bold = Main text
      Fezejet                                           grey = Comment text

13022 IX    |                  a vadász jön, s viszi az ugarra.~A Cicke azonban felugrott
13023 IX    |               komondorokat, hogy mért nem ugattak.~A házi nép e rémhírre,
13024 I     |              Garanvölgyi, nagy készséggel ugorva fel a szénahalomról, melyre
13025 IX    |                    az meg van bolondulva. Ugrál, táncol, kacag; s minthogy
13026 XIV   |                   egy hidat csinálva, úgy ugrattuk be az udvarra a töltésen
13027 XIV   |                 mentő javaslat; egyszerre ugrottak ötvenen is, hogy készek
13028 VII   |               kitölté a poharakba a bort; ugyanabból a kulacsból, amiből maga
13029 XV    |         alkalommal Aladár észrevevé, hogy ugyanannak a másik három szeglete is
13030 XVII  |          börtönben öngyilkossá lett Péter ugyanaz volt, aki egy időben Szemes
13031 II    |                 van önnek úgy elhinni, az ugyanazonságot?~– Hát mikor, kérem alássan,
13032 XVII  |           törvényszék előtt jelent meg, s ugyanazt a történetet saját magával
13033 XIV   |                   van mihez ragaszkodnia. Ugyanekkor a szekereket is fel lehet
13034 IX    |                  benne.~Kampós uram pedig ugyanezen a napon érté meg Bräuhäusel
13035 VII   |                 Bizonyosan Mikucsek úr is ugyanezt mondta ezalatt odalenn Maxenpfutschéknál,
13036 IX    |                   a legbátrabbak legelöl, úgymint a kulcsárné és szobaleány,
13037 XIV   |                uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel, mintha nagy rablásért vallatnák.~–
