Fezejet

  1 I    |                                I~Régi ember, új idő~ ~"Cogito; ergo
  2 I    |                midőn egynéhány millió ember abban a kedélyállapotban
  3 I    |            nagy dolgok elvesztek! ~Az ember meghúzza magát a szobájában,
  4 I    |             is, az se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg
  5 I    |            mondani - - no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik védelemért,
  6 I    |            ellen semmiképpen sincs az ember azáltal biztosítva, ha azt
  7 I    |       házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét
  8 I    |        jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül többet "
  9 I    |               is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba át akar
 10 I    |              módon lesz szabad, ha az ember elébb olyan papirost vesz,
 11 I    |            fogja, hogy mikor a magyar ember lemond arról, hogy dohányozzék,
 12 I    |            amelynek lefolytáig minden ember, akinek valamely tettleg
 13 I    |               magát. ~- Uram. Ön nagy ember. Önnek igaza van. Kapitulálok,
 14 I    |               igen udvarias, gavallér ember, én azonban "jó ügyletnek"
 15 I    |             levén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson le
 16 I    |             tudtam. ~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával! Dühönge
 17 I    |            felől, vajon csakugyan "jó ember" számba megy-e hát ő is.
 18 I    |              hisz ez nagyon hajlékony ember - gondolá elégülten doktor
 19 I    |             nagyon merev gondolkozású ember. Jó lesz őt megjegyezni.) ~
 20 I    |               a bérkocsiig defilál az ember, addig a komondorok ugyancsak
 21 II   |               nagyon szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban
 22 II   |             magát? ~A derék kis zömök ember egy ideig tétovázott: elárulja-e
 23 II   |             adomát, mikor az egyszeri ember sötétben a felesége által
 24 II   |            szinte maga előtt látja az ember, mikor beszél. Mikor a segesvári
 25 II   |       igazságtól. Eszerint őtet az az ember hallatlanul bolonddá tartotta!
 26 II   |             intéze hozzá: ~- Értelek, ember! Ez hát a magyar barátság!
 27 III  |            hamuvá vagy ereklyévé; sok ember el volt adósodva, igen sok
 28 III  |          jutni. ~A lovag nem is az az ember volt, akit aprólékos akadályok
 29 III  |             egy szerencsétlen úrforma ember kíván bebocsáttatni. ~-
 30 III  |             Akit ez megtalál, az holt ember. ~- Nagyon fáradt volt már -
 31 III  |               keresztülfúrni, amíg az ember az eleven vízérre talál. ~
 32 III  |               Az egy igen veszedelmes ember. Mind ő maga, mind számtartója,
 33 III  |        ismeretlen." ~Ah! Nézze meg az ember a kis galambot, miben töri
 34 III  |        nyelvecskéjével, mint mikor az ember azt akarja valakivel tudatni,
 35 III  |             Valóban kilátszik a nemes ember és a katona! Minden íz egy
 36 IV   |              ne? Azt mondani, hogy az ember elfelejtett - ilyesmit: ~
 37 IV   |               nagy dolgokat el tud az ember felejteni, - ha akar. Valaha
 38 IV   |              felejteni. Valaha gazdag ember voltam; ha szüksége volt
 39 IV   |             miatta. Persze az a hamis ember tudja jól, mert előtte rejtettem
 40 IV   |          Micsoda utálatos. háládatlan ember volt ez! ~S még ő utoljára
 41 V    |                         V~Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~ ~"
 42 V    |        paradox mondást, ha nem magyar ember? ~Pedig igaza van. ~Neki
 43 V    |            igen "földhözragadt" úr az ember, de egyébhez azután nincs
 44 V    |              Elárultam, hogy a magyar ember oly tudatlan és babonás,
 45 V    |              utánuk déli harangszóra; ember és állat izzad és siet;
 46 V    |      míveltebb világban. ~Ahol sok az ember, válogatni lehet a munkásban
 47 V    |         szénagyűjtő gépek. Három-négy ember egy nap alatt levágja, behordja,
 48 V    |            még egyszer ez a szemtelen ember ide vetődik, ki kell dobni
