne csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan.~Beszélték
5576 II | az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek.~– De hát kérem, mi oka
5577 XVIII | tanácskozmányt!~Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat, ezt aligha
5578 II | pereátot” kiálthassanak rá. Ismerlek benneteket. Ti, kik gyáván
5579 XIV | ennyi taligarívás közül ki ismerné fel a távoli harangszót?~
5580 IV | hallanám, mintha lépteire ismernék a folyosón; mintha használna
5581 XIV | Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak
5582 IX | aztán nem volt hova lenni. Ismerőihez menni szégyellt; apja házához
5583 VI | egymásnak adósok.~– Micsoda ismerője lakik itt önnek?~– Nekem? –
5584 Uto | a képmása: több hasonló ismerősből van az összetéve, ámbár
5585 I | Garanvölgyi Ádám urat.~Valami ismerőse járt nála, annak panaszkodott
5586 V | darutollal az oldalán. Régi ismerősei csak úgy tántorogták vissza,
5587 XIV | meg, hadd hirdetnénk az ismerőseinknek, ki szabadított meg e mostani
5588 III | olyan évek, amikben egykori ismerőseit, köztük fegyvertársait is,
5589 I | dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön, hogy vadászni
5590 XIII | régen alvók szellemeivel már ismerősek.~Egy hét alatt készen kellett
5591 II | nekem személyesen is igen jó ismerősöm volt, nem említette, hogy
5592 IX | szállására érkezve, még más régi ismerősre is talált; Maxenpfutsch
5593 XVIII | gentleman.~Tehát Straff úr, régi ismerősünk, ott ül az öt levél előtt.
5594 XV | XV. Akik egymást nem ismerték~A csónakok megérkezését
5595 IV | olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse meg velem annak tartalmát.~–
5596 Uto | angol lap a legkedvezőbb ismertetéseket írta róla; az angolból ment
5597 IX | igen fontos. E napokban ismertette meg velem Bräuhäusel úr
5598 III | hasonlított anyjához, akit mi nem ismertünk. Kicsiny, gömbölyű, eleven
5599 IX | mi Maxenpfutsch név alatt ismerünk.~– Megkaptam önt valahára! –
5600 XVII | egyforma hűséggel tudta ismételni. Egyiknek bizonyosan a gáton
5601 IX | homlokát tenyerébe, s keserűen ismétlé:~– Hermine megszökött.~Erre
5602 XIV | kimondom az igazat.~– De ispán úr! – pattant fel dühösen
5603 VII | megmondod, hogy majd az ispánháznál kapnak enni”.~Le is jött
5604 VII | ha éhes, hát elmehet az ispánhoz.~– Hehehe, te kis szamár;
5605 XV | a vendégek érkeztét, az ispánon kívül, kinek erősen lelkére
5606 XIV | is elkészültünk, akkor az istállóból kivezetteté a paripákat,
5607 VII | Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni készült.~– Megállj! –
5608 XIII | méltóztatik építtetni az Istenben boldogult Hermine tensasszony
5609 V | beköszönt egy jószívű „adjon Istennel” az inspektor úrhoz.~– Talán
5610 VIII | kit a pogány mitológia az istenségek sorából kifelejtett, illő
5611 IV | is! Ez is a tied! Nesze, istentelen. Piff, puff Így ni!~Csakhogy
5612 V | tétlen hevervén, a két hozzá istrángozott versenytárs által kegyetlenül
5613 VII | kezével hárítgatá félre az iszapos göröngyöket a gödörből.
5614 XVI | lefutott az apadó ár, vékony iszapréteget hagyva maga után.~– Kedves
5615 VII | Vagy úgy? Az urak nem isznak a kulacsból, hanem klázliból.
5616 VII | ki egy öticcés kulacsból iszogatott, s falatozott paprikás szalonnát
5617 VII | jött elő semmi.~– Legalább iszom addig, amíg ihatom; leiszom
5618 VII | talán betérhetnének ide egy ital borra.~Kampós úr engedett
5619 II | Nem volt sem étele, sem itala, mindig róla törődött. Azután
5620 I | nem nyúlt hozzá semmiféle italhoz, kivéve a vizet.~Egy újabb,
5621 VII | mikor megszomjazik, akkor itassa meg.~Káplár uram öröme most
5622 IX | a fele úton a csárdánál itatni megállnak, kerül-fordul,
5623 IX | abba a hangulatba, amelyben ítéletet osztani akart; nem tudott
5624 XVIII | fesztelen magyar kedély nem ítéli meg érte, míg Ischlben hercegnőkkel
5625 IX | Kedves jó testvérem!~Ne ítélj el azon lépésért, amit ma
5626 VI | Magam olvasom fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy gyönge: „A
5627 VIII | szívem; de ugyebár ön nem ítélne el engem azon esetben, ha
5628 IV | magányszobájába.~Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen elnök, hidegvérű