13038 IX    |                  aztán?~– És miután nekem úgysincs egyéb társaságom, mint saját
13039 IX    |               százszor, ezerszer.~Hermine~Ui. A missz és a direktor nem
13040 XV    |                    ama bizonyos protekció úján készült zsilipért.~A negyediket
13041 XV    |                   is csoda: hiszen mennyi újat, mennyi megbámulni valót
13042 VII   |                maga legelöl megostromolta újból a felszedett padlójú szobát.~
13043 VII   |           megajándékozva a hű apródot egy újdonatúj, a pénzverdéből éppen most
13044 IX    |                  meg az embert a tulajdon újdonsága.~Csak e sokszoros kiürítése
13045 XVIII |                   hogy unalmát elűzze.~Az újdonságokon kezdé – szokás szerint.
13046 IX    |             Komárom, Józsefváros, a pesti újépület mind csak gimnáziumok és
13047 V     |        üzletpapírjai, amikért a Tuileriák újévi köszöntőit s a londoni börzetelegramokat
13048 XIX   |        vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső kőnek feszíték sarkaikat,
13049 XV    |                  Itt van biz az a kabátom ujjában – szólt Aladár, s elővette
13050 VII   |                paprikás szalonnát a szűre ujjából.~Mi már láttuk egyszer ezt
13051 XV    |                ezek a láthatatlan tündéri ujjacskák bírjanak erővel belenyúlni
13052 III   |                  Bogumil, vagy kicsoda, s ujjai közül vizsgálá a hölgyek
13053 III   |              szokású vendégek ebéd közben ujjaik közt a morzsalékból összeszoktak
13054 VI    |               rendes, hogy betintázzák az ujjaikat, ha tollhoz nyúlnak; s elcsukva
13055 IX    |                láttára a szobaleánynak az ujjára húztam.~– Ah. No elég lesz
13056 VII   |                csinál.~Kampós uramon nagy ujjas csurapé volt, ami igen alkalmas
13057 IX    |                 tekintett, amint két keze ujjhegyeit mellénye zsebébe dugta,
13058 I     |                 menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon szorongat
13059 XIX   |         Garanvölgyi csak mosolyogta a vén újoncot.~„Gyertyaszentelői napfény
13060 XV    |                  élet után ő adta neki az újrakezdettet.~És ez a másik élet – jól
13061 V     |                  kiíratja a dolgot minden újságba: – nem kell már neki se
13062 II    |               Európában történik, amit az újságok nem közölhetnek; s távol
13063 IV    |            bántásom?~– Bánja is valaki az újságokat. Tegye ön a könyvtárba,
13064 II    |                  Neki nem kell az, ami az újságokban van. Ő különb híreket tud.
13065 III   |                   Bogumil gróf. Magam egy ulánusezredet állítottam, s vezettem a
13066 I     |             perlekedik többet: az már az „ultima Thule”!~Hanem utoljára is
13067 XVIII |            utánatalált.~Felbontotta, hogy unalmát elűzze.~Az újdonságokon
13068 IX    |               nyújtott ibolyákat, s azzal undorodva veté el magától.~– Pfuj!
13069 XVII  |                mindenfelé, amire utoljára undorral néz már az ember, mikor
13070 Uto   |               tőle ezen erős mondást: wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht
13071 XVIII |           gnädiger Frau! nicht mehr wajsz ungrisch. Hat vergessen Allen, vergessen
13072 XIV   |         szorongattatásunkból; hogy még az unokáinknak is meghagyhatnók, kit emlegessenek
13073 XIV   |                   nevemet majd nemcsak az unokák emlegetnék, hanem a bezirksvorstandok
13074 VI    |                hátralevő tíz évet kedvenc unokaöccsének elengedjék.~Ezt ellensúlyozni
13075 VI    |               tudom, hogy nagyon szerette unokaöccsét.~– Szerette, de azért nem
13076 XVIII |             szolgálna; tudja ön, mennyire unom a mai fiatalság mesterkélt
13077 Uto   |                mondást: wir Ungarn lassen unsere Rechte nicht confisciren!”
13078 IX    |                egyedül vagyok. Nincs, aki untasson.~– S mivel tudja magát elfoglalni
13079 IX    |                   négy hétig lakta meg az untersuchungshaftot, s hált a priccsen és evett
13080 VII   |                   szegény lelkemért, nagy uracskám; ugye, maga komiszárus?~(
13081 V     |            parasztzsarolás ellen.~Volt az uradalomnak annyi cselédje, hogy az
13082 II    |                      Megvetlek benneteket uraddal és rongy alamizsnátokkal
13083 IX    |                   foglak téged, hogy a te uradnak küszöbéhez visszatérj! Mert
13084 V     |                 ez idő tájon a világ nagy urai jónak találták egymás mulattatására
13085 VII   |              Ráérünk addig, amíg tisztelt uraink ebédjöket végzik.~– Igen!
13086 VII   |             kellett kísértenie a vizsgáló urakhoz való juthatást. Egyszer
13087 I     |              puffra, magához hasonló nagy urakkal, kiknek részint volt, részint
13088 V     |             odabenn vannak a „Vasszagter” uraknál. Becsület dolga ez, uram.
13089 VII   |         visszaborzadva, Kampóstól.~Kampós uramban volt annyi malícia, hogy
13090 II    |                  mely történetesen Kampós uramé volt, otthagyván annak emlékül
13091 XIII  |                   jöttem én ide nagyságos uramhoz ilyen szomorú alkalmatossággal,
13092 VII   |                   levő mit csinál.~Kampós uramon nagy ujjas csurapé volt,
13093 IV    |        utánamondott magyarul. Ahol Kampós uramról, saját magáról kezdett szó
13094 VII   |                közé elássa. De hát Kampós uramtól ezt nem kérdezte senki,
13095 V     |                hogy ez valami igen rendes uraságnak jó rendben tartott cselédje.~–
13096 I     |                   hanem azért jövök, hogy uraságodat őméltósága Ritter von Ankerschmidt
13097 I     |                   ügyletet megkötni, mely uraságodra nézve is nagy haszonnal
13098 VII   |                részesültek.~– Mi a gutát? Uraságtok hajtóvadászatot tartott
13099 IX    |                 inas, kinek hivatala volt urát borotválni, sietett fel
13100 V     |                   a tekintetes Akkorsincs úrét is letakarítanók.~– Hát
13101 XV    |                   azon törekvéssel járult úrfia menyasszonyához, hogy annak
13102 V     |              közül elloptak. Mind egyéves úrfiak és kisasszonyok voltak,
13103 XIII  |                    s tudtára esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében tetszik
13104 XIV   |         Engedelmet, méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk most egy levelet,
13105 III   |                    hogy egy szerencsétlen úrforma ember kíván bebocsáttatni.~–
13106 IX    |               pártfogóm?~– Az, az; valami úrhölgy, valami delnő, aki nem restellte
13107 XIV   |                   volt az forgatva minden úrias alakjából a sok nap és éjen