 49 V    |     kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember izzadt vele, míg beállítá
 50 V    |          akkora szalag, amekkorát egy ember egy nap alatt kaszálna le. ~
 51 V    |          gépet és lovakat kísérő négy ember négyfelé hullott az első
 52 V    |            csürhére, mint más szegény ember malacait. Ezek nem jártak
 53 V    |     Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember. ~Csak, mikor már minden
 54 V    |          gondolom, hogy ha magamforma ember menne közéjük, akitől nem
 55 V    |              arcáról, hogy becsületes ember. ~- Nem elég az. Én meg
 56 V    |                Óh be derék becsületes ember ez. ~- Kell valami költség
 57 V    |             Hanem hát áll az alku; az ember csak tíz forintot kockáztat. ~-
 58 V    |           beáll hozzám egy becsületes ember a pipámmal: mondja, hogy
 59 VI   |          Törkölyi Tivadar; nem fiatal ember már, de jól bírja magát.
 60 VI   |         Panaszkodik a drágaságról, az ember mindig azon töri a fejét,
 61 VI   |               igen utánozhatná minden ember. Csupa gyémánt szoliterek
 62 VI   |             akadályozni. ~Ez a fiatal ember Garanvölgyi Aladár. ~Az
 63 VI   |              az övé. Aladár könnyelmű ember volt, könnyen ráállt. Nekem
 64 VI   |                hogy micsoda könnyelmű ember volt. Én azalatt várhattam
 65 VI   |              kimenteni, mint más okos ember, inkább a más hibáját is
 66 VI   |               hogy milyen haszontalan ember. ~- Pedig jogot is végzett! ~-
 67 VI   |                Aztán tudja kegyed, az ember a jó hírét szereti. ~- Azonban
 68 VI   |               esetben nem várhatja az ember az audiencia rendes óráit,
 69 VI   |              méreg. Ez az együgyű vén ember ahelyett, hogy kapna az
 70 VI   |               a másik! Az a törvényes ember, aki mindent jól tud. Nem
 71 VII  |        bocsáta senkit. Csak amidőn az ember a házat megkerülte, tűnt
 72 VII  |           Hanem Mikucsek úr praktikus ember. Pincéket nem így szokás
 73 VII  |               éhező, dolgozó, turkáló ember közepett látni egyet olyat,
 74 VII  |        pufogott, recsegett, ropogott, ember káromkodott, a künnlevő
 75 VII  |               Mikucsek! Ön tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a
 76 VII  |              megmondani. Őrmester! Ez ember itt e perctől fogva fogoly. ~
 77 VII  |               levén ő becsületes cseh ember; azért is ez azt most már
 78 VII  |             Azok is, és egy veszélyes ember arcképe. ~Veszélyes arckép!?
 79 VII  |           alatti rejtekben van. Ha az ember itt megnyomja, az arckép
 80 VII  |               bolond vagyok; egy öreg ember, ki szerelmes leveleket
 81 VII  |           vége lesz. Te már akkor ősz ember, én pedig hideg por. De
 82 VII  |         erősen állíták, hogy mikor az ember reggeltől estig nem eszik,
 83 VII  |               ült egy kondás viseletű ember, ki egy öticcés kulacsból
 84 VII  |              gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt,
 85 VII  |     megelőznie. Feladó pedig csak egy ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt
 86 VII  |            folyamodást benyújtani. Az ember nem hinne ilyesmit, ha nem
 87 VII  |               Mintha én valami tréfás ember volnék, aki mindig humorizál.
 88 VII  |            Ankerschmidt házánál olyan ember vehet lélegzetet, aki titkos
 89 VII  |             valamit, tudja meg minden ember. Azért adott az Isten akkora
 90 VII  |               fogva. ~- Hallod-e te - ember! Tegnap Garanvölgyi házában
 91 VII  |               egy gyermek, kinek azon ember senkije, semmije, kigondolta
 92 VIII |            mennyire szereti a katonás ember rebellis leánykáját. ~-
 93 VIII |          Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt, hogy tarka hímvarrást
 94 VIII |             azok a percek, amikben az ember egy késedelmes vőlegényre
 95 VIII |            vár, még ha násznagy is az ember, hát még ha menyasszony. ~
 96 VIII |                 Már hogy izenhetne az ember akár valamit, akár semmit