5629 XV | menni, mint hogy egy halálra ítélt rabot váltott meg kezével,
5630 II | szarvasbőr topánykát…”~„Item: a Sándornak egy flanell
5631 VI | Bécsben készíttetni. Az itteni szabóknak nincsen semmi
5632 XV | segíthetnek magukon, hogy itthagyjanak, mert körös-körül tenger
5633 VII | az volt az első szava:~– Itthon-e a zongoramester?~Miután
5634 VII | Eliz kisasszony másfél évi ittlét alatt már magyarul ért.~
5635 IX | nálunk, ami Hermine-től ittmaradt, abból küldhetnénk eléje;
5636 IV | IV. Akik egymást meg akarják
5637 XVIII | hosszan, „sebzőn”.~Egy ív kétrétbe hajtva teli volt
5638 XIX | legbuzgóbb hazafi. A következő ivadékuk bizonyosan az.~Ankerschmidt
5639 VII | kísérőjével a csárdába.~A nagy ivóteremben, a hosszú asztal végén ült
5640 IX | a lovag úr, a pipaszárat ívvé hajtogatva két keze közt
5641 IX | IX. A két fogoly~Eliz az igazak
5642 IX | kiálta rá Eliz, minden ízében reszketve a gáttalan indulattól.~
5643 IX | hatvanezer forinton alul.~Azzal ízekre tépte az okmányt, s elszórta
5644 XV | szívesen hallotta volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához,
5645 IX | műtételében. Egy rejtélyes izenet, aminek tudása oly sürgetős
5646 XIV | méltóságodnak akartam átadni ez izenetet, kötelességemhez képest.
5647 VII | uramnak, hogy a tiszti lakba izenhessen, hogy a kocsis a lovakkal
5648 VIII | van.~– Mi van?~– Már hogy izenhetne az ember akár valamit, akár
5649 III | ez szörnyű megbántás, azt izenni vissza, hogy nem tud németül.~–
5650 III | elmulasztani.~– Hát mit izentek vissza, de csavargó?~A kis
5651 VII | kis szamár; megfordítva izenték: engem híttak a kastélyba?~–
5652 IX | tréfáljon. Az engem nagyon izgat.~– Nem tréfálok. Nagyon
5653 VI | Persze, hogy el van a finom ízlés által ragadtatva. Ezt bizony
5654 VI | szabóknak nincsen semmi ízlésük. – Pedig vannak, akik még
5655 VII | enni, mert annak semmi sem ízlett többé; – hogy olyan nagy
5656 V | állapi.~És ezen az általános izzadás napjain Ankerschmidt mindennap
5657 V | rászorulni.~Most engedjük őket izzadni, s beszéljünk egy kissé
5658 IX | Átkozott ember! – szólt izzadó homlokát törülgetve zsebkendőjével
5659 II | úgy? Törülje le elébb az izzadságot a homlokáról, hiszen csorog
5660 V | kaszásai már az ötödik napot izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva
5661 V | uram;. egy nyári délután izzadtan térve meg a rétről; hol
5662 V | aratóját felvállaltuk, hát egy izzadtsággal majd a tekintetes Akkorsincs
5663 XIX | váltig csitította, hogy mit izzasztja magát, hisz úgyis megválasztják
5664 XVIII | nevetett magában, amíg egy izzó lámpalemezen megszárítá
5665 XIV | ő okos ember.~– Nem kell jajgatni, hanem segíteni magunkon! –
5666 XIV | gáton száz meg száz szekéren jajveszékelő nők, síró gyermekek csapata
5667 I | csapóföldet – vigasztalá a jajveszékelőt a háziúr. – Elmúlik az.~
5668 XIV | rajtok látni. A cselédnép jajveszékelve kiabált az ablakokon, s
5669 XIV | azokon kezeiket tördelő, jajveszéklő asszonyok, gyermekek s kiabáló
5670 VII | tegyen, mint az ezermester japonicája.~Egyszerre csak egy kis
5671 I | turquois-melltűvel keresztüldöfve, kezein jaquemárkesztyűk, agyarán a legfinomabb virginia
5672 IX | Megkérdezte tőle, hogy jár-e színházba, micsoda új operák
5673 I | nézve is nagy haszonnal járand. Hanem – ha megenged egy
5674 VIII | jó lovakon, alig félóra járás, egy óra alatt itt lehet
5675 I | azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál reverzálist ad
5676 I | Reichsgesetzblattot nem járattam. Rögtön küldök a postára,
5677 IX | már most becsületszavadra járhatsz, ahol akarsz.~Eliz mosolyogva
5678 V | tágultak a metsző hengerei, a jármű kerekei annál sebesebben
5679 XIV | összezúzva, letépve láncaikról, a járművek partra vontatva, az egész
5680 IX | gerillának mennék a Bükkbe, vagy járókelő emisszáriusnak; hanem azt,
5681 IX | Majd én utánajárok.~– Te jársz utána? Nohát csak szerezz
5682 IX | idáig; aztán most meg sem jártathatja ebben az esőben.~Ankerschmidt
5683 XV | embert, akkoriban nagyon járványos veszélytől. Ez öreg embernek
5684 I | füstöt, míg kezében kurta jáspisfogantyús pácikó lóbálódik.~Ez az