13108 IX    |                   lábánál a medvebőrön, s úriasan keresztbetett két első lábára
13109 I     |             kanyarodott be, s megállva az úrilak tornáca előtt, abból egy
13110 VII   |                  megvizsgáltattak, egypár urna alakú díszítmény, melybe
13111 IX    |                verébfej nagyságú betűkkel úrnője nevét az „anonim” levél
13112 VIII  |                nagyon korán jövök, missz; úrnők sokáig végzik a toalettet.~–
13113 VII   |                 átöleli a tört deszkát és úszik…”~– Szabad kérnem azt a
13114 XIV   |              mondám, hogy azok bizonyosan úsznak. No hát akkor le kell ereszteni
13115 XIV   |               felverhette a víz, azok ott úsztak végig a csónak előtt hosszú
13116 XIV   |                 tértem vissza. Egy kicsit úsztunk is.~– Mármost a kocsit jó
13117 XIV   |                   hogy a part tekervényes utain kitaláljon kocsijával. Egyetlen
13118 XVII  |                másikba menni a megromlott utak miatt, mikről a hidakat
13119 IX    |             amikor az embert olyan nagyon utálják, mint engem Ankerschmidt.”~„
13120 IX    |                   áll elő neki a negyedik utalvánnyal is, amit csak szükséges
13121 IX    |                 köszönni a szolgálatát, s utalványozó borravalóul a napidíjából
13122 IX    |                tudtam. Gondoskodtam újabb utalványról, mely tízezer forintról
13123 III   |             Megállj, Gyuszi. A kisasszony utánad küldött, hogy azt a levelet,
13124 XVIII |            egzekválni szökevény adósokat, utánajárni, ki mennyit képes fizetni,
13125 IX    |                hol vesszük azt?~– Majd én utánajárok.~– Te jársz utána? Nohát
13126 IX    |           álmaiban azt, kit ébren gyűlöl, utánamegy lelkével, felkeresi, boldog
13127 VII   |                  csavargó volt az, hát én utánamegyek, s bocsánatot kérek tőle: „
13128 IX    |                most nem ád semmit, tessék utánamenni Amerikába, ha ő elviszi
13129 IV    |              fordítás, minden tételt maga utánamondott magyarul. Ahol Kampós uramról,
13130 VIII  |                   az ablakból volt szabad utánanézni és csókokat hányni felé,
13131 VII   |                   Kampós uram közeledtét, utánaosont, s míg az maga után bezárta
13132 XVIII |         tiszteletpéldányát. Ez Füreden is utánatalált.~Felbontotta, hogy unalmát
13133 VI    |                   megszerzése sok időt és utánjárást vett igénybe. Az öregúrnak
13134 VI    |                    Ezt bizony nem is igen utánozhatná minden ember. Csupa gyémánt
13135 VII   |                  egy perc múlva eltűnt az útárok rekettyéi között.~Kampós
13136 I     |                 Garanvölgyi úrnak, a vett utasítás folytán mindegyik szelindek
13137 XVII  |                 megbízatását; azután az ő utasításait is rosszul értették meg;
13138 VII   |            Bräuhäusel úr elosztva az illő utasításokat alárendeltjei között, engedett
13139 VI    |                 levő embert, ellátva illő utasításokkal; bizonyos Straff nevű egyéniséget,
13140 VII   |            fegyveres, akinek az volt adva utasításul, hogy egy lelket se bocsásson
13141 IX    |                 alatt ezer forintot, mint utasíthatá vissza Straffnak húszezer
13142 III   |                    De Eliz, mit gondol? – utasító őt rendre Natalie kisasszony,
13143 IX    |              egyezkedésre bírni. Én önhöz utasítok mindent. Hozzám ne írjanak
13144 V     |                  a férgeket, s az övékére utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg
13145 I     |                  magas orrú aprehenzióval utasítva el magátul –, talán mégis
13146 XIV   |                 gyerekeket, aztán a férfi utasokat, azután az élelmiszert,
13147 XIV   |                  a jámbor fickó csakugyan utasszállító gőzösnek nézett bennünket –
13148 IX    |              egyiket sem fogja tenni: nem utazik, nem válik meg leányától.
13149 IX    |                 nem kérdezve, hogy miként utaznak tovább.~Tehát Ankerschmidt
13150 XVIII |              foglaljon le számára, reggel utazni fognak vissza. Akár le se
13151 IX    |                  gyermekeim, nekem rögtön utaznom kell, mert ez ügy igen sürgetős.~–
13152 IX    |                   hát ugyan könnyűszerrel utazott. Hát pénzt is küldjek neki,
13153 XIX   |           Húzzátok elő szekeremet, holnap utazunk Miskolcra, – a konventbe.~
13154 XVIII |                  ez!~Két héttel a levelek útbaindítása után alkalmasnak vélte az
13155 I     |             mielőtt kalapjával kilépne az utcaajtón.~– Ez is jó – monda Garanvölgyi. –
13156 XIV   |                   azt elhagynia, midőn az utcából, melynek végén a kastély
13157 IX    |                talált abban, hogy este az utcai lámpásokat nézegesse.~–
13158 VI    |              tetszik tartani?~– Én a Váci utcának.~– No én is arra megyek.~
13159 XVIII |             éhenhalás.~Aztán, ha az ember utcasepréssel keresi a kenyeret, akkor
13160 II    |                   Ezt a keveset adja neki útiköltségül.~Kampós uram úgy érié, mintha
13161 VII   |             inkább helyeslé azt másik két útitárs, kik szintén erősen állíták,
13162 XIV   |                   ültek, Aladár megnyomta útitársa lábát, hogy hallgasson,
13163 IV    |          felakasztá régi helyére a becses útitársat, elválhatlan jó barátját
13164 XIV   |                  csak arra az egyre kérve útitársát, hogy maradjon szépen ülve
13165 XV    |     kreuzsakerment” után bocsánatot kérve útitársától az illetlen szóért. Aladár
13166 XIV   |           tekintetét le nem vette az alvó útitársról. Az volt a szándéka, hogy
13167 VIII  |           kisegítette a kocsiból, egy kis útitáska volt vele, amit nem engedett
13168 VIII  |                meg, hogy másfelé viszi az útja.~Azt senki sem tudta, nem
13169 II    |                hengergetve, félrehárítván útjából, haragtól bugyborékoló kedéllyel
13170 XVIII |               esetben kénytelen levén per útjához folyamodni.~Ez kellett még
13171 IX    |              éppen akkor jött feléjük egy útkanyarulatnál.~– Éppen nem látom, hogy
13172 I     |                  át akar látogatni, elébb útlevélre van szüksége, amit a székvárosban
13173 V     |              annak a kaszálása egy héttel utóbbat következhetnék.~– Nos aztán?~–
13174 I     |            vándorolniok. Ezer villám! (Az utóbbi felkiáltás már nem volt
13175 XVIII |            Szellemfi poétát ócsárolja, az utóbbinak rendelt borítékba pecsételé
13176 I     |           egykedvűséggel nem törődött. Az utóbbira éppen nagyon vásott a foga:
13177 IX    |                    250 ezer! 20 ezer! (Az utóbbit is rablásnak címezé véletlenül.)~–