 97 IX   |              egyszer már fölébredt az ember, minden bosszúsága dacára
 98 IX   |               ma tettem. Nem tudok ez ember nélkül élni. Ha gyilkos
 99 IX   |         hozománya végett. ~- Átkozott ember! - szólt izzadó homlokát
100 IX   |             az áldozatot. ~- Átkozott ember! - hebegé Maxenpfutsch. -
101 IX   |               el magával. ~- Átkozott ember! - mormogá egyre Maxenpfutsch,
102 IX   |    szerencsétlenné lesz azon átkozott ember miatt. ~- És ön miatt. Mert
103 IX   |            ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a missz egészen az ő idejéhez
104 IX   |                  Óh ez igen furfangos ember! Valóságos prókátor. Kénytelen
105 IX   |       átlátandja, hogy egy karakteres ember itt nem tehet mást, mint
106 IX   |            kényelmei után? ~- Nem. Az ember akkor legboldogabb, mikor
107 IX   |   nagybátyámtól, aki egy kissé furcsa ember, utoljára elbúcsúztam, arra
108 IX   |              Azt, hogy ön veszedelmes ember. ~- Miért, uram? Mi vád
109 IX   |           mindenüvé magával viheti az ember. ~Ankerschmidt még hallhatta
110 IX   |       státustitkok. ~Ez ugyan haragos ember lehet! - gondolá Aladár;
111 IX   |             vigye az ilyen katonaféle ember nagylelkűségi hajlamait! ~
112 IX   |         végtére is lehet tisztességes ember, nem olyan, amilyennek én
113 IX   |              Grisák látta, hogy olyan ember áll előtte, akin nem fog
114 IX   |         származott. ~- Micsoda? Az az ember valami fontos személy lett
115 IX   |       kötelességem megtudni, mi az az ember, aki leányomat akaratom
116 IX   |           Csak nem kriminálista az az ember? ~- Óh, akkor tudnék tanácsot
117 IX   |          valami balgaságot. A papa jó ember, s ők nem tehetnek semmiről.
118 IX   |             oda, ahol használt. Az az ember már szabad. ~- Szabad?! ~-
119 IX   |               akar ereszteni! ~... Az ember meggyűlöli a múltat; meggyűlöli
120 X    |           csinálni; csak azt tudná az ember, hogy mi benne hát az élc? ~
121 X    |             Elmehetsz hozzá, az derék ember. ~- Ő is meglátogatott engem
122 X    |           lovag? Fiatal, harminc éves ember. Aztán nem is titok előttem,
123 X    |       házasulható ifjú vagyok, özvegy ember, nagyon érdekel tudni, hogy
124 X    |              távozott, ez kellemetlen ember, mert titkaimat tudja, ide
125 X    |      nagybátyjánál? ~- Azért, mert az ember szeret maga ura lenni; arra
126 X    |         szokás fogadni azt, akitől az ember fél, és akit nem szeret. ~-
127 X    |             előtt. - Ön valóban nemes ember. ~Aladár vállat vonított. ~-
128 XI   |               esze. ~- A csúnya rossz ember aztán afölötti dühében elkezdte
129 XI   |              atyja igen derék, kedves ember. ~- Úgy találod? Dacára
130 XI   |               az az életben, mikor az ember ugyanazon a helyen, ahol
131 XI   |             különösen. Mikor már amaz ember kínzásaitól testileg, lelkileg
132 XI   | bennfoglaltakat? ~- Tökéletesen. Azon ember tehát pört akar indítani,
133 XI   |              mondanak? Mit akar ez az ember azzal? ~- Világosan beszéljek? ~-
134 XI   |         tagadni; nagyságod igen derék ember. Straff éppen úgy meg van
135 XII  |           Grisák úr, hogy odabenn két ember nagyon lármáz, mégpedig
136 XII  |          mondom. ~- De így én ruinált ember vagyok! ~- Hát én nem az
137 XII  |              tudhatja jól, hogy ha az ember a doctor jurisnak csak köszön
138 XII  |                  Ön egy kiállhatatlan ember! ~- Tudom. Éppen arra számítok. ~
139 XII  |           értsük meg egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom
140 XII  |             hogy ön milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló
141 XII  |           enged. Újra követel. Pokoli ember. Nem tudok vele mit csinálni. ~
142 XII  |       Ankerschmidt." ~"Óh elég gazdag ember, marad neki még egy milliója,
143 XII  |             az én üzletemet. Mikor az ember alkuszik, úgy kell tennie,
144 XIV  |              csalódhatik, mint minden ember. Hiszen hol van ide a Tisza? ~-