5685 I | jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már
5686 XV | Erzsike gyönyörködve tekinte a játékos vadállatra; Aladár is gyönyörködve
5687 IX | utolsó garasig hagyja menni a játékot.~– Itt jön egy bérkocsi.
5688 XVIII | portékának, akit a vén gyereknek játékszerül vigyen, mikor Bécsből megérkezik.
5689 XVIII | Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért a bűnbánó megtérőt;
5690 V | forintot.~No, iszen azt a játszmát el is vesztette aztán Bräuhäusel
5691 VI | Neológjaink a „partie”-t játszmával adják vissza, s én különösen
5692 V | viszonya, barátsága, szerelme a játszótárs iránt kivált az olyan iránt,
5693 V | kezében, de nem rontotta el játszótársáét.~– Nem hiszem, hogy sok
5694 XV | s most már azon tűzben játszottak szemei, aminek ragyogása
5695 III | hogy oly nyomorult szerepet játszottam önök előtt néhány órával
5696 V | szerencsétlenségem van.~– Játszunk még egyet?~– A legnagyobb
5697 III | hogy mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől kezdve
5698 III | bányavárosi hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából
5699 VII | voltál. Rendelkezéseimet, mik javadra vannak, ide rejtém. Titkolnom
5700 XIV | tetszett nagyon a mentő javaslat; egyszerre ugrottak ötvenen
5701 XIV | sem kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá a fenyőfának.
5702 IX | kívánkozzunk. Megélünk a jég hátán is. Ha elvesztettük
5703 XIX | rólatok! Kár várnotok! – Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos
5704 XIV | kezdett kongani; a nagy szálas jegenyefák egymás után omlottak a földre,
5705 I | ne pusztítsa a szép vén jegenyefákat két oldalon.~– Ilyenformán
5706 XIV | csalogánydaltól, rigófüttytől, a jegenyék akkor hányták virággyapjaikat,
5707 XIV | többé kocsin hazamenni? A jegenyési erdőn túl már eléje került
5708 XIV | csikasz farkas.~– Ha ezek a jegenyésre menekülnek: az én embereimnek
5709 Uto | tudományuk és ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett a kárörvendő
5710 XIV | Néhány percig mereven, jégszemekkel, halott arccal nézett a
5711 XVIII | olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó ifjút hűtlen menyasszonya
5712 IX | missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van.~– Igenis, könyörgöm
5713 IX | hogy várjanak. Add ide a jegyeiket, hadd látom, kik?~Az inas
5714 VI | barátom!”~A többi titkos jegyekben van írva.~A levél borítékára
5715 VI | tessék zavarba jönni. Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól.
5716 IX | elvettem tőle erővel a jegygyűrűjét, s szeme láttára a szobaleánynak
5717 III | hátramaradtak közt rögtön kitört a „jegyzékháború”.~– Eliz kisasszony, ön
5718 II | tekintetre.~Nem is megrovásul jegyzem fel Kampós úrnak, hogy amint
5719 V | mutogatott, csupán annyit jegyzett meg rá Maxenpfutsch előtt,
5720 VIII | ezt kinyitották. Ez volt a jel arra Vendelin úrnak, hogy
5721 VIII | az volt az összebeszélt jeladás, hogy általa egy kavics
5722 IX | alkalmazva, ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak.~
5723 I | minthogy uraságod úgysem veszi jelenben hasznát annak az építménynek…~–
5724 VIII | azért mégis biztosítani jelenlétéről, s olyan dolgot adni, melynek
5725 IX | mint a fejfájás, ez jó jelenség; hát más kabátot vegyek
5726 VI | százados félreértés gyászos jelensége azon sajnálatra méltó körülmény,
5727 IV | fogja mondani. Azért magam jelentem fel magamat, nehogy a tekintetes
5728 VI | jönni teára hozzám?~Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik.~–
5729 II | von Ankerschmidtnél úgy jelenteté be magát, mint egyik tagját
5730 IX | várudvarról hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd mégsem jött.~(Hm,
5731 VII | lehetett volna, hogy miért jelentette fel azokat a már megmenekült
5732 IX | előzékenységgel fogadta a jelentkezőt, mint szokás fogadni azt,
5733 IV | kisasszony kecses pukkerlivel jelezé, hogy érti.~– Ne mosolyogjon!
5734 XIX | mi sorsunk” változását jelezni látszott.~Mert ez úgy van.~
5735 XIV | lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik
5736 III | percnyi hallgatás egyúttal jellegezheté csendes neheztelését önfeláldozásának
5737 Uto | mind ennek a korszaknak a jellemalakjai.~Közel negyven éve már annak,
