185-arasz | arata-benne | bennf-const | conto-eccla | ecset-elnok | elnyi-erzek | erzel-felny | feloc-forrt | forst-hajto | hajts-hires | hirev-irata | iratb-kapva | karab-kialt | kibek-kosso | koszo-lebbe | lebeg-magas | magat-megmu | megne-mindn | mindv-nyila | nyilh-orsza | orule-prote | proza-sator | savan-szegg | szegl-tabor | tabul-teved | tevel-ugaro | ugarr-vende | venem-zongo | zordo-zuzma
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
11516 XV | teli egérlyukkal minden szeglet. Az ablakokban négy-öt emeletet
11517 V | nyelvvel lihegve; a puska a szegletbe volt vetve; meleg idő ez
11518 XV | tengerre.~Azzal zsebkendője szegletébe egy bogot kötött, mely alkalommal
11519 III | szelíden felolvadt, s a boríték szegletei felváltak. Mármost birtokában
11520 XIV | mindig, hogy a tutaj bal szegletét a víz folyása ellen tartsa.
11521 V | egy napot szakítsanak el a szegődött munkákból.~A helybeli gazdáknak
11522 V | vezére –, el legyünk már szegődve az egész aratásra.~Semmi
11523 II | Eszerint azt a vigasztalást is szegre lehetne akasztani, hogy
11524 VIII | kapta a hímzett batiszt szegvényt, mely elég lyukacsos volt
11525 IX | lenni. Ismerőihez menni szégyellt; apja házához visszatérni
11526 IX | mindaz, amit fájdalomban, szégyenben és megbosszulhatlan haragban
11527 IV | népem bukását, elfelejtettem szégyenemet, dicsőségemet; hogyne tudtam
11528 IX | fegyverviselő strázsa létére nem szégyenlett sírva fakadni, s dugta mindenfelé
11529 VII | iratok fülledt boglyáját széjjelszedni, egyik levelet a másik után
11530 XIV | lépést, időt vett magának széjjeltekinteni, s látta, hogy semmi szekér
11531 XIV | percig szürcsölnek, a hídról széjjeltekintsen a vidékre.~Még minden zöld
11532 IX | kellett hozzá sietni, hogy egy székbe vezesse. A delnő közel volt
11533 IV | úgy tetszett neki, mintha székek, pamlagok s a két földesúr
11534 XIV | eljutni.~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban alvó kocsisát felköltötte,
11535 XIV | s folyvást aggódva nézte szekeréből, hogy húzódnak az égen egész
11536 V | takarítsuk be; aztán meg a magunk szekereivel és béreseivel hordassuk
11537 XIV | ragaszkodnia. Ugyanekkor a szekereket is fel lehet rakni szétszedett
11538 XIV | keresztbe, hosszába forgatott szekerekkel, azokon kezeiket tördelő,
11539 XIX | odúját.”~– Húzzátok elő szekeremet, holnap utazunk Miskolcra, –
11540 XIV | találkozott szemközt. Sem szekeres, sem gyalogos nem látszott
11541 IX | útban találta egyik hazatérő szekerét, amivel különben nem valami
11542 VII | időzés után visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek
11543 IX | Ankerschmidt azon porosan, ahogy a szekérről leugrott, sietett fel dr.
11544 VII | és tombolás; csizmasark, székláb, puskaagy pufogott, recsegett,
11545 VII | tettem oda.~– Mit tartalmaz e szekrény?~– Azért van uraságodnak
11546 IV | kalábriai!~Kikereste azt most szekrénye titkos rejtekéből, s letette
11547 XIV | kirabolhatják. Innen tehát minden szekrényfélét, ami be van zárva, át kell
11548 IX | Bräuhäusel úr. Nem adják vissza a szekrénykémet? Csak legalább az arcképet
11549 IX | doktor Grisák, s felugrott a székről, mintha titkos rugók vetették
11550 IX | akiért most a könnyelmű, szeleburdi, mindig szidott, mindig
11551 VI | menyegzőre.~– Hallatlan szeleburdiság.~– Egyszer aztán vége lett
11552 XIV | rendeletére minden irányban széledezni kezdett a folytonosan emelkedő
11553 VII | azután ki lehetett bújni a szelelőn át a háztetőre, bele lehetett
11554 V | elégülten szippantott burnótos szelencéjéből, s felszedte kártyáit.~–
11555 VIII | testvéred fölött; tudod, milyen szeles; jó szíve van, de nem lánynak
11556 I | utat az árkon túl egy ölnyi szélességre.~– Igen természetesen; azon
11557 XIX | mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik;
11558 III | marhahúsból egy döféssel két szeletet szúrva keresztül. – Egyedül
11559 IV | összevissza törülgette kabátja szélével, sárkányát megpróbálgatá,
11560 XIV | maradványa, mely az árok szélibe volt kivetve, tanúsítá,
11561 III | amitől azon a spanyolviasz szelíden felolvadt, s a boríték szegletei
11562 XIX | odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja
11563 IV | pedig egy kvékerhez illő szelídséggel felelt:~– Mert valóban nem
11564 XVIII | Ankerschmidt lovag egyeden báj- és szellemdús leányát, Erzsikét. – Százszoros
11565 I | bizony, sem az ősök kísértő szellemei.~– Hahaha! A jámbor kísértetek
11566 VI | szerencsében részesülnek, hogy szellemeik minden szép szellemmel szellemi
11567 XIII | fölött, amik a régen alvók szellemeivel már ismerősek.~Egy hét alatt
11568 XIX | is nemes szívet, lovagias szellemet hozott magával ide, magához
11569 XVIII | mely az ő címe alatt a Szellemfihez írott volt.~Dr. Grisák hosszan
11570 XVIII | bizonyos poétának.~„Kedves Szellemfim!~Orvosaim azt állítják,
11571 VI | hogy szellemeik minden szép szellemmel szellemi összeköttetésbe
11572 I | vélt mozdulatra egy harcias szellemű méh a nyakacsigájára repült