145 XIV  |           láthatá, hogy száz meg száz ember jön, megy, talyigát tolva,
146 XIV  |               elejéhez ért, egy gubás ember megállíttatá hintaját, s
147 XIV  |           vezényszavát fogadja minden ember; - s amint az új töltésre
148 XIV  |              félrésszel kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne az:
149 XIV  |              elhozott bútor vagy holt ember? ~És a parton mindenki úgy
150 XIV  |               úr maga - szólt a gubás ember, egy szemközt jövő alakra
151 XIV  |          Ankerschmidtet, miket puskás ember őrzött. ~- Tessék ide nézni.
152 XIV  |              mikor látta, hogy minden ember az én rendeleteimet teljesíti,
153 XIV  |     Hadjáratban sokszor megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna;
154 XIV  |               Nagy tanulmány egy alvó ember arca; minden vonás megtér
155 XIV  |           éjszaka némaságát. ~- Ha az ember behunyja a szemét, azt képzeli,
156 XIV  |             Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld
157 XIV  |              lehetett venni, hogy egy ember ül benne, s két evezővel
158 XIV  |      harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott.
159 XIV  |              a fűszálakon, s amint az ember árnyéka messze elnyúlt,
160 XIV  |               dolga van! ~Egy kaputos ember azonban ráismert Ankerschmidtre,
161 XIV  |           hangzűr, mikor ezernyi ezer ember kiált segítség után. ~Egy-egy
162 XIV  |             megmondta neki az a bölcs ember, akit azért, mert olyan
163 XIV  |                 Pedig az a keményfejű ember, a kasznár, még azt is mondta,
164 XIV  |           ahol szárazföldet érünk, az ember vállára kapja, s elviszi
165 XIV  |              Hahó! Van-e itt egy okos ember? Ha van, álljon elő, hadd
166 XIV  |     elhallgattak s akadt egy ősz hajú ember, aki levette kalapját, s
167 XIV  |               elvállalta, hogy ő okos ember. ~- Nem kell jajgatni, hanem
168 XIV  |         kezemből, mert nem tud minden ember ezzel a lélekvesztővel bánni,
169 XIV  |         szabad fölvenni. Mikor minden ember biztos helyen lesz, akkor
170 XIV  |             kiheverik, azért a magyar ember csak nem megy koldulni a
171 XV   |             megint kilöktek, akkor az ember a legelső ellenségét, akit
172 XV   |             az embert; azért a magyar ember kedélye olyan traktábilis,
173 XV   |      redőnyöket eladni. Ez az élelmes ember még az üvegházakon levő
174 XV   |          szólt semmit; nem volt az az ember, aki gondolatait fennhangon
175 XVI  |          Táblabíró úr, ön alkotmányos ember; tudja azt, hogy semmit
176 XVI  |               öcsém, milyen bolond az ember, mikor maga van". ~ ~
177 XVII |          utoljára undorral néz már az ember, mikor restell rajta sopánkodni. ~
178 XVIII|              egyedül Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért a bűnbánó
179 XVIII|         vissza; azalatt aztán, míg az ember az Anna-báli kúrán keresztülesik,
180 XVIII|               akkor aztán meghozza az ember "szerelmének" azt az "áldozatot",
181 XVIII|           hová teszem a pénzt. Ott az ember bárminő toalettben járhat;
182 XVIII|               biztosan tudom, - az az ember, kit én nem kevésbé gyűlölök,
183 XVIII|            már vígjátékokban látta az ember; ahol valaki a leveleket
184 XVIII|              lenne, ha például minden ember a másiknak szóló levelet
185 XVIII|              éhenhalás. ~Aztán, ha az ember utcasepréssel keresi a kenyeret,
186 XVIII|           ruháit, s annálfogva komisz ember; míg ha csak a jellemét
187 XVIII|            esik, mindjárt sár van. Az ember Bécsben sohasem lát sarat,
188 XVIII|              Holnap a sétányon minden ember azt fogja kérdezni: melyik
189 XVIII|             juttatá, hogy van még egy ember a világon, ki szerencséjének
190 XVIII|      megújíthatására tér nyíland; egy ember, ki hű, mint az eb, okos,
191 XVIII|          megszorulva; amellett csinos ember, az utcán büszkén lehet
192 XVIII|             egészen férjnek teremtett ember, kinek csak a kisujját kell
193 XIX  |               politikába, mint minden ember, aki tíz esztendőt töltött