5738 XIX | az új honfitársak egyező jelleme, közös bajok, közös szenvedések
5739 XV | keresztüllátott egy család jellemén, melyet eddig nem ismert.~
5740 III | a társalgásnak szelídebb jellemet kölcsönözni. Áttért a beszéd
5741 XVIII | komisz ember; míg ha csak a jellemét sározza be, azért lehet
5742 III | simára borotvált ajkkal jellemezvén magát, s azután meg igen
5743 IX | veszedelmes körvonalai egy jellemnek. Ha énrajtam állna, ön sohasem
5744 VIII | barátomnak nevezek! Ő szilárd jellemű férfiú.~– Óh, nem is úgy
5745 VI | státuscsíny ötlött eszébe, jellemző arra nézve, mennyi erő s
5746 XIV | mutatva, melynek glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor
5747 XVIII | élni kell! Ez a mai kor jelszava. Egyikünk így szerzi a kenyeret,
5748 IX | lehet hozzá menni.~– Mi a jelszó? Mondja a jelszót!~– Gyuszi,
5749 IX | Mi a jelszó? Mondja a jelszót!~– Gyuszi, most mindjárt
5750 III | csíptette, mintha azzal jelvényezné, hogy tartózkodnia kell
5751 IX | mérgesebb hangnyomattal.~– Jesszusz Maria! – volt rá a sikoltás.~
5752 V | hogy a mai nap „defekt”-jét ezúttal ő írta be „expensnotái”
5753 IX | beteg lónak. Faites vos jeux, messieurs!~– Kérek egy
5754 II | abban megejtsék. Ravasz jezsuitafogással szavakat kérdezni tőle,
5755 IX | csendes hangon, melyen a jóakarat lágysága keresztülnézett,
5756 I | okmányban – szólt irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. –
5757 Uto | katolikus egyházfejedelmek, mint jóakaró hallgatók, s a honszeretet
5758 IX | Igaz biz az! Neked valami jóakaród már levelet is írt Pestről;
5759 III | Sebei, miket a hajdani jóakaróival tett vitában kapott a harcmezőn,
5760 II | siralom. Nagy kérdés, hogy nem jobb-e annál bekocogtatni a hadbíróhoz,
5761 XV | folyamodom, mint panasztevő jobbágy: ön kihallgat és kegyeskedik
5762 III | mostaniaknál semmivel sem voltak jobbak, oda vezette a hadastyánt,
5763 XIV | függesztve, addig nem tehetünk jobbat, mint ha vízbe haló lakosokat
5764 II | asztalon levő két kalap közül a jobbikat vigye el; mely történetesen
5765 VII | szárnya alá dugva hátul, jobbjába pálcáját ragadva, maga legelöl
5766 III | semmirevaló? – kérdezé Bogumil, jobbról-balról pofon legyintve a gyereket.~–
5767 V | sertésre, hogy szabadon jöhessek velük haza.~– Igaz biz az –
5768 VII | között még csak gyanúba se jöhessen. Bräuhäusel úr is úgy tett,
5769 IX | hogy még a pecsétről se jöhessenek szerzőjének nyomára, kámeával
5770 XIV | valami nagy sietségben jöhetett.~– Fogadj Isten, jó barátom!
5771 VI | szellemi összeköttetésbe jöhetnek.~Az ám; valóságos szellemi
5772 VIII | itthon, valami gyászra ne jöjjek megint haza.~Ankerschmidt
5773 II | azt is, hogy nyomára ne jöjjenek róla.~Garanvölgyi átvevé
5774 IV | aztán a lovagot, hanem amint jóéjszakát kívánhatott neki, vette
5775 XV | eléje.~– Hozott Isten! Hogy jöttél ide?~– Egy lélekvesztőn.
5776 VII | csak egy ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt igen kíméletlen
5777 XV | Találkoztunk. Együtt jöttünk vissza. Ő riasztotta fel
5778 VI | akik közül az egyik igen jó jövedelem, a másik pedig igen jó kilátás.~–
5779 VI | idő szerint 7 percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is
5780 IX | szalonkaidény. A vadásza pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon nagyon
5781 VIII | komolyan gondoskodott a jövendőről. Láttam nála a kineveztetést
5782 I | félvállról átmosolyogva a jövevényhez a háziúr. – Már „édes amice”,
5783 XV | Adja ön nekem ezt a kis jövevényt – könyörgött Erzsike Aladárnak.~–
5784 VII | hivatalosan megintem önöket, hogy jövőben minden olyan működéstől
5785 II | Hát a magyarnak boldogabb jövője már mind hazugság?! Ezt
5786 XV | még a „víz” is így akarta. Jövőre azonban öcsémuram hiúságát
5787 V | fáradni s előre sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát a mesében.
5788 VI | akiknek nagy Magyarországon jog adatott azt mondani: mi
5789 IX | leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal a legszigorúbban élni fogok,
5790 I | foglaltatik, mely a „régi” jogcímeken alapuló igényeket megszünteti,
5791 IX | avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok; önök, magyarok