13178 IX    |                  már reá. Justinian jeles utóda előadá, miképpen járt el,
13179 XIV   |                 akkor is viselje nevét, s utódai az apai név mellett az anyait
13180 Uto   |                                           Utóhang Az új földesúrhoz~Egy regényemben
13181 IX    |               írva, nagybátyám azután egy utóiratban megmagyarázta, hogy ezt
13182 I     |        megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára. A méhek társasága
13183 III   |                lépcsőjén; az angolkertben utolérte Gyuszit, a kis cseh inast,
13184 II    |             mindenkit oly őszinte, buzgó, utolsóingodaadó hazafinak képzel, mint saját
13185 XV    |              parkodat kimérte ölfának; az utolsónak már nem maradt más, mint
13186 I     |               épületet is, a hozzá vezető úttal együtt.~– Az természetes –
13187 XIV   |             harmincötnyi szakadás volt az úttöltésen keresztül, melyen zuhogva
13188 XIV   |                   túl nem ellenünk, hanem útunk irányában fog folyni a víz.~–
13189 IX    |               hogy engemet is vele együtt űz a világba. Atyámhoz nem
13190 I     |                  úgy látszik, hogy tréfát űznek az emberből.~
13191 II    |              hazafi lelkével ilyen csúfot űzni!~Nem is került most a gyetőnek,
13192 XVIII |                  nagyon jól tudná kezelni uzsorára kiadandó összegeit, egzekválni
13193 I     |         megfizetni.~No de semmi.~Az egyik uzsorás egzekválta, a másik pedig
13194 V     |                beütött, ez a megfordított uzsorása a magyar embernek, aki ezeres
13195 XVIII |                  kevés vagyonnal, egy kis uzsoráskodás mellett, tisztességesen
13196 V     |                                           V. Hogy jut az ember a legelső
13197 IX    |                  fiatal hölgy szíve éppen vacantiában van-e, vagy nincs.~Aladár
13198 VI    |                   tetszik tartani?~– Én a Váci utcának.~– No én is arra
13199 XIV   |                  darab kenyeret – tegnapi vacsora-maradványát – s abból morzsákat tördelve,
13200 XV    |              izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához, mert migrénje van, vagy
13201 IX    |                  melyből nemigen futja ki vacsorára egyéb egy pár kreuzerwirstlinél,
13202 V     |              kaptak szakács főzte ebédet, vacsorát, két őr állt szolgálatukra,
13203 XIV   |                fáradtan lehasalt.~– Még a vadállatnak is bizalma van hozzá! –
13204 XV    |            gyönyörködve tekinte a játékos vadállatra; Aladár is gyönyörködve
13205 XIV   |               réti szénával.~Valami távol vadaskert lakóit felverhette a víz,
13206 IX    |              kezdődött a szalonkaidény. A vadásza pedig azt jövendölte, hogy
13207 XV    |                    jó alkalom kínálkozván vadászatra, de Erzsike lebeszélte róla.
13208 VII   |                megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról ma reggel megérkezett, sietett
13209 IV    |          mégiscsak lehet majd vadászni.~– Vadászfegyver? Hát még mi?~– Hát, még –
13210 IX    |               egyiket úgy szétlőtte, hogy vadászhasé lett belőle; akkor meg a
13211 VIII  |            nyakravalója volt, s a szokott vadászkalap helyett simára kefélt cilinder
13212 V     |               hogy a városba bement, zöld vadászkalapja helyett egy tökéletes felgyűrt
13213 V     |                   palotájuk volt építve a vadászlak mellett; márványmedencéből
13214 V     |           vállalni, a bíróság kénytelen a vadászokat is szembesíteni velük. Már
13215 III   |            ottlétét? Igen egyszerűen: ott vadásztam a hegyek között, s megláttam
13216 IX    |                  öt darab áldozat ékesíté vadásztáskája hurokjait. Erzsikének meg
13217 IX    |                   szélre, mely elhajtja a vadat, Hubertre, ki oly bosszúálló;
13218 VII   |                szemébe az ódon emlék, vén vadgesztenyefáktól környezve, mik tetején körül
13219 IX    |              jegyezve kívánsága, panasza, vádjai. Öntől egy betű sincs; ön
13220 XIV   |           húzódnak az égen egész falkái a vadkácsáknak és liléknek, mintha nagy
13221 XIV   |                 hét múlva bűnvádi perük – vadórság miatt.~A nap jól lehaladt
13222 XIV   |                 az én embereimnek lesz ma vadpecsenyéjük, s két hét múlva bűnvádi
13223 IX    |                   azt hitte, a missz jön. Vadul villogó szemekkel rohant
13224 XIV   |              hazám; de nem birtokom.~– Ez vágás akar lenni ellenem, hogy
13225 VII   |               káplár.~A kocsis lovai közé vagdalt; esteledni kezdett az idő,
13226 XIV   |             töltésről, mely közbe esik.~– Vágj neki! – parancsoló Ankerschmidt;
13227 V     |                 csak maguk számára le nem vágják: az pedig nyáron elromlik,
13228 XV    |                   szomszéd uram le akarta vágni a fejemet, s melyet végtére
13229 IX    |                nem aludt egyebütt, mint a vagonban; hanem ahol ügyletről volt
13230 IX    |                    Fogj a hintóba újra, s vágtass a városba vissza orvosért! –
13231 XVIII |              gyorsszekér csengős öt lóval vágtat végig a hársfák között,
13232 IX    |       megharagudott vadász iszonyú dühvel vágtatott fel saját szobájába, amit
13233 XV    |             mindenkit a szabadba készte a vágy, a vész apadását megtekinteni.~
13234 VI    |                nem érintik a hiúság repke vágyai; egy költeményt leltem itt:
13235 XV    |                fáradalmai után nyugalomra vágyik, azért jelt adott a felkelésre,
13236 IX    |                   csendesülten a hátrálni vágyó cselédhez. – Ne beszélj
13237 XVIII |            elhagyni kényszerítének; s nem vágyom egyéb után, mint hogy poraim
13238 I     |                 birtokában nem levő fekvő vagyona van, eziránt a bitorlót
13239 VII   |             örökséget, osztályt csináltak vagyonaimból, ezeket okvetlen elsikkasztanák,
13240 VII   |                  őrmesternek, hogy minden vagyonával felelős ez emberért, hóna
13241 XIV   |                 testvére részét – nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is.~
13242 XVIII |                sokáig lehet élni, s kevés vagyonnal, egy kis uzsoráskodás mellett,
13243 IX    |                feleségemmé legyen?~– De a vagyonra nézve?~– Ah! Hogy jószágot
13244 VI    |                 Aladárral, melyben minden vagyonunkat közös birtoknak nyilatkoztatjuk,
13245 IX    |                   meglásd, hogy ha tejbe, vajba mártod is itt, mégis visszaszökik
13246 VIII  |                   csigalépcsőn, s midőn a vakajtóhoz értek, átadá neki annak
13247 VIII  |            kimehessen és visszajöhessen a vakajtón, hogy a háziak semmit meg