11573 XIV | útját, mely fodrokat verve a szellőben, terült egyik berektől a
11574 XIX | megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve –
11575 IX | mely nagyon összehord; a szélre, mely elhajtja a vadat,
11576 IV | először egymással szemtül szembe.~– Nem, uram – szólt Garanvölgyi –,
11577 XVII | igazi gyilkos?~A törvényszék szembesíté mind a kettőt; mind a ketten
11578 XVII | azt kérdé, midőn tanúival szembesíték:~– Emlékeznek-e uraim, mikor
11579 IX | meghozza az ő infámis két szép szeméért. Doktor Grisákot pedig még
11580 IX | függetlenség édes érzete ragyogott szemeiben. Ankerschmidt látta azt
11581 III | bujdosó jól dresszírozott szemeiből két könnycsepp hullott alá
11582 IX | jönni, nehogy az észrevegye szemein, hogy sokat sírt. Nehányszor
11583 III | üldözött világfájdalomból. Szemeinek csendes lehunyása, az összeharapott
11584 XIV | mindegyikét a naptár minden szemeire esküdve bizonyító Kampós
11585 IX | függönyein áttört, visszahívta szemeiről a szűz álomképet.~Kora hajnal
11586 VII | szemekért.~Pedig bizony e szép szemekben már azon írás mérge kárt
11587 VII | mérges. Kár volna ily szép szemekért.~Pedig bizony e szép szemekben
11588 IV | végrehajtó bíróság: mindez egy személyben Ankerschmidt lovag maga.~
11589 IX | arra, hogy atyját a csábító személye iránt kiengesztelje. A missznek
11590 II | emlékezik, mintha valaha személyére nézve Bécsben jelen lett
11591 Uto | Ankerschmidt tábornokban van személyesítve, nem ennek a históriai személynek
11592 IX | egy hiteles és gyanútlan személyre, aki atyám visszatértekor
11593 VII | Bräuhäusel úr maga körül gyűjtve személyzetét, diadallal állt meg az asztal
11594 VII | része magával a hivatalos személyzettel a főcinkos, Kampós kézre
11595 IX | Hogy kerüljek azután saját szemem elé? Hogy nézzek tükörbe?
11596 VII | Oh nem; valami esett a szemembe. Bizonyosan egy szem porzó
11597 XIV | lehetetlen, hogy ki ne essék a szememből a könny.~– Jaj, öreg, a
11598 VII | elsikkasztanák, mihelyt szememet lehunytam; e levelekből
11599 IX | hogy még azt nem vetik szememre, hogy szivaroztam is.~–
11600 VII | minden zugból, repedésből a szemének repültek, s ha valami rejtélyes
11601 XV | megcsókolá kedvese kezét szemérmesen susogva: „én uram”.~Tehette
11602 IX | tiltakozással lép fel a hajadoni szemérmesség e kísérlet ellen. Missz
11603 VII | még a kendőt is fölemelte szeméről, hogy jobban lásson.~– Látja
11604 XIV | pipacsvirág fölött; hanem rút, szemetes habarékban, amint az egyenesen
11605 XV | visszatértiben nem találta oly szemetesnek a víz felszínét, mint eddig.~
11606 IX | mit végzett vele.~– A gaz szemfényvesztő, amint látta, hogy készek
11607 VII | akkor régen nem látok a szemfödelen keresztül semmit. Ha rajtad
11608 III | érzetével vevé kalapját, s szemhunyó lemondással rebegé: hogy
11609 IX | lépett hozzá, s titkolódzó szemhunyorítással súgott neki.~– Uram. Ön
11610 I | rácsajtaján, nagy meglepetéssel szemlélé, hogy a béresek ugyancsak
11611 VII | másfelől, a megtérés bánatának szemléleténél, jól gyümölcsöző kegyelmezésben
11612 III | kit a jövevény elismerő szemmeregetése már bosszantani kezdett. –
11613 IV | kérdé Ankerschmidt, szörnyen szemmeresztve.~– Rettenetes dolog az,
11614 VII | lepecsételve? – kérdé szigorú szemölddel Bräuhäusel úr.~– Azért,
11615 III | metszéssel; annak az erős szemöldei, csakhogy nem oly kegyetlenül
11616 IV | bajuszát morzsolgatta végig, szemöldeit komolyan leráncolva. Végre,
11617 IX | gyújtott rá, hát csak a szemöldökeit rángatta, azzal felelt;
11618 III | azután messzire felágaskodva szemöldökeivel, elkezdé mondani, ahogy
11619 IX | még. De ne húzd össze a szemöldöködet. Azt írja a barátném, hogy
11620 VII | három ilyen kerékbeforgó szempár vette kereszttűzbe, s minden
11621 IX | találnék maradni, abból aztán szemrehányás ne legyen. Teringettét!
11622 IX | színezve a tréfa és érzékenység szemrehányásával, hogy Ankerschmidt abban
11623 VII | Ankerschmidt igen kíméletlen szemrehányásokat tett magának, amiért ezt
11624 XV | vagyok.~E szónál gyöngéd szemrehányással tekinte Aladárra, s e szóra
11625 IX | bölcselkedéstől, nehogy szemrehányásul essék az az apának, ki Hermine-t
11626 III | túlmegy minden mértéken. Ez a szemtelenség, ez az impertinencia.~–
11627 VI | szól Danó, elővonva félénk szemtelenséggel kebléből egy aranyszegélyű
11628 IV | álltak először egymással szemtül szembe.~– Nem, uram – szólt
11629 VI | az, ami e szép, ragyogó szemű és mosolygó szájú asszonyt
11630 IV | Ankerschmidt e szavaknál élesen szemügyre vette Garanvölgyi arcát:
11631 VII | fickó kulacsát!~A korcsmáros szemük láttára tölté egy bádogtölcséren
11632 Uto | valóban itt folyott le a szemünk előtt, magunk is szerepeltünk
11633 VI | nagyon alkalmatlan gát ez a szemüveg; nem olvashatnak a férfi
11634 VI | nem tehette, mert hisz az szemüveget hord; hölgyeknek nagyon
11635 I | jogviszonyokról. Levette a szemüvegét, megtörlé selyemzsebkendővel,
11636 V | már – kit így, kit úgy. Széna, repce napszám; rozs, búza