5792 XIV | doctor juris azon jeles jogmaxima szerint: „si fecisti, nega.” –
5793 IX | semmi igényt támasztani azon jogokból, amiket önnek e szerződvény
5794 IX | e szerződésből támadható jogokra igényt nem formál.~– Nem
5795 IX | magánügyeibe, azokba semmi jogom avatkozni; hanem én csak
5796 VI | birtoka lévén, az özvegyi jogon bírt jószágrész Ádám úrra
5797 VI | esetre nézve igen üdvös jogorvoslatokat rezerváltak. Legelső teendője
5798 IX | engedé merítenem, s nem jogosított fel annak továbbadására.~–
5799 I | olyan papirost vesz, ami már jogosítva van a bíró előtti megjelenésre;
5800 IX | szobájába, amit mindenki jogosultnak fog találni, ha elgondolja,
5801 IX | magyarok nagyon híresek a jogragaszkodásukról, s önnek tudnia kellene,
5802 IX | ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, szentimentális ügyekkel
5803 IX | lenni, uram – szólt Aladár a jogtudorhoz. – Nekem egy szerződésem
5804 IX | Ankerschmidt”?~Az ifjú jogtudós hivatalos készséggel megfelelt:~– „
5805 I | kalapját a világ minden jogtudósának. Héj, nevetett is rajta
5806 I | előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. Levette a szemüvegét, megtörlé
5807 I | Doctor utriusque juris, Johann Nepomuk Grisák.~– Óh, hát
5808 I | az özvegynél atyafiságos jóindulatból, hogy legyen neki miből
5809 IX | mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni; hisz ő maga
5810 IX | szolgálat annak, aki éppen jóízűn aluszik; de amiért, ha egyszer
5811 VI | asszonyság vőlegényének. Jójcakát, doktorkám.~Azzal otthagyta
5812 XIV | Azok bizonyosán elég jók is – sietett bizonyítani
5813 Uto | hogy elmúltak!~1895.~Dr. Jókai Mór~
5814 IX | mivel lehetne elrontani jókedvemet, s nem adnak ebédet. Az
5815 I | s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember
5816 XV | bámulatának, amint Erzsike jókedvűen kacagva tette kezét Aladár
5817 XV | hajlamból, hanem csupán a jóknak azon ösztönéből, mely az
5818 VI | Mily gyöngéd eszme, mily jólesik rokon érzelmekre találnom.
5819 I | nem használandja a státus jóllétével nem egyező célokra.~– Jól
5820 III | mely németül volt írva. „Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram!
5821 XIV | kiabáló férfisereg; magával jóltehetetlen nép.~Amint Ankerschmidt
5822 Uto | erős vonás, mint a tromfból jóltevés az üldözöttel, ennél is
5823 VII | most bajba jutott.~– Isten jónap, vitéz uraim! – szólt rájuk
5824 XIV | Az én nevem Weltumsegler Jonatán.~Az öreg megcsóválta a fejét,
5825 IX | vőlegény és a lelkész mindjárt jőni fognak.~– No lám, ez baj;
5826 XVI | megőrölte a szú; csak egy jóravaló zivatar kell neki, hogy
5827 IX | örömhírt hoz, mely előre tudva, jósolva van már; ez az, amire vártak
5828 IX | ígérni a puszta kenyérnél. Jószágaimat nem kaptam vissza.~– De
5829 V | Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen tudós férfiú
5830 VII | hozta elő Szemes Miskát.~A jószágára hazatérő Ankerschmidt éppen
5831 III | nevelőben hagyta; azután, hogy jószágbirtokossá lett, egy bécsi nevelőnő
5832 IX | meg, olyan állásban, egy jószágdirektor!~– Ah uram, – de – de akar-e
5833 XIV | akkor át lehet jönni a lábas jószágért, csak a tutaj mellé kell
5834 III | mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől kezdve az utolsó szolgalegényig
5835 V | Kampós Ankerschmidt morva jószágigazgatóját.)~– Miért?~– Mert nem hallgatott
5836 IX | megszökni! Elhagyni egy jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak
5837 XV | négyféle bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon volt,
5838 XV | járt három ízben hajdani jószágodon, s elmondta, hogy miket
5839 III | fizetésért bizonyosan igen szép jószágokat lehete megszerezni. – Az
5840 I | Ankerschmidt, megszerezvén a jószágrészt s a hozzá tartozó belső
5841 III | küzdelmébe kerül emberek jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag
5842 I | székvárosban lehet kapni két tanú jótállása mellett, hogy csakugyan
5843 XV | Legelső dolgod lesz valami jótékony bankárt fölfedezned, aki
5844 IV | Voltak rokonaim, akiket jótéteményekkel halmoztam el; megcsaltak,
5845 IV | és én el tudtam vesztett jótetteimet felejteni. Volt egy öcsém,