13248 XIV   |                Oda ám, uram – szólt fejét vakarva az öreg –, de úszni nem
13249 IX    |                   forintból?~– Harminc… – vakkant fel e szóra Vendelin úr,
13250 XIV   |              utána.~Kezdé azt hinni, hogy vaklárma elől futott meg.~A hajnalhasadásnál
13251 XV    |                 de ne tartson érte nagyon vakmerőnek.~– Parancsoljon velem.~–
13252 IX    |                 volna én önt, hanem hát a vakmerőség sikerült. – Ebből láthatja
13253 VII   |                   szét ősi fekhelyéből, s vaktában iramodott holt és eleven
13254 XVIII |                 törekszik azon, miszerint valahai vőlegényének napává lehessen.~
13255 IX    |              fáradságot.~– Nem volt önnek valakije, akit szeretett?~A fogoly
13256 XVI   |                  nekem van Aladáron kívül valakim?~– De ön már próbálta őt
13257 XIV   |                   előbb ott legyünk, ahol valakink van, akinek életéért aggódunk:
13258 XVI   |                  sem értek. Szükségem van valakire, aki gazdaságomra felügyeljen.~–
13259 III   |                 mikor az ember azt akarja valakivel tudatni, hogy „óh be otromba
13260 IX    |                  azon esetben, ha leányai valamelyike akarata ellen megy férjhez,
13261 IX    |              bármily ürügy alatt leányaim valamelyikének vagyonát bitoroljam?~– De
13262 XIV   |                    Van itt több ladik is, valamelyikre fölkapok, s megyek torony
13263 IV    |                  elgondolta magában, hogy valamennyire kordiális, humorisztikus
13264 V     |                Bräuhäusel úr, s bevitette valamennyit a városba. Persze, hogy
13265 XIV   |                  az álom.~S ha valaha fog valamiért köszönettel tartozni az
13266 IX    |                 Mégiscsak vagyok én önnek valamije, ugyebár?~Straff egészen
13267 II    |                 addig is, míg igazi nevét valamikor kitudhatnók, kénytelenek
13268 IX    |                 azt értem, hogy önök okai valaminek. Rám van hagyva, hogy önöket
13269 VI    |                  a kérvény nem fog tagadó válasszal visszajönni.~Doktor Grisák
13270 XVIII |                 kétrétbe hajtva teli volt válaszával, melynek folytán pontról
13271 IV    |                   nem ilyen humorisztikus válaszokért jöttem.~– Humorisztikusnak
13272 XIV   |           önvédelemre.”~Doktor Grisák azt válaszolta erre a levélre, hogy az
13273 IX    |                 az Isten áldja meg, kapok választ?~Doktor Grisák, ha azt nem
13274 IX    |                  valmelyike apja ellenére választana férjet, az minden igényét
13275 XIX   |           összehívott országgyűlésre való választások.~Aki a környékben legádázabbul
13276 XIX   |                 el az ablaka alá vezetett választó sereg élén:~– Üdvözlünk,
13277 XIII  |                mellett, a zúgó ér mellett választotta ki leánya örök fekhelyét,
13278 IX    |                 Láthatja, missz, hogy már választottam is ajtóm elé őrt, akinek
13279 III   |                   A táblabíró égető, maró választóvíz szatírája, a hadastyán puskapor
13280 XIII  |          levelekből, mik gyászjelentésére válaszul érkeztek. Első helyen állt
13281 IV    |                 Én Garanvölgyi úr házánál valék. Tudja-e ön, miért?~– Hát
13282 XIV   |                pár nap alatt tengerszínné válhasson.~Kampós uram vállat vonított.~–
13283 IX    |                 lehető legkellemetlenebbé váljék Ankerschmidtékre nézve;
13284 IX    |                   cseppet hiú magára, nem vall be.~– Rágalmazták ön előtt?~–
13285 IV    |                   egyet vonított gömbölyű vállacskáján.~– Hát mit írtam? Tudattam
13286 XV    |              habzó muszlinon, fel egész a válláig, ott a bámulatos szép gömbölyű
13287 XVII  |             mondjon le szándékáról, minek vállal magára olyan vétket, amit
13288 IX    |          göngyölgetve –, azt akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt
13289 VII   |                 uram, amint e veszedelmes vállalkozást meglátta, mindjárt tudta,
13290 Uto   |                 származott kerületi főnök vállalkozott, aki sok századon át érdemekkel
13291 V     |                akarják a bűntényt magukra vállalni, a bíróság kénytelen a vadászokat
13292 XVIII |            beszélnem, miket önnek el kell vállalnia, s azután, ha kegyednek
13293 XIII  |                Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn leánya meghalt.~Éjjelét,
13294 IX    |          vállaltam el az ajánlatot.~– Nem vállalta el?~– Hova gondol ön, uram? –
13295 VII   |                 összehajlottak, mintha ők vállalták volna magukra, hogy majd
13296 IX    |            véletlenül.)~– Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot.~– Nem vállalta
13297 IX    |           valahányszor a puskát megláttad vállamon, mindig azt mondtad: papa,
13298 V     |                  miszerint a vadászok sem vallanak semmit, szembesíteni kell
13299 XIX   |          rontás-bontás nehéz időszakát: a vallásszabadság; most a rettenetes újítók
13300 Uto   |                tőlünk zárni: megtámadva a vallásszabadságot. S hogy ezen a merényleten
13301 V     |            törvényszék elé felkísértessék vallatás végett.~– Óh, ezek nem tették
13302 XIV   |   úgysegéljenekkel, mintha nagy rablásért vallatnák.~– Nincs semmi baj, méltóságos
13303 V     |                 menni.~Pedig hát azok sem vallhattak semmit, mert azok is ártatlanok
13304 IV    |                   honnan jövök én most?~– Vallja meg!~– Mennykőt! Még én
13305 IV    |                   meg!~– Mennykőt! Még én valljak neki? Én Garanvölgyi úr
13306 IX    |              miért tettem, mindjárt be is vallom. Ugyanis, midőn nagybátyámtól,
13307 VI    |                  nekem is ellenségem”.~Ez vallomás in optima forma! Nem akarom
13308 XVII  |                  rá: én tehát meghalok és vallomásomat megerősítem; magam voltam
13309 XVII  |                  a ketten álltak elébbeni vallomásuk mellett.~Ha kérdék tőlük,
13310 VI    |                   a más hibáját is magára vallotta; ebből láthatja ön, hogy
13311 IX    |                rendeli, hogy ha a leányok valmelyike apja ellenére választana
13312 XV    |                 kezdett nagyon beszédessé válni. Máskor is az volt, de most
13313 IX    |      természetességgel volt mondva, s oly valódian színezve a tréfa és érzékenység
13314 VI    |                   fog látszani az érzelem valódisága. Ezt nagysád aláírja, s
13315 II    |                  magát, a kérdéses mondat valódiságáról, óvatos tekintettel lépett
13316 XV    |               házánál hagyott ruhatárában válogatna, elgondolá magában, hogy