11637 IX | csinál az archimedesi csavar? Széna-e vagy szalma? – Negyven-e
11638 V | meg a rétről; hol éppen a szénagyűjtést végezteté, ami után rohamlépésben
11639 V | vannak arató-, cséplő-, szénagyűjtő gépek. Három-négy ember
11640 I | készséggel ugorva fel a szénahalomról, melyre letelepedett volt. –
11641 I | szíves felkelni onnan a szénáról; ezt nem végezhetjük el
11642 I | a szája fáj, nem tudja a szénát rágni, emennek meg a lába
11643 XIV | ellepve nádgyökérrel és réti szénával.~Valami távol vadaskert
11644 XIII | hazánkká, melyet térdelésünk szentel. Ez a göröngy magyaráz meg
11645 XVIII | ismét, az imádott hazának szentelni életünk pillanatjait”.~Tudni
11646 VII | mélyebben gyökerezik ön háza szentélyében, mint hogy azt ilyen könnyen
11647 VII | lebegett az a bosszútöltő szentencia, hogy gyalog kísértesse
11648 II | az utolsó hangnyomatig szentnek és igaznak nem tartani,
11649 III | tanulja meg, hogy a levéltitok szentségének a magány-becsületérzésen
11650 IV | kézzel ment vissza a faluba. Szentül azt hitte, hogy ő most egy
11651 IX | méltó, majd boldog, majd szenved, majd hős, majd üldözött.
11652 VIII | tehát éppen grátia! Eliznek szenvedélye, vigasztalása volt a festés;
11653 VI | vesződött soha gyermekkel, nagy szenvedélyei nem voltak; az a vihar,
11654 IX | akiken meg sem látszik a szenvedés, majd meg tudnék én tanítani.~
11655 IX | szívtelen a világ a vadászok szenvedései iránt! Ott azután duzzogva
11656 VIII | szeretett férj fájdalmait, szenvedéseit! Ez a legdicsőbb feladata
11657 XIX | jelleme, közös bajok, közös szenvedések egymáshoz törnek bennünket,
11658 VII | kastélyba, útközben a kiállott szenvedésekért megajándékozva a hű apródot
11659 IX | nekem egy szegény asszonyért szenvednem, akit sohasem láttam életemben.~–
11660 XVIII | oldalán, ha tudott volna vele szenvedni, várni és szeretni!~S milyen
11661 IX | magán semmi foltot meg nem szenvedő nagy becsület!~*~Tapasztalt
11662 VII | kellene tenni egy szegény szenvedőért, ki ifjúsága virágát hármas
11663 XV | ösztönéből, mely az érző lelket a szenvedők felé hajlítja, megóvni igyekezik
11664 IV | amit veszték, el, amit szenvedtem, el, amit reménylettem;
11665 III | szörnyű bölcs, tudományos és szenzitív, de amellett nagyon sovány
11666 IX | ecsetét, s azt a legsötétebb szépiába mártva, a megkezdett képen
11667 VIII | ha férjhez megy. Az sokat szépít a dolgon.~Ő is elmondta
11668 XV | érte Erzsike –, én olyan szépnek találom.~– No lássa – biztató
11669 VI | folyamodásra van szükségem. Valami szépre.~– Készen vagyok.~– Mikor
11670 III | kisasszony magas, büszke szépség volt, vonásaiban sokat hasonlított
11671 IX | gyermekeknek tanítanak a hajnal szépségeiről.~De mint bámult el, amint
11672 VI | aggodalom volt. Csupán csak szépségeket mondogattak egymásnak, ahogy
11673 II | feje.) Tehát igenis, 1848. szeptember 27-én voltak együtt Bécsben
11674 II | hajcsárok keresztül a falun, Szerbiából, Oláhországból; társzekeresek
11675 V | hogy sértett hiúság vagy szerelemféltés dolgozik az ifjú özvegynél.~–
11676 V | tárklijátszás viszonya, barátsága, szerelme a játszótárs iránt kivált
11677 XVIII | aztán meghozza az ember „szerelmének” azt az „áldozatot”, hogy
11678 XV | Erzsike, vőlegényéhez simulva szerelmesen.~– Pedig én már idehozattam
11679 XVIII | megérkezése estéjén adandó szerenádra.~Legelsőbben is azonban
11680 VII | kastélyba puskával; nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett;
11681 VI | boldogok a költők, kik azon szerencsében részesülnek, hogy szellemeik
11682 XVIII | egy ember a világon, ki szerencséjének fogja tartani, ha egykori
11683 IX | doktor úr?~– Az az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt éppen
11684 VII | magához, a szekérrel sok szerencsekívánás közben eltávozott.~– Ördöngös
11685 XIV | lélekvesztőjéhez csáklyázni, erősen szerencséltetve azt a felborulás minden
11686 IX | jámbor teremtés. Most ez is szerencsétlenné lesz azon átkozott ember
11687 V | a partit.~– Ma különösen szerencsétlenségem van.~– Játszunk még egyet?~–
11688 IX | megsemmisítsék.~– De hiszen mindezen szerencsétlenségnek az átkozott csábító az oka.
11689 III | csakugyan úgy meglepé a szerencsétlent, hogy az éppen szájába dugott
11690 VII | papirossal. Lehetett az, szerényen megbecsülve, három mázsa.~–
11691 XIV | ismét az özönnek.~– Ön a szerénységet egész a restelkedésig viszi –
11692 VI | okat nem lehet szerelmes szerepekben applikálni.~E nézet amennyire
11693 Uto | szemünk előtt, magunk is szerepeltünk benne; ennek a komikuma
11694 III | magában hirtelen végigfutotta szerepét, s erősnek érezve magát,
11695 III | úr, hogy itt a megkezdett szereppel rózsákat aratni nem lehet.
11696 XVI | méltó volt arra, hogy ön őt szeresse, akkor is elhagyná-e őt
11697 IX | mondanák felőlem, hogy én nem szeretetből vagyok nagybátyám körül,
11698 IX | megalázott becsérzete, apai szeretete, ebben összpontosult mindaz,
11699 XIV | nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is.~Ankerschmidt a temetés