5846 VI | percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is hozhatnak.
5847 III | gazdaszemélyzete a munkás, józan cseh népből telt ki. Elővigyázati
5848 IX | akadémiája.~Arad, Komárom, Józsefváros, a pesti újépület mind csak
5849 V | azok végett az elveszett józsírból való sertések végett.~(A
5850 XV | kasznárba, hogy mit tud ezen úgy jubileálni, mikor ez kétségtelenül
5851 I | embert, bízván a „favor in judice” most kedvező alkalmaiban,
5852 IX | olvasmányokat „für die reifere Jugend”?~Aladár agara ezalatt ott
5853 XIV | még egy láb emelkedéssel a juhaklokat is felveszi, s két lábnyi
5854 I | nem végezhetjük el itten a juhistállóban, legyen jó engemet bevezetni
5855 XV | mürzthali tehenészeted, merino juhnyájad, vérlovaid még az első bérnök
5856 I | kegyedre bízom; hozott kegyed juholtót?~– De uram! – kiálta föl
5857 VI | hozni azáltal, ha doctor jurisné lesz belőle; soha jobban
5858 VI | Corinna kénytelen a doctor jurist legbizalmasabb titkaiba
5859 VI | fogná őt hajítani, ha a „jus fortioris”-ra kezdenének
5860 XVIII | levél a neki szánt borítékba jusson; nehogy valami tévedés történjék,
5861 I | is eladjon valaki, akinek jusst ád hozzá a paragrafus. És
5862 IX | türelmetlenül várt már reá. Justinian jeles utóda előadá, miképpen
5863 II | határidat, most ötven pengő a jutalmam. Óh, szegény, elhagyatott
5864 XVIII | politikusoknak ugyan lehet, és néha jutalmas is elébbi pályájukkal végleg
5865 II | más megyékbe elvándorolni, jutalmat és méltánylatot keresve.~„
5866 I | ötezer pengőt kap fáradsága jutalmául, tehát az ügy nagyon sürgetős
5867 IX | minden.~Hálás pillantások jutalmazák közlését.~– Missz Natalie –
5868 II | kormány által eléggé nem jutalmaztatott, s a megye népessége által
5869 III | sőt ha azon meggyőződésre jutand, hogy jelenléte bárkire
5870 IX | annál természetesen sokkal jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre
5871 III | eladó. Kétségtelenül igen jutányosan lehetett akkor igen szép
5872 XV | alvók felzavarása nélkül juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt
5873 IX | egy ily nyugalmas házhoz juthat, mint a mienk.~– Igen, de
5874 VII | a vizsgáló urakhoz való juthatást. Egyszer a ház háta mögé
5875 IX | hírneve rehabilitációjához juthatna. Figyeljen kérem rám, s
5876 XIV | pedig okvetlen oda kell jutnom.~– Kocsin ugyan bajosan;
5877 IV | nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe.~Micsoda utálatos,
5878 I | szívességre kér? Nem értem, hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez.
5879 XV | helyzetet és itt maradok, nem jutok-e egy erkölcsi értékbe azzal
5880 VII | hogy én már veszélyen kívül jutottam; a láda kezemben, semmi
5881 V | mind azt kérdezné, hogy jutottatok hozzá. Ha csak maguk számára
5882 XIV | lesz, a vízfolyás mentébe jutottunk.~– Nem látni még a falu
5883 XVIII | regényes öngyilkolásról; eszébe juttatá, hogy van még egy ember
5884 IX | mert amint azokat eszembe juttatják, nem ismerek magamra többé.~
5885 VI | segédek kezébe sem szabad juttatni; én zsebembe teszem, s aztán
5886 IX | is, a menyasszonytól is juttatott magának 500 forintocskákat;
5887 V | hangnyomattal, mindjárt Bogumil jutván eszébe.~– Olyanformán ütött
5888 VII | nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett; hogy e kedélyes
5889 IX | leginkább, hogy adósa most is kabanoszt szí.~– Kérek egy kis csendet,
5890 XIX | találtaknak; ő maga kalapján, kabátján viselte, s felfalta az embereket,
5891 XV | kastélyt.~– Itt van biz az a kabátom ujjában – szólt Aladár,
5892 IX | ez jó jelenség; hát más kabátot vegyek rám, ugye?~– Óh nem,
5893 IX | pedig nem állt arcához jól a kacagás, mert igen nagy és ritka
5894 XIV | Ankerschmidt arca e szóra egyszerre kacagásra vált, kacagott, mint egy
5895 XVI | diadal első percében, pajkos kacagással tanúsítá jókedvét, hanem
5896 IX | agárpofájával kifejezni a kacagást.~– Ugyan kinek örülsz olyan
5897 IX | állhatta, hogy hangosan fel ne kacagjon. Megfogta a két vállát a
5898 IX | képzeled. Ő egy csélcsap, kacér teremtés, aki minden udvarlót
5899 XIX | mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma
5900 IX | féloldalra fordított fejjel kacsintva Grisák úr. – Gondolja meg
5901 IV | benne a veszekedés nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe.~
5902 I | Reichsgesetzblattot?~– Járatja biz a kakukk.~– Ah, tehát nem? Kár nagyon. –
5903 V | barátom, maccsban maradt.~– A kakukkba is! Mindenre vártam, s semmi
5904 IV | kalábriaiját.~Gyere elő, kalábriai!~Kikereste azt most szekrénye
5905 XVI | népdal mondja: „egy kemence kalács s egy szép leány”.~– Meg
5906 VII | albiztos úr kénytelen volt kalamárisa tetejét ismét felsrófolni,
5907 IX | pihe rajta? belemártotta a kalamárisba, s megpróbálta neutrális
5908 XV | autentice hallhatja egy hős kalandját.~– Hát a jegenyésen túl –
5909 IX | Mit gondol ön? Nekem egy „kalandot” akar elmondani, akinek
5910 V | mechanikához; elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta,
5911 III | s egy levelet látszott kalapjába dugdosni. Együtt jött vele
5912 III | bömbölt a poronty, kiejtve kalapjából a levelet.~– Hah! Visszaküldi? –
5913 I | iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot a karimán
5914 XIX | elöl-utol találtaknak; ő maga kalapján, kabátján viselte, s felfalta
5915 IV | itt nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül
5916 III | hogy azt a levelet, ami a kalapodban van, add ide, valamit akar
5917 V | füstölt hús vagy aludt tej; a kalapoonk mellé egy csinyált virág;
5918 III | olyan furcsa volt a magas kalapos, harisnyás egyenruhában.
5919 IV | zavarodva emelé fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta
5920 II | hogy lép eléje föltett kalappal.~Egypár üres hordót, mik
5921 IX | többet; futott, bőröndöt, kalaptokot keresett, összepakolt mindent,
5922 XIV | gazdag árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol
5923 XV | benőve, mely gazdag négysoros kalászait már kihányta, az egész tér
5924 XIV | piroslott közte, s a hajladozó kalászok, a kék búzavirágok és piros
5925 V | s látta a szép megérett kalászokat veszendőbe menni, s számítgatta
5926 XIV | átsikamlott, meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág még ott
5927 V | lapos keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember
5928 IX | Micsoda?~– Nem éppen vasúti kalauzság, de nem is sokkal több;
5929 XVII | törvényszék a postakocsist és kalauzt fogatta el, mint közvetlenül
5930 IX | volt, hát nagyot esküszik a kalendárium minden szent neveire, hogy
5931 IX | amilyent még a legelvetemültebb kalendáriumcsináló sem mer ilyen kora tavasszal
5932 VIII | hóna alá kerítve, s nagy kaliberű nyílásával előrefordítva,
5933 XV | tölgyfát is.~– Ah! Ki tartaná kalickában a vendéget. Nálam szabadon
5934 XV | Szívesen.~– Hanem jó erős kalickát csináltasson neki nagysád –
5935 III | mint bármely ó-kordovai mór kalifa spanyol vendégét. Csak arra
5936 V | forogtak, a motollák pompásan kalimpáztak, a hengerek fogai szabályszerűen
5937 V | száztizenkét ütést tetetni a kallósulyokkal; alig hiszem, hogy a vállalkozó
5938 XIV | a taligák nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó vontatott
5939 XIV | leheveredve. – Tudott ön aludni a kallózuhogástól?~– Óh, igen jól. Az úgy
5940 V | vagyoonk palócok, mert mi kálvinyisták vagyoonk, csak egynehányan
5941 VII | jól tudá, hogy a kemencék, kályhák, kandallók üregei nagyon
5942 VII | nagyságos urakat, hogy a kályhákat megint rakják össze, s aztán
5943 VII | padlás sem nyújtott.~Innen a kamarákba tértek vissza. Itt egy festett
5944 XIV | meglátják a sok levágott fát a kamarális erdőben, megidéznek „wegen
5945 XV | házadat tatarozd-e, vagy a kamataidat törleszd, nehogy a tőkét
5946 XV | persze senki sem fizette a kamatját. Legelső dolgod lesz valami
5947 IX | magam ötezre kell. Még a kamatokat is elengedem, uram! Tehetek-e
5948 IX | Mit nevez ön törvényes kamatoknak?~– No – teszem fel: tíz
5949 I | egy télen nagyon kezdték a kamatszelvények helyett az egész nemzeti
5950 IX | jöhessenek szerzőjének nyomára, kámeával nyomta le a spanyolviaszt.
5951 IV | elkísérte őt Garanvölgyi; ott Kampósnak hagyta meg, hogy kísérje
5952 VII | Bräuhäusel úr visszaborzadva, Kampóstól.~Kampós uramban volt annyi
5953 VI | csepegtetve az égő rumot kanalából a teába. – Ő be van avatva.~