13317 IX    |                    ha elgondolja, micsoda válogatott szerencsétlenség az az életben,
13318 V     |                Ankerschmidt mindenből azt válogatta, ami a legjobb. Neki voltak
13319 XIV   |                 kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá a fenyőfának. Azt
13320 VII   |                 és eleven tárgyaknak, nem válogatva, hogy asztalláb-e vagy emberláb,
13321 XVIII |                   nevére szóló leveleket; valónak pedig szám szerint öten.
13322 Uto   |                komikuma és tragikuma mind valóság.~Az egésznek az eszméjét
13323 I     |                  hogy bebizonyítsa szavai valóságát, előszedé a méhkasok mellé
13324 IX    |            kétharmadát megtette az útnak, valószínűbb, hogy a harmadikát is előre
13325 III   |                 magyar táborból, s ezt én valószínűbbnek is tartottam.~– És – méltóságod –
13326 XIV   |                mondom, hogy készakarva ír valótlanságokat, de csalódhatik, mint minden
13327 VII   |               öröm és bosszúság visszásan váltakozó érzelmei között olvasá azt
13328 IX    |                egy fillért, ha a haláltul válthatnám meg őket, nem fogok nekik
13329 XIX   |                legyen a képviselő.~Aladár váltig csitította, hogy mit izzasztja
13330 IX    |                  kész felében kiegyezni a váltó követeléseire nézve.~Ekkor
13331 IX    |              tudnia kellene, hogy még egy váltóhamisítótól is megkérdezik elébb: te
13332 XV    |          harminchárom percentre honorálja váltóidat vagy tízezer forintig. Akkor
13333 VI    |                   hitelezői szokták látni váltóikon.~– Nagysád a közelgő farsang
13334 IX    |                   nőm bútorai voltak, s a váltóján a nőm neve is ott áll, hát
13335 IX    |                   ebben küldöm mind a tíz váltót Ankerschmidtnek. Ő majd
13336 IX    |           előadásokat tartunk egymásnak a váltótörvényből, s ő nem akarja megérteni,
13337 IX    |                múlva bepereli önt a másik váltóval, akkor önt megint becsukják
13338 XIX   |          megragadott, mely a „mi sorsunk” változását jelezni látszott.~Mert ez
13339 I     |                   a szobából, a politikai változások ellen semmiképpen sincs
13340 XV    |               magában, mint lelket!~Annyi változást azonban mégis okozott a
13341 XVI   |                 egyszerre heves zokogásra változott jókedve, odaborult Garanvölgyi
13342 I     |         okiratokat.~– Sajnálom; de ez nem változtat a dolgon. Ez nem tesz különbséget.~–
13343 V     |              értekezlet, azzal a lényeges változtatással, hogy Bräuhäusel úr délelőtt
13344 IX    |                   gondolom, hogy meg kell változtatnom a nevemet. Mi annak a módja?
13345 Uto   |                ősi családnevét Bonyhádyra változtatta, s aki az országos vásárokon
13346 XV    |                     A vacsora kész, de te válts öltönyt, mert kisasszony
13347 V     |                  Csak éppen az a bizonyos váltság. Annak is csak a fele.~–
13348 V     |                   amit a tolvajoknak kell váltságul adni, még kendnek is adok
13349 II    |         vendégfogadóban, s micsoda szóval váltunk el egymástól.~– No, ezt
13350 XIV   |                   ős paloták sorsa, miket vályogból meg polyvás sárból építettek;
13351 V     |                elébb pálinkát töltöttek a vályújokba, s mikor attól lerészegedtek,
13352 XIV   |              jelölé a sírt, melybe az égi vándor egy perc előtt temetkezék.~–
13353 IX    |               szalonka odábbmegy, mert az vándormadár. Ugye pedig magad is szereted
13354 I     |                  fognak, ha onnan ki kell vándorolniok. Ezer villám! (Az utóbbi
13355 IX    |            szárnyát, s ott azokon a fehér vánkosokon látta Ankerschmidt lovag
13356 XV    |               fölébredtek, megfordítják a vánkost a fejük alatt, s akkor a
13357 III   |           kisasszonyra nagyszerű dorgálás várakozik. Nem akarta az üdvös tanítást
13358 IX    |                  alássan. Ő kinn maradt a várakozó teremben, miután meghallotta,
13359 VI    |                  bérkocsijának előjártára várakozva, rátevé kezét a doktor vállára.~–
13360 VI    |                  legsürgetősebb feladat e váratlan fordulatról Corinnát értesíteni.
13361 V     |                nem is soká hagyott magára váratni. Egy este beállít az inspektor
13362 XV    |       reszketéséből, ha e hang csodálatos varázsából, ha e szemek igaz bűbájából
13363 XIX   |                    És ez természetes.~Nem varázslat ez, nem ördögi mesterség:
13364 Uto   |        meztelenségünk a páncélunk, mint a varégerek hadának.~És hogy lehetett
13365 XV    |            mennyire hasonlít a házasság a várfogsághoz, amit persze ő maga sem
13366 VI    |                ily rendkívüli esetben nem várhatja az ember az audiencia rendes
13367 VII   |            Garanvölgyi rávehető volna is, várhatna-e attól sikert éppen most,
13368 XVIII |                 útban vannak.~Corinna nem várhatott végig egy éjszakát ily kétségek
13369 VI    |          könnyelmű ember volt. Én azalatt várhattam a menyegzőre.~– Hallatlan
13370 XVIII |               feltört levél csakugyan más variációt mutatott, mint az előbbi
13371 XV    |               pusztításait tanulmányozni? várja-e, míg érdekesebb lesz a stúdium?”
13372 XIV   |                    Bizonyosan még most is várják, mert ezen a környéken a
13373 VI    |               Fölösleges volt. Egyébiránt várjon meg, hanem akkor még töltsön
13374 VII   |                   ligetek, az égen lármás varjúcsoport vonult a város felé.~– Károg
13375 XIV   |                egyik parttól a másikig; a varjúk százával ülnek rajta sorban,
13376 XIX   |                  ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek,
13377 IX    |             készüljön fel, jöjjön velem a várkormányzóhoz.~– „Kesztyűsen” kell megjelennem? –
13378 IX    |                teremben, melybe léptek, a várkormányzón kívül Ankerschmidt lovagot
13379 IX    |                   lehet. Dolgába került a várkormányzónak őket annyira vinni, hogy
13380 VII   |                   elolvastattak a *steini várkormányzóság által, azután felküldettek
13381 V     |             csürhéjéből, amíg a kondás a „vármegyére van híva”. Nem szabad abból
13382 XVIII |                   az imádók, ha maguk ott várnák is a gyorskocsit a kávéház
13383 IV    |                  sokáig, mintha mindennap várnám hazajöttét, mintha már szobájában
13384 XIX   |               elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! – Ha jégcsap hull a fenyők
13385 XIX   |            természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy
13386 III   |                   azt a levelet! Csak nem várod, hogy én hajoljak le érte,
13387 IX    |                 bátorságot vett magának a várőrségen keresztül ostromra rohanni,
13388 II    |            írásban hagyta, hogy soha Bécs városába nem fog menni, hacsak zászló
13389 III   |             tanulta ismerni annak alföldi városait, s akkor igen jól érezte
13390 V     |                  a tolvajt; s most megy a városházára a pipával a bűntény konstatírozása
13391 II    |                 vissza, hogy újra keblébe varrhassa. – Ismeri ön azt az adomát,
13392 VIII  |                    nagy mennyiségű lyukat varrni egy batisztszegélyre. Maxenpfutsch
13393 III   |           Csehország kapitáléjának, hanem Varsó elővárosának, a szerencsétlen
13394 III   |             elővárosának, a szerencsétlen Varsóénak, nevem Brazeszky Bogumil
13395 V     |                   A kakukkba is! Mindenre vártam, s semmi sem jött meg.~–
13396 II    |                  egyszeribe; csak egy kis vártatást kérek.~Azzal a buzgó honfi
13397 IX    |                   egész operákat elfúj.~A vártoronyban délre harangoztak; Aladár
13398 XV    |               vele ily későig?~– Kampósra vártunk, ki csónakkal körjáratot
13399 IX    |                 is elmúlt délután, amit a várudvarról hangzó dobpörgés jelentett,
13400 IX    |                 szép pénz.”~„De hátha még várunk, s engedjük nőni a füvet.”~„
13401 VII   |                  szekér, van-e kézre való vas? Kössön meg szaporán, aztán
13402 XIV   |             vegyülete, mint távoli, népes vásár hangja; csakhogy sokkal
13403 I     |            látszott levágva lenni, mint a vásári sátorok eleje.~Annak az
13404 VI    |             mutassa meg, különben sohasem vásárlok nála. De ha ön meg akarja
13405 Uto   |            változtatta, s aki az országos vásárokon szedette le a kalapok mellől
13406 XVI   |              azokat most kénytelen vagyok vásárra vinni, s gazdálkodást kezdeni
13407 IX    |                karperecekre mutatva, amik vasból vannak, s nem divatból viseltetnek.~–
13408 III   |                    ki a haditörvényszékek vaskarjait kerülgeti, s minden egyéb,
13409 III   |     parancsoláshoz, bízott az új rendezés vaskeménységében, s nem kevésbé saját hadvezéri
13410 IX    |                  a termetét, hátha valami vaskos perszóna?~– Óh, dehogy az.~–
13411 IX    |                  készséggel megfelelt:~– „Vasmacskakovácsy.”~Ankerschmidt szomorúan
13412 I     |                  Az utóbbira éppen nagyon vásott a foga: szerette volna tudni,
13413 IX    |             alacsony ablak volt az, nehéz vasrostéllyal, a vasrostélyon belül egy
13414 IX    |                    nehéz vasrostéllyal, a vasrostélyon belül egy halavány ifjú
13415 IX    |                folyondár, mely benyúlik a vasrudak között; ők ketten vigasztalják
13416 V     |                kondások odabenn vannak a „Vasszagter” uraknál. Becsület dolga
13417 IX    |              nyílik. Ez fogalmat ad a fal vastagságáról, ahol a középső ajtó nyílhatik
13418 IX    |                 Hol? Micsoda?~– Nem éppen vasúti kalauzság, de nem is sokkal
13419 V     |               hiányzott. Ezt ugyan rögtön vasútra lehet tenni s visszaküldeni
13420 Uto   |                    hogy semmink sincs, se vasútunk, se gyáriparunk, se kereskedelmünk,
13421 IV    |               önérzetével nyújtá azt át a vasvillahordozó hetesnek.~– Itt van! – Megdöglött
13422 XIV   |             elhelyezve a kisasszonyt és a vászonnépet, megint visszatért a férfihadért.
13423 XVIII |                   vergessen Mutterzungen, Vaterlanden; ergo: mich auch sollen
13424 XVIII |             rágalmazzák „genus irritabile vatum”-nak. Azután meglehet, hogy
13425 IX    |                tudnak semmiről; ha lehet, védd őket atyám előtt. H.~Sirass
13426 XIV   |                értelemben. Nekem az, amit védek, csak hazám; de nem birtokom.~–
13427 I     |              ember fűhöz-fához folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik,
13428 III   |                 törvényes férfiak „vétlen védelemnek” híják.~– No, mi kis leánykák
13429 VII   |                  szőrkendő nem lett volna védelmére; így is azonban alig tudta
13430 VII   |               hirtelen abbahagyott minden védelmet, s most már csupán azon
13431 III   |                 menekült vagyok én; Prága védelmezőinek egyike; nem Csehország kapitáléjának,
13432 VII   |              bírája elé idéztetik; nem is védelmezte, hanem szépen megadta magát,
13433 IV    |             tartottam rendet jó sikerrel, védelmeztem szóval, tettel, ami az országnak
13434 VI    |                   micsoda paragrafusokkal védelmezze magát Corinna megtámadásai
13435 IX    |                   van hagyva, hogy önöket védelmezzem. Én nem tudom, mit hibáztak;
13436 IX    |                  senkim sincs, aki előtte védelmezzen, egyedül te. Nem is tudom:
13437 IX    |                    nem tudom, mit kellene védelmükre felhoznom. Csak annyit tudok,
13438 Uto   |                 föld, az a mienk; az a mi védelmünk, az, ami meghódítja a hódítót;
13439 IX    |               diszpenzációkat megszerezze védencei számára; akkorra megíratta
13440 VI    |               tolvaj védője is azt mondta védencének: „Barátom, nekem mindent
13441 V     |                  hitte egyébiránt, hogy a védetlen maradt telepből azóta a
13442 XIII  |                részt.~– De hiszen most új védgátaink vannak.~– Nem érnek azok
13443 XIV   |         Nagykunság felől a túlparton erős védgátak vannak emelve, s így a Tisza
13444 XIV   |         intézkedni tanácsos, mert ez a mi védgátunk nagyon rosszul biztat. A
13445 XIV   |                 ezt sem hitte neki, midőn védhette volna a házát, midőn segíthetett
13446 VI    |              üldözném azt, aki már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy
13447 VI    |              szándékom férjhez menni.~Így védik magukat azok, akik azt akarják,
13448 XIV   |           meggyöngíteni az átellenes part védműveit. Nem vette észre méltóságod,
13449 XIV   |                Grisákhoz fordulva.~– Azon védműveket pedig az ön védence készítette.~
13450 VI    |                   Természetesen. A tolvaj védője is azt mondta védencének: „
13451 VIII  |                   támadták meg, ő hősileg védte magát s megöletett? Vagy
13452 XIV   |                 ázunk meg, ahol legjobban védve hisszük magunkat.~Ankerschmidt
13453 VI    |               Mielőtt azonban házasságunk végbemehetett volna, kiütött a háború;
13454 IX    |                történt, hogy e találkozás végbement, mert Aladár nagy veszedelemből