11700 IX | milyen voltam? Ugye nem szeretnél olyannak látni többet? No
11701 XV | veszedelmet. Ha egymásba szerettek, elveszed s neked adják.~–
11702 IX | nekem milyen szomorúságot szereztek itthon. Te nem; te nem;
11703 XV | hátha még egyszer lenne! Szereztél magadnak kenyeret, megszolgáltad,
11704 VII | ráragadhatott; én is csak így szereztem.~– Jól van. Mármost olvassa
11705 IX | jársz utána? Nohát csak szerezz egyet.~Pár nap múlva Erzsike
11706 XV | hogy azt saját leányának szerezze meg. Ezért utasítá el a
11707 XIV | elhagyta azt, hogy tudomást szerezzen arról, amit el kellett volna
11708 IX | legelébb is egy okmányt kell szerkesztenünk, melyben ön elismeri, hogy
11709 VI | Nagysádnak igaza van: A szerkesztő alkalmasint valamelyik putzhändler
11710 II | az, amilyen csak valaha szerkesztők kemencéjét bemelegítni segített.~
11711 VI | kelni, amíg a kívánt okmány szerkesztve nincsen.~A doktor úrnak
11712 VIII | hozva; nehány nap múlva a szertartásnak meg kellett volna történni.
11713 VI | csak egy álmatlan éjt sem szerte. Vannak olyan boldog emberek,
11714 XIV | rendszabályokhoz nyúlni. Szerencsére a szérűskert erős fecskerakással van
11715 XV | melyet az udvar, park és szérűskertek képeztek, mint egy körülkerített
11716 XIV | gáton áttör a víz, bátyám szérűskertjéig meg nem áll; még egy láb
11717 IX | megszokta már, hogy pontosan szervíroznak. Amint az óra üt, a hármas
11718 VII | a kastélyban van a diner szervírozva; az egycsillagos urakat
11719 IX | s azt mondta rá, hogy:~– Szervusz!~(– Üm, be nagyra tartja
11720 VI | annak magának is saját szerzett birtoka lévén, az özvegyi
11721 XVIII | kor jelszava. Egyikünk így szerzi a kenyeret, másikunk amúgy;
11722 IX | Szíveskedend ráírni, hogy semmi e szerződésből támadható jogokra igényt
11723 IX | ha összetéped házassági szerződésedet, s elfelejtkezel a csapodárról;
11724 IX | jogtudorhoz. – Nekem egy szerződésem van özvegy Garanvölgyinével,
11725 IX | viszonyukat, mely egyúttal szerződésileg is meg van kötve; erre az
11726 VI | vagyok gazdag, ő most koldus. Szerződésünk pedig kezében van. Az a
11727 IX | ilyenformán jó lesz azt „mint” szerződvényt is in optima forma felbontani.~
11728 IX | pecsétről se jöhessenek szerzőjének nyomára, kámeával nyomta
11729 VII | valamit a vén kuruc makacs szeszélyeiről, ezt a magyarázatot a legfőbb
11730 VI | alul adni. Nem tudja, a szeszfőzéssel fölhagyjon-e a nagy akcíza
11731 IX | a doktor, cigarettjét a szeszlángon meggyújtva. – Törődik is
11732 VII | miknek felriasztott lakói szétfutottak a motozók lábai alatt, s
11733 III | kiesett e szóra az öléből, s szétgurult valamennyi szék alá.~– Hallatlan
11734 IV | nem zavarodva emelé fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta
11735 IX | doktor Grisák a láttára széthökkent veszekedőktől. – Mi a kétséges
11736 VII | felfordították, hogy a víz egyszerre szétömöljön. Ez azért történik, hogy
11737 VIII | hang.~Az érzékeny keblek szétriadtak. Eliz kiáltott a másik szobából;
11738 XIV | szekereket is fel lehet rakni szétszedett állapotban. Nem fog semmi
11739 VII | képzésére. Azok tehát egyenkint szétszedettek, darabjaik megvizsgáltattak,
11740 VII | látta, hogy de most mindjárt szétszedik ám azt a tisztességes ócska
11741 III | Bogumil lévén, idején találta széttárni keblét s elszánt hangon
11742 II | mint mi. (Itt óvatosan széttekinte a szobában Kampós, mi kurta
11743 XIV | dugta aztán ki a fejét, széttekintendő a világban; s mint aki átlátta,
11744 XIX | medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban.~Azt nézi, milyen
11745 VII | a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit sem látott; megállíttatá
11746 XV | biz ez – szólt a lovag, széttekintve a sík víz felett. – És most
11747 II | fekete haja homlokközépen szétválasztva, mint Hunyadi János képén
11748 IX | adósa most is kabanoszt szí.~– Kérek egy kis csendet,
11749 XIX | írmagul sem maradt. Sokon a szidás is fogott; vagy három híres
11750 VIII | előállítani. Ezekért rendesen szidást kap. Legnagyobb engedmény
11751 V | embernek az apja lelkét szidni! Csendes jojcakát kívánok.~–
11752 VII | verem pofon, még csak meg se szidom. Nem én, még csak egy goromba
11753 IX | kezdhette jóformán az ebéd utáni sziesztát, midőn csakugyan csörömpölve
11754 XV | szert tenni, mint egy puszta szigeten, ahol rajta kívül nem volt
11755 Uto | Duna hullámai vetették ki a szigetparton, keze-lába összekötözve.
11756 XV | a romboló árvíz egy kis szigetre össze nem sepri mindnyájúkat.~
11757 VII | magukra idézett felsőbbségi szigor meghiúsítási törekvésének,
11758 IX | afelől, hogy a rám szabott szigort elviseltem. Ön e tanú nem
11759 VIII | kimondott házi fogságot szigorúan fenntartsa – így szólt,
11760 VII | házi fogságra. Tessék rá szigorún felügyelni.~(„Tehát mégis
11761 VII | azt is kihúzta a szűre szíjából, ahol lógott, s ledobta
11762 XIV | lovag kezét, s puskáját szíjra vetve, abban az irányban,
11763 XIV | haszna; olyan volt az, mint a szikla: még három lábnyira állt
11764 XIV | süllyedt; utoljára csak egy szikra volt már, a félhold hegye,
11765 XV | Aladár fejében egy gondolat szikrája villant meg.~– Ha ön ezt
11766 V | pokoli berregésével dühítve a szilaj állatokat; úgyhogy csaknem
11767 IX | fillért sem – válaszolt szilárdul a rendíthetetlen férfiú.~–
11768 III | kenyértészta-lenyomat csontkeménnyé szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított
11769 IX | Elmehet már ön zabot hegyezni Sziléziába! Nem kell már önnek sem
11770 V | csatjáról a rézsodronnyal kivert szilvafa nyelű kurta fejsze csüggött
11771 VII | tetszik egy korty ebből a szilvapálinkából”?~– Fel kell fordítani az
11772 XIV | állatkát.~Nemsokára ismét szimatolva kezdé fejét emelgetni a
11773 IX | legbámulatosabban látszott e szimpatikus hatás a család betegén.
11774 XIV | szántóföldek mindenféle színárnyalatú zöld táblákra hasogatva,
11775 V | veres alsót, pedig abból a színből még egyet sem láttam.~Ott
11776 XV | legterhesebb foglalkozás is valóban szinekúra; hanem boldoggá tette az
11777 XIV | áradni.~A nagy száguldó víz színén egyetlen hajót, egy járművet
11778 XIV | gombja magasabban a tenger színénél. Aladár úrfi kitanult mérnök,
11779 IX | volna arcáról az élet minden színét.~Hirtelen kikapta kezéből
11780 IX | volt mondva, s oly valódian színezve a tréfa és érzékenység szemrehányásával,
11781 IX | Megkérdezte tőle, hogy jár-e színházba, micsoda új operák vannak
11782 XVIII | mindennap, s készen tartják a színházi vokálkvartettet megérkezése
11783 XIV | annál. A sík kitárultával új színhelye mutatkozott a vésznek. Az
11784 V | lehet vesztegetni, hogy színleg értsen egyet a zsiványokkal,
11785 III | kölcsönözni. Áttért a beszéd színművekre és táncvigalmakra. Beszéltek
11786 IV | jámbor férfiúnak; háromféle színt is váltott, s mikor elhagyta,
11787 VII | magára a figyelmet, mely színültig volt ócska papirossal. Lehetett
11788 V | Bräuhäusel úr sorsával elégülten szippantott burnótos szelencéjéből,
11789 III | Miféle szabadcsapatnál?~– A Szirmaynál.~– No, azok engemet egyszer
11790 I | kísérteteinek? – szólongatá a sziszegőt Garanvölgyi úr.~– Csak több
11791 I | hogy ők megdöglenek. A szisztéma nem tetszett-e nekik, vagy
11792 IX | No te, rossz leány – szitkozódék mérgesen a lovag –, te ugyan
11793 IX | feltaszigál maga körül, szitkozódni, átkozódni fog, kocsit rendel,
11794 I | Jól van – monda rá az öreg szittya –, tehát ezentúl itthon
11795 III | számozva volt.) Ott fel volt szítva a tűz a kandallóban, az
11796 IX | állt, s nagy lélegzetet szíva, beharapott ajkai között
11797 III | kialudt szivart.~Ekkor aztán a szivarládából vagy öt-hat darabot oldalzsebébe
11798 IX | szaga van, mint azoknak a szivaroknak, amiket ő szív.~Erzsike
11799 IX | is.~– De ne az enyimből szivarozott volna ön! – ordító közbe
11800 IX | nem vetik szememre, hogy szivaroztam is.~– De ne az enyimből
11801 IX | könnycseppeken, mint felhőből a szivárvány.~– No hát most mondd el,
11802 VI | tud párosulni egy asszonyi szívben.~A kérvényt összehajtá,
11803 II | zavarban volt. Ha ezt a teljes, szívből jövő érchangot hallotta,
11804 IX | Ha rágondolok. Ismét ez a szívdobogás.~– Semmi nélkülözés. Minden
11805 IX | azt mondania, hogy iszonyú szívdobogása van, hanem azt, hogy „íme
11806 IX | már nagyon kezdett Corinna szívdobogásáról panaszkodni, akkor felkerekedett
11807 VI | egy csínyt tett kisdiák szívdobogásával engedé magát Ankerschmidt
11808 IX | természetesen sokkal jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni.~
11809 IX | az? – Megbocsát, de olyan szívdobogást kaptam egyszerre.~Aladárnak
11810 IX | Eliz testvéremnek.”~Eliz szívdobogva bontá fel a levelet. E sorok
11811 XVIII | napon elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy őt a báli
11812 XV | E hír új eszméket öntött szívébe. Nem a birtok öröme volt
11813 XV | melynek képe oly régóta él már szívében.~Szerencsére az estebéd
11814 XV | olyan melegen szólni, amint szívéből eredetileg fakadt.~– Itt
11815 IX | és atyánk közé; a te jó szíved kitalálja, hogy mit tégy.
11816 XIV | tengerfenék is egy helyen lesz: szíveinkben – mondá rá Ankerschmidt,
11817 XVII | Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket látó Úr tudja.~Bárd Pál,
11818 XVIII | Igazuk van, mellemben a baj: szívemben, s azt csak forrón imádott
11819 IV | énnekem, úgy segéljen, a szívemet kivéve semmim, amit titokban
11820 XIII | nehezen fekszik az emlék a szíven örökké, s évek múlva is
11821 IV | szíves figyelmeztetését, jó szívéről tanúskodik, de énnekem,
11822 IX | párját?~– Itt van az is.~– Szíveskedend ráírni, hogy semmi e szerződésből
11823 II | az ön rejtélyes védence, szíveskedjék tőle megkérdezni ezt: emlékszik-e
11824 VIII | misszióban jövök, missz; ha talán szíveskednék egyedül kihallgatni. Az
11825 I | hát már most miben áll a szívesség, amit én Ankerschmidt Ritter
11826 VII | a viharok ellen. Hasonló szívességgel volt a megkoppadt téglafalakhoz
11827 I | hogyan lett.~– A lovag úr „szívességnek” kívánja azt neveztetni,
11828 XIX | Azt, aki maga is nemes szívet, lovagias szellemet hozott
11829 XVIII | órája életének, melyben szívével beszélt.~Nem volt utolsó
11830 IX | adott szót megtartani mennyi szívfájásba kerül.~– Aztán még egyet,
11831 IX | elhajítá. Késő volt: a méreg szívig hatott; csak annyi ideje
11832 XIX | ahol egy rendületlen bátor szívnek nagy ára volt ez időben.~
11833 IX | levelet írni, mindig oly szívnyomás fogott el, hogy nem bírtam
11834 III | és nem adtam föl?~– Nemes szívre mutat.~– Uram! – kiálta
11835 VI | terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható esedezést annak az embernek
11836 IX | szerencsétlensége fölött.~Ilyen szívtelen a világ a vadászok szenvedései
11837 IX | Erzsike, az megint nagy szívtelenség lett volna tőle, ha azt
11838 XVIII | szerencsés boldogtalanok, kiknek szívük nem szokott sokáig fájni.~
11839 II | hogy vannak még Ázsiában szkítamagyarok, hét nemzetséggel: csak
11840 XV | kisasszony van a háznál. Itt a szobád kulcsa.~– Egy perc múlva
11841 IX | kilépj? Miért nem maradsz szobádban?~– No, ne haragudjál – engesztelé
11842 XVIII | is. Alig helyezé el magát szobáiba, első gondja az volt, hogy
11843 III | polkalépésben kapkodva lábait szobájáig, egy kicsit fütyülve is
11844 VIII | volt külön kijárása.~Eliz szobájának ablakán be volt téve a zártábla;
11845 VII | kutatás.~Első rendben jött a szobák padlója, azt falmentében
11846 VII | ajtókat, kiszellőztette a szobákat, odabenn tett-vett, ki tudja,
11847 XVI | öregúr a nagy disputában a szobákon végigjárva, észre sem vevé,
11848 IX | felelet.~– Passirt; mehetsz.~A szobalány jött a reggelivel.~Eliz
11849 IX | Nappal itt állsz őrt az én szobám ajtaja előtt, s mindenkit,
11850 IX | tisztelettel felkérem, hogy szobámat ezentúl kerülje el. Foglalja
11851 IX | parancsol, teljesítsd. Én szobámban fogok étkezni egyedül, míg
11852 I | nem fárasztom az urat a szobámig, itt is elvégezhetjük. Egzekúcióra
11853 IX | is előjárt. Menjetek fel szobátokba. Vigyázz Hermine-re, ha
11854 IX | írassa a levélbe csak ezt a szócskát: „adieu”. A legelső levélben
11855 VII | vonatásnak; ott tűnt ki a szögletben a világtól megvált özvegy
11856 IX | lyánka dalos enyelgéssel szökellt tova.~– Erzsike! – hangzott
11857 IV | benyitott az ajtón, s táncolva, szökellve sietett atyja elé.~– Eliz
11858 XVIII | kiadandó összegeit, egzekválni szökevény adósokat, utánajárni, ki
11859 IX | legalább annál kevésbé szökhetik ön el tőlem.~– Van önnél
11860 VII | megvasaltatni, de aztán el ne szökjék; ő pedig csak arra kérte
11861 IX | valakinek? El kellett azért szökni utána? Engemet elhagyni?
11862 IX | azzal aztán az ajtóhoz szökött, s elkezdte azt fél lábával
11863 XIX | azok aztán harmincháromfelé szöktek előle; utoljára annyira
11864 IX | adta Hermine kezébe, ezt szöktesse el magával.~– Átkozott ember! –
11865 IX | lovakon; önnek saját hintaján szökteté el a kisasszonyt. Ez zseniál
11866 IX | elszökött? Missz Natalie-t is szöktették? Mennydörgős adta! Hát éntőlem
11867 XIV | úrfi ne mondana igazat? – szörnyedt fel Kampós uram. – Ah, tekintetes
11868 V | keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember izzadt vele,
11869 XVIII | fordult ki. Az a levél a német szöveggel.~A táblabíró felelete masszakrírozó
11870 V | pedig még folytatta volna a szövetség praeliminariáit, de inspektor
11871 VI | hogy „harmadik lehessen a szövetségben”, mindenféle apropos-kkal
11872 Uto | a kárörvendő hazafi, aki szövetséges társának tartja a szegénylegényt
11873 IV | Ankerschmidt nem vette észre a szofizmát, mely az antecedens és consequens
11874 V | földesurat helyesebb fogalmakra a szokások felől.~– Mit gondol a méltóságos
11875 III | kenyérgalacsinok közül, amiket rossz szokású vendégek ebéd közben ujjaik
11876 XIV | nagy úr.~A fölháborodott szőke folyam a közepén egészen
11877 IX | arcomat mutatja. Kérlek, szokjál hozzá, hogy ezután „Erzsikének”
11878 XVIII | parasztasszonyokat, kik a felső szoknyájukat a fejükre kerítették.~Legnagyobb
11879 IX | azóta a kedvenc papagája? Szokott-e lovagolni, megvan-e még
11880 IX | Hermine megkapottan tekinte e szókra atyja szemébe, s megragadá
11881 IX | tréfálok. Nagyon jó, hogy így szoktattak, mert ennek legalább most
11882 III | szakállát állán kissé kétfelé szoktatva, hogy arcának némi négyszögletűséget
11883 VI | méltóságodat kerestem! – szóla doktor Grisák, helyet foglalva
11884 VII | előtt, csak hogy meg nem szólal.~A keresett szekrényke valóban
11885 VII | Végre mégiscsak meg kellett szólalni.~– Kis leánykám, te írtad
11886 VI | a doktor úr előtt lehet szólanom – szólt Ankerschmidt, lassúdan
11887 IV | hogy cseléd; azt gondoltam, szolgabíró, mert olyan magas tetejű
11888 XV | meg igen-igen alárendelt szolgáiknak, hogy nekik kezet csókoljanak.~
11889 V | Ankerschmidt. – Régi hű szolgáim. Csak kérem minél előbb
11890 VIII | kisasszonyaim, alázatos szolgája, missz Natalie. Csókolom
11891 IX | hajlongástól, s a „legalázatosabb szolgáját” olyan vékony hangon tudja
11892 VIII | úr nem tréfál.~– Alázatos szolgájuk, kisasszonyaim, alázatos
11893 VIII | alkalmazva, mely a cselédszobába szolgál.~Mármost minden feltűnés
11894 XIV | Bocsánat, uram, rögtön szolgálatára állok, csak ezeket a dokumentumokat”,
11895 IX | rendesen meg szokta köszönni a szolgálatát, s utalványozó borravalóul
11896 IX | nem mert; kénytelen volt szolgálatba állni.~– Látod, ez a jutalma
11897 IX | részünkre kedvezően dűl el, ön szolgálati díjául szinte tízezer forintot
11898 IX | letett felöltönyét egyik szolgálatkész írnok felsegíté rá, azt
11899 XIV | s nem kíván érte egyéb szolgálatot, mint hogy itt vagy ott,
11900 V | ebédet, vacsorát, két őr állt szolgálatukra, meg egy állatorvos, mindhárom
11901 III | jószágfelügyelőtől kezdve az utolsó szolgalegényig mindennemű gazdaszemélyzete
11902 IX | a törvény előtt indokul szolgálhasson arra, hogy egy nőt férjétől
11903 XVIII | találnám, nagy vigaszomra szolgálna; tudja ön, mennyire unom
11904 VIII | melyek közül a folyosóra szolgáló volt Hermine-é és a nevelőnőé,
11905 III | közbe egy kis pátosz.) Szolgáltam igenis. (Két kanál leves.)
11906 III | minden vonakodás nélkül ki is szolgáltatá neki a kért levelet, amit
11907 I | devalvált értékű bőrrel szolgálván a gazdának.~Ez egy kicsit
11908 IX | kinek örülsz olyan nagyon, szolgám? – szólt Garanvölgyi szomorúan. –
11909 V | kisegítse a rendes földmívelő szolgaszemélyzetet. Elv volt, hogy azért a
11910 VI | szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok nagysáddal.~Corinna kétkedő
11911 IX | bizonyosan ez a haragos vitéz úr szólhatott odakinn valamit, s most
11912 VI | alapon nyugszanak. A vételár szolid státuspapírokban van elhelyezve,
11913 XIV | maradok, még kulcsárnak szólít – mondá felcihelődve Kampós
11914 IX | ezután „Erzsikének” foglak szólítani. S már most láss a házi
11915 VI | minden ember. Csupa gyémánt szoliterek a virágok kelyhében, ez
11916 I | házmester, kit kíséretül szólíthatna.~Amint aztán aggodalmasan
11917 V | egyszerre valami ismerős hang szólítja meg.~Felkapja a fejét; s
11918 IX | hogy nyugtalan vagyok, szólíts meg, attól magamhoz térek;
11919 IX | egy asszony saját magát szólja le vőlegénye előtt, s hogy
11920 XVIII | vizsgálni és értesíteni, tehát szóljanak a lezárt ajkak.~Straff úrnak
11921 III | menjen fel szobájába, s ne szóljon efelől senkinek.~Bogumil
11922 II | út nélküli mezőkön ki a szőlők közé; ott is nagy kerülőt
11923 I | ősanyák kísérteteinek? – szólongatá a sziszegőt Garanvölgyi
11924 XVIII | először is a táblabírónak szólót, mely Szellemfi poétát ócsárolja,
11925 IX | levelet szokott írni.~– Mit szólsz hozzá? – kérdé Garanvölgyi. –
11926 IX | jobbját; katonai nyíltsággal szólva hozzá:~– Garanvölgyi úr,
11927 V | sem mert menni.~Csak egy szombaton este vitte annyira a kíváncsiság,
11928 V | uram őkegyelme repceejét, szombatyig be is hordhassuk, ki is
11929 XV | aztán már fáradtan, éhesen, szomjasan szeretne végignyúlni a legelső
11930 V | költeni, s megitatja, ha szomjasok.~– Ne lehessen az – felelt
11931 XIII | amit Isten rábízott, hogy a szomorkodókat vigasztalja vele, s azután
11932 IV | megkérdezni, miért olyan szomorúak. Ejh, balga képzelet. Nálam
11933 XIV | hangja; csakhogy sokkal szomorúbb annál. A sík kitárultával
11934 XIII | szeretnek egymással susogni. A szomorúfüzek nagyon fognak ottan nőni.
11935 V | egymás mulattatására egy kis szomorújátékot rendezni, ami a termények
11936 IX | szerezzek, azalatt nekem milyen szomorúságot szereztek itthon. Te nem;
11937 XVI | gazdálkodást kezdeni ott, ahol szomszédaim: megfogni az ekeszarvát.
11938 XIV | csak nem megy koldulni a szomszédba. Nekem is van nagy jószágom,
11939 V | meg a pajtásaim innen a szomszédból valók vagyoonk; innen a
11940 I | Ankerschmidt úr nevében valami szomszédi szívességre felkérjem.~Most
11941 XIV | az úr, aki Garanvölgyi úr szomszédja. Akkor leszállhat, a kocsi
11942 XIV | aggodalomteljesen Ankerschmidt.~– Szomszédjában lakunk, hajnal óta halljuk
11943 II | nyugodtan, anélkül hogy valaki szomszédját emlegette volna előtte.~
11944 VI | meglehet. Hanem azért az öreg szomszédnak hamarább nyakába szakad
11945 VII | kénytelen volt bal felőli szomszédnéja helyett is maga enni, mert
11946 I | egy rébuszt sem. Honnan szomszédom nekem a nagyon tisztelt
11947 I | teljesíthetek? Már azt értem, hogy szomszédommá hogyan lett.~– A lovag úr „
11948 III | fürkész.~E kifakadásból szondírozhatá a jövevény a lovag kedélyét,
11949 VI | szellemi cselszövényeket szőni, törvényes és törvénytelen
11950 XVI | új tetőt rá, új pallókat, szőnyegeket belé, az ablakokat kissé
11951 IX | hogy össze ne égesse a szőnyeget.~– Csak nem – hóhér!?~Doktor
11952 IX | azután a világban keresne szórakozást.~Ankerschmidt is gondolt
11953 IX | készíteni. Ön ezzel nem óhajt szórakozni?~– Nem. Mivel az íráshoz
11954 I | hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez. Nem fejtené meg doktor
11955 V | előhúzott pruszlija zsebéből egy szorgalmasan megviselt papirost, jól
11956 XIV | szokása szerint elkezdett szorgalmatosan fonni.~– Az én barátom,
11957 VI | hogy sikerült két roppant szőrhurkát saját haja mögé elrejteni;
11958 IX | kell ismerni, midőn kezet szorít vele, hogy a légváltozás
11959 XVI | levél olvasta után némán szorítá meg nagybátyja kezét, ki
11960 III | ragadta meg, azokat felváltva szorító ajkaihoz, s azután zokogva
11961 XIV | tenyerét ne kesztyűs kézzel szorítsa meg. – Úgy hiszem, hogy
11962 VII | volna, ha egy nagy tarka szőrkendő nem lett volna védelmére;
11963 VI | ezt sajátkezűleg leírni szóról szóra.~– De az nem fog elmenni
11964 I | újkor civilizációja nagyon szorongat bennünket. Héj, mikor még
11965 XIV | időzni tovább. Megígérte a szorongatott embereknek, hogy nemsokára
11966 IX | százszor összecsókolá, kebléhez szorongatta; és újra zokogott és sírt,
11967 II | puskáját is meghozta, és azt a szorongattatás napjaiban is megtartá dugaszban.~
11968 XIV | szabadított meg e mostani szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak
11969 IX | átölelik egymást forrón, szorosan; nem szólnak semmit, csak
11970 XIV | oldalain az összecsapzott szőrt, utoljára hosszú, lombos
11971 IX | néven. Nagyon kevés poéta szorult belém; házassági ügyekben
11972 III | én szinte két tűz köze szorultam miattok K… alatt. Ön is
11973 I | forintra nagyon rá vagyok szorulva. Hanem hát csak tessék hazamenni
11974 IX | zavar még más, mint egy szótalan ideálkép lebegése, kinek
11975 II | segesvári csata után egy egész szotnya kozák fogta üldözőbe, ő
11976 VIII | lovag úr előtt. Ő a házában szőtt viszonyt botránynak találá,
11977 VII | gyanakodónak kell lenni szubalternusai ellenében is. A csinos faragványú
11978 VII | nézzen.~Mikucsek úr annyira szubordinálta magát, hogy még a kendőt
11979 III | nem fogható törvénykezési szubtilitás miatt sógorasszonyára neheztelvén,
11980 VI | lábainál.~Doktor Grisák szükségesnek találta e szavaknál egy
11981 VIII | költeni, az pedig egészen szükségtelen, s azzal násznagyi tisztét
11982 I | mindjárt küldte az urat. Ugyan szükségük is van már a birkáimnak
11983 IX | a düh, mely oroszlánokat szül, annyira potenciázta doktor
11984 IX | tisztességes emberek voltak a szüléi.~– Óh, nagyon tiszteletre
11985 Uto | regény, évtizedekkel az ő születése előtt, valóban így történt
11986 IX | Nem tekintesz e nőnek a születésére?~– Bánom is én, akárminek
11987 III | keresztöltéseit, egy hallgatási perc szünete alatt alkalmat vett magának
11988 IX | kegyelem útján meg lévén szüntetve, ezúttal minden komolyabb
11989 IX | Grisák nagy kedélynyugalommal szürcsölgeté reggelijét a teáscsészéből;
11990 V | verandája alatt ülve, s szürcsölgetve mindennapi teáját. Kövér
11991 XIV | amíg azok néhány percig szürcsölnek, a hídról széjjeltekintsen
11992 IX | nyafogó, kényeskedő hangon szűkölni, amivel hasonló lelkes állatok,
11993 XIV | fáradságos küzdelem éjszaka sem szűn meg: pihent kezek veszik
11994 V | megcsóválta erre a fejét, s szűrét félvállra vetve, feddő hangon
11995 IV | Megdöglött már. – Vigyétek; – szúrjátok fel egy póznára, – tegyétek
11996 XVIII | akárki előtt is szemet fogna szúrni. Nevelné a gyanút még az,
11997 IX | vagyok? Teremtette. Lövök és szúrok.~Eliz már erre kinyitotta
11998 XIV | sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek lobogtak a part mentében.~
11999 V | mindhárom fel volt fegyverezve szuronyos puskákkal, hogy netalántán
12000 IX | egyik lábával, a puskát szuronyszegezve kapta előre: „Ki vagy? Megállj!”~–
12001 XIV | Ankerschmidt Aladárhoz, a fanyársra szúrt szalonna zsírját csepegtetve
12002 XVIII | sáros utat, sáros úton ázott szűrű parasztokat s krinolintalan
12003 III | egy döféssel két szeletet szúrva keresztül. – Egyedül maradtam
12004 III | elhinni, ezek a régi csökönös táblabírák minden rosszra képesek.
12005 I | mosolygott gúnyosan a balga táblabírán, akinek még most is azok
12006 XVIII | a harmadik levelet. Ez a táblabíróé volt.~Mintha kígyó esett
12007 IV | csöndesebb hangon beszélt a táblabíróhoz.~– Távol legyen tőlem, hogy
12008 IX | tételt benn hagyom a rulett tábláján: áll a tízezer forint! Dupla
12009 XIV | mindenféle színárnyalatú zöld táblákra hasogatva, a lapályokon
12010 V | Vendelin pátronus kétakkora táblán, nem hiszem, hogy nyolcezeret
12011 IV | titkokat árult el az ellenséges tábor előtt; ha ön katonám volna,
12012 Uto | pontiusi alakot a Golgotától a Tábor-hegyéig elvezette – a makkabéusok
12013 V | óhitű táblabíró egy hétig tábor-sokaság mellett birkózik; mégsem
12014 XIV | táborban hányna sáncot ellenség tábora ellen: nyikorgó talyigakerék
12015 III | ír egy olyan ellenséges táborba.~– Valódi árulás. Ne híjam
12016 XIV | dolgozik, úgy izzad, mintha táborban hányna sáncot ellenség tábora
12017 III | vagy kormánybiztos a magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek
12018 XIV | ön kilétét.~– Itt egészen táboriasan megy.~– Kénytelenek vagyunk
12019 Uto | Én láttam egy este Haynau tábornagyot (a nyugalmazottat) magyar
12020 Uto | az alak, ki Ankerschmidt tábornokban van személyesítve, nem ennek
|