5954 VII | derék urat, midőn az letevé kanalát, s száját megtörülte.~–
5955 V | felőlük? Tessék leülni ide a kanapéra.~A jövevény nem sokat szabadkozott,
5956 V | észreveszik a közeledésüket, egyik kanász a másiknak kézről kézre
5957 V | Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~„Nem adnám száz forintért,
5958 V | tökéletes felgyűrt karimájú kanászkalapot vett magának, széles szalaggal,
5959 V | cifrázattal ékesített nyelű kanászostor volt feltekergetve. Az egész
5960 I | letelepedett volt. – A büróba? A kancelláriába? Óh igen szívesen! Ha már
5961 VII | bádogtölcséren keresztül a kancsó bort a kotyogó kebelű kulacsba,
5962 IX | s ő egyszerűen vesse a kandallóba a magáét.~Miután a doktor
5963 IX | haza.~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt olvasgatá Tacitusát,
5964 VII | hogy a kemencék, kályhák, kandallók üregei nagyon alkalmasak
5965 III | csontkeménnyé szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított pecsétet
5966 III | ami látni való a hideg kandallóról, ott ült egy asztal mellett
5967 IX | mintha a tatár jönne Batu kánnal, nagy riadásnak esett, s
5968 IX | Akkor aztán nekifogott; nagy kanyarítást mért a tollal a légben,
5969 XIV | csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól eddig nem lehetett látni.~
5970 IX | egyikének az ábrázatjával kapacitálgató, hogy érje be az eredeti
5971 IX | Mondhatom, hogy nehezen tudtam kapacitálni – szólt a doktor, levetve
5972 I | Óh, hát prókátor? – szólt kapacitálódva Garanvölgyi. – Akkor hát
5973 IX | elkezdte azt fél lábával kaparni, s míg az urak felé visszaforgatta
5974 VII | gerendák, amikre fel lehetett kapaszkodni; szűk léckorlátok, ahová
5975 XIV | hazafelé rohanni.~Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve
5976 XIV | veszik át a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad
5977 V | zsandár pedig éppen nem kaphat meg ilyesmit, mert amint
5978 XVIII | leveleit még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra kész ifjú,
5979 XVIII | legszebb és jobb, ami Füreden kapható; következőleg a legdrágább
5980 III | védelmezőinek egyike; nem Csehország kapitáléjának, hanem Varsó elővárosának,
5981 IX | Fekvő vagyonom konfiskálva; kapitálisom sohasem volt, az meg nem
5982 I | hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak;
5983 V | már magát Vendelin úr, s kapitulácionális föltételekkel járult volna
5984 XIV | érünk, az ember vállára kapja, s elviszi odáig, ahol megint
5985 IX | nézve?~– Ah! Hogy jószágot kapjak menyasszony nélkül? Nem,
5986 VII | után, hogy torokgyíkot ne kapjanak, sáljaikat nyakukra tekergették,
5987 III | dörzsölé, s polkalépésben kapkodva lábait szobájáig, egy kicsit
5988 V | kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak siccegtek hatalmasan
5989 VI | jön: Straff Péter úrnak, Kápolnán, poste restante.~Straff
5990 XIV | mint mikor délibáb mutogat kápráztató tengert. Csakhogy az most
5991 XIV | éjjeli őrtűz világa nem kápráztatta szemét, figyelmesen látszott
5992 XV | kell! – És most egyszerre kapsz egy darab Amerikát! Kasznárom
5993 V | mellett; márványmedencéből kaptak szakács főzte ebédet, vacsorát,
5994 VII | hogy nyitották fel, hogy kapták rajta ezen és amazon Kampós
5995 IV | elúsztatni, ugye? De nem kaptál „piros csizmát” érte! Látod,
5996 XIV | méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk most egy levelet, mely igen
5997 VI | ketten majd odaszorultak a kapuhoz, ahogy egyszerre akartak
5998 VI | aztán egy kétemeletes ház kapuja előtt véglegesen megállt
5999 IX | az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint rákezdte egyszerre
6000 XIV | hamarabb lehet az ön kastélya kapujánál, mint jó paripái.~– Hát
6001 XIV | nagyon rosszul biztat. A kapukat trágyatöltéssel eltorlaszolni
6002 V | vetődik, ki kell dobni a kapun! – parancsolá az inspektor
6003 IX | bérkocsiból Orestes és Pylades.~A kapus Vendelin úr örömére, mondá,
6004 IX | embert, meglövi legelőbb is a kapust, mért nem vigyázott jobban
6005 XIV | hogy jó dolga van!~Egy kaputos ember azonban ráismert Ankerschmidtre,
6006 XV | bortól nemsokára jó kedvet kapván, kezdett nagyon beszédessé
|