13455 VIII  |                   hintaja vert fel a falu végéig, midőn Maxenpfutsch úr bekocogtatott
13456 IV    |                   Mi célra?~– Tudom, hogy végem van, de kimondom. Jobb,
13457 V     |           Ankerschmidt cselédjei, azzal a végeredményével a kétheti vizsgálatnak,
13458 Uto   |             áldását is letörülje róla. És véges-végül még az égbejáró utat is
13459 XIV   |             gyökereiket fogja ölni, s más vegetációt honosít meg helyükben.~Egy
13460 I     |                   félig növények; tehát – vegetáljunk!!!~Ilyenforma beszédeket
13461 I     |                 onnan a szénáról; ezt nem végezhetjük el itten a juhistállóban,
13462 IX    |              képest; aki még csak ezekben végezte a kurzust, az ne is beszéljen;
13463 V     |                 hol éppen a szénagyűjtést végezteté, ami után rohamlépésben
13464 III   |              Prófétáról és Fidesről. Ebéd végeztével Richárd elárulá zeneképességét,
13465 V     |         méltóságos úrhoz. Mi éppen tegnap végeztük a takarítást, én beszéltem
13466 IX    |                önnek, ügyvédemre bízom, s végezzenek együtt.~Dr. Grisák nem bocsáthatá
13467 IX    |                   el, hogy nem bírtam azt véghez vinni. Ha el kellett gondolnom,
13468 XIV   |              annak szép hosszú selyemhaja végig-végigúszik. Az alvó homlokán nehéz
13469 XVIII |                   mulatság volt e levelek végigbetűzése.~Nagyokat nevetett magában.
13470 III   |         összekerültek.~A hadastyán kardja végigcsörtetett a lépcsőkön, a kalandor
13471 XIV   |                addig sokkal jobb lesz, ha végigfekszik a csónakban, s megkísért
13472 XIV   |                 Ankerschmidt, a csónakban végigfekve, azokat a halomra dűlt köveket,
13473 XVIII |                  víz fölött a szellő elől végigfutnak.~Ez volt egyetlen órája
13474 XVIII |              fölkeresse.~Annyi száz nevet végigfutni nem csekély munka, s nem
13475 VI    |                 aztán a lépcsőkön lement, végigfutott azon levelek lajstromán,
13476 III   |                  és elhátrált, a folyosón végighaladva kezeit dörzsölé, s polkalépésben
13477 XVI   |                nagy disputában a szobákon végigjárva, észre sem vevé, hogy az
13478 IX    |                  a dolgot, amint az utcán végiglőgérezett.~„Nincs több egy felnégyelt
13479 IX    |                  a nyaka közé, s röptében végignyalta az ábrázatját; azzal aztán
13480 XV    |                éhesen, szomjasan szeretne végignyúlni a legelső szalmaágyon, akkor
13481 XIV   |            alássan – bizonyítá a kasznár, végigsimítva tenyerével a levelet. –
13482 II    |             zsebébe dugta.~És még egyszer végigtekintve megvetően a kis számtartó
13483 IX    |                    s mint aki megebédelt, végigveté magát az ágyon.~Még azonban
13484 IX    |                   viselné magát a házhoz, végképp elveszítse.~– Tudom; ezt
13485 XVIII |            jutalmas is elébbi pályájukkal végleg szakítani; de hölgyre nézve
13486 VI    |              kétemeletes ház kapuja előtt véglegesen megállt Ankerschmidt.~–
13487 Uto   |            mellett. E klasszikus rendelet végrehajtására az alföldön éppen egy magyar
13488 IV    |  megvesztegethetlen közvádló és hidegvérű végrehajtó bíróság: mindez egy személyben
13489 IX    |            Ankerschmidtné végrendeletének végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt
13490 IX    |                    ő levén Ankerschmidtné végrendeletének végrehajtója. Az illető
13491 IX    |                  láthatnók Ankerschmidtné végrendeletét, mint doktor úr láthatja;
13492 IX    |            vagyonát bitoroljam?~– De ha a végrendelkező akarata így volt.~– Ah,
13493 V     |                   kezében van a kártya.~A végszámadásnál mégis kilenc forintot fizetett
13494 VII   |                   neki Kampós uram, kinek végtelen kedve volt e percben éppen
13495 XV    |              előbb: szántó-vető állatokat végy-e, a házadat tatarozd-e, vagy
13496 VII   |       bocsáttatnak el a magányéletbe: ezt vegyék úgy, mint a hatalom kifolyásának
13497 IX    |              mennydörgéssel, villámlással vegyest.~Erzsike aggódó arccal futott
13498 XIV   |              mindenféle emberi hang siket vegyülete, mint távoli, népes vásár
13499 IX    |             látogasson ön meg újra; addig végzek.~Maxenpfutsch úr szédelegve
13500 V     |               délelőtt valami kedvezőtlen végzést találván doktor Grisák egy
13501 IX    |                 láthatja; levén abban egy végzetes záradék, mely azt rendeli,
13502 VII   |                   volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút áhítat- és lemondásteljes
13503 VIII  |               volna napestig, s ha kezébe vehette a rajzónt, reszketett érte,
13504 XVII  |             emberrel beszéltek, arcát sem vehették ki, a mondott szavakat pedig
13505 IX    |       méltóságoddal, miszerint méltóságod veje (már az, nem tehetünk róla),
13506 VII   |                büntetve, hogy együtt ülök veled fogva, hogy ami neked hiányzik,
13507 I     |               uram, monda ön meg maga, mi véleményben van? – Mit ajánlana egyezkedési
13508 I     |                utolsó és megmásolhatatlan véleményem ez: ősi ruinámat sem pénzért,
13509 IX    |             Nagyon örülök, hogy ön ezen a véleményen van.~– Straff komisz fráter,
13510 VI    |                 ide indultam. No ez derék véletlen.~Azzal megfogta a lovag
13511 V     |                   van magának kaszája is, vellája is meg gerebléje is.~– De
13512 III   |           maradtak, Ankerschmidt saját és vendége szájába egy-egy szivart
13513 XV    |               magát, hogy maga átmenjen a vendégeihez.~Ő Ankerschmidt szobájába
13514 XVI   |            rozsdás lakatokat, s bebocsátó vendégeit a kastély tornácába, melyről
13515 VII   |                 helyzetben ily ünnepélyes vendégeknek, valamint azt is, hogy a
13516 VI    |              háziaktól, meg az ott maradó vendégektől. Itt legfeljebb az inas
13517 II    |             találkoztunk mi Bécsben, mely vendégfogadóban, s micsoda szóval váltunk
13518 XVIII |                 jó fiú; éppen tánc volt a vendéglő terméken, éppen a csárdást
13519 VI    |                 szándokaért, mert amint a vendéglőbe benyitott, ahol az elegáns
13520 IX    |                  hangon, széket mutatva a vendégnek. – Kíváncsiság volt tőlem,
13521 VII   |            töltetett bort, hanem az egész vendégséget mind saját erszényéből fizeté
13522 V     |          garmadából a mienk.~Maxenpfutsch Vendelnek kialudt a tűz a pipájában
13523 IV    |          szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta önérzetével nyújtá